Dr. Michael Laitman

Zohár

A Kabbalisták csak arról írnak, amit már korrigáltak

A Kabbalisták csak arról írnak amit már korrigáltak

A Zohár Könyve, “Aharei Mot (A Halál Után)” 316. pont: “Amikor ők rossz dolgokat cselekszenek akkor elhagyják a helyes utat, a jobb moralitását, a Hasszadim Fényét.

És akkor a bal uralkodott a jobb edényei felett. Akkor vérfertőzés történik, és a Dinim (bíráskodások) megjelennek a Bina-ban és a Malchut-ban, mely publikus megjelenítés. Bánat azokra a gonoszokra, akik ezt hozzák a világra, mivel ők nem kapnak majd áldást Felülről, mielőtt alul a gonoszok el nem haláloznak. Ahogy azt mondja:és az összes gonoszok eltűntek, lelkem megáldja az Urat, halleluja”.

A Zohárban egyetlen szó sem létezik, melyet ne a középső vonalon keresztül írtak volna, ahol az adakozás a megszerzés felett létezik, a jobb vonal a bal vonal tetején. Itt azok ki vannak egyensúlyozva: A bal vonal nyújtja az “anyagot”, a vágyat, és a jobb nyújtja a formát, a szándékot.

Tehát még akkor is amikor mi a Tórában mindenféle szörnyűségekről olvasunk, meg kell értsük, hogy az is csak az adakozás formájáról szól. A Kabbala könyvekben minden szent, még a Fáraó is szent.

A Tóra összes gonosztevői a középső vonalat tisztázzák, és összerakják a “témát” annak számára. A Kabbalisták csak a középső vonalon történő korrekción keresztül képesek azt felfedni, és csakis akkor írják le azt egy könyvbe. Tehát az összes szó, a Tórában található összes név szent, és azok az adakozás kifejeződései.

Tehát nekünk a Zohár szavaihoz úgy kell viszonyulnunk, mint a kapcsolat és szeretet kifejeződéseihez, megjelenéseihez. Valójában semmi különbség nincs azon dolgok között, melyek vonzónak vagy taszítónak tűnnek számunkra.

2o12 október 16., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár

(HZS)

21 okt 2012

Mindig a jobb oldalról induljunk

Mindig a jobb oldalról induljunk

Amikor elkezdjük a Zohár Könyvét olvasni, mindenütt két vonalat kell felfedeznünk. De hol? És vajon fel kell élesztenem a bal vonalat magamnak?

Mi már elmondtuk azt, hogy mi csak a jobb vonalat próbáljuk meg feléleszteni, ahogy azt a Kabbalisztikus források mondják, “Mindig a jobb oldalról induljál”, mely azt jelenti hogy a Hasszadim Fényével kell indítani, adakozásban, szeretetben, kapcsolatban, mintha már a korrigált állapotban lennénk és a bal vonalnak nem lenne semmilyen hatalma semmi felett, az már eltűnt és mi nem is látjuk, mivel a bal már a jobb vonal hatalma alatt van.

Meg kell próbálnunk csak a jobb vonallal foglalkoznunk, azáltal hogy fel akarjuk fedezni a végtelen szeretetet és adakozást a Reformáló Fény segítségével, azt kérve, hogy az ragyogjon kapcsolatunkra a Zohár Könyvén keresztül. Mi olvashatjuk azt egyszerűen, ahogy az írva van, “csak a betűket számlálva”. A kapcsolat a szöveggel akkor létezik amikor én az abban rejlő erőhöz akarok kapcsolódni, a Reformáló Fénnyel összekapcsolódni, hogy az rám ragyogjon és megváltoztasson engem. Ez a Fény kiváltja a bal vonalat bennem, rám ragyogva, rám behatást téve, ezáltal mindenféle megszakításokat, zavarodottságokat, és olyan gondolatokat kiváltva melyek távol állnak a szeretettől és kapcsolattól.

