Dr. Michael Laitman

Az elme haszontalan, ameddig nem érzésekre támaszkodik

Amikor Baál HaSzulám a Zohár könyvét magyarázza a Kabbala szóhasználatával, olyan magyarázattal szolgál, ami a lelkünket és az érzéseinket fejleszti az elménk helyett. Valóban ez egy kihívás, mert a Kabbala nyelve nagyon pontos, logikus, tudományos és száraz, ennélfogva aki ezzel foglalkozik, annak a csapdájába kerülhet, hogy ez mentálisan megterheli őt. Ez fokozottan így van a mi időnkben, mikor az egoizmus annyira fejlett, és a fejlődése az elmén keresztül történik. A modern ember tudományos magyarázatot keres a földi eszével ahelyett, hogy érezné a Felső Világot a korrigált vágyain keresztül

Ennek eredményeképpen, amikor valaki egy magyarázatot hall, elcsábítja őt egy Klipa. Mindent tisztán racionális alapon fogad el, és olyan magyarázatokat kezd adni arra, ami történik, hogy az érzéseihez kapcsolná őket, így nem lesz képes a spirituális elérésre. Elégedett lesz a magyarázatokkal a földi értelem szintjén és ez megakadályozza a spirituális előrehaladását. Sőt mi több, össze fog zavarni másokat, akik nem értik meg, hogy az ő csodálatos szavai nem tükröznek spirituális eléréseket, csak elvont tudást.

Ezért volt az, hogy a tanítóm, Rabas olyan módon tartotta az óráit, hogy a tanulói összezavarodva hagyják el az óráit, úgy hogy nem értenek meg semmit. Ő arra törekedett, hogy ne tiszta tudásuk legyen, hanem azt akarta, hogy meglegyen a képességük megérezni, amit olvasnak. Ettől különböző hozzáállása is létezik a Kabbala tanításának, amikor egy tanuló örül a lecke után, hogy bizonyos tudást megkap és képes mindent egy szépen összefüggő egységes világról alkotott képpé összekapcsolni. Ez két teljesen különböző hozzáállás.

Akármelyik is történik, az élet mindent a helyére tesz. A globális válság, a szenvedés, a problémák, és az egoizmus fejlődése véget fog vetni a tudomány felé gyakorolt felületes érdeklődésünknek. Az emberek okosabbak lesznek, és felismerik, hogy az elvont tudománynak semmi haszna, mert nem ad megoldást a problémáinkra. Fel kell tárnunk és éreznünk kell a spiritualitást, ahelyett, hogy elméleteket építenénk, könyvekben írt dolgokra alapozva.

Amikor az elme érzés és elérés alapján dolgozik, tényleg feltárjuk a természetet, a Teremtőt. Viszont amikor az elme növekszik ahelyett, hogy  valódi elérést kapna, az le van írva a versben, „Valaki tudása meghaladja valaki cselekedeteit” (Hochmato Merubeh Mi Maasav) és visszatartja az illető spirituális fejlődését. Elkezd mindent tudni, de valójában teljes sötétségben él, és nem érzi, amiről beszél.

Ennélfogva az a kívánságom, hogy megelőzzem, hogy a spekulatív kommentárok eltérítsenek bárkit is, és hogy mindenkit az önkorrekcióra és a valódi feltárásra segítsek.

cst

03 Már 2010

Hogyan olvassuk a Zohárt

A Zohár úgy van szerkesztve, hogy komoly olvasásra legyen szüksége. A személynek egy vagy két órát kell olvasnia, át kell mennie különböző belső állapotokon, koncentrálnia minden állapoton, amin elhalad,  realizálnia, hogy mennyire zavart és képtelen hallgatni, és aztán újra visszajönni a Zohárhoz semmit sem befolyásolva benne.

A személy fokozatosan érzi, hogy valami egyre tisztább lesz. Ez a tisztaság látszólag száraz anyagon jön át, különböző állapotokon, és erőfeszítéseket téve. Ez így működik.

A legfőbb, hgy ne feledkezzünk meg a szándékról. Egy személynek látnia kell  mindent a vágyon és tulajdonon belül, amiről a Zohár beszél, ugyanazon időn belül, együtt kell akarni lenni mindenkivel, és érezni, hogy együtt vagyunk.

ft

03 Már 2010

A hullám csúcsán

A spirituális felemelkedés alatt, ez olyan, mint amikor egy személy felébred, lélegzik és tele lesz inspirációval. Ez annak a jele, hogy közel van a spiritualitáshoz.  Az ember már érzi a Fényt, és úgy tünik a hajnal hamar beköszönt.

