Dr. Michael Laitman

Teremtő

Hol a teremtő agyának helye?

Egyik lépcsőfokon sem érhetjük el a  GAR, (gimel risonot) a három elsőt a Szfirák közül. Tulajdonképpen ezek nem részei a teremtménynek. A “betűk”.,a  teremtmények, a vágyak, amelyekben a teremtőhöz való hasonulás felmerül, ők a ZAT-ban jelennek , a hét alsóban (zajin tachtonot).

Ezért minden Arc, parcuf két részre oszlik. A felsők, a KeterHochmaBina, és a felsője a Binának (GAR de Bina), ez része a Felsőnek, a teremtőnek, az Adónak, csinálónak. Az alsó 7 része a Binának, s minden foknak a Zeir Anpin-je és Malkut-ja alkotja a teremtményt.

A végső javítás elérésig (Gmar Tikkun), mi csak a  ZAT-ban dolgozunk, ez a területünk. Mindig az a tett történik meg, ahogy a Malkut (Birtoklás) felemelkedik a Binához (Értelem) és újra vissza. Számunkra csak e kettő keveredése létezik és semmi más, ami feljebb van. A Malkut sosem megy a ZAT de Bina fölé.

Hogy mi történik, mikor törlődik a Második Megszorítás/Cimcum Bét/  (és az Első Megszorítás  /Cimcum Áléf/  kezd vezetni) azt ma nem tudjuk. Mindent csak a  kelim (hordozók) által érzékelünk.

Viszont a GAR de Bina szintjén nincsenek kel-ek,mert ez nem teremtmény. Hanem ez a teremtő agya. A terve, hogyan alakulunk mi majd emberré. Ez a 3 rész az Ő része, nem a miénk.

Tehát ha közeledem a Teremtőhöz, elég ha a Bináig érek el és a Bina erejével vissza ereszkedem a Malkutig : ezzel érem el a Hochma és a Keter szintjét.

Amikor felemelkedem a Bináig, akkor az “Adásért való adás” szintjét érem el. Amikor újra lejövök, akkor a “kapás az adásért” szintjén lehetek. A Keter-t csak az Ő tetteiben érzékelhetem. Ez a felső 3-ban, a GAR-ban helyezkedik el, nem az “Én”-ben.

Pont ahogy ebben a világban sem a jelenségek lényegét fogjuk fel, hanem csak benyomásaink támadnak, mindig csak “reagálunk” valamire, hiszen a saját érzékeink a Kel-ek (kelim, hordozók).

kgy

10 dec 2010

Felfedeztük a fáraót; A Teremtő a következő

Kérdés:

Miért nem sétáltatta a Teremtő Mózest keresztül a Machsomon (a spiritualitástól elválasztó határvonal) az utolsó Konvención, és hagyta a fáraót egy halomban a széketeken?

Válasz:

Hol volt a mi Mózesünk, amikor kérnünk kellett a kijövetelt Egyiptomból? Hol volt a könyörgésünk a Teremtőhöz? Senki nem volt ott, csak a fáraó.

Nem kértük a Teremtőtől a köztünk lévő fal leomlását. Mindenki várt: „Mikor akarja már végre feltárni magát nekünk a Teremtő? Ki akarok töltekezni vele!” Mi továbbra is a fáraó irányítása alatt vagyunk. Sőt, láttuk, mi volt az utunkban, mi blokkolta le az egységünket.

Ez nem véletlenszerű volt, hogy azonnal a közönséghez vágtam, a kölcsönös kapcsolat szükségességének végig gondolásáról szóló szavakat, hogy alámerülve abban, megtaláljuk az elszakadt szálakat, újra összeköthessük azokat. Nem táncolni és beszélni kell ehhez, nézzen csak mindenki magába, és gondoljon kizárólag arra, hogy egyesülhet másokkal.

Mi volt az eredmény? Megakadtunk. Kiderült, hogy képtelen vagyok megtenni ezt. Ez jó, mert elkezdtem látni, valami nagyon fontosat: teljesen el vagyok szakítva a többiektől: nincs kapcsolat. Minden szál és csatorna lezárult, elszakadt. Nincs még egy kis impulzus sem. Megtehetek bármit, de a többiekkel való egyesülést, a gondolataik, a vágyaik magamba olvasztását, a Teremtő nem engedi, nem járul hozzá, hogy ezeket a sajátommá tegyem.

