Dr. Michael Laitman

Zohár

Szójáték helyett megszerzés

A különbség a “Héj” (Klipa) és a “Szentség” között, hogy “Héj” először megakarja  érteni a cselekedetet, és a cselekedet eredményét a megértés által, ahogy az írva van: “A cselekedeteid által ismerlek meg Téged”.  A héj el akar jutni az “értelmen belüli” a megszerzéshez, és nem keresi a spirituális elérést.

A különbség nagyon vékony, látszólag jelentéktelen, de folyamatosan figyelni kell. Mert pontosan itt van a leválás az üres filozófiáról és a különbség a bölcsek között, az okosok között, akik ellátogatnak a mi módszerünkhöz, mintha értenének valamit a spiritualitásból vagy a spirituális útból. Hogyan lehet megérteni valamit és beszélni róla megszerzés nélkül?

Az emberek nem képesek megérteni, hogy az értelmi, érzelmi képességen kívül, még létezik  spirituális megszerzés is, amely nem emberi tulajdonság, egy más felfogás, amelyben ő feltárja a “Fényt”, “Arcokat”, “Világokat”, és akkor lehet beszélni róluk.

És ehelyett a személy szavakat használ a Kabbalából, a Kabbalisták szavaiból, akik felfedezték a spirituális erőket, rendszereket, és ezek segítségével elkezd játszani, mintha értené a spirituális világot, amiről beszél, és mi van a háta mögött. Ez olyan, mint a gyerekjáték, amikor a gyerek játszik egy autóval, vagy egy műanyag tankkal. Gyermekek elképzelik, hogy minden valóban megtörténik, mint az életben, de ha megnézzük őket, megértjük, hogy ez csak egy játék.

Pontosan így gondolkodnak az emberek a Kabbaláról, miután megkapják az elméleti tudást semmiféle elérés nélkül. De ez rendben van így, mert hamarosan ők felfedezik a hibákat, megszerzik a valódi tudást és kapcsolódni akarnak hozzá.

2013.08.18,  “Bevezetés a Zohár könyvébe”

ford: B S

szerk: Sz I

26 Sze 2013

Bevezető a Zohár könyvébe

Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:

Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:

“És ahogy a “Malchut” megkapja a “Bina” hangját, az igaz “Man”–t emel a Tórán keresztül, amikor ő elkötelezi magát éjfél után és felemelik őt a boldog “Gvurá”-hoz a Felső Imához. Ahogy az írva van: “Ő felkel, amíg még éjjel van, és ő megjelenik minden díszítésében”. Ez a módja annak, ahogy a Szent Malchut csak éjszaka jelenjen meg, ahogy írva van: “Ő halad nappal, megjelenik éjszaka és ételt ad reggel”. Ő csak az Éden kertben jelenik meg, azoknak az igazaknak, akik őt így korrigálták a Tórában való elmélyedésükkel, akik éjfél után tanulnak.

Azért az lett mondva, hogy a Teremtő az igazakkal van az Éden kertben, mivel akkor a Szent Istenség korrigálva van az Éden kertben, amikor meg van öntözve a “kellemesség patakja”-ból, a “Hochmá”-ból (Bölcsesség), és együtt szórakozik az igazakkal, akik Őbenne vannak foglaltatva a “Man”-on keresztül.

Az lett mondva: Tilos áldást mondani reggel tisztátlan és mocskos kezekkel és az ugyanúgy van mondva minden egyes órában. Mindez azért van mondva, mivel az eredendő kígyó tisztátlan szelleme megmarad a személy ujjain, még azután is, ahogy a személy felkelt alvásából és a mocsok csak egy edény általi mosással van eltávolítva. Ez így van minden egyes órában nem csak alvás után. Ehelyett, minden mocsok és piszok egy megragadási lehetőség a “Szitra Akra” számára és tilos álmát áldást mondani, ha csak korábban nem történt meg a vízben való mosás”.

Mindez azért van, mert amikor az ember alszik, szelleme eltávozik tőle, a tisztátlanság szelleme van felkészítve számára és ez kezein marad, és bemocskolja azokat. Akkor tilos az áldás, anélkül hogy megmosná őket. De egy olyan napon, amikor nem alszik, és a szellem nem távozik el tőle, és a tisztátlanság szelleme nem marad meg fölötte, mégis amikor a latrinára megy, nem olvashat egyetlen szót sem a Tórából, amíg meg nem mossa kezeit. Nem azért, mert piszkosak, mert mivel lettek volna bepiszkolva.