Ezek után ezen megszakítások, zavarások ellenére meg kell próbálnom érezni a szeretetet és adakozás és azt a korrekciót kell kérnem hogy a két vonal összekapcsolódjon. Én nem azt kérem hogy “a gonosz haljon meg”, hanem hogy “a gonosz reformálódjon”. Ez az, ahogy előre lépünk.

Ez azt jelenti, hogy nekem nem kell a bal vonalról gondoskodnom. Amennyiben helyesen haladok előre a jobb vonalon, a bal minden bizonnyal megjelenik majd. De amikor megjelenik, nekem biztosítanom kell azt, hogy én a jobb vonalat uralom és az uralja a bal vonalat. Ez azt jelenti hogy a bal vonal nem tűnik el, a gonosz hajlam megmarad, de én azt átváltoztatom jó hajlammá azáltal, hogy a megfelelő burkolatot, takarást készítem számára a jobb vonalból, mely az adakozási szándék.

Ez az amit akarunk hogy megtörténjen. Szóval amikor mi a Zohár Könyvét olvassuk, akkor állandóan csakis a közöttünk levő szeretetre és kapcsolatra kell gondolnunk. És utána elkezdünk azzal dolgozni ami aktuálisan megjelenik.

2o12 október 16., Reggeli lecke 2.rész Zohár

(HZS)

19 okt 2012

A Teremtő elrejtett kirakos játéka

A Teremtő elrejtett kirakos játéka

Nekünk össze kell kapcsoljuk minden vágyunkat, hogy a célhoz érjünk, a köztünk lévő kapcsolathoz, amelyről nincs semmi fogalmunk. Ez olyan, mint egy kirakós játék, amelyet a Teremtő készített számunkra, és nekünk meg kell próbálnunk kirakni.

Mi igyekszünk, hogy közeledjünk egymáshoz, de a kapcsolat köztünk, amikor érintkezésbe lépünk egymással, csak azzal a feltétellel lehetséges ha a Teremtő teszi meg ezt. Mi magunk nem vagyunk képesek megérinteni egymást, csak ha összekapcsolódunk. A Teremtőnek kell legyen az adakozás tulajdonsága, hogy összekapcsoljon minket egymás között.

Amint egyre közelebb kerülünk egymáshoz, annál nagyobb taszítás jön létre köztünk, mint a két pozitív vagy negatív mágneses pólusa között, minél inkább próbálnak mechanikusan közelebb kerülni egymáshoz, ezek egyre jobban taszítják egymást a mágneses mező hatására.

Akkor mi a teendő? – a Teremtő itt ragasztóként kell, hogy legyen. Azaz, az adakozás erejének nagyobbnak kell lennie, mint a megkapás tulajdonsága, és akkor összetapadnak egymás között, olyan formában, hogy nem semlegesítik a taszítás erejét, hanem elkezdődik a használata. Nincsenek ilyen példák a mi világunkban. De a spiritualitásban a taszító erő vonzó erővé válik.

Mi nem értjük meg, hogyan lehet ez. A taszító erő megmarad, az egó az ő vágyával megmarad, de fordított módon működik. A mi világunkban nincs hasonló példa erre, így nem érthető, hogyan képes a taszító erő működni vonzó erőként. Ehhez szükséges egy speciális tulajdonság, amelyet a “Visszatérő Fény” – nek nevezünk. Ez hirtelen megadja a taszító erőnek a képességet, hogy hozzáadja magát a vonzó erőhöz, és a kapcsolathoz, és nem törli el magát, nem válik fordított erővé, hanem továbbra is megmarad úgy ahogy van.

2o12 október 18, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

(BS)

18 okt 2012

A Felső Fényt felfogó Radar

A Felső Fényt felfogó Radar

Kérdés:

Ön beszélt arról a tényről, hogy minket állandóan felébresztenek Felülről, de mi nem érezzük azt mivel még nem értük el a formaazonosságot. Mi történik Felül amikor mi a Zohár Könyvét olvassuk, akkor erősebben vagyunk felébresztve, vagy mi magunk válunk érzékenyebbé?