Itt az idő, amikor az ember sok új dolgot különböztet  és ragad meg, ugyanabban a tanulmányi anyagban. Ekkor a maximális adakozást kell alkalmazni, ki ekll szedni teljesen egyetlen percet sem veszítve. Különben ez olyan, mintha nem venné figyelembe, amit Felülről kap.

Nem számít, hogy a személy milyen könyvet olvas egészen addig, amíg azok közel vannak a lélekhez.  Minden esetre anélkül, hogy megértené mit olvas, erőfeszítéseket tesz, hogy csatlakozzon vágyában és hangulatában a Fényez, aki fölötte jön. Azt kivánja a Fénytől, hogy teljesítse a vágyát, h és akkor a találkozás közöttük előreviszi őt.

A világunk, atomok, molekulák – ez mind nem létezik. Csak a vágy ereje létezik. Ha az ember vágya közel van a Fényhez, együtt kell vele működnie, amennyire csak lehetséges.

A célra való törekvés az, hogy a személy szívében feltáruljon a korrekcióra való felhívás. Az erőfeszítések, amit a spirituális felemelkedésre fordítottunk a tanulmányainkban, a terjesztésben, a csoportban való munkánkban, ahhoz a vágyhoz vezetett, ami megőrzi a Fény kinyilatkoztatását.

A spirituális világ nem ismer határokat, falakat vagy tiltásokat. A Fény és a Kli egymás mellett léteznek, de nem interferálnak, mint a különböző frekvenciájú hullámok. Ez csak olyan, mintha a személy a hullám kapásáról a hullám adására kapcsol, beszabályozza a Fényt és feltöltődik vele.

Ezért a személynek egy erős és teljes vágyra van szüksége, amely hasonló a Fényhez a minimális szinten. Ez a vágy lehet nagyon kicsi, de teljesen a célra kell irányulnia. Hasonló ahhoz, amikor a gyerek valami egész kicsit akar,  de teljes erejével ez a vágy megragad, mégha csak egy kis időre is.

A Teremtőhöz való minimális hasonlóság rögtön lehetővé teszi nekünk, hogy megérezzük Őt.. A Teremtő érzete a mi lelkünk. Akkor felfedezzük az örök és tökéletes életet az Ő szintjén, és nem a testünk szintjén. A Fény által korrigált vágy visz minket a Teremtőhöz,  Természet közös tulajdonához, és mi egyesülünk a szintjével és erejével.

ft

03 Már 2010

Élet és halál kérdése

A Kabbala tudománya azt mondja nekem, hogy valóság nem rajtam kívül létezik.

A teljes valóság a személyen belül létezik, aki megfigyeli és érzi azt. Kívül rajtam nincs senki  Az a probléma, hogy nem vagyunk hozzá szokva a valóság ilyen észleléséhez.

Úgy születtem, hogy a valóságot a testem öt érzékszervével érzékelem. Ez nagyon korlátozott, és nehéz a világhoz másképp viszonyítani.

Amikor elkezdem felfogni, hogy a valóságom a bennem lévő minőségektől függ, akkor rra kényszerít engem, hogy megvizsgáljam azokat, és meghatározzam, hogy milyenek kelkl legyenek.  Felfogom, hogy korrigálnom kell őket, annak érdekében, hogy létrehozzak egy igaz, változatlan, örök valóságot magamon belül. Ez egy igazi valóság, de nekem különböző mállapotokban kell élnem, a hamis valóság különböző szintjein, mielőtt elérem őt.

A Kabbalisták elmondják nekünk, hogyan lehet elérni a valóság igaz érzékelését. Elmondják nekem, hogy én vagyok az, aki meghatározza a saját életét. Ha elkezdem az életet úgy nézni,  hogy miden bennem belül létezik, akkor az egész külső világot magamon belülre helyezhetem.

Akkor én soha nem halok meg, mert az egész világ bennem marad, és folytatom a létezést benne.

Szóval a valóság felfogása, ami először absztrakt filozófiának tűnik, valami virtuálisnak és valótlannak, élet és halál  kérdésévé válik, hogy képes vagyok megváltoztatni a tulajdonságaimat, érzékeléseimet, mindent, amit jelenleg látok és érzek, mint ami rajtam kívül létezik. Akkor elkezdem érzékelni és érezni a világot, mint az én belső fenoménámat, az én változatlan, örök és tökéletes létezésemet,. Semminek nem kell változnia, eltünnie vagy elpusztulnia. Megváltoztatva az észlelésemet külsőről belsőre, behelyezve magamba, felemelkedem 125 fokot a valóság észlelésében, és elérem a teljes kapcsolatot az örökléttel, mert ezt magamon belül fogom fel.

ft

03 Már 2010

A Szellemek a Felső Világban

A  ZoharTazria (Amikor a nő szül) fejezet 117 bekezdés: Tanultuk, hogy vannak felső szellemek,  közöttük olyanok, akik  Adam HaRishon baljának szelleméből születtek. Azok nem kapaszkodnak ebbe a világba, de a levegőben lógnak, és hallják, amit felülről hallanak. Néhányan ismernek más szellemet lent ebben a világban, megjelennek az emberek álmaiban, és felriasztják őket.