Ez a fáraó hatalma. De hol van a könyörgés? Igen, el vagyunk vágva, izolálva, egymástól. De hol van a könyörgésünk, az egységre irányulva? Miért nem jön meg és egyesít bennünket?

Még nincs meg a szükségünk erre a kérésre.  Még mindig azt gondoljuk, képesek vagyunk egyesülni a saját erőnk által: „Erőfeszítéseket teszünk, és elérjük.” De hogy lenne ezt lehetséges elérni, a jelenlegi egoista minőségeinkkel?

A Teremtőre való igény, a közös munkánkból kell, hogy megszülessen, amikor a csoport mindenkit kötelez ennek az eljárásnak a használatára, és meggyőz, hogy a Teremtő korrigálni fogja, a helyzetet. A Teremtő munkájára van szükségünk, nem a Bnei Baruch munkájára. Nekünk csak a kérést kell felkínálnunk. Amikor ezt kollektív módon elérjük, világszerte kérik a korrekciónkat, felemelkedünk, a következő fokozatra.

kn

10 dec 2010

Hagyni a Teremtőt dolgozni rajtunk

Kérdés:

A leckék kezdetétől azt érzem, hogy harcolok magammal, annak érdekében, hogy fenntartsam a szándékot, de folyamatosan elbukok. Hogyan remélhetek győzelmet ebben a harcban egy napon?

Válasz:

Mivel kérdeztél engem, egy dolgot válaszolhatok csak: ha valaki nem kapcsolódik a , csoporthoz, a  tanárhoz, és a tanulás vagyis minden lehetséges eszköz használatával, akkor nem fogja túlélni. Csak a türelem és a kitartás tud segíteni. „A fogaival megtartva magát,” a személynek meg kell határoznia a helyét és előre kell haladnia az egójával szemben.

Ha valaki itt van, és ugyan folyamatosan boldogtalan, minden pillanatban megszökne, és mégis itt van, akkor ez legalább nagyszerű.  Mindezek után ez valamilyen kapcsolat. Nem lényeges, hogy „meztelen és mindentől megfosztott,” ahogy erről Dávid Király ír. Mindazonáltal van valamilyen kapcsolata a Tórához.

Semmi nem tehetünk. Mi nem értjük, milyen mértékben kell végrehajtanunk a belső munkát. Nem látjuk ezt. A személy folyamatosan megítéli magát. Elfelejti, hogy ez, a Teremtőhöz tartozik.

Mindezek után, a Teremtő ad mindent a személy számára. Ő akarja az összes makacsságot, büszkeséget, bolondságot, és némaságot eltüntetni a személy elméjéből, és szívéből. Különböző irányokba rángatja, egyetlen percre sem hagyja magára.

A személynek hagynia kell, hogy dolgozhasson a Teremtő rajta. Mit tehet? Milyen hosszú ideig fog ez tartani?  Minél nagyobb a személy ellenállása, annál gyorsabban fogja a Teremtő elvégezni a munkáját.  Azonban ha valaki képtelen ellenállni, minden pillanatban könyörög, “Oh, ne! Csak ezt ne!” A Teremtő mérsékeli a befolyását, mivel Ő a személy mentén halad. Kiderül, hogy a személy nagyon lassan halad előre.

Késznek kell lenni elviselni mindent. A Teremtő annak a mértékében tárja fel a személyt önmagának a személynek, amennyire az türelmes, amikor ezt nem látja, de mégis képes erőfeszítéseket kifejteni mindezeket a dolgokat helyesen szétválasztani. Mire valók ezek?

Ha valaki igazán minden erejét befekteti ebbe, akkor előre fog haladni. Ha nem, akkor lassabban fogja az előrehaladást folytatni. Azonban minden esetben, mindenkire igaz, aki ezeken a korlátokon belül halad előre. Ez évekig tart, de az ösvény ilyen. Néha ez 10 – 20 évig is eltart, na és akkor? Mi ez a világegyetemhez képest, amely 15 milliárd éve létezik.

