Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: mariotest

Nem egy válság, hanem az áttörés

Kérdés

 

Hogy magyarázzuk el a nagyközönségnek, hogy a korlátlan fogyasztás ideje lejárt?  

Válasz

Senkinek nem kell elmagyarázni az éhség érzését, azonban amikor a válság beüt, csak a kormány tud élelmet ajánlani az embereknek.

Kérdés

Akkor tehát mi egy közös jólétet építünk, nem?

Válasz

Mi természetesen egy olyan állapoton dolgozunk, ahol mindenki megkapja az ételt, a fedélt a feje fölé, a ruhát, az egészségügyi ellátást, és így tovább. Az életszükségletek nem egy darab kenyér és egy pohár víz naponta. Mi egy normális létezésről beszélünk, de nem többről. Ezen felül oktatjuk az embereket, hogy kaphatják meg az ideális beteljesedést más forrásból, ahelyett, hogy a „civilizáció áldásai” után rohannának.

 

Ez mindenkippen a végéhez közeledik, és emiatt semmit nem tehetünk. A világ a válságba süllyed, amelynek azt kell demonstrálnia a számunkra, hogy nem fogyaszthatunk többet, mint amire szükségünk van. Az emberek talán nem akarják ezt elfogadni, azonban a természet ezt eléri, akár szeretjük, akár nem. Mind emellett nem tudjuk elmagyarázni a tömegeknek, hogy mi is történik, és nem mondhatjuk el nekik, hogyan kell cselekedniük, azaz hogyan épüljön fel egy új kormányzat, egy új, integrált világ, ha csak nem küldjük őket iskolába, tanulni.  

 

Ahogy a kisgyermekeket tanítjuk, úgy akarjuk tanítani a felnőtteket, azokról a törvényekről, amelyek által a világ működik, a világ, amelyben most találják magukat. Végül is ha valaki nem fogja fel a teljesen integrált világ teljes, összefüggő működési mechanizmusát, akkor nem élheti túl azt, ami most történik. Nincs hatékonyabb és előnyösebb megoldás az emberek megváltoztatására, mint a globális oktatás.  

 

Szeretné valaki megkapni továbbra is, amire szüksége van? Itt van, csak nem szabad elfelejteni, hogy el kell jönni a leckére, tanulni. Lázadni akar valaki? Ez nem fogja megoldani a problémáját.  

 

Nemrégiben, Amr Moussa, az egyiptomi elnökjelölt, beismerte, hogy egy új kezdet helyett, a forradalom egy még mélyebb válságot okozott, amely soha véget nem érőnek látszik.  Ezekben a szavakban őszinte fájdalom volt, nem számított az események ilyen kimenetelére. Ez nem az ő, vagy elődjének, Mubaraknak a hibája. Ők egyszerűen nem látták a folyamat egészét. Az emberek azt hiszik, egy új kormány megtalálja az alapokat, azonban a pénz önmagában használhatatlan.

 

Ezért nincs más út, ki kell találni, mennyi szabó, földműves, és más munkás szükséges annak érdekében, hogy a termelés szükséges területein megmaradjon – ez a lakosság néhány százaléka – a többieket el kell küldeni tanulni. Nincs más alternatíva, ez az egyetlen, aminek működnie kell. Ez az egyetlen megoldás, amely felkínálja az embereknek a szükségleteket, hogy ne lázadjanak, és megértsék, nincs hova menni, csak egy új világba, rgy integrált rendszerben élhetünk.

 

Az igazság az, hogy beléptünk egy sokkal inkább egy új területre léptünk, mint válságba, egy új formában kell működnünk, más szabályok szerint. Keresztül kell mennünk ezen a szűk keresztmetszeten, annak érdekében, hogy elérjük a teljességet.

 

 

KN

19 jún 2011

Ne várjunk csodát a kabbalistáktól

Kérdés

Ön többször említette, hogy akik tanulták a kabbalát éveken át, ugyanúgy néznek ki, mint bárki más, és nem lehetett semmiben megkülönböztetni őket. Ugyanakkor azok, akiknek a vágyai korrigálásra kerültek, megváltoztatták a valóságot maguk körül, és egy teljesen különböző vonzóerővel rendelkeznek. Van bármilyen külső jegy, amiben megkülönböztethetőek a kabbalisták?  

 

Válasz

 

Találkoztam és eltölthettem Baal HaSulam néhány tanítványával időt. 35 éves voltam, és ők pedig 75. Úgy éreztem magam a karjaikban, mint egy csecsemő. Soha nem láttam semmilyen csodát tőlük, és még csak egy különleges beszélgetést sem hallottam tőlük.  Hétköznapi embereknek igyekeztek látszani, és lényegében azok is voltak.  

 

A kabbalisták nem csapnak hullámokat maguk körül. Aki elkezd figyelni egy kabbalistára, megérti őt, helyesen alkalmazza a szavait, megvalósítja a javaslatait, másképpen kezdi önmagát és a környező világot megtapasztalni. Mindez nem azért történik, mert a kabbalista befolyásolja őt. A kabbalista nem befolyásol másokat. Ez tilos! Ez ugyanis megölni egy másik ember szabad akaratát!

 

Hogyan tanítunk egy gyermeket? Folyamatosan feladatokat adunk neki, és elmondjuk, a dolgok hogyan működnek, azonban ezt önmaga által kell megtennie. Ezért a kabbalisták soha nem változtatnak és körülöttük sem változik semmi. Nincs semmi trükk ebben. Semmi nem változik, ha az ember nem változik, önmaga szándékából kiindulva.  