Természetesen ez nem azokról az emberekről szól, akiket látunk az álmainkban  A Zohar nem szól egy szót sem a mi világi valóságunkról  vagy a világunkról Fokozatosan, ahogy egyre többet olvassuk őt, kezdjük érezni, hogy belül vagyunk a rendszeren, amelyet erők és vágyak mozgatnak.

Ha egy személy látja, hogy hozzá van kapcsolva ezekhez az erőkhöz, és rajtuk keresztül hat, úgy érzi, hogy egy specifikus képbe, erőbe vagy karakterbe van öltözve, amire egy állat, madár vagy növény nevével hivatkozunk. Ezek a szavak nem vonatkoznak azokra az állatokra, madarakra és növényekre, amelyeket a mi világunkban látunk, de arra a módra, ahogy egy személy a spirituális valóság részeit érzi, vagy a spirituális erőkére, amik felélénkítik őt.

Ez az, amiért a Zohar ezeket a leírásokt ezen a módon használja. Valójában  az az a forma, amit hamaroson fel fogunk ismerni,  amikor elindulunk a spirituális világot érezni.

ft

02 Már 2010

Külső megfigyelésre kapcsolva

Kérdés:

Amikor a vágyainkat a benyomások szintjén aktualizáljuk, azt okozzuk, hogy az anyagi világ barátságosabb legyen velünk szemben?

Válasz:

Mi mindannyian olyan anyagból lettünk teremtve, amit az „élvezet iránti vágynak” nevezünk. Ha a Fény az élvezet iránti vágyat úgy kezeli, hogy a legrosszabb állapotot érje el, csak magát tekinti, csak magával törődik, semmi mást nem érez, csak magát. Ez a „rövidzár” létrehozza a világ képét bennünk

Kijavítva a vágyunkat, elkezdünk érezni egy más valóságot, ami ezen kívül létezik. Amikor valamit érzünk más emberek vágyai által a sajátunk helyett, ezt úgy hívják, hogy a Felső Szellemi Világ, és ez az örök élet világa.

Korrekció az egy tanulási folyamat, hogy megérezzük, hogy mi van kívül, épp a belsővel ellenkezőleg. Ez egy tisztán pszichológiai kihívás. A nap végére mi mindannyian örülni akarunk és a jó felé törekedni. És a dolog lényege, hogy esetleg a végtelen jót érjünk el, de csak azzal a feltétellel,  hogy mi „magunk” létezünk.

Miután kilépünk az egonkból, a teremtés anyaga ( Az örökm vágya)   úgy kezelődik, mint „énmagam”, lényegében mint enyém  Ez az, amikor barátságosabb lesz velünk.

ft

02 Már 2010

Az egész rendszer együtt működik veled, ha kívánod

Kérdés:

Annak érdekében, hogy széttörjem a falat, ami elválaszt a spirituális világtól, szét kell vernem mind az egoista és altruista oldalt, vagy elég, ha csak egy oldalról töröm szét?

Válaszom:

A Fény a spirituális oldalon működik, megismételve azokat az akciókat, amit  mi oldalunkon végzünk. Ha nem teszünk semmit a mi oldalunkon, a Fény nem jön Fentről, és nem tesz semmit a spirituális oldalon. Olyanok vagyunk, mint egy darab vas, amit a falhoz közelítünk, és akkor működésbe hoz egy mágnest a fl másik oldalán. Azaz együtt működünk mindkét oldalon. A Teremtő nem tud működni velünk kapcsolatban, ha mi nem akarjuk. Különben hova lennénk mi és a szabad akaratunk? Ha csak a Teremtő lenne az aki működik, akkor mi egyszerűen élettelenek lennénk Ezért előtte kell lennünk, és kérni, hogy működjön. Így határozhatunk meg bármit. A művelet mindkét oldalon történik, nemcsak az egyiken. A mi oldalunkon mi csak aktíváljuk aa műveletet, míg a realizáció a másik oldalon történik.