Az ősök százezer évvel ezelőtt, állatokra vadásztak, hogy megegyék őket, és az egész rövid, 20 – 30 évnyi életükön át nem gondoltak sem a Teremtő, sem a spirituális világ feltárására. Ha csak azt nézzük, mennyi újjászületése volt mindenkinek, és mégis csak most van lehetősége ezeket a dolgokat valóban megvalósítani. Minden előző inkarnáció most éri el a beteljesedést.

kn

10 dec 2010

A Teremtő felfedezésének helye (Makom)

Kérdés:

Igen, előfordul, hogy a gyűlés alatt haragot érzünk társaink irányába, hogyan lehet mégis fenntartani az egység szándékát?

A válasz:

Fő, hogy tudjunk erről az érzésről magunkban. És lássuk az egész képet helyesen: én és a Kreátor ellentétes póluson vagyunk, s köztünk van a csoport, a társakkal. Amilyen a viszonyom a csoporthoz, a társakhoz, olyan  a Kreátorhoz, az Adóhoz is a viszonyom. Mert a csoport, a társ a hely (Makom), ahol a felső Világ és Ő maga feltárul.

tehát a társakkal való egyesülés érdekében igenis kritizálhatom a társakat: nem eléggé egyesítjük az erőfeszítésünket. Másrészt: honnan tudom, hogy nem csak az egóm iszapja fröcskölődik a társakra?

A visszajelzésükből tudhatom, hogy miként tudják a szememben a Cél (az adás) fontosságának szándékát emelni. És ha megkapom tőlük e Cél (az adás) fontosságát, akkor a társakhoz fordulhatok, hogy megjelenjen a javító átölelő Fény (Ohr Makif) közöttünk.

(group: csoport) place: hely (Creator: teremtő) I=én
A felső adó Fény hatására változások történnek bennem és újra a társak felé fordulok, hogy közöttük feltárjam a Kreátort. Ez az elemzésem kezdő-körének a vége. Aztán egy kövekező szellemiségi gén (Resimo (lenyomat) ébred föl s új kör indul el.

kgy

01 dec 2010

A szeretet és jóság erőtere

Shamati 1: Írva van: “Nincsen más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincsen más erő a világban mely képes lenne ellenállni Neki.

Egyetlen Felső Erő uralkodik az egész Univerzumban. És amit az ember lát, hogy vannak olyan dolgok a világban, melyek tagadják a Felső Irányítást… másszóval úgy tűnik számunkra hogy több fajta ellentétes erők léteznek a világban melyek győzedelmeskednek egymás felett, és lehetséges segítséget kapni a másik ellenében, felhasználva ezt a “többszörös erőt”. ..az oka ennek az, hogy mindez az Ő akarata.

Ez az egyetlen Erő, mely totális hatalommal rendelkezik, azt akarja, hogy mi annyira összezavarodjunk az erők, vágyak, fajták és tulajdonságok sokasága által, hogy ebből a káoszból mi magunk elkezdjük összegyűjteni ezt az egy Erőt. Úgy tűnik nekünk, hogy ez az élet több arcú, és bonyolult, de mindezt nekünk egy vágyhoz, egy célhoz és egy működő Erőhőz kell levezessük.

Ez hasonló ahhoz, ahogy mi a gyerekeket tanítjuk azáltal, hogy feladatokat adunk ahol nekik össze kell rakniuk, és meg kell javítaniuk valamit, ami összetört, ami nincs kész, vagy nem teljes. Nekik kell azt korrigálniuk, és nekik kell azt teljessé tenniük saját maguk által. Ez az ahogy cselekednünk kell életünk minden egyes pillanatában.

Úgy tűnik nekünk hogy nagyon nehéz keményen dolgoznunk életünkben, és erőfeszítéseket tennünk, de ha mi csak egy dolgot tennénk mindezen materiális cselekedetek mögött – hogyha mi teljessé tennénk a Felső Erőt annak érdekében, hogy meglássuk azt, hogy csakis Ő az az aki cselekszik, akkor nem lenne szükségeünk semmilyen más cselekedetre!

