Szerző arhívuma: mariotest

A fejlődésünk két részre osztható:

1. Az összes elkerülhetetlen fázis, amikor valaki képes megnyugtatni önmagát, az élet adta lehetőségeken és kötelékeken belül,
2. Az a fázis, amikor valaki megérti, hogy többé nincs semmilyen eszköze, amely hatékonyan megszabadítja és ezért el akarja érni a saját gyökereit.

Akkor minden, ami külsődleges, visszahúzódik, ahogy az írva van, „a Teremtőt nem érdekli, hogyan áldoz fel valaki egy állatot – a nyakának melyik oldalát vágva el.” Más szavakkal, semmilyen cseledet nincs a mi világunkban, amelyen át, mi valóban elérnénk a Teremtőt. Ezért teljesen új, mindentől különböző eszközt kell találnunk – a Reformáló Fényt. Ennek az erőnek köszönhetően, elkezdhetjük magunkat fejleszteni.

Nagyon világosan kijelenthetjük itt:

Vagy a mi világunkban maradunk és használjuk, annak lehetőségeit mivel a vágyaink csak erre irányulnak, és csak azt fogjuk kívánni, amit ez a világ kínál a számunkra, és reménykedünk valamiféle halál utáni létezésben;

Vagy új eszközöket akarunk megismerni ebben az életünkben, melyek nincsenek jelen ebben a világban – ilyen a Reformáló Fény, ami egy új, speciális erő, képes megnyitni minket, és elhozni egy teljesen új vágyat gyújtani bennünk, majd pedig kitölteni azt, és ez valami minden mástól teljesen különböző, ami ma a rendelkezésünkre áll manapság.

Úgy élek, mint bárki más ebben a világban – van munkám, családom, szociális kapcsolataim, minden tudásom és érzésem olyan, mint másoké, azonban az átlagember esélytelen azon a módon kapcsolódni, amely bennem formálódik a Fény befolyása miatt. Ez a lelket fejleszti belül, a Teremtő egy részét bennem, ami Fentről származik, a Szent képet, amelyet elérek, és amely beépül a lelkembe, és amely része a bennem zajló folyamatnak, a Fénnyel egyetemben. Ebben az esetben, azon belül, amit ezt megelőzően „állati szintnek” neveztem, egy új rész bontakozik ki, melyet „embernek, (Adam) nevezek, mivel ez hasonló (Domeh) a Teremtőhöz.

Ezért a külső cselekedetek lényegtelenek. Csak egy dolog segít rajtam, a Fény bevonzása, amely majd megváltoztat. Nincs más erő, amely felemelhet engem, az állatis szintről, az emberi szintre. AZ egyetlen dolog, ami szükséges itt, egy külső erő, és a teljes kabbalista módszer kizárólag erre irányul.

KN

Kérdés

Hogyan kell Izrael nemzetének élnie az anyagi világban, hogy részt vegyen az általános korrekcióban?

Válasz

Együtt a spirituális Izrael korrekciójával, nekünk korrigálni kell, annak anyagi megjelenési formáját is, ami Izrael országában élt lelkek reinkarnációjának az eredménye, amíg a spirituális Izrael mindazok összessége, akiknek van szívbeli pontja, azaz spirituális törekvése, amely által csatlakoznak a folyamathoz.

A különbség köztük abban rejlik, amely felé irányulnak, azaz akiben van szívben lévő pont, az a spiritualitás felé húz, akiben nincs, az pedig nem. Mégis, ha valakinek nincs szívben lévő pontja, de Izrael nemzetéhez tartozik (Yashar Kel, azaz, akik egyenesen a Teremtő felé irányulnak), akkor neki kötelező a korrekción dolgozni.

Igaz, van egy elv, amely szerint nincs kényszerítés a spirituális úton. Azonban mindazonáltal, ez a kötelezettség hárul Izraelre. A Tóra azt mondja, „Ti lesztek a papok királysága, és a szent nemzet számomra.” Ez az idő, elérkezett.