Az erő, amelyik működik, hat és realizálja, hogy a korrekció a Teremtőtől jön. A Fény hozzánk jön, felemel minket, és áttesz a Fal felett. Mindazonáltal ez csak kívánságra történik, és a közös terv határáig. Egy személy nem működhet a saját programja szerint, csak a körülötte lévő  teljes rendszerrel együtt, ami előre viszi a korrekció irányába. Előre csak az egész rendszerrel együtt mehet, és nem számít, hogy más részei a rendszernek (más emberek) akarják-e a korrekciót vagy nem.   A személy adoptálja a formát, amire szüksége van

Ezért az egyén előmenetele csak az egyéntől függ, míg mindenki más a végső, korrigált állapotában létezik hozzá képest. De ők csak az ő vonatkozásában vannak korrigálva, és csak oly mértékben működnek vele, amennyiben ő egyesülni akar, és előrehaladni velük

ft

02 Már 2010

A valódi oka annak ami velünk történik

A Kabbalisták mondják nekünk, hogy az ember egy integrális része  természetnek, és teljes mértékben kormányozva van általa. A világ paraméterein belül nem szabad kihangsúlyoznunk az emberek külső akcióit, vagy „okoknak” tekintenünk őket, mert minden akció ezen a világon csak az életüket irányító erők hatásai vagy következményei.

Az igazi függetlenség egy személy számára a spirituális felemelkedésben van, mely az adakozás és szeretet megkapásának folyamatán keresztül merül fel. Ez azt jelent, hogy hasonlóságot akarunk a Teremtővel, amit a Felső Szabályozó Erők vonzásának Kabbalista módszerével érhetünk el, amit  „Körülvevő Fénynek” is nevezünk. Más szóval nincs erőnk, hogy ezt magunk érjük el, csak a Teremtő és Fényének segítségével érhetjük el.

Történelmi példák mutatják, hogy a természet hogyan irányítja az emberi lényt és a társadalmat, mint egy egészet, azáltal, hogy módosítja a környezetet. Például, az utolsó jégkorszak alatt ( mini jégkorszak  i.e.1650-1720) amikor a csökkent naptevékenység eredményeként egész Európa jéggel volt beborítva, több fordulat és zendülés zajlott le. Ez a dolog a világ több részén egy időben fordult elő. De az igazság az, hogy csak az emberi vágy produkálhat ilyen szigorú választ a természettől a fizikai földi szinten, létrehozva ezáltal adekvát feltételeket a személy és a társadalom továbbfejlődéséhez.

Szóval csak a mi belső előrehaladásunk és a Kabbala külső  terjesztése (a korrekció módszere) képes arra, hogy felismertesse a társadalommal, hogy nemcsak hogy az evilági önmegjavítás nem működik, hnem hogy igazi javulás csak úgy lehetséges, ha bevonjuk a természet erőit –a Teremtőt és az őt „Körülvevő Fényt.”

ft

02 Már 2010

Nem létezik olyan, hogy túl sok érzelem

Kérdés:

Hogyan kombinálhatjuk intellektusunkat és érzéseinket?

Válaszom:

Létezik egy olyan tudományos megközelítés, melyet az iskolákban, és egyetemeken széles körben alkalmaznak, a tudás átadására. Gyakran azonban amikor érzéseinket nem használjuk fel, nem vagyunk képesek tanárainkat megérteni. Például amikor zenét tanulunk, azt a személynek magán belül kell meghallania. Különbséget kell tennie a lekfinomabb árnyalatok és részletek között. Más szóval az érzéseinek intellektusával együtt kell jelen lennie, mely cserébe működésbe hozza érzelmeit.

Az építőanyag a Kabbala bölcsességében az érzelem, és nem az intellektus, mivel a teremtés alapanyaga a vágy. Ennél fogva ki kell fejlesszük vágyunkat, azt érzékenyebbé, összetettebbé téve. Azt meg kell töltsük benyomásokkal, karcolatokkal, és a legfinomabb, legvékonyabb érzelmek sejtjeivel. Ugyanilyen módon amikor a személy, aki nem egy borszakértő kipróbál egy kétszáz éves bort, nem lesz képes felfedezni ugyanazon apró részleteket, mint az a szekértő aki a különleges érzések teljes skáláját képes érzékelni. Ugyanakkor a borszakértő sem így született, ő kifejlesztette gazdagon bort érzékelő szájpadlását. Nekünk pontosan ugyanezt kell tennünk. Számunkra létezik a szívben található pont, mely a kezdeti impulzus valami felé. De utána mi történik? Ez az amit még nem tudunk, mivel nem vagyunk képesek különbséget tenni aspirációinkon belül.