 

Sok rokonom, barátom van, és szeretett tanítványaim, és nincs más mód, segítem őket akár megismételt magyarázatokkal, akár azzal, hogy más módon próbálok meg elmondani valamit.  Nincs más mód. Amikor valaki elfordul tőlem, nekem nincs lehetőségem utána fordulni. Semmit nem tehetek, még ha tudom is, hogy amit tesz, a kárára lesz.

 

Ne gondoljuk, hogy a kabbalisták képesek valami felsőrendű dologra, amire egy átlagember nem képes. Természetesen egy növekvő módon tárják fel a világot, és a vágyaik korrigálódnak, de ezt csak önmagukban fedezik fel.  

 

A történelem során sok kabbalista volt, akik képtelenek voltak tanítani. Elérték a spiritualitást, végrehajtották a korrekciót a Felső Világban, ami a lelkek hálózata köztünk, és felkészítették az egész rendszert arra, hogy közelebb kerüljön az egész emberiséghez, de ennél semmi többet nem tettek. Ez ugyanaz, mint amit mi készítettünk elő a jelenlegi világ gyermekeinek, és unokáinak, mert nincs más út.  

 

Ne keressünk semmilyen trükköt a kabbalában. Nincs varázslat. Ez egy hatalmas, és nehéz munka, mindenki számára, hogy korrigáljuk magunkat a természet ellenében. Ez az, amit az egész emberiség megvalósít a mi időnkben.

 

KN

 

 

19 jún 2011

A Fény a válasz

Kérdés

Hogy magyarázható meg az a jelenség, hogy sürgős, ma felmerülő kérésekre, ön másnap megadja a választ?

Válasz

Ez egy nagyon jó kérdés! Gyakran hallok erről a tanítványaimtól. Olyasmiket mondanak, hogy talán én tudom, mert szándékosan megkérek valakit, hogy tegyen fel egy kérdést, amire a következő napon választ adhatok neki, vagy, hogy valaki felteszi a kérdést ma, és „én valahogy elcsípem” a kérdést, és ehhez hasonlóakat.

Semmi ilyesmiről nincs szó. Valójában ez nagyon egyszerű, amikor valakiben felmerül egy kérdés, egy vágy emelkedik fel, ami válasz által töltődik ki információval, vagy valamilyen érzékeléssel. Az ember befoglaltatik egy csoportba, a leckébe, és így megkapja a választ, vagy kitöltést. Ugyanezen a módon valaki veheti, az egy hónappal ezelőtti leckémet, és ugyanazt tapasztalja, hogy megválaszoltam a kérdését. Mindez csak azért van tehát így, mert egy kérdés merült fel valakiben – és kizárólag ezért.

A Fény nevezhető tehát válasznak, ez itt van körülöttünk, határtalan mennyiségben. Még most is a Végtelen Világban vagyunk, de csak egy kicsiny, sötét részét érzékeljük. Sokféle elrejtés van körülöttünk, 125 „függönye” az elrejtésnek. Ezáltal csak a mi világunkat érzékeljük.  

Amikor valakinek van egy vágya, egy magasztosabb állapotra elérésére, amely nem önmagán belülre, hanem kívülre irányul, akkor azonnal új kérdéseket fedez fel magában, és meg is kapja ezekre a választ. Minden a vágytól függ, semmi mástól.

A körülöttünk lévő Fény teljesen mozdulatlan, és az ember eléri ezt. Amiben hiányunk van, az a vágy. Ezáltal ha a csoporthoz kapcsolódom, megpróbálok a barátokhoz kapcsolódni, érzékelni fogom a vágyaikat. Akkor megszerzek egy nagyobb edényt, egy nagyobb lehetőséget a beteljesedésre.  

“Szeretni felebarátainkat, mint önmagunkat” a legfontosabb direktívája a kabbalának. Kulcs fontosságú eszköze a Fény megszerzésének. Mit jelent a felebaráti szeretet? Azt, hogy ennek a vágyát, el kell érni magunkban. Akkor legalább kétszer akkora vágyat szerzünk meg, mint ami egyébként lehetséges. Valójában ez nem kétszer akkora, hanem sokszorosa, az egoizmusunk ellenállása miatt. A személynek egy hatalmas vágy kerül a birtokába.

Miközben az ember úgy csatlakozik a barátaihoz, mint ha önmagához kapcsolódna, dolgoznia kell a megszerzésre irányuló egoizmusán, az elutasításon, hogy mindez adakozásba forduljon. A személynek ki kell alakítania egy masszív edényt. A Fény azonnal ki fogja azt tölteni, és akkor az ember eléri a spirituális beteljesedést.

Tehát ha valaki feltesz egy kérdést ma, megkaphatja a választ ma, vagy holnap, lényegtelen, hogy mikor. Általában ez megtörténik a lecke során, amikor a személy a kollektív vágyhoz kapcsolódik, és a kollektív Fényben, amely ez által manifesztálódik körülötte, és amit úgy is nevezünk a Körülölelő Fény,kapja meg a választ.  

 

KN

18 jún 2011

A Teremtő megértése

Kérdés

A Kabbala Bölcsességében ön az emberi egóról beszél, a mindenkit összekötő egységről, és arról, hogy nekünk mennyire szükségünk van a természettel való egyensúly elérésére. De hogy összefüggésben van mindez Istenhez (Elokim)?