Ehelyett, bánat azokra az emberekre, akik nem veszik észre és nem ismerik mesterük dicsőségét, és nem tudják, hogy a világ min nyugszik. Létezik egy szellem a világ mindenegyes latrinájában, amely ott jelen van és élvezi e gusztustalanságot, és ürüléket, és azonnal a személy ujjain marad”.

Kérdés:

Mit jelent az a folyó?

Válasz:

Hogy segít neked, ha azt mondom, hogy az “Édenkert” az a “Bina”?

Kérdés:

Az segít engem a szöveg megértésével

Válasz:

Ok, ha az a “Bina” akkor tudod, hogy ott van?

Kérdés:

Igen, legalább tudom, és ne képzeljek el valami hülye képet, valami fákat…

Válasz:

A “Bina” az ugyancsak egy másik kép számodra. A könyv az egy térkép, ami fontos, hogy most mekkora mértékben ismered, az utadat ahova haladsz.

Kérdés:

Amikor mi olvassuk, hogy ne csináld azt, vagy mosd meg a kezedet, hogy ne legyen mocskos és stb., ez olyan, hogy hagyjuk figyelmen kívül a bal vonalat, ne viszonyuljuk a rosszhoz csak a jóhoz.

Válasz:

Az emberek, akik nem értik a Zohárt, azt mondják, hogy valami kabbala etikáról szól, hogy az eszenciája a történetnek, mintha az lenne. Először is, én úgy tekintek ezekre a történetekre, mint hogyha a “Reformáló Fényt” várnám, nem érdekel egy szó sem, hanem annak érdekében, hogy összekapcsolódjak. Vagy azért, tanulok, hogy egy jeruzsálemi kabbalistává váljak, akik tudni akarták mi is van oda írva.

Mi gondoljunk arra csak, hogy “Reformáló Fény”. A személy csak azt tudja megérteni, amin keresztül megy. Azaz, csak az előző szintet képes a személy megérteni, mivel felé emelkedett. Belép annak az alapjaiba, és az előzőhöz képest megérti, ami alatta van. De ugyanazon szinten lehetetlen megérteni, attól függ, hogyan haladsz előre.

2013.08.23, Reggeli lecke, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: B S
Szerk: Sz I

31 aug 2013

A Zohár: A teremtés “számítógép”-ének a vezetési terve

A Zohár, “Bevezető a Zohár könyvébe, “A mennyassony éjszakája”, című cikkből, 145. pont:

“Az Úr itt hatszor van leírva HaVaYaH. Hat vers, attól a verstől kezdve, ahol a mennyek beszélnek addig a versig hogy az Úr törvénye beteljesedett. És ezért írja “בראשית” (BéResit), (Kezdetek), ahol a hat héber betű található. Isten megteremtette az eget és a földet, amely hat szó”.

A Zohár elmagyarázza az operációs rendszert. Előttetek áll az operációs rendszer. Olvassátok el, beszéljetek róla, vitassátok meg. Aki tudja ne feledje el, aki nem az felejtse el, ez nem fontos. Dolgozzatok vele. Mindenesetre nem fogjátok megérteni. De amennyiben foglalkoztok ezzel az programmal, olvastok róla, szeretnétek megtudni mi az önmagában, miről beszél, ebben összerakjátok őt a ti”edény”-etekben, a ti megértésetekben.

Ezért hívjuk mi egy működtető programnak. Abban a mértékben, ahogyan mi akarjuk, hogy belénk öltözzön, akkor beleöltözik. És a szöveg maga segít nekünk, hogy valamilyen módon összekapcsolódjunk a programmal.

Vannak különböző lelkek. Az első nemzedékeknek elég volt úgy, hogy ez a program a Tóra formájában volt írva, a jövő nemzedéknek kiegészítés szükséges: Neviim (Próféták), Ktuvim (írott anyagok), Misna, Gmara, és tovább más újabb könyvek. De mindent összevetve, ezek mind letisztázzák az eredeti programot a “Mózes öt könyve”-t, ezáltal, segítenek nekünk, hogy tudjuk összeszerelni ezt a programot, azért hogy valóban a program szerint kezdjünk el működni.

Kérdés:

Ha követjük a számítógép analógiáját és a programot, akkor a hardver az a megszerzési vágyunk. Mit tesz ez a program a vágyunkkal, hogyan működteti őt ez másképp?