Válasz:

Ha te csak egyszerűen olvasod a Zohár Könyvét semmi nem történik. Vagy olvasod azt vagy sem. Minden a szándékodon múlik. Amennyiben a szándékod kiváltja a formaazonosságot, akkor azon a szinten ahol te egyenlővé váltál a felső szinttel, benyomást kapsz attól. De amennyiben te nem a formaazonosságra törekszel, amennyiben nem azt közelíted meg, akkor a könyv nem ragyog rád.

A felső szint egy fix állapot mely Hafec Heszed-nek (mely csak kegyelemre vágyik, azaz semmit sem akar maga számára) nevezve. Te kiválthatod azt hogy az benyomást tegyen rád amennyiben erőfeszítést teszel, és megnöveled vágyadat. Akkor az rád ragyog majd. Ez nem azt jelenti hogy kifejezetten neked ragyog, de te edényeidnek megfelelően kapsz benyomást attól, megújult vágyaid alapján.

De honnan kaphatod meg az új edényeket és vágyakat? Egyikőnk sem egy olyan edény mely képes lenne a Fényt magába szívni. Legalább egy pár emberre van szükség, akik össze akarnak kapcsolódni annak érdekében hogy lenullázzák magukat a többiek előtt, és ez már azonossá válik a felsővel. Egy ilyen formaazonosságnak köszönhetően ők már képesek a köztük levő felsőtől erősebb ragyogást érezni.

2o12 október 14., Reggeli lecke 2.rész, Zohár

 

(HZS)

17 okt 2012

Az ellentétek szimfóniája

Az ellentétek szimfóniája

Minden egyes alkalommal mi át akarunk lépni a következő állapotba, nekünk azt fel kell építenünk. Végül is az önmagában nem létezik: nem létezik spirituális világ, nem létezik Teremtő, semmi sem létezik. Én mindezt magamon belül építem fel, és ott minden kizárólag rajtam múlik, az én “építésemen”. Ez azt jelenti, hogy amikor én magasabb szintekre emelkedem, nekem magam előtt meg kell formálnom, el kell képzeljem: “Hogyan fog kinézni előrehaladásom következő lépcsőfoka?”

A következő szintem a következőképpen néz ki: Nincs olyan hogy “mi”, csak “Én”, és minden bennem van, minden az én részem. Minden egyes alkalommal amikor egy magasabb szintre emelkedem, az egész világot magamon belül látom, az én érzékelésemben, az én érzéseimben.

Ezután ismét a világ majd egy elidegenedett, leválasztott, és széttört helynek tűnik majd, különböző egymásnak ellentmondó állapotra törve. Így nekem kell majd ezeket a törött darabokat ismét összeraknom – magamon belül, és kivétel nélkül mindenhez szeretettel, egységgel viszonyulva.

Ez a módja annak ahogy a 125 szinten keresztül felemelkedem, minden egyes alkalommal növelve a skálát, az érzékelési kép felbontását. Minden egyes lépéssel egy mélyebb betekintést teszek a törésbe és azt az aktuális szintnek megfelelően korrigálom. Érzékelésem, és érzéseim voltak csak összetörve. Az töri egységünket darabokra, részlegesen távoli, ellentétes és gyűlöletes dolgokra számomra.

Baal HaSzulam azt írja a Zohár Könyvéhez írott előszavában: “…hatalmas hálával tartozunk az Ő Felső Irányításának azért, hogy egy csiszolt tükröt teremtett agyunkban, képessé téve minket arra, hogy mindent magunkon kívül lássunk, érzékeljünk. Mindez azért van mivel ezzel Ő megadta nekünk azt az erőt, hogy mindent tiszta tudással és eléréssel érzékeljünk, és képesek legyünk lemérni mindent belülről és kívülről. Enélkül elvesztenénk érzékelésünk legnagyobb részét”.