Válasz

A kabbala bölcsességében a természetről beszélünk. A gemátria alapján (ami a szavaknak számokkal kifejezett értéke a héberben, mert minden betű egyben szám is) a „természet” és az “Elokim” szavak ugyanazt az értéket fejezik ki. Azaz, amikor a első erőről beszélünk, természetről, Istenről vagy a Teremtőtől, bárhogyan is nevezzük, körülöttünk minden ennek az erőnek a manifesztációja.

Ha mi a Felső Erőről beszélünk, akkor mi a különbség abban, hogy „Elekimnek”, vagy „természetnek” nevezzük? Van egy magasabb erő (valóban felső!), amelyik mindennek életet ad, és amely mindent irányít, és mi tudni szeretnénk, hogyan kapcsolódjunk vele, hogyan tárjuk fel, és értsük meg.  

Így ha kijövök magamból, az egómból, és elkezdem feltárni a környezetet magamon kívül ezt nevezzük megértésnek, megvalósításnak, a Teremtő feltárásának. Természetesen mindez bennem zajlik le, és csak hozzám viszonyítva értelmezhető.

Fokozatosan szervezem a vágyaimat, a spirituális szerkezetemet, azaz az adakozás és szeretet minőségét mások irányába: Keter, Hochma, Bina, Hesed, Gevurah, Tifferet, Netzah, Hod, Yesod, Malchut. Ennek a struktúrának megfelelően megismerem a kapcsolatot ezek között, és így feltárom a Teremtőt.

Elokim másik elnevezése Teremtő (Boreh), a héber (Bo) „gyere” és (Reh)”láss” szavakból, mivel látnunk kell Őt, elérnünk az állapotot ahol megértjük Őt, mintha, mint ha direkt módon látnánk meg őt. Ebből a célból teremtett meg bennünket.

KN

18 jún 2011

Az emberi fokozat nem halványul el

Baal HaSulam azt mondta, hogy boldog amiatt, hogy abban a generációban született, amikor lehetővé vált a kabbala bölcsességének feltárulása. A kabbala azt tanítja, milyen módon kombinálódik az adakozás és a megszerzés ereje egybe, hogyan adódnak egymáshoz, hogy aztán az összegük (Σ) jelentse az „emberi” szintet.

 

Ez valóban egy tudomány, maga a bölcsesség. Nem egyszerű, sőt kifejezetten bonyolult. Alkalmazzuk, hogy az árral menjünk, azonban hirtelen feltűnik egy másik erő, és elragad minket valahova. De hová?   

A két erő integrációja, egy különleges eredményt hoz. A mi világunkban, amit látunk és érzünk, ezek az erők formálta mozdulatlan, növényi, állati, természet részei. Mi az állati szinthez tartozunk, és nem értünk még el semmilyen magasabb szintet. Az emberi szint, amelyet elkezdtünk felfedezni önmagunkban, egy olyan spirituális fokozat, amely egy új világot tár fel előttünk.  

A természetben az egyik szint ad életet egy másiknak. Az állatok növényeket esznek, a növények az ásványi szinttől kapják az életet. Azonban az ásványi szint nem tudja mit jelent növekedni, fejlődni, fogyasztani, kiválasztani, és érezni a környezetet. A növényi szint következik, amely nem érti, mit jelent állatnak lenni, mozogni, ivadékokat hordozni, nem is beszélve a „fejlettebb állatok” magasabb létformájáról, az emberről, akik egy nagyon összetett életet élnek.

Az alacsonyabb fokozat nem képes megérteni, a magasabbat, az számára egy teljesen más világ. Ez ideáig, mi az állati szinten léteztünk, a vágyaink irányítása alatt. Nem értjük, mi is az emberi fokozat. Lehetetlen megmutatni, vagy demonstrálni ezt, pont úgy, ahogy egy állat képtelen demonstrálni a saját világát egy növénynek.

Sőt, az aki integrálta a két erőt a szívben lévő pontjában, ahol a szív a kapni akarás és az adakozás vágyainak összessége, felemelkedik az emberi szintre, nem tudja megosztani az érzékelését azokkal, akik még nem érték el ezt a fokozatot. Egyetlen dolog kimondása lehetséges mindössze, hogy ez a személy érzékel valamit túl a fizikai test határain, mivel felemelkedett egy magasabb szintre. Valamennyi előző szinttel kapcsolatban marad a létezése során, táplálja őket, ő maga azonban egy másik fokozaton van.

Tehát az emberi szintre való felemelkedésünk során (reméljük, ez a leggyorsabban megtörténik) megőrizzük a kapcsolatot ezzel a világgal, annak minden életformájával. Azonban ezen felül, egy teljesen különböző érzékelést és benyomást kapunk meg az új szinten. Végtelenséget és teljességet érzünk már az első spirituális fokozaton is.

A teljes problémánk abból származik, hogy élvezetet akarunk megszerezni, a Felső Fényt, miközben az nem tud bennünk létezni, és azonnal el is tűnik, a „rövid zár miatt” ami a plusz és a mínusz erő között fellép, és ami kioltja őket. Így nekünk a középső vonalon kell dolgozni, a két erő között egyensúlyozva.

Egy helyes kombinációt teremtünk. Behelyezünk egyfajta „ellenállást” középre, amelyen keresztül a plusz és a mínusz előjelű erők helyesen képesek működni. Ez megadja a számunkra a működésük eredményét, és erőt kapunk belőle. A kabbala nyelvén az ellenállás a szívben lévő pont és az egoizmus között jelenik meg, és ezt nevezzük „szűrőnek (Masach). Pontosan ez a hely az, ahol megkapjuk az új élet érzékelését, az emberi fokozaton, amelyet Ádámnak nevezzük.