Természetesen a felelőssége Izrael azon tagjainak, akinek van szívben lévő pontja, különbözik azoknak a felelősségétől, akiknek ez még nem ébredt fel. Azonban az említett kötelezettség, mindenkit terhel, és a külső nyomása az AHP résznek, azaz a világ nemzeteinek pontosan arra irányul, hogy a Galgalta ve Eynaim rész, azaz a szívben lévő ponttal rendelkezők, korrigálják ki magukat. Ez a nyomás csak növekszik. Minél többen lemaradnak, annál nagyobb AHP akarja ezt, és mivel az egoizmus folyamatosan növekszik, és egyre jobban kiüresedik ez az egoizmus. Ezért a nyomás, a Galgalta ve Eynaimon egyre erősebb. Ez az, ahogy a nemzetek indirekt módon ösztönzik Izraelt, a saját korrekciója felgyorsítására.

Ezért csak a szívben lévő ponttal rendelkezők jelentik a spirituális Izraelt, és a csak zsidók, az anyagi Izrael azok, akiknek úgy kell aktualizálni a korrekciót, hogy magukra vonzzák az AHP Fényét. Ezt a tényt nem lehet megváltoztatni, mivel egyetlen edényről van szó, aminek a részei ezen a módon állnak kapcsolatban egymással.

Kérdés

Azt jelenti ez, hogy két folyamatnak kell megjelennie, párhuzamosan?

Válasz

Nem látok két folyamatot ebben. A „Zohár Könyvének bevezetőjében” Baal HaSulam azt írja, hogy két része van Izraelnek: a belső és a külső. A belső rész, akik a Teremtő munkásai, akik Őt kívánják szolgálni. Ezek szintén két részre oszlanak, a belső és külső részre, vagyis akik elérik az adakozás szándékát, és a külső részre, amelyik az anyagi cselekedeteket hajtja végre. Emellett, Izrael magában foglalja azokat is, akik nem tudnak semmit, és nem is érdeklődnek semmi iránt.

Hasonlóan ehhez, a világ nemzetei szintén két részre osztódnak. A belső rész csatlakozni akar hozzánk, még a neve is az, hogy „Izrael a világ nemzeteiben.” A külső rész lényegtelen ebből a szempontból, csak a bajokat érzi a világból. Azonban nekünk őket is fel kell ébresztenünk, hogy legalább azt el akarják kerülni, ami a legnagyobb hiba a világban, és megmenekülhessenek a megsemmisüléstől és a súlyos problémáktól. Ez a módja annak, ahogy ezek az emberek csatlakoznak hozzánk.

A végén, a korrekció szándéka pontosan ezt a külső rész célozza meg – az AHP részt. Ők a teremtés célja. Az elsődleges cél az élvezetek elérése, mert nem Izrael a teremtés célja, hanem ennek a résznek a korrekciója.

Ez az, amire a mi egész munkánk irányul, önmagunk korrekciója, hogy elvihessük a teljes korrekciót a világhoz. Ez a jelentése, a „papok királyságának.” Szolgálók vagyunk, a világ szolgái.

KN

Minden a másokkal való kapcsolatomban tárul fel. Egyszer mi úgy voltunk a Végtelen Világban, hogy én és a többi lélek nem léteztünk, mindenki egyetlen egészet alkotott.

Majd tovább fejlődött az érzékelésem, oda, hogy létezem én, és a többiek, a külvilág, az ásványi, növényi, állati és az emberek világa, különböző tárgyak sokasága, melyek összekapcsolódnak, hatnak egymásra, és létrehozzák ezt a hiú világot.

De miért kaptam ezt az érzékelést a Végtelen Világ Malchutja teljessége és békéje helyett? Mindez azért, hogy elkezdhessem megfejteni ezt az összevisszaságot, melyet érzek, és mindent összekapcsolhassak egybe, ahogy az írva is van: „Ő és az Ő neve egy,” mint ahogy az igaz, a Végtelen Világ Malchutjára is. Ez a kapcsolat csak az adakozás és a szeretet minőségén át valósítható meg, amely újra összekapcsolja ezeket a különböző dolgokat eggyé. Végül is a szeretet az egység!

Az adakozás ereje eltörli az egoisztikus szándékunkat, amely feltárult az elszórt és távoli részek között, melyek szétválasztódtak a gonoszság ereje, azaz a rombolás ereje által. De nekem át kell kerülnöm a gyűlöletnek és a szeparációnak az erején, és behatároltságán pontosan az ellentétén keresztül, azaz, hogy kiépítem a kapcsolatot magam, és a többiek között. Akkor felépítjük azt a rendszert, amely minden részt egyesít.