Más szóval mi soha nem lennénk képesek elérni azt a valóságos állapotot melyben létezünk. Mi egyszerűen nem lennénk képesek ahhoz közelebb kerülni, és nem lennénk képesek megérteni vagy érzékelni az állapot mélységét amennyiben nem mentünk volna keresztül a törésen. Ezért van az, hogy a mi valódi állapotunk szándékosan darabokra lett törve, és mindegyik rész ellentmond egymásnak, taszítva egymást. Ami korábban egy teljes egység volt, most szét van szakítva. A korábban hasonló részek most ellentétesek. Ez túl van elképzelésünkön, felfogásunkon.

Mi megpróbáljuk ezeket a részeket ismét összekapcsolni saját erőfeszítéseinken keresztül azáltal, hogy meghajtjuk fejünket és megadjuk magunkat barátainknak. Én fel akarom tölteni a részeket közöttük, bármit megtennék, hogy ismét összekapcsolhassam őket magamon belül, szeretetem és megfelelő attitűdöm következtében. Azáltal, hogy magam ilyen módon győzködöm, eljutok a Végtelen Világ Malchut-ja esszenciájának mélységes megértéséhez, mely valójában az én egyesített lelkem.

A megértésünk mélysége a törés felfedésének mértékétől függ és mindeközben attól, hogyan értjük meg ennek ellentétét a teljességet is. A különbség, szakadék közöttük olyan hatalmas, hogy annak különleges eszközökre, edényekre van szüksége. Ezáltal az lett mondva, hogy nekünk edényeinket 62o-szoros mértékre kell növelnünk, azaz azt a mélységet kell elérniük mely a Végtelenséghez fogható. Emellett a két állapot közötti résben mi felfedjük a NRNHY Fényeit.

Valójában mindaz amit ebben a világban érzékelünk kontrasztokra épül: keserű és édes, sötét és fény, gyűlölet és szeretet és így tovább. Ez még a zenére és színek érzékelésére is vonatkozik. Mi mindent a törött és korrigált formák különbségében érzékelünk, az egyik mindig szemben áll a másikkal.

Tehát a Végtelenség mindig is tökéletes volt. Mi most saját elérésünkről, megértésünkről beszélünk: amikor mi olyas valamit érzékelünk melynek hiányzik a szöges ellentéte, mi csak a minimális Nefes-de-Nefes Fényét érzékeljük. A mi világunkban egyetlen részecskéből, vagy anyagból nem hiányzik a két pólus, a plusz és a mínusz. Még az elektron (negatív töltésű) és a pozitron (pozitív töltésű) is rejti mindkét pólust magában, ami még a klasszikus tudományok által felfedezésre vár. Miután megtörtént a törés, egyetlen, legkisebb részecske sem létezik mely nem tartalmazná saját ellentétét, bár kívülről csak egy aspektusát reprezentálja, egyetlen felszínen keresztül, anélkül hogy a másik oldalt felfedné. Kezdetben amikor a teremtmény a Végtelen Világban létezett, az teljesen öntudatlan volt, értelem nélküli állapotban. Semmivel nem rendelkezett mellyel állapotát összehasonlíthatta volna, nem létezett tér a két pólus között – egy tér a gondolatok és érzékelés számára.

És akkor a Végtelenség a Nekudim világának részeire szakadt. Most már képesek vagyunk megérteni és érzékelni annak mélységét. Ez az a valóság érzékelés melyre aspirálunk. Ez életünk, egy példa nélkül álló harmónia, a mínuszok és pluszok harmóniája, mely magába öleli a teljes elérést, a töröttség és a teljesség két állapota közötti teljes megértést.

2o12 szeptember 2o., Észak Izraeli kongresszus, 2.lecke

(HZS)

[89214]

forrás: https://laitman.com/2012/10/a-symphony-of-opposites/

16 okt 2012

Nem szavakban hanem tettekben…

Nem szavakban hanem tettekben...