 

 

Ekkor szabaddá válunk a haláltól. Minden pillanatban, amikor meg akarom szerezni a Fényt, mégis képtelen vagyok arra, hogy magamat hozzá igazítsam. Az élvezet a vággyal együtt eltűnik, és mindig megízlelem a halál egy újabb darabkáját. Semmi nem okoz örömet, kétségbeesésbe zuhanok, semmit nem akarok, csak vissza szeretnék vonulni mindentől. A végén az ember „kiég” és azt érzi minden reménytelen. Elkezd „kihunyni” benne a láng. Az állati, növényi és ásványi szintek fokozatosan csökkenek benne, ameddig meg nem hal.   .

Azonban ha megértjük hogyan kell az adakozás és a megszerzés erejét egyesíteni önmagunkban helyes módon, akkor elérjük az emberi fokozat érzékelését, a végtelen és teljes élet szintjét.

 

KN

 

 

 

18 jún 2011

Egy kicsit közelebb vinni az embereket a Fényhez

Kérdés

A globális válság már önmagában teljesen felfedte magát. Mikor kezdi el a közvélemény feltenni a kérdést, hogy mi történik? Mikor jön el a vihar?

Válasz

Ez rajtunk múlik. Mindent meg kell tennünk a korrekció módszerének terjesztése érdekében. Az üzenetünk egyszerű, és felkínálhatjuk ezt az országok kormányainak, akik bajnak vannak.

A legnagyobb probléma, hogy mit tegyünk az égbe szökő egoizmussal. Az embernek van egy normális, földi vágya arra, hogy minden szükséglete meglegyen a létezéséhez. Szüksége van ételre, családra, és más dolgokra, melyek nélkül nem tud meglenni. Emellett az egoista vágya, amely a még több megszerzésre irányul, egyre jobban növekszik. Ez annyira mélyen van bennünk, hogy még csak azt sem tudjuk meghatározni, hogy mi az alapvető szükséglet.

Elégedett lesz valaki, ha megkapja a napi betevő kenyerét, mondhatjuk ezt? Nem, természetesen nem lesz elégedett. Mit tegyünk az egoizmussal akkor? Mivel tölthetjük ki ezt a fekete lyukat?  

A következő erre a válasz: Az egoizmus növekedését spirituális vágyba transzformálhatjuk, a spirituális edényt pedig kitölthetjük beteljesedéssel, adakozással, szeretettel és végezetül a Felső Fénnyel.  

Hogy lehetséges ezt megtenni? Hogy válthatunk át a megszerzők társadalmából, a telhetetlen földi javak utáni hajszából, a minimális fogyasztók társadalmába?

Ha nem tesszük ezt, a világ képtelen lesz létezni, a bolygónk természeti forrásainak kizsákmányolása miatt. A fogyasztás nem elégíti ki az egómat többé. Az emberek képtelenek lesznek boltról boltra rohanva állandóan telerakni a bevásárlókocsit dolgokkal. Az ünnep befejeződött, mostantól mindenki annyit kap, amennyire szüksége van.

Hogy teljesednek be akkor az emberek? Nekünk ezt a több millió embert iskolába kell küldenünk. Meg fogják kapni az összes szükséges dolgot, a tanulásért cserébe. Különben nem jogosultak még erre sem. Valóban miért kellene lenniük? A baj az baj, és mindenki ebben van most. A kormány felkínálja nekik az alapvető dolgokat, mindenki folytatja, az életét, ahogy eddig, a stabilitás fennmarad, és mindenki elkezd tanulni.

Mit is tanulnak pontosan? Az élet törvényeit egy integrált rendszerben. Valójában ezek a csoport törvényei, de a kabbala nem lesz megemlítve a leckék során. A tantárgy a rendszer, egy egyesült társadalom fenntartása. Megkapva mindazt, amire szükségük van, legalább a tanulás során, az emberek arról tanulnak, hogy mennyire tényszerűen nincs más út a túlélésre, mint az egység.  

Egy vademberrel kell foglalkozni, akik tanulni jön, aki csak pénzt akar csinálni, és bizonyos előnyökhöz akar jutni. De fokozatosan elkezdi megérteni, hogy nincs más opció, mint hogy belépjünk egy új rendszerbe, és a világ másképpen kezdjen el fejlődni. A fogyasztás befejeződik, ez a fajta társadalom kipusztul. Nem élt sokáig egyébként sem, maximum száz évig a 19 század végétől a XX. század 70-es 90-es évéig. Még ebben az időszakban is válságok voltak, beleértve a 30-as évek nagy gazdasági válságát.

Így az emberek elkezdenek tanulni, miközben a kormányok megadják nekik a szükséges javakat, amely sokkal kisebb költség, mit új munkahelyek teremtése. Az utóbbi értelmetlen is lenne, mivel senki nem vásárolná meg, amit előállítanának ezek a munkahelyek. Emellett mind az energia, mind a nyersanyagok kifogyóban vannak. 