Először semmilyen rendszer nem volt. Egyszerűen minden egyetlen egységben létezett. Hirtelen sok részt kapunk, melyek a legkülönbözőbb kötelékekkel kapcsolódnak. Olyan, mint egy elektromos áramkör, tele ellenállásokkal, kondenzátorokkal, tekercsekkel, tranzisztorokkal, amelyek különböző kapcsolati feltételeket alkotnak.

Nekem kell összerakni ezt a fajta rendszert saját magam által. Éppen most az egóm az összes elemet idefesti, melyek megzavarják ezt a teljes kapcsolatot, ezek a zavarok nem zárják rövidre az áramkörömet, hanem egyfajta ellenállást képviselnek, néha mágneses, néha valamiféle kapacitív ellenállást, de az is előfordul, hogy különböző feltételeket jelentenek. Az áramkör azonban mindezeken kívül van.

Az összes rendszer – emberi, elektromos és biológiai – ezzel ez elvvel összhangban működik. Ebben az áramkörben megvizsgálom a teremtő erőt, amely az egyetlen teremtményen belül működik. A Teremtőt fedezem fel ezen a rendszerbe foglalt kapcsolaton belül! Nincs más lehetőségem feltárni Őt, kizárólag ennek a rendszernek a felépítésén keresztül, az egoista vágyamon belül.

Bekapcsolom és működtetem, mivel a Fény ezen belül tárul fel, ha minden részt helyesen kapcsolok össze. Ez a Fény elkezd áramlani a rendszeren belül, az elektromossághoz hasonlóan, majd a közös munkája az építő elemeknek, a programjuknak és az együttműködésüknek feltárja a Teremtőt!

Mindez megtörténhet? Én csinálom! Természetesen most értem ki és mi a Teremtő! Ez a mi munkánk!

KN

Kérdés

Lehetséges a kabbalista módszert a modern tudomány terminológiájával elmagyarázni?

Válasz

El lehet magyarázni a Fourier transzformáció matematikáját egy tehénnek? Ezek nem azonos szinten lévő dolgok. Akinek nincs meg a hatodik érzéke, a szívben lévő pontja, nem tudja megérteni miről, beszél neki valaki. Nincs erre igénye, vágya, ezért értelmetlen beszélni erről neki. Ezért a terjesztésünkben a tömegek vágyainak megfelelő módon kell mindent megfogalmaznunk, szemben azokkal, akik tanulják a kabbalát.

Generációkon át a világ nem értette a kabbalistákat. De a világ nem hibás, a saját szintjükről az embereknek ugyanis nincs erre kapacitásuk. Mondva van a Himnuszokban, „Te megmented az embereket és az állatokat…” – de mikor? Ma senki nem magyarázhatja el az embereknek a Lishma altruisztikus szándékát. Még a valóságérzékelésről is nehéz beszélni az embereknek. Ez provokatív és érdekes ugyan, de nem értik és képtelenek felfogni a lényegét, mivel egyszerűen nem tudják felfogni.

Annak érdekében, hogy valaki valóban képes legyen meghallani a szavakat a vágyainak a korrekciójáról, a vágynak egy másik szintjére van szüksége. Azonban addig mi csak felgyorsíthatjuk a fejlődését külső eszközök felhasználásával. Egyik vagy másik út, mindaddig, ameddig nem érzi a szúrást a szívében, nem fogja érteni a magyarázatokat.

Ez az, ahogy a világ felépül. Az emberek a fejlődés különböző szintjein állnak, és még a korrekció legvégén is megmarad az ásványi, növényi, állati, és humán szint. Írva is van, hogy „mindenki ismer Engem, a legkisebbtől a legnagyobbig,” azaz minden ember, a saját szintjének megfelelően.

Eljön az idő, amikor meg fogjuk látni, hogy az emberek megértik a szavainkat, néhányan a tudományos fogalmakon át, mások az érzések nyelvezetén át, a többiek pedig egyszerű cselekedeteken keresztül, melyek elegendőek ahhoz, hogy az emberek csatlakozzanak az egységhez. Néhánynak el kell érnie és éreznie az összetapadást ahhoz, hogy aktívan részt vegyen benn, míg másoknak ez szükségtelen. Mindent a személy vágya határoz meg.