Kérdés:

Amennyiben őszintén megválaszolom azt a kérdést, “Mit is akarok?”, a szívemben megjelenő válasz az, “Hogy jól érezzem magam”. Én megpróbálom megváltoztatni ezt a vágyat, az értelmemen keresztül, és azt mondom hogy elégedettséget akarok adni a Teremtőnek, de a következő leckén a valódi vágyam megint csak az lesz “Hogy jól érezzem magam”. Hogyan hagyhatom el ezt az érzést? Hogyan érhetem el a valódi spirituális vágyat?

Válasz:

Amennyiben a személy emlékezik arra, hogy azt kell mondania, hogy “Én elégedettséget akarok adni a Teremtőnek”, mivel egyébként nem lehet sikeres, az nem segít. A Teremtő nem élvezi azt ha én csak azt mondom neki hogy elégedettséget akarok adni.

Én csakis cselekedetekkel vagyok képes a Teremtőnek elégedettséget adni, és nem üres szavakkal, a kapcsolatra vonatkozó cselekedetekkel. Ezáltal úgy adok a Teremtőnek elégedettséget hogy felfedem Őt. Én csak a mi közös edényünkben vagyok képes őt felfedni ahol mindannyian egységben vagyunk. De annak érdekében hogy egyesüljek a többiekkel, ki kell lépjek magamból, és meg kell próbálnom összekapcsolódni velük. Ezáltal hozok a Teremtőnek elégedettséget, mivel akkor képes Ő felfedni magát.

A kölcsönös adakozás ezen teljes edénye felfedhető, és ez van úgy nevezve, hogy a Teremtő felfedése a teremtett lények számára.  Elégedettség adás a Teremtőnek. Én ezt nem szavakkal teszem, hanem tettekkel, azáltal, hogy helyet adok neki ahol felfedheti Magát.

2o12 október 11., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár

(HZS)

15 okt 2012

Hogyan közelítsük meg a Fényt

Hogyan közelítsük meg a Fényt

Kérdés:

Döntsük el, hogy mit akarunk a Zohár olvasása alatt, vagy próbáljuk meg kitalálni, hogy valójában mit akarunk?

Válasz:

A személy kérdez valamiről, valami másra gondol, és egy harmadikat akar. A Fény, mely az edényekre fókuszálódik valami teljesen más dolgot vált ki belőle, mely különbözik gondolataitól, kérdéseitől és vágyától.

Az egyetlen dolog ami tőlünk elvárható az a felébredés. Amennyiben megfelelő módon ébresztjük fel magunkat, akkor minden úgy történik majd ahogyan kell. A helyes felébresztés egyetlen dolgon múlik – megpróbáltam-e mindenkivel együtt lenni, ami azt jelenti hogy egyetlen edényben, valódi vágyamban, most, ahogy a Zohár Könyvéből egy részt olvasunk, nem pedig magamban, saját vágyamban, és csak saját vágyamból gondolkozom, onnan kérdezek, hanem beépültem külső edényembe, miközben nem érzek abban semmi szükséget, semmi ízt, és hogy a barátokkal való kapcsolatot kérem most saját szükségem és ízeim felett? Ezt tettem vagy sem? Amennyiben ezt tettem, akkor megközelítésem helyes, és akkor elkezdek különböző pozitív és negatív eredményeket elérni.

De amennyiben erőfeszítéseim arra irányulnak, hogy megértsem és érezzem a könyvben olvasottakat, akkor ezek az erőfeszítések az önző edényemben vannak, és ennek megfelelően a kapott eredmények teljesen a rossz irányban vannak. Ez történik amíg eléggé ki nem váltom a Fény hatását magamra, mivel valahogy még mindig össze vagyok kapcsolódva a többiekkel és ez a Fény valahogy a helyes irányba segít engem.