Válasz:

A mi esetünkben, a “hardver”, a megszerzési vágyunk nem változik, továbbra is ugyanaz marad. A “hardver” szerint a számítógép tökéletes. Tehát az egész különbség a programok között az összeköttetésekben áll és az összeköttetési tehetségünkben.

Mert a program összeköti a számítógép összes részeit, ad minden memória cellának egy számot a fontossága szerint, és összeköti az összes cellát. Ennek megfelelően minden egyes memória cella tartalmaz bizonyos információt, és ezek mind egymással vannak össze kötve egy adott sorrendben. Ez a sorrend megváltozhat, de mindez ugyanabban a programban létezik.

Ennyi az egész. Minden jelenlegi cellában van nulla és egy, és most minden attól függ, hogy ezek a cellák hogyan kötődnek össze egymással. Ez az egész élet, az egész program, az egész működés, és minden, ami létezik. Nem vesszük figyelembe a memória cellákat, és nem a nullát és az egy-et, amely minden cellában van. Ami fontos és ami számít, az az összekapcsolódás sorrendje, a kölcsönös kapcsolat dinamikája és a kapcsolatok, amelyek folyamatosan változnak, mert ez határozza meg az információ áramlását, amelyet érzünk, mint az élet áramlását bennünk. Ugyanez történik most a testünkben.

2013.07.29, A Zohár könyve. Bevezető a Zohár könyvébe

Ford: B S
Szerk: Sz I

01 aug 2013

A “נ”(Nun) betű szép és erőtlen

Felmerül a kérdés, hogy miért nem teremtette meg a Teremtő a világot a “נ” (Nun)betűvel, amely olyan jó és szép! A “נ” (Nun)betűje “50”, a “Bina 50-ik kapuja”, a teljes korrekció, kilépés az egyiptomi rabszolgaságból, a Tóra megkapása. Mindez a “נ” (Nun) betűn múlik, ez a “Jeszod de Katnut”, amellyel a végső korrekcióig kell dolgoznunk.

A végső korrekcióig minden zivug a “Jeszod” -ban történik, azaz az “értelem feletti hit”-ben, “lentről felfelé”. Látszólag ebben a betűben nincsen semmi hiba, ő igazságosan követeli, hogy a világ általa teremtődjön meg, mert vele el lehet érni a végső korrekcióhoz.

Mindez igaz, kivéve egy dolgot: ennek a betűnek nincs ereje! Ha nem létezne a “O” (Számech) betűje, amelyre a “נ”(Nun) betűnek állandóan támaszkodnia kell, a katnut állapotára, akkor a “נ” (Nun) betűje nem lenne képes működni. Tehát, nem lehetséges végrehajtani a korrekciót csak egy tulajdonság által. Minden egyes korrekció cselekedetében részt kell vennie a “O” (Számech) betűnek, amely elrendezi a támogatást a “Haszadim Fény” számára, és akkor a “נ” (Nun) tulajdonsága képes működni a “Jeszod Szfirá”-ban, és képes fenntartani magát a “Malchut” fölött.

Tehát az összes betűnek léteznie kell, és ezek önmagukban nem elégségesek, hogy elhozzák a vágyat a világ korrekciójához. Bár a “נ” (Nun) betűjében minden megtalálható, kivéve azt a tényt, hogy önmagában nincs ereje.

Mert ha leereszkedek a “Tifferet”-ből a “Jeszod”-hoz, akkor már veszélyben vagyok, mert a “Malchut” –tal kell működnöm alulról-felfelé, és így meg kell tartanom magam, hogy nehogy visszazuhanjak lefelé a “Malchut” irányába.

Ki az, aki képes fenntartani téged? –Valakinek lennie kell fenn, aki megragad egy kötéllel és nem engedi, hogy lezuhanj. Mintha leeresztenének egy kígyókkal tele gödörbe, és nagyon közel lebegtetnének fölöttük.

Közel vagy a “Malchut” -hoz, képes vagy felemelni és átadni az izgatottságot, a félelmet, a szorongást fölfelé, hogy szentesítsed azokat. De teljesen függsz a Felsőtől, a “O” (Számech) betű tulajdonságától, amely a kötélen keresztül fenntart téged.