Nem kell azt hinnünk, hogy mindenki ugyanazt a fokozatát szerzi meg az adakozási vágynak, és a Teremtő felfedezésének. Azonban mindenki teljes mértékben a saját edényével megegyezően fogja megkapni, és ez lesz a közös, kölcsönhatásnak megfelelően kitöltve.

Ezért a múltbéli kabbalisták elrejtették a tudásukat. De most ez a tudás feltárulhat, bár mindenki csak a saját jelentéktelen részének megfelelően hallhatja ezt. Mindazonáltal a Fény, mint egész már elkezdett működni a vágyak közös tömegén. Ez az a forradalom, amely zajlik a világban manapság. A modern válság lényegében a vágyak közös, egymásba foglalása.

KN

Kérdés

Hogy lehetséges egész nap a Teremtőre gondolni? Hogyan lehet minden pillanatba behozni Őt?

Válasz

A Végtelen Világ Malchutjában vagyunk, amely teljes egészében ki van töltve Fénnyel. Azonban a végtelen, tökéletes állapot helyett, mi a saját minőségeink alapján látunk és érzünk, amely az anyagi világot ábrázolja a számunkra. Ezért ha mi a célra akarjuk irányozni magunkat, és érezni a Végtelen Világot, akkor szükségünk van a környezetünktől a kölcsönös garanciára. A barátok adják nekem az erőt, a vágyat, a folyamosságot, a szorgalmat, és a cél fontosságát.

Végül is egyetlen célom van – birtokolni a megfelelő vágyat, és semmi más. Had érezzem állandóan, hogy nem foglalkozom eleget a Teremtőnek való jócselekedetekkel annyira, amennyire ő foglalkozik velem.

Talán valaki mondhatja, hogy „de én nem tudom, mit ad nekem a Teremtő. Elbírálva ezt az életem által, néha azt mondhatom, jobb lenne, ha semmit nem adna nekem.” Ez igaz. Persze mindenki visszautasít dolgokat, a saját hibáival egyezésben. Ezért a Teremtővel szembeni hozzáállásom csak azon a módon határozható meg, hogy el akarok érni egy állapotot, ahol adakozhatom az irányába.

A pillanatnyi eredmény a Fénynek köszönhető, az erőfeszítésnek, amit időről időre kifejtünk. A Fény elönt minket újra és újra, majd hirtelen ez a ragyogás megteremti a vágyat az emberben.

Nem tudjuk mi az a Lishma, a felébresztés Felülről. De amikor elérkezik, a személy azt mondhatja, „most már tudom, megértettem.” Valaki erőfeszítéseket tesz, mint egy kisgyerek, és az erőfeszítés miatt, egy érzékelést hoz létre. De Ez az érzékelés nem jöhet létre az erőfeszítést megelőzően.

KN

Kérdés

Hogy kerülhetem el azt, hogy azt gondoljam, fejlődök, de képes legyek a fejlődésemet pontosan kiértékelni?

Válasz

Senki nem képes az előrehaladását megfelelően kiértékelni, ezért mindenkinek szüksége van eszközökre a méréshez. Ameddig a személy eléri a spirituális világot, képtelen megmérni, mi van már a birtokában, pontosan úgy, mint egy gyermek, amely nem tudja megkülönböztetni mikor játszik, és a valóság.

Hasonlóan egy felnőtt, aki egy nagy cégnél dolgozik, vagy egy tudományos laboratóriumban, esetleg egy hatalmas szociális rendszerben, vagyis, aki magát nagynak, fontosnak tartja, aki egy fontos munkában vesz részt, nem érzékeli, hogy egy kicsiny bolygón él, egy kis galaxis határán, elveszve a mindenségben. A saját helyét mindenki, a saját fokozatán érzékeli.

Azonban hogy szerezhetünk meg egy adag Fényt úgy, hogy meg tudjuk mérni magunkat a saját szintünkhöz viszonyítva? Nem kell, egy teljes összehasonlítási eszköz, a végső, korrigált állapotunkhoz viszonyítva, mert ez nem lehetséges a korrekció végső pontjáig), azonban mindannyian a bal és a jobb vonal felé mozgunk, fokozatosan. A jobb és a bal kifejezéseket, a helyes egyensúly korrekciójának kifejezésére használjuk, miközben a középső vonalon haladunk.