Meg kell értsük, hogy a cselekedeteinknek itt nagyon precíznek kell lenniük. A Fény részéről minden nagyon egyszerű: amennyiben te egy olyan edényben vagy melyre a Fény ráragyog, akkor te kapcsolatba kerülsz vele, és az akkor hat rád, és amennyiben nem egy ilyen edényben vagy, akkor mindez nem működik. Neked az adakozás tulajdonsága előtt kell lenned, mely a Fény. Te egyáltalán nem kapcsolódhatsz az adakozás tulajdonságához amennyiben saját “én”-eden belül maradsz. Amekkora mértékben kilépsz saját magadból a többiek irányába, akkora mértékben kerülsz közelebb a Fényhez.

2o12 október 11., Reggeli lecke, Zohár

(HZS)

15 okt 2012

A Zár mely felfedi hogy egy ajtó rejtőzködik mögötte

A Zár mely felfedi hogy egy ajtó rejtőzködik mögötte

Előszó a Zohár Könyvéhez: “Azonban mielőtt érdemessé válnánk arra, hogy megváltoztassuk a bennünk levő megszerzés iránti vágyat az adakozás szándékával működő megszerzés iránti vággyá a Tóra és parancsolatok segítségével, mi erőteljes zárakkal nézünk szemben a tőlünk a Teremtőhöz vezető kapukon.

Mivel akkor azok jelentése ellentétes, azok eltaszítanak minket a Teremtőtől, ezáltal az összes elválasztás záraknak van nevezve, mivel azok lezárják a közelebb jutás kapuit, minket eltávolítva a Teremtőtől. De amennyiben mi képesek vagyunk ezek fölé emelkedni, akkor azok többé nem képesek a szívünkben levő szeretetet befolyásolni azt lehűtve, azaz azok a zárak megváltoznak, bejáratokká, nyílásokká válva, a sötétség fénnyé változik, a keserűség édessé változik, mivel minden egyes zár lehetővé teszi számunkra a Teremtő Felső Irányítása egyik szintjének elérését.”

Ez már a Machszom előtt is megtörténik, mielőtt a személy belépne a spiritualitásba, azaz mielőtt a személy megkapná az adakozás erejét mely munkájához szükséges. Már ez előtt is a zárak fokozatosan megváltoznak az ember érzéseiben, a személy elérésében és felfogásában.

A személy elkezdi megérteni, hogy mindazok a zárak az ő hasznát szolgálják, és aztán azt is érzi, hogy a többi dolog is a hasznát szolgálja. Elkezdi érezni a hasznot minden egyes emelkedésben és zuhanásban, a zavarodottságokban és mindenben ami életében történik.

A személyhez legközelebbi dolgok, valamint a legtávolibbak is, melyek külsőleg történnek, és még azok a dolgok is melyeket azok mondanak róla akik gyűlölik őt, a személy elkezd másképpen látni mindent ami vele történik. Ő már tudja kétségek nélkül, hogy mindaz jóvá változik majd, és hogy a célhoz irányítja majd, és akkor a személy már képessé válik arra hogy igazolja ezeket az állapotokat, és még akkor is amikor különböző zuhanásban van, összezavarodik, amikor gyűlölettel találja magát szemben, mindenért képes köszönetet mondani. Már tudja, hogy ezek olyan felülről érkezett erők melyek képesek útját korrigálni, már látja a kegyelmes angyalt, már érzi a Teremtő kezét mindebben, már rendelkezik egy ilyen érzéssel.

Ez az érzés már tapasztalatára alapul, annak köszönhetően hogy lépésről lépésre, apránként ő megszerzi az adakozás erejét, ameddig érdemessé válik már ezen adakozó erő egy jelentősebb felfedezésre, és akkor már képes azt hatékony előrehaladásra használni.

2o12 október 1o., Felkészülés a reggeli leckére

(HZS)

13 okt 2012

Az egyszerű törvény felfedezése

Az egyszerű törvény felfedezése

Minden nagyon egyszerű: a Teremtő feltárul a köztünk lévő kapcsolatban. Ezért meg kell kapjam a nap folyamán, hol kell dolgozzak ezen a kapcsolaton köztünk? Hol vannak azok a szálak amelyeket ki kell nyújtsak, azért, hogy kössem össze egyiket a másikkal? Ki és ki között kell kinyújtódjanak, melyik vágyak között? Hogy kell összekötnöm az egészet, és mi által kell megtegyem ezt? Mi az én munkám?