2013.05.27, Reggeli leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: BS
Szerk: SzI

06 jún 2013

Meghívó a találkozásra

Meghívó a találkozóra

A héber ábécé 22 betűje formájában, rajzában, és jeleiben tükrözi a spirituális Szfírák tulajdonságait: kilenc a “Bina”-ba, kilenc a” Zeir Anpin”-ba és négy a “Malchut”- ba tartozik, összesen 22 betű. Minden betű a jelein keresztül mutatja hogyan különbözik a többitől. Így a Zohár szövegének olvasása során megcsodálhatjuk ezt a szöveget, amely a spirituális Szfirákon belül található.

Ehhez kell igazítanunk a szándékunkat az olvasása közben, mert a betűk a belső húrjainkról beszélnek, a Teremtő tulajdonságáról. Miközben behatolnak a teremtmény megszerzési vágyába, előhívják benne a különböző érzéseket és benyomásokat. A vágy elkezdi ráhangolni magát, mint egy hangszer a Zohár szelének hatására, amely megérinti a lélek húrjait, és játszik rajta, mint Dávid király a hegedűjén.

Pontosan így kell hogy érezzük a Zohár könyvét. A Fény, amely Tőle érkezik hozzánk és kitölt minket,  fel tudja rázni az “edényeinket”. Ezek a betűk, meghívást jelentenek a Teremtővel történő kölcsönös megértésre. Szóval, gyertek, tegyünk így!

2013.05.27, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: BS
Szerk: SzI

 

05 jún 2013

A Samech betűje, egy menedék

A Samech egy csodálatos betű, egy minőség, amely megmenti és kiemeli az embert, a Klipák (Héjak) birodalmából, erőt ad neki, támogatást, önbizalmat, és otthonérzést. Ez egy kerek betű amely hasonló egy anyaméhhez, amely menedéket ad az embriónak, de fejlődést nem biztosít.

Csak az segít az embernek kilépni a Kilpákból ha megszerzi a Samech minőségét, azaz megszerzi a képességet, a Klipák, az egó uralma alóli kiszabadulásnak. Azonban a továbbfejlődéshez, az embernek vissza kell térnie újra az egoista erőkhöz, a Klipákhoz és meg kell ragadni belőlük, amennyit csak képes az ember, hogy a következőkben ezt korrigálja és ezáltal a korrekció által növekedjen.

Kiderül, hogy a Samech betűjének előnyös tulajdonságai ártalmassá fordulnak, mivel ez az ember fejlődéséhez szükséges. Ez hasonló az anyához, aki nagyon szereti a gyermekét és addig öleli szeretettel a fiát, amíg meg nem fojtja, nem engedi, függetlenné válni és növekedni.

A növekedés érdekében, mindig két ellentétes erőnek kell kölcsönösen együttműködni, hogy a cél a középső vonal megjelenése által elérhető legyen. Ezt lehetetlen elérni a Samech betű nélkül,amely körül öleli az embert, biztonságot kínálva neki.   Az ember elrejtőzhet ebben a minőségben, megszabadul a Klipa és az egó uralma alól, elszakadva azoktól.

De mi történik miután megszabadul az ember, az egótól? Ebben az állapotban nem rendelkezik semmivel, azaz nem tud tenni semmit! Alá kell szállnia a Klipába ismételten, és amikor védelmet talál az adakozás erői által, folytatnia kell a saját fejlődését.

Ezért lehetetlen világot teremteni a Samech betűjével. Nincs olyan betű, és nincs olyan minőség amelynek meg lenne az ereje ahhoz, hogy a világot a kívánatos korrekció felé mozdítsa. Minden egyes minőségnek megvan az ellentétes minősége, ez egy meghatározott cél miatt van így: hogy fejlődhessünk.

Az én anyagom a megszerzési vágy. Először a szándékaimat kell megváltoztatnom, hogy megszerezzem azt a semleges szándékot, amelyet majd az adakozás szándékává tudok fordítani, amely végül is elhozza nekem azt az állapotot, amelyet úgy hívunk, hogy a “megszerzés az adakozás érdekében”. Ez azt jelenti, hogy először negatív módon használom a vágyamat a megszerzés érdekében, majd elkezdem használni ugyan azt a vágyat pozitív módon az adakozás érdekében.  Így tehát két ellentétes erőnek kell működnie rajtam egyik a másik ellenében, amely által elérem a “középső vonalat”.

2013.06.27, Reggeli leckéből, Bevezető a Zohár könyvébe

KA

05 jún 2013

Gyorsabb az előrehaladás a tövissel!

Gyorsabb az előrehaladás a tövissel!