Így a leggyorsabb és legolcsóbb megoldás az emberek elküldése tanulni, függetlenül attól, hogy milyen módon történik ez: otthon, interneten keresztül, előadóteremben, vagy máshol. A fontos, hogy mindenki egy oktatási keretbe illeszkedjék. Eközben a tanulás bölcsebbé teszi az embert, és megadja neki a megértését, hogy egy új világba kell beilleszkednie, és az előző törvények nem működnek. Baal HaSulam ír erről, mindannyiunknak iskolába kell mennie, és még meg kell tanulnunk, hogy kell a jövőben élnünk.

Végül a tanulásnak köszönhetően az emberek egy új vágyat szereznek meg, és érzékelni fogják a változásokat ezen belül, ameddig meg nem értik, hogy a beteljesedés csak egy másik, magasabb szintről érkezhet. A folyamat fokozatos, mivel egy hatalmas tömeggel kell foglalkozni, amely elkezd megérni. Ez minket is valóban megváltoztat.

Manapság nincs más lehetőségünk. Ezért senki nem tud kitalálni semmit. De képzeljük el, mekkora Fényt képes ez a több százmillió ember magára vonni azáltal, hogy arra figyel, amit tanul. Ez az a megoldás, amire Baal HaSulam is rámutatott, és amely logikusan adódik, mivel nincs semmilyen más eszköz, kivéve az, hogy az embereket kicsit közelebb vigyük a Fényhez.

 

KN

18 jún 2011

Feltárni a mindent összekötő kapcsolatot

Lényegében a kabbala az ember, illetve az emberi természet korrekciójának a módszere. Így tehát, a tanulásunk keretein belül, részt veszünk a széles terjesztésében ennek az információnak.

Körülbelül kétmillió tanulónk van szerte a világban, 26 nyelven oktatunk nagyon sok országban. Látjuk, hogy a legkülönbözőbb emberek, akik több nemzetet reprezentálnak, milyen módon fejezik ki az igényüket erre a bölcsességre, és milyen módon kezdik megérteni, hogy a világnak nincs jövője e nélkül.  

Mindezek mellett, gyermekeket oktatunk, és látjuk, mennyivel jobban fejlődnek ezáltal, hogy mennyire megnyílnak. Könyveket adunk ki, tévé csatornát üzemeltetünk, és aktívan dolgozunk az interneten. Így mozdítjuk előre a fejlődést.  

A kabbalát csoportokban tanuljuk. A kabbala nem arról szól, hogy elkülönülünk a többiektől, sőt, a személy sokkal jobban fejlődik egyénileg is akkor, ha csoportban, azaz egy ilyen környezetben van, és folyamatosan változtatja magát a csoport dinamikája által. Lényegében a személy alkalmazkodik a környezethez, amelynek állandóan meg kell, hogy mutassa önmagát, időről, időre, és az igényét az egoizmus fölé kerülésre és arra, hogy elhagyja önmagát, hogy a másokra irányuló szeretetben lehessen. Az ember ezt gyakorolhatja a csoportban.

A környezettel való kapcsolat megalapozása által, az ember érzi, a szükségességét a környezettel való egységnek. Majd a kapcsolati háló mindenki között feltárul, ez felette áll a személyes egoizmusnak, és az ember érzi a közös kötelékeket, a közös erőt, amely a közöttük lakozik. Ennek eredményeképpen mintha mindenki egyetlen énben egyesülne, és elkezdené érezni ehhez a kollektív erőhöz való kapcsolódást.

Ennek köszönhetően felfedezzük a jelenleg számunkra tudatosuló valóság felett álló magasabb valóságot. A jelenlegi valóságot belül érzékeljük, az edényünkben, és ezért korlátozva vagyunk ebben az érzékelésben. Élvezetet akarunk megszerezni, és amikor az élvezet belép a vágyba, kioltják egymást, mivel kölcsönösen szemben állnak a minőségeiket tekintve egymással.  

Kiderül, hogy minden pillanatban, amikor elérünk valamit, csak egy pillanatra élvezzük, majd ez az öröm azonnal eltűnik. Rohanunk a következő vágy után, megérintjük, majd azonnal ez is eltűnik. Mihelyt az élvezet belép a vágyba, szinte azonnal semlegesíti azt. A rövidzár a plusz és a mínusz között kioltáshoz vezet.

Másfelől amikor a személy kilép magából és felülemelkedik az egoizmusán, elkezd egyesülni a csoporttal, létrehoz egy edényt önmaga felett, egy külső vágyat. Most önmagán kívül érzékeli az edényt és a vágyat is, és ott az élvezet nem tűnik el. Éppen ellenkezőleg, a valóság egy végtelen létezésbe fordul, az idő felett álló módon.

Az élvezet, amely belép, majd eltűnik újra meg újra, az idő érzetét teremti meg a számunkra. Ha azonban az élvezet nem tűnik el, ha érezhetjük, hogyan árad vég nélkül, akkor felülemelkedünk az idő érzékelésén, és érzékelni fogjuk a természet általános erejét, amely körülvesz, és amely elrendez bennünket.  

Elkezdjük megérteni a valóság minden részletét összekötő kapcsolatot, hasonlóan egy hímzés hátoldalához, amely tartalmazza a képet alkotó szálak hálózatát. Ez az, amit felfedezünk a kabbala tudománya által, azaz a kapcsolatot és a kölcsönös egymásra hatást közöttünk.  

Ez nagy hatást gyakorol az emberekre, és megváltoztatja őket. Megpillantva ezt a valóságot, megértjük, hogy nem tudjuk ezt a valóságot irányítani kapcsolat és kölcsönös megértés nélkül, mivel mert nem láthatjuk a másoknak esetleg okozat károkat.