Mi a materiális világban dolgozunk annak érdekében, hogy sok fajta dolgot hozzunk létre, de valójában csak egyszerűen elmenekülünk attól, hogy megoldjuk az egyetlen, apró problémát: hogy felfedezzük, hogy mindezen problémák, részletek, gondolatok és különbségek mögött egyetlen Erő áll velem szemben. Létezik Ő és én, és közöttünk Ő felépítette mindezeket a dekorációkat melyek megzavarnak engem, hogy azokon keresztül megtaláljam útamat Őhozzá, és érezzem, hogy mindazok Tőle jönnek! Ezt hívjuk tisztázásnak.

Amennyiben életem minden egyes pillanatában, teljesen mindegy mit is teszek, akár valaki mással beszélek, vagy valaki engem támad, vagy ellenkezőleg valaki engem jószándékkal közelít meg, vagy valami történik az egészségemmel, pénzemmel, munkahelyi helyzetemmel vagy akár a családomban, amennyiben minden egyes történés, esemény mögött én megpróbálom felfedezni a Teremtőt, akkor én elkezdek mindent egyetlen hálózatba tömöríteni, mintha szövést végeznék. Akkor elkezdem látni, és feldeni a kapcsolatok eme rendszerét: az Ő programját, és velem való attitűdjét mindezen embereken keresztül, és az összes lehetséges élethelyzeten keresztül.

Akkor én hirtelen elkezdem megérteni mi is történt a múltban és elkezdem látni, hogy mit tesz majd Ő velem a jövőben. Ő kissé elkezdi láttatni velem minek kell megtörténnie különböző problémák esetén kisgyerekként tanítva engem. El kell fogadnom ezt az életet mint csak egy kutatást Irányában – hogy megkeressük és megtaláljuk Őt! Mindazon erőfeszítések után melyeket megtettünk, állandóan azt kell lássam, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és minden csak Tőle jön!

Ennek olyan mértékben kell megtörténnie, hogy amikor én a legnehezebb és legkellemetlenebb helyzetben vagyok, amikor teljes kimerültséget és tehetetlenséget érek el, és teljesen képtelenné válok arra, hogy a Teremtőhöz kapcsolódjak, mindennek ellenére én a Teremtő irányába fordulok, és keresem az okot, hogy ez miért érkezett hozzám ebben a formában és honnan is jön mindez. És akkor én felfedezem mennyire csodálatos is mindez…

Én elkezdem az általános kép összes alkotóelemét megfelelő sorrendbe tenni és hirtelen felfedezem hogy Ő állított mindent fel, és mindezt csakis az én érdekemben tette, hogy segítsen engem új felfedezéseket tennem! Előbb utóbb én felfedem, hogy körülöttem minden az irányomban való Ő attitűdjének az összefüggő hálózata a teljes Univerzumon és a Felső Világokon keresztül. Én körbe vagyok véve az Ő szeretetének erőterével, és én annak központjában vagyok. Ezt nevezzük úgy, hogy a Teremtő felfedezése teremtményei számára.

hzs

21 nov 2010

Teremtőre mutató iránytű

Kérdés:

Hogy ellenőrizhetem, hogy helyes irányba megyek-e?

A válasz: l

tt ezt nem lehet megtudni sosem. Ahhoz ismerni kéne  a végső célt és a mostani helyt is. akkor lehetne egy egyenes vonalat húzni a kettő között és az irányt tartani.

Enélkül mit lehet tenni? Tény, hogy ezeket nem lehet kitalálni.

Tehát ezért van nekünk adva a társulás, a csoport, ami az egyetlen lehetőség a cél  felé elindulni. Részévé kell válni, s minél jobban társulunk, annál jobban tartjuk az irányt.

Hogy ellenőrizhetjük? Ha tényleg elkezded érezni a belső azonosságot (a közös vágyat a Teremtőre, adásra) akkor feltárul a teremtő.Ő tanúsítja, hogy jó irányba haladsz s ez nem csak fantázia!

Ez a tanúsítás a támogató tény s akkor biztosra mehetsz. Ez előtt ahogy írva van: “Csak erőfeszítés után találunk.”

Az erőfeszítést a a társak közötti közös alap-szöveg-tanulás közben  kell tenni. Minden más csak kiegészítő munka.

kgy

20 nov 2010

A legfinomabb Teremtő!