Kérdés:

Miért írja a Zohár, hogy az egyik rózsa tövissel kifinomultabb, mint az összes többi rózsa tövis nélkül?

Válasz:

Vannak lelkek, akik nem érzik a szükségét, hogy a cél felé haladjanak, ezek egyszerű rózsák. És vannak lelkek, akik a teremtés célja felé haladnak, azaz, meg akarják változtatni a szándékot a “megszerzés érdekében”, a szándékra az “adakozás érdekében”. Ehhez szükség van a tövisre, mint a rózsa, azaz szenvednek a jelenlegi állapotban. Úgy döntenek, hogy az önző állapot gonosz és az adakozás és a szeretet állapota jó.

Ezt a motivációt az előrehaladásra vagy elfogadják vagy a természet által fejlődnek, amely mint a fejlődés gőzhengere, amely hátulról hajtja az egész emberiséget előre és kötelezi a fejlődésre. Vagy egy olyan környezetet hoznunk létre, amely megmutatja nekünk, hogy az állapot a “megszerzés érdekében” rossz és mennyivel jobb számunkra “adakozás érdekében” levő állapot.

Ezek az erők kényszerítik a személyt hogy átváltoztatja a természetét. Enélkül nem lesz változás. Így a tövis nélkül sem lehet változás, de az a kérdés, hogy ki építi meg a töviseket? Vagy a Teremtő, a természet fejlődésének a terve szerint, az úgynevezett “beito” (az ő idejében), vagy az ember aki felakarja gyorsítani a fejlődését és előrehaladását, lerövidítve az időt, és így létrehozza a környezetet, amely megmutatja neki hogy mennyire retardált a fejlődésében a környezetéhez képest. Majd a féltékenység eredményeként elkezd szaladni a többiek után.

Ez is “tüske”, de más fajta, ez hatékonyabb és irányítottabb. Van benne egy bizonyos édesség, mert a személy megkapja a támogatást a környezettől. A fejlődés a tüskék hatása alatt jó és gyors, a környezet a készítette.

Akinek nincsen ilyen környezete, annak nincsen tűskéi, amelyek segítsenek a fejlődésére. Az ember evolúciója csak a környezet által lehetséges, azzal a feltétellel, hogy maga is részt vesz a fejlődésben, mivel elkezdi megérteni a Teremtő tervét, a teremtés a tervét. Ez amit el kell érnünk, mert Izrael az úgynevezett “Li – Ros” (fejjel rendelkezem), hogy meg kell értenem az egész rendszert, tervet, hogy hasonlóvá válhassak a Teremtőhöz.

A különbség az első és a harmadik állapot között az, hogy megépítjük a tudatosságot. A Teremtő azt akarja, hogy mi megértsük az Ő cselekedeteit, ahogy írva van:” A cselekedeteid által ismerlek meg Téged”.

Ennélfogva mi nem fejlődhetünk azon tüskék által, amely a természetes gőzhenger prése által történik, hanem csak ha mi magunk már megtervezzük azt a környezetet, amely megcsíp minket minden egyes alkalommal, de ezáltal már saját magunkat fejlesztjük, de a környezeten keresztül. Ezt nevezzük a felgyorsított idő, amikor “Én ébresztem fel a hajnalt”.

2013.05.03, Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”

BS

13 máj 2013

“Mint egy rózsa a tüskék között”

Kérdés:

Miért küld nekem a Teremtő “tüske” gondolatokat?

Válasz:

Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”:

A Zohár titkaiban írva van: “Mint egy rózsa a tüskék között, ugyanolyan a feleségem a lányok között. A Teremtő Izraelt olyanná akarta tenni, mint a Felső Shoshana (Felső Rózsa), amely a Malchut. És a rózsa, amely illatot áraszt és az finomabb, mint az összes többi rózsa a világban, az az amely a tüskék között növekszik”.

Rózsa vagy liliom csak akkor képes fejlődni és virágozni, ha a tüskék közt nő. Tüskék nélkül nem tudunk növekedni. A “tüskék” ezek ugyanazok az erők, amelyek segítenek előrehaladni. Ellenkező esetben, békésen aludnánk a megszerzési vágyunkban, és soha sem akarnánk fölé emelkedni.

A tüskék, azok a mozgás erők, amelyek nyomnak és segítenek minket előrelépni, míg mi magunk nyugalomra vágyunk, a beteljesülésre és a jó érzésre. Ők megjelennek a választás hiányában, mert az ember lenézi a lehetőségét az előrehaladásra a saját erőfeszítései által és minden alkalommal próbál pihenni, így indokolni akarja magát, hogy elég amit csinál és minden rendben van.