Így nincs szükségünk harcra, csak beteljesedésre. Ezen az úton a személy szabad lesz, és tiszta módon kezdi el látni a világot. Akkor, ennek a fokozatnak megfelelően képes lesz az önmaga számára lényeges cselekedetek sorozatának meghatározására.

 

KN

18 jún 2011

Mindenki tánca

Kérdés

Ma egy konvenciót tartunk, amelyen a Shavuot ünnepe alkalmából. Azonban amikor elképzelem mi fog itt történni, nem akarok odamenni. Azt jelenti ez, hogy az értelmem fölé kell emelkednem?

 

Válasz 

              

Az emberek táncolnak ott, de valaki nem szeret táncolni. Finom ételek lesznek ott, de más valaki nem szereti ezeket. Sok gyerek lesz ott, de olyan is van, akit ez nem hoz izgalomba. Kiderül, hogy semmi oka valakinek oda menni. 

 

Elképzelhetjük a helyzetet másképpen is, mit foglalkozom az étellel, vagy azzal, hogy mások milyen módon mozognak a testükkel, énekelnek, vagy a gyerekek kiáltozásával, és egyáltalán az emberekkel, akik ott lesznek? Mindez csak egy külső formája a vágynak, amely a Teremtő által felébresztésre kerül. Összeterelt olyan embereket egy helyre, akik közelebb akarnak kerülni hozzá. A Végtelen Világ teljes Malchutjából összegyűjtött, egy elválasztott vágy csoportot annak érdekében, hogy egyesítse őket a jövő érdekében. Ez az, amiért megadja nekik, ennek a szükségességét. Ezek az emberek nem tudják, a dolgok miért ezen a módon alakultak. Minden embernek megvan a saját oka arra, hogy eljöjjön, és minden ember másképpen képzeli, kiért kell ott lennie. Azonban én azért megyek oda, hogy csatlakozzam a Teremtő vágyához, amely mindenkiben el van rejtve, aki eljön oda.

 

Valaki ülhet csendben, a sarokban és megpróbálhat folyamatosan a többiek vágyához való kapcsolatra koncentrálni. Nem keresem a belső sürgetésüket bármire, csak pontosan azt keresem bennünk, amit a Teremtő ébresztett fel. Ez az, amire szükségem van. Ez az igény, az én lelkem. Végül is én csak a szívben lévő pont vagyok és nekem ezeket az említett vágyakat kell magamhoz kapcsolnom, amely megadja nekem a spirituális edény kiterjedését. Akkor képes leszek fejlődni ez által.  

Azonban ha nem kapcsolódom hozzájuk, akkor honnan szerzem meg azt a vágyat, hol fogom megtalálni a saját lelkem? Ebben mit kaphatok meg a Teremtő feltárásából? Önmagam által nincs és nem is lesz egyebem, mint a kiindulási pontom. Tehát megtehetem, hogy nem megyek el a konvencióra? Kihagyhatom ezt a lehetőséget?

Kérdés

Nem nézhetem a televíziós adást és csatlakozhatom az ott lévők vágyaihoz ezen a módon? Valóban muszáj fizikailag is jelen lennem?

  

Válasz

Ez attól függ, mi könnyíti meg a számomra az ő vágyaikkal való átitatódást, és ez attól fog függeni, mekkora erőfeszítést fogok megtenni mindezért. Talán ha otthonról nézem, megkapok 50 kg vágyat tőlük, de ha oda megyek, még ha csak a sarokban is ülök, olyan hatalmas vágyat kapok meg tőlük, ami elképzelhetetlen. Azonban ha felkészülök előre, és ha elkezdek velük táncolni, bár utálom a táncot, de hordozom a szándékot, akkor ez hatalmas nyereséget hordoz a számomra.

 

Mindannyian a vágy felett dolgozunk, még ha nem is beszélünk állandóan erről. Minden spirituális munka a vágy felett történik, tehát az elme, a szív által lesz irányítva.

 

KN

18 jún 2011

Visszanyert tudatosság

A kabbala tudománya nem önmaga által kerül kinyitásra, hanem az emberek tárják fel azt a fejlődésük során. Megállapítja, az univerzum szerkezetének megfelelően, hogy mikor kell a kezdeti pontunkhoz megérkeznünk ismét.

 

Kezdetben egyetlen vágy lett megteremtve, és ezt az első állapotot nevezzük a Végtelen Világnak. Ebben az állapotban a vágy és a Fény, amely megteremtette ezt a vágyat, teljes azonosságban léteznek, fúzióban, kölcsönös kiegészítettségben. Itt a vágy ki van töltve a Fénnyel, azonban ez csak egy tervezett állapota a jövőbeni teremtménynek, az még mindig nem érez semmit.

 

Így a kezdetben a teremtmény ellentétesé válik a Teremtővel, ellentétes minőségű a Fénnyel. Teljesen leválasztja magát a forrásról, öt különböző állapoton átmegy a fejlődése során, amely állapotokat világoknak nevezzük. Így, ennek a vágynak a lezuhanása során foglalja el azt a helyet, ami egy állandó távolságra van az eredeti állapotától.

Az első világot Adam Kadmonnak. nevezzük. Adam a prototípusa a jövő emberiségének. Majd az Atzilut, a teremtés világa következik, aztán a Beria, a kiáradás világa, majd a,Yetzira, a megformálás világa, és végül az Assiya, a cselekvés világa. Ez az öt világ, öt egymást követő leereszkedés, keménység, elrejtés, és a Fény távozása a vágyból, amelyet kitöltött. . Minden következő állapot, a Végtelen Világához hasonló, kivéve, hogy a Fény, egy fokozatosan növekvő elrejtett formában van bennük.