A “Miért élek” kérdés feltevése önmagunknak, a kezdete a Teremtő felfedezésére irányuló vágy megjelenésének. Tudni akarom, Ki hozott létre engem, hol vannak a gyökereim és Ki irányít engem. Ki teremtette mindezt, és miért teremtett engem, beburkolva ebbe a hatalmas világba? Mit akar tőlem minden pillanatban, egy pillanatot sem adva a pihenésre és kényszerít engem egy ismeretlen irányba?

Amikor ezek a kérdések felbukkannak bennem, az egész életemet megmérgezik, és képtelen vagyok létezni a Teremtő feltárása nélkül. Ezen a módon vagyok felépítve, lettem megteremtve a Fény által, amely saját lenyomatát hagyta bennem, az összes vágyamban.

Az összes vágyam olyan, mint egy minta, a Fény ellentétes lenyomata és ameddig magamra húzom a Fényt és kitöltöm magam vele, nem fogok pihenni addig a pontig, ahol azt érezhetem majd, hogy ez az életem rosszabb, mint a halál. Készen állok bármit megtenni, egyetlen cseppjéért ennek a beteljesedésnek.

Ezért a feladatom tisztázni, hogyan fedezhetem fel a Teremtőt, a Fényt, és a forma, amelyben együtt érezhetem magam velük. Ez valóban nem egyszerű feladat, és pont ezért a Kabbala bölcsességét úgy is nevezzük, hogy “Hochmat HaKabbalah (a kapni akarás tudománya).”

Ez nem olyan, mint a mi világunk, ahol csak ki kell nyitnom a számat, ha szomjas vagyok. A spirituális vágy nem teljesíthető be direkt módon. Sokkal inkább azt kell tisztázni először, hogy a Teremtő nem ad nekem készen egy vágyat, amely teljesen passzol a Fényhez. Azt akarja, hogy megvizsgáljam, pontosan mi az, amire vágyom, mi a Fény, és megértsem, hogy ez a legnagyobb lehetséges beteljesedés. Azt akarja, hogy valamennyi vágyam kipróbáljam, és minden beteljesedést, hogy megvizsgáljam magam, és azt mondjam, „Nem, csak ezt akarom!”

A Teremtő szélsőségesen féltékeny és akadékoskodó. Azt akarja, csak Őt szeressem, senki mást, és állandóan ellenőrzi ezt azáltal, hogy minden lehetséges dologban feltárul bennem. Azt kell válaszolnom rá, “Nem, mindig Te vagy a legnagyobb beteljesedése, az összes élvezetnek! Te vagy a legfinomabb!” Írva van, „Ízleld meg és látni fogod, hogy az Úr jó”, mivel ezt a fajta beteljesedést nevezzük íznek.

kn

17 nov 2010

To Want The Creator

Kérdés:

Baál HaSzulám írja, hogy csak a reménytelenség az, ami feltárja a Teremtőt. Vagyis fel kell adnunk, el kell engedni a harcot?

A válasz:

Nem, nem engedünk el semmit. harcolunk a szellemiség világába bekerülni a saját erőinkkel. De aztán kétségbeesünk, hogy tehetetlenek vagyunk, és megértjük, hogy magunktól képtelenek vagyunk áttörni a Makszomot (a szellemiségtől elválasztó torlaszt). És akkor igazán érezzük majd, hogy szükség van a Teremtőre, az erejére, hogy kitörjünk a rabságból.

Képtelenség érezni a  Teremtő iránti  vágyat, amíg nem esünk kétségbe a tehetetlenség miatt. Most persze csoportot akarunk, egységet, és a saját erőnkből akarjuk a társulást. Megint magunktól kezdünk valamit, mintha a Teremtő nem is létezne.

Azonban, ha tényleg vágyunk egymáshoz közelebb kerülni, akkor megértjük, mit is éreztünk a gyűlésen. Hogy ez képtelenség, tehetetlenek vagyunk, nincs ezen hatalmunk. Mindenkit elválaszt a másiktól egy fal, s nem tudjuk áttörni. Mindenki a maga kis cellájában ül, mint a méhkaptárban, a méhek, elválasztva a többiektől.

ha ki akarok törni ebből a cellából, erőfeszítéseket teszek, de érzem, nincs hatalmam, akkor rájövök, hogy talán egy nálam nagyobb erő adhat erőt és megmenthet. Hallottam már Róla, olvastam is, de nem került be a vágyaim és igényeim mezejébe. Most először fogom érezni, hogy nélküle tehetetlen vagyok.