KN

Baal HaSulam „Általános bevezető a Panim Meirot u Masbirot című könyvhöz” azt írja: ahogy a testi dolgok el vannak választva egymástól, akár egy fejsze, akár egy kalapács által, a spirituális dolgok ugyan ilyen módon választódnak el egymástól a formák különbsége által. Amikor a formák különbözősége megnő, és eléri a teljes szembenállás pontját, azaz az egyik teljesen más minőségű, mint a másik, a teljes elválasztás jelenik meg közöttük.

A Teremtő szempontjából, aki teremtette az élvezetre való vágyat, nincs különbség a kapni akarási és az adakozási vágy között. Mint egy gyerek, aki kap az anyukájától, nincs köztük semmilyen megosztás. Elválaszthatatlanok, és úgy élvezik egymás létezését.

Láthatjuk, hogy a természetben egy idegen organizmus hogyan létezhet másnak a testében, ahol megkapja a növekedés lehetőségét is az anya szervezetétől, és egyáltalán nem érzi magát idegennek! Hogy lehetséges ez a jelenség egyáltalán, tehát hogy magzat az anyja méhében ennyire integrálódhat, miközben ha egy szálka fúródik a testünkbe, azonnal elkezdjük kivetni, mint idegen testet? Ilyenkor a gyulladás azonnal kialakul körülötte és a test megpróbálja elszeparálni magától, amit idegennek érez.

Ismert, hogy a szervátültetéseknél mennyire nehéz átlépni ezt a határvonalat, a test és az új szerv összeférhetetlenségét és a beültetett szerv kilökődését megakadályozni. De itt épp az ellenkezője történik: egy test növekszik, egy másikon belül, és a nagyobb test mindig törődni kezd a kisebbel, minden megpróbálva annak az előnyére tenni!

Ez egy példája annak, hogy az élvezetekre irányuló kapni akarás (a magzat) és az adni akarás (az anya) nincs egymással konfliktusban. Ugyanez történik a Teremtő viszonylatában, aki teremtette a kapni akarást. Ez a vágy nem ellentétes vagy nem áll szemben az adakozással.

Azonban ha a cél az, hogy eljuttassuk ezt az élvezetekre törekvést az adakozás formájához, akkor először ellentétesnek tűnnek, a bennük lévő szándék alapján. A kezdeti állapotban van egy adakozni vágyás és egy megszerzési vágy, azaz a Teremtő és a teremtmény. De nincs köztük nagy eltérés, egységben léteznek. Majd ahogy a teremtmény fejlődik, és megszerzi az egoista szándékot, és egyezésben ezzel ellentétessé válik a Teremtővel, az adakozás szándéka ellentétes a magára irányuló szándékkal, a kezdőpontjától, a végső pontjáig, azaz a nullától, a teljes újra egyesülésig.

Amit korrigálnunk kell, az nem más, mint az egoista szándék, és nem az egoista vágy! A vágy, mindig ugyanaz marad, mindig megmarad a kapni akarásban. Azonban a szándék az adakozás irányába kell, hogy forduljon.

Azonban általában összezavarodunk ebben a kérdésben, azt gondoljuk, hogy harcolnunk kell a vágyainkkal. A vallások és különböző spirituális gyakorlatok megpróbálják lerombolni a vágyakat, vagy legalább is csökkenteni. Azonban a kabbala az ellenkezőjét mondja: „a vágyat és az adakozási szándékot együtt kell növelni!” Akkor képes lesz valaki többet

KN

Kérdés

Megszólítottam a Teremtőt, hogy segítsen nekem a többi ember felé való adakozásban. Le tudná írni ezt, egy tudományosabb nyelven, mivel lényegében a Teremtő maga a természet törvénye?

Válasz

Ahogy az ismert, a Malchutnak le kell semlegesítenie magát a Zeir Anpin (ZA) előtt. Akkor, a ZA elfogadja annak a vágyát, és az együttes vágyukat együtt felemelik az anyához, a Binához. Válaszul a Bina megadja a Zeir Anpinnak a felnőtt állapotot, (tehát a ZA felnő) ugyan úgy, mint a Malchut Fénye.