 

Még most is a Végtelen Világban vagyunk, mivel nincs azon kívül semmi más. Csak ebben az állapotunkban, ez az egész, többszörös szűrő mögé van elrejtve. Meg kell ezeket nyitnunk, kihúznunk ezeket, majd fokozatosan elkezdjük érezni magunkat az igazi formánkban.

Ez hasonló annak az embernek az állapotához, aki tudattalanul fekszik, egy kómában. Ez a második állapotunk, itt, ebben a világban. Mi teljes leárnyékoltságban, elrejtettségben élünk itt, mintha elvesztettük volna a tudatunkban és egy belső lebegésben léteznénk, és mindent csak elképzelnénk.

 

Ha erőfeszítéseket teszünk egy bizonyos módon, és visszanyerjük a tudatunkat, akkor felemelkedünk a kezdeti állapotunkhoz. Ezt nevezzük a harmadik állapotnak. Ez is a Végtelen Világa! Ezt pontosan ugyanazon a lépéseken keresztül visszaemelkedve érjük el, amelyen át leereszkedtünk, amikor elvesztettük a teljesség, a Fény teljes jelenlétének érzékelését. Fokozatosan mászunk fel ugyanazokon a lépcsőfokokon, megfogjuk tapasztalni a beteljesedést, a tudattalan állapotból, a tudatosba való átmenetet.  

Az első „kijáratot” a tudattalan állapotból a tudatosba úgy nevezzük, hogy Machsom, azaz határvonal. A legfontosabb dolog a számunkra, ennek a Machsomnak az átlépése, vagyis a természet globális rendszerének érzékeléséből való teljes leválasztódás állapotából történő kimenetel.

Most csak a mi világunk formájában érzékeljük a természetet, és nem érzékeljük azt a spirituális vágyakon keresztül. Úgy érzékeljük a világot, hogy egy teljesen leválasztott állapotban vagyunk, nem használva az eszközöket, melyek már most is a rendelkezésünkre állnak.

 

Mi csak az öt érzékszervünkön át érzékeljük önmagunkat, azaz szaglás, látás, hallás, ízlelés, tapintás érzékelésén át. Így az önmagunk érzékelése az állati testen át történik. Majd belül, egy teljes kép jelenik meg az elménkben ez alapján. Az agyunk hátsó részén van egyfajta ernyőnk, amelyre minden érzékelésünk kivetődik. Mindez adja ki azt a képet, amelyet ennek a világnak érzékelünk.  

Ez nem ugyanaz, mint amit a tudattalan állapotból való kijövetelünk alatt látunk. Mihelyt áttörünk a Machsomon, elkezdünk egy teljesen különböző állapotot érzékelni. Elkezdjük a Fényt érzékelni ezen belül. A vágyunk megkapja a beteljesedés örömét, a valódi világ megismerését, és akkor egy pontos kép alakul ki bennünk.

 

Így a Teremtő terve, az eredeti szándéka a Fénynek, amely megteremtette a vágyat (a Fény az elsődleges, a vágy másodlagos), amely az volt, hogy ez a teremtmény egyenlővé, azonossá váljon a Fénnyel, minőségében, erejében, és érzékelésében, megvalósul. Természetesen ez az állapot felette van a mi világunknak, felette az időnek, mozgásnak, az élet és a halál felosztásának. Ez, mindezek felett van.

 

Ennek az új érzésnek a felfedése által önmagunkban, magunkat egy végtelen létezésben tapasztalhatjuk meg, mint minden más egyébként a természetben. Többé nem egy állatban azonosítjuk önmagunkat, amely ebben a világban létezik. Mintha ez eltűnne az érzékelésünkből, pont úgy, mint például a szaglás tűnne el.  

Így visszanyerve a tudatunkat, az ember valahogy el tudja képzelni, és vissza tudja idézni, mi történt vele. Ez az érzékelés megmarad valahol, de olyan csekély és jelentéktelen módon, annyira gyengén, hogy elnyomásra kerül a nagyszerű, új világban való létezésben megnyilvánuló tudatosság által, amely létezés végtelen és tökéletes. Ez maga a Machsom, amit át kell törnünk.

 

KN

 

 

 

 

 

 

 

 

 

18 jún 2011

Kiszabadulás a szenvedés labirintusából

A kabbala tudománya önmagát tárja fel nekünk időtlen idők óta. Lényegében ez az első tudomány, amelyet az emberiség felfedezett, a tanításnak abban a formájában, amely a világok szerkezetéről szól. Azonban leginkább ma tárul fel, mivel az ezt megelőző generációk esetében az emberek többségének nem volt erre szüksége, az egójuk még nem volt teljesen kifejlődve ehhez. Keresztülmentünk újjászületéseken, generációkon át fejlődtünk, és az életünk nem tűnt rossznak, vágytunk itt élni. Folyamatosan törekedtünk új dolgok elérésére, vágytunk az egyre nagyobb élvezetek beteljesedésére. 

A kabbala bölcsessége azt mondta több ezer évvel ezelőtt, hogy ez a törekvés az élvezetekre, csak egy verseny a belső motor számára, amely bennünk működik, és nem ad valódi beteljesedést. Minden téves, csak egyszerűen játszunk a vágyainkkal, és ezekkel a röpke, azonnal elillanó, pillanatnyi élvezetekkel. Mi a lényege ennek egyáltalán?  