Ezáltal szükséges a személy számára hogy kifejlessze szívben található pontját. Azt bőségesebbé kell tegye, hogy legyen elég hely arra, hogy a spirituális érzékelés számtalan részletét abba belehelyezze. Annak alkalmassá kell válnia a belső válaszokra, a mélységre, színekre, és a spirituális érzékelés ízeire. A fejlődés a spirituális cél felé történő aspiráción keresztül történik. Ezernyi érzés jelenik meg azonnal ahogy mi azokat elkezdjük érzékelni, minden már eleve létezik a spirituális világban. A mi feladatunk az, hogy kifejlesszük aképességet, hogy azokat képesek legyünk érezni. Annak érdekében, hogy ezt elérjük szükséges, hogy a Fény felé aspiráljunk, hogy arra vágyjunk, hogy a Fény ránk ereszkedjen, hogy minket magához hasonlóvá tegyen.

hzs

02 Már 2010

A 2O1O-es Zohár kongresszus egy valódi csoda volt

Kérdés:

Milyen spirituális előrejutáshoz jutottunk a múlt heti 2O1O-es Zohár Kongresszus segítségével?

Válaszom:

Hatalmas változásokon mentünk keresztül. Úgy éreztem, hogy Izrael nemzete nem csak egyszerűen megkapta a Zohár Könyvét, hanem visszatért ahhoz. Ez nem valami újnak a megszerzése volt, hanem olyan embereknek a boldogsága, akik megtaláltak valamit, amit régen elvesztettek.

Lehet, hogy még meg sem tudják magyarázni maguknak mi is történt velük, de láttam, hogy pontosan ez az amit lelkük átélt. Úgy érezték, hogy megtalálták azt, amit 2 ezer évvel ezelőtt elvesztettek. Ők nem tanulják a Zohár könyvét most, hanem visszaemlékeznek arra.

És valóban ez így is van: Nem valami újat találnak meg, hanem azért boldogok, mivel olyan valamihez térnek vissza, amit egyszer elvesztettek. Ennél fogva úgy gondolom, hogy Izrael nemzete egy hatalmas, csodálatos spirituális felemelkedésen ment keresztül. Sőt mi több ez nem csak azokra vonatkozik, akik a Kongresszuson fizikailag jelen voltak. Ez egy hatalmas előrelépés volt a Kabbala tudományának terjesztése szempontjából Izrael nemzetén belül, amelyhez később az egész emberiség csatlakozik majd. Ezáltal az egész Babilon (az egész emberiség) visszatér spirituális eredetéhez.

Van okunk a reményre, hogy az összes lélek ismét egyesül Ádám egyetlen lelkébe a mi életünk alatt, és mindannyian elérjük a Végső Korrekció állapotát, a Végtelen Világot, a korrigált egységes közös lelket. Én eddig is hittem ebben, és vártam erre, de a sikerünk felülmúlta minden elképzelésemet, várakozásomat. Azt hiszem, hogy hatalmas lehetőséget kaptunk Felülről, hogy természetünket korrigáljuk.

Továbbra is nagyon sok munka áll előttünk, amely különleges, és nehéz. Ugyanakkor ez nagyon fontos, és magasröptű, és hálásnak kell lennünk a Teremtőnek, hogy hatalmas tervének végrehajtására minket választott ki.

Most mindössze annyit kell tennünk, hogy folytassuk a Kabbala terjesztését Izrael nemzetén belül mindazoknak a segítségével, akik a Kongresszuson velünk együtt részt vettek. A Kabbala tudományának és a Zohár Könyvében található Fénynek a segítségével Izrael egyetlen nemzetté egyesül majd, ahogy azt Báál HaSzulam a “Nemzet” című újságában, és utána a “Bevezető a Zohár Könyvéhez” 7O.-ik pontjában írta. Mindez csakis szíveink egységesítésével lehetséges, és ez csakis a Reformáló Fény segítségével jöhet létre, mely képes minket önzőségünk fölé emelni.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak akik eljöttek a Kongresszusra a világ különböző országaiból. Együttesen képesek leszünk ezt a hatalmas korrekciót véghez vinni, és a jelenlegi terjesztés sebessége által lemérve, mindez nagyon gyorsan megtörténhet.

Még nem jött el az ideje annak, hogy felfedjük a valódi mélységét és hatalmasságát annak ami megjelenik előttünk, de annyit mondhatok, hogy nagyon magasröptű és fantasztikus korrekkciókat végeztünk. Mindez hamarosan megjelenik majd bennünk és a világban is.

hzs

02 Már 2010

62 queries in 0,142 seconds.