Ez az, amit egy adakozó elér. Ha valaki valaha akar adakozni a barátjának, kétszer annyit kap vissza. Amit ad a barátjának, az egy „felnőtt” állapotot hoz létre, egy magasabb állapotot, az adakozóban, hogy az ebből létrehozhassa a barátja átadandó fokozatát, és odaadhassa azt neki.

A barátjának ez a személy lesz a magas spiritualitás, azaz ő lesz az adakozó. Ebben a szerepben új vágyakat kap a barátjától, és Fentről a személy kap ehhez beteljesítő Fényt. Így, a személy folyamatosan kiterjed, a másoktól megkapott vágyak, és a Fentről ezek beteljesítésére megkapott Fény által.

Ez az, ami azt jelenti, valaki adakozó. Azonban a személy kiterjedése természetesen az adakozó edényeiben történik meg. Itt egy pszichológiai transzformáció történik rejtett módon. Hogyan lehet növekedni az adakozásban: Hol van az előny ebben? Hogy tölthetem ki magamat? Mi tölt ki engem?

A mi problémánk az, hogy nem érzünk nyereséget az adakozás edényeiben. Azonban ez nyilvánvalóan érthető a rajzból.

KN

A kabbalában valamennyi állapotot, amiben a teremtmény lehet, „világnak” nevezünk. Mi leereszkedünk és felemelkedünk az Adam Kadmon, Atzilut, Beria, Yetzira, and Assiya világainak létráján. A jelenlegi állapotunkat nevezzük úgy, hogy a mi világunk. Minden a Végtelen Világában kezdődik és végződik. A különbség a világok között elmondja nekünk a teremtés célját.

A kezdeti állapota a Végtelen Világnak nem érzékelhető. Ez hasonló a megtermékenyítő anyag egy cseppjéhez, amely majd magzattá fejlődik, és amiből megszületik egy ember. Csak miután eléri a felnőtt, tudatos állapotát, és megérti, hogy hol van és ki is ő, akkor fogja fel, mi történik vele. Mindez egyetlen, kicsiny genetikai kódból származik.

A Végtelen Világban, ahonnan minden származik, ugyanolyan állapotban vagyunk, mint egy sperma csepp. Majd átmegyünk a következő állapotba, a fejlődés állapotába. Végezetül a harmadik állapotban felemelkedünk a legmagasabb fokozatra, és együtt kialakítjuk azt a hatalmas vágyat, amit Ádámnak nevezünk.  

Adam a „hasonló” szóból származik, azaz mi teljesen hasonlóak vagyunk a Fényhez, a Teremtőhöz. A kabbala elmondja nekünk, hogy ennek a fokozatnak az elérése, kötelező.

Már látható a felemelkedés a jelenlegi állapotunkban. A leereszkedésünk után, most elérkeztünk a Machsomhoz, a közvetlen emelkedés előtti határvonalhoz.  

Lényegtelen, hogy csak néhány millió ember van a világban, aki érdeklődik a spirituális világba való belépés iránt. Az emberiség többi része, a szenvedés által lesz előre haladásra ösztökélve. Az egész világunk a szenvedés által van előrehajtva, miközben mi előrefelé törekszünk a saját szándékaink által, a szenvedés helyett. Ez a különbség köztünk és a világ között általában. A tömegekkel ellentétben, mi 9nmagunk által haladunk előre. A vágyaink húznak minket előre.  

Így két erő van, amely a cél irányába fejleszt minket. Az első erő előre húz minket és vonz, miközben a második nyomás alá helyez minket. Ez részlegesen bennünk is így működik. Részben hátulról nyomás alatt vagyunk, részben saját magunk által haladunk előre. Azonban a tömegek csak a szenvedés által vannak előrenyomva.

Az ilyen munkamegosztás által kell előre haladnunk, szerveznünk magunkat, megértenünk, mit kíván tőlünk a természet. Mit akar, hogy feltárjunk, mely magasztos állapotait kell felfedeznünk, és be kell lépnünk a következő szintre a végtelen és a teljesség irányába. A természet ebbe az irányba húz bennünket.

Ugyanakkor gondolkoznunk kell azon, hogy segítsünk a tömegeknek, akiknek nincs lehetőségük erre, akik a szenvedést tapasztalják meg, és a hatalmas nyomást, és elképezlésük sincs mi vár rájuk.

KN