Így ébreszt rá magamban a Fáraóra a Teremtő. Néhány ilyen esemény után rájövök, nem tudok kiszabadulni Nélküle. Amint ezt megértem és Hozzá kiáltok, azonnal “kiriglizi az ajtót” előttem.

Az én munkám abból áll csak, hogy vágyjak a Teremtőre, akarjam, hogy megjelenjen bennem a természetem megváltoztatása útján: hogy az Adó ereje belém öltözzön.

kgy

17 nov 2010

A Teremtő a társakban tárul fel

Kérdés:

Itt néha eltávolodom a társamtól, vagy ő tőlem, akkor a teremtővel kapcsolatban is ezt kell éreznem? Mit tehetek akkor?

A válasz:

Sokféle állapot lehetséges, a társ esetében lehetséges, hogy párhuzamosság van a  teremtővel, de nem minden esetben. Van itt még valami, azaz hogy mennyire fontos nekem a cél, amely csak a  társak közt tárulhat fel. Hiszen a társak, a cél és a teremtő egy és ugyanaz.

De  a csoport a hordozó eszköz, a vágy (Kli,), míg a Teremtő az adás készsége,a  Fény mely kitölti a vágyat, az alak-azonosság mértékében megjelenve. Idővel a hordozó és a Fény teljesen azonos alakú lesz, mind eléri a kölcsönös adás és egység szintjét; elválaszthatatlanok lesznek.

Tehát a társak még fontosabbak kell legyenek nekünk, mint a Teremtő. A csoport az eszköz, nélküle nem érem el Őt, s most, ezen a szinten az  eszköz a fontos nekem. Rabas a társakat ahhoz  a jelentéktelen hivatalnokhoz hasonlítja, akitől jobban függök, mint az egész kormánytól. A kormány tagjai fontos államügyekkel foglalkoznak, de a kormányhivatalnok az én ügyemet intézi, elfogadja vagy elutasítja. .

A Csoport a mi kis vágyaink találkozása, hogy elérjük a Teremtőt, az Adás készségét. Ezt tehát el kell döntenem: önmagam nem tudok a teremtőhöz fordulni. Csak a társak viszik el Hozzá az üzenetem, és ami a teremtőt illeti, fogalmam sincs, Ki ő, de ő lesz az a jövőben, aki majd feltárul a társam s én köztem.

kgy

13 nov 2010

Minden siker a Teremtőtől ered

Csodás lehetőség nyílik előttünk. Most már látjuk, egyik Gyűlésről a másikra, hogy mind teljesen különböző. Ma különleges állapotot értünk el s Felső segítséget kaptunk.

Ahogy megalakult  a csoport, rendszeresen megfigyelhettük, hogy halad a teremtő és hogy védelmez. NAponta, évente egyre jobban haladunk. Vajon a saját erőnkből ilyen világszinten elérhettünk volna bármit, miközben sosem tudjuk előre, mi a következő lépés?

A történelem folyamán senki sem tette azt, amit mi teszünk. Senki nem próbálkozott azokkal a javításokkal, amit mi akarunk elvégezni. Annyi segítséget kapunk fentről, hogy ez mindig meglep: miáltal érdemeltünk ki ilyen kivételes kezelést?

Hatalmas szellemiségi javításokat hajthatunk végre, anyagi szinten is hatalmas gyűléseink vannak, ezrekkel a résztvevők közt, saját tévéműsorunk van tolmácsokkal, a médiában terjesztünk, soknyelvű oktatási programunk van.

A Teremtő készít fel minket. Minden, amit elértünk, Tőle jön. ÉS most segít ebben a Gyűlésben, amiben “vendéglátók” vagyunk, hogy feltárjuk Őt. Reméljük, kiérdemeljük és megszűnik a rejtekezése és feltárul előttünk.

kgy

13 nov 2010

69 queries in 0,180 seconds.