Ebben az esetben a makacssága és lustasága lassan felhalmozódik, amíg valamilyen “tüske” meg nem szúrja. Majd elkezd kiabálni, sírni és így halad előre. Mindenki a tapasztalata által egyetért és azt tudja mondani, hogy ez pontosan így történik, néha többet, néha kevesebbet.

Így tanítják meg a személyt, hogy saját magától találja meg a fejlődés erőit és ne várja amíg a tövisek megszúrják. Bár a tüskék továbbra is megjelennek, mert lehetetlen nélkülözni őket teljesen.

2013.05.03, Rábásh cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

11 máj 2013

Lépjetek a Zohár világába

Lépjetek a Zohár világába

Kérdés:

Miért  a “Bevezető a Zohár könyvébe” olvasása hatékonyabb a kapcsolat eléréséhez, mint más szövegek olvasása?

Válasz: 

A “Bevezető Zohár könyvébe” olvasása megkívánja a felkészülést. A személynek egy kicsit kétségbe kell esnie a munkájától. Mindenesetre a személynek valahogy el kell képzelnie a “világ” rendszerét fentről lefelé, legalábbis egy nagyon egyszerű sematikus módon: “Fények” áramlása, a “Fény” és “edény” közötti viszony, “Cimcum”,” Szürő “, “Visszatérő Fény”, “NáRáNHáJ”, “KHB” (Keter, Hochma, Bina), “Zon”.

A legfontosabb dolog, hogy meg legyen a személynek a vágya a példák sokaságából és leírásokból, hogy értse meg, neki egyszerűen bele kell hatoljon a Zohárba, ez az egész. Mint amikor belépsz egy új országba, és erőfeszítést teszel, hogy megtanuld a nyelvet, megismerd az embereket, a viselkedésüket, a hely sajátos jellegét, és többit. Te felszívod mindezt az érzékeid által.

Így kötelez minket a  Zohár , azzal, hogy eltöröl bennünk valamilyen belső határt, hogy képesek legyünk behatolni a Zohár belsejébe, ennyi az egész. Ezért hoz példákat, mint például az “áldás kupája”, vagy pl:  hogy “öt ujj kell legyen”? A  példák nélkül, nem haladnánk előre, az által ha csak csak lefestené a “Szfirákat” és “Parcufokat”?

A lényeg az, hogy sok hasonló benyomással, ő létrehoz egy általános benyomást, mintha behatolnál az egész testeddel. Te elkezded megkapni a Zohárt, de nem úgy, mint egy szöveget, amely előtted áll, hanem úgy ahogy egy teljes világ, amely beborít minden oldalról. A Zohár így működik. Ebben a formában képzeld el érezni.

2013.05.01, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford.:BS
Lektorálta:PI

09 máj 2013

A Zohár dolgozik rajtam

A Zohár dolgozik rajtam

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy a Zohár olvasása közben el kell érni, hogy a könyv dolgozzon rajtam, hogyan kell ezt csinálni?

Válasz:

Csak olvass, olvass, olvass, és azzal a reménnyel, hogy hatással legyen rád. Ez nem egy könyv, amikor a szöveget olvasom, hanem a kabbalisták által volt írva, akik a “Machszom” –on túl voltak, nem csak hogy túl voltak a “Mahcszomon”, hanem a  Gár az Acilutból (három felső Szfira) írták ezt a könyvet.

Szóval, ezen betűk segítségével összekapcsolom magam velük. A megszerzési vágy, az elme és a szív összekapcsolódik valamilyen módon az ők elméjükkel és a szívükkel. Az ők elméjük és a szívük már össze van olvadva a Teremtővel.

Ily módon, a könyv segítségével kapcsolatba lépünk a Felső erővel. Most minden attól függ, hogy mit akarok én tőle. Lehet, hogy ez által a gyógymód által én nyerni akarok a tőzsdén, vagy javítani akarok az egészségemen, vagy valami haszont szeretnék elérni a számomra, hogy legyen jó nekem.

Vagy “Mikor válnak a cselekedeteim olyanná, mint az apánk cselekedetei”, ez jelenti valójában a vágyott szándékot .

2013.05.01, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

06 máj 2013

69 queries in 0,178 seconds.