Mondva van, hogy a Teremtő feltárul a köztünk levő kapcsolatba. Ha van tíz ember, akkor ez elég. Mi össze kell csak kapcsolódjunk, és Ő feltárul. De vajon én tettem valamilyen lépést a kapcsolat irányában? Amennyiben csak beszélünk a kapcsolatról,  a Teremtő nem tárul fel. Szóval mit tegyünk? Folytassuk, amíg a Teremtő feltárul?

Mert ez a törvény! Ő kétség nélkül feltárul, abban a pillanatban amikor köztünk létrejön megfelelő kapcsolat. Legalább egy kis mértékben meg kell felelnie a Nefesh de Nefesh legelső szintjének. Vagy, hogy felfedeződik egy forditott Nefesh de Nefesh kapcsolat, azaz, kimutatjuk a vágyat és a sóvárgást arra, hogy az összeköttetés megjelenjen, és valami fordított fog felfedeződni. És akkor felkiáltunk, hogy a Teremtő korrigáljon .

Ez a felkiáltás automatikusan jön, mivel az egyik cselekedet eredményezi a másikat. Így, amikor felkiáltunk, a Teremtő korrigálja a kapcsolat köztünk. Felfedeződik nekünk pontosan az a törött rész, a szétválasztás legdurvább formája a tíz ember között. Továbbá fel fogjuk fedezni a szétválasztás finomabb és finomabb formáját.

Először felfedezzük a törést a legprimitívebb formában: a tíz nagy részét az egoizmusnak, amelyek ellentétesek és próbálják a fogaikkal szétszakítani egymást darabokban, a helyett, hogy összekötődjenek a fogukkal együtt, mint a fogaskerekek. Akkor kérjük a korrekciót és a összekötődünk legdurvább közeledés formájában, és így kigyullad a Nefesh de Nefesh Fény. Ez már a Teremtő felfedezése a teremtett lénynek.

Egyelőre képesek vagyunk összekapcsolódni a legdurvább kapcsolat formájában, amely 1/125 a kapcsolatból. Továbbiakban ugyanez történik, csak egy magasabb felbontásban. Marad ugyanaz az tiz Szfirot, de mi mélyebbre hatolunk be bennük úgy, hogy felfedezzünk több és több egyéni részeket.

A legfontosabb az, hogy felfedezzük az első tíz Szfirát, az első szintet, mert ezen a módon születünk meg, és megkapjuk a spirituális struktúrát. Akkor ebben a struktúrában kezdünk el egyre jobban és jobban tökéletessé válni. A legnehezebb rész leküzdeni az első szintet.

2012 0ktober 5, Reggeli lecke, “Bevezető a Zohár könyvébe”

(BS)

10 okt 2012

A felfedezés mindig váratlanul érkezik

A felfedezés mindig váratlanul érkezik

Kérdés:

Jobban befolyásolja a Fény a személyt amikor megérti azt amit olvas, vagy inkább akkor befolyásolja őt amikor teljesen össze van zavarodva, és erőfeszítéseket tesz, hogy képes legyen megtartani a helyes szándékot?

Válasz:

Ezt lehetetlen tudni. A Fény állandóan befolyásol minket, de a személy nem képes azonnal érezni ezt a hatás, csak idővel. Lehet, hogy két hét múlva, vagy akár egy alkalmatlan pillanatban, hirtelen egyszerre csak megtörténik a felfedezés. Mi nem tudhatjuk azt, hogyan fog az megtörténni, mivel rengeteg belső és külső körülmény létezik, melyek összességükben egy ilyen megnyilvánuláshoz vezetnek.

(2012 szeptember 11. Reggeli lecke, 2.rész, Zohár)

(HZS)

18 Sze 2012

67 queries in 0,194 seconds.