Mindennek az ellenére, az emberek nem akarják még csak hallani sem ezt. Csak nagyon kevesen kíváncsiak az élet értelmére, hogy mi a célja az életüknek, ennek a versenynek a születés és a halál között? Ez a néhány ember fejlesztett ki a kabbala tudományát egyre jobban és jobban. Felfedezték, hogy valójában ez a játék, amelyik maga az egónk, a természetünk, csak játssza velünk ezt a halálos játékot, hogy az történt velünk, hogy beleestünk egy húsdarálóba, amely őröl bennünket, folyamatosan nem kívánatos cselekedetekre kényszerít minket, hogy ne léphessünk ki, vagy utasíthassuk el ezt a játékot, vagy szenvedjünk, ha el akarunk szökni belőle.

Így ennek a két erőnek a befolyása alatt, élvezet és szenvedés, állandóan rohanok, mint egy kicsiny állat. Csapásokat mér rám, és én elszaladok, hogy azokat elkerüljem. Ezek élvezeteket is mutatnak nekem, amelyek felé elkezdek rohanni. Az életem végéig ez a verseny tölti ki a napjaimat.

Megvizsgálva az emberiség ilyen fajta fejlődését, ezek az emberek, a kabbalisták, egy kiutat kerestek ebből az értelmetlen versenyből, és végül felfedezték, hogy az egész folyamatnak van egy végpontja. Felismerték, hogy nem egy vég nélküli folyamban hömpölygünk két erő között, a jó és a rossz között, egy örökös törekvésben az élvezetekre, menekülve a soha véget nem érő szenvedéstől, megpróbálva javítani az életünket és elkerülni a gonoszt. Azt találták, hogy végül elérkezünk ennek a fejlődésnek a végére.

Ez a befejezés pontosan napjainkban történik, az emberi evolúció egy hosszú folyamata után. Mi vagyunk az első generáció amely nagyszámú reinkarnáció után , mint az összes előző generáció fejlődésének eredménye elkezdjük megérteni, mi történik valójában.

Felismerjük, hogy egy bizonyos állomáshoz értünk, és nagyon sok ember csalódottá vált az említett verseny miatt. Bár nem ismerték ezt fel, hogy egész életükben az élvezetek után rohantak, és a szenvedés elől menekültek zavarodottságot éreznek és depresszióba zuhannak. Sok ember elkezdte felismerni, hogy egy őrület, és nem élet, ebbe a világba beszületni, az itt zajló versenyfutás miatt, és a végén csak kilépnek belőle, mintha csak egy játékkaszinóba lettek volna, ahol játszottak, majd minden további nélkül elmennek, mivel az élvezetek utáni hajsza, és a fájdalom előli menekülés űzi őket.

Ezért rájönnek arra, hogy ez magától értetődően nem így van, mivel a természet semmit nem tesz ok nélkül. Minden pontosan meghatározott az ok, okozati összefüggések által, láthatóan a teljes folyamat a fejlődés törvénye által irányított, amely egy bizonyos cél felé vezet bennünket.

Bár ez a folyamat nagyon hosszú, és nem tűnik logikusnak, valójában egy belső logika van elrejtve benne, fel kell ismernünk, hogy a gonosz része a természetünknek, annak érdekében, hogy elérkezhessen ebből az állapotból, a jósághoz. A jóság elérésének ez a lehetősége napjainkban tűnik fel, ha mi fel tudjuk gyorsítani a gonosz felismerését.  .

Ezért lett a kabbala tudománya feltárva, hogy ne azon a módon haladjunk, mint ezt megelőzően, egy hosszú és véletlenszerű pályán, örök választásban a jó és a rossz között, minden pillanatban problémákkal szembesülve, megoldva őket, majd menekülve valami jobb felé, hogy aztán annyi keresés után csalódva az előző utakban végre valóban vágyjunk arra, ami ránk vár, és tudatosan törekedjünk felé.

A kabbala bölcsessége az ebbe az állapotba jutott emberek között terjeszthető. A szívben lévő pont felébreszti őket, és nem hagyja őket többé nyugodni. Elmennek oda, ahol összeszedhetik a tudást arról, hogyan fektethetnek le egy helyes utat önmaguk számára, nem összevissza, hanem egyenesen haladhatnak rajta, egyezésben a természet törvényeivel, olyanná válva, mint a természet, és helyesen használva a törvényeket.

Lényegében nem támogat minket, illetve nincs garantálva a számunkra valamiféle csoda, egyszerűen ismerjük a szabályokat. A cél cikk cakkos megközelítése helyett, egyenesen haladunk, ennek a törvénynek a betartásával. Ez egy rövidebb és könnyebb út, de, ugyanakkor sokkal összetettebb. Végül is tanulnunk kell és beteljesíteni önmagunkon ezeket a törvényeket, ahelyett, hogy a természet erői, amelyek összegyúrnak minket, mint a tésztát, a saját formájukra alakítsanak. Nekünk magunknak kell ebben részt vennünk, kifaragni magunkat, a természet által megkívánt formában.  Ha elérjük ezt, akkor ugyanazt a formád adjuk magunknak, amit a végén kell elérnünk, azaz elérjük korábban a teremtés célját.  

KN

26 máj 2011

62 queries in 0,163 seconds.