Szerző arhívuma: Péter Spronz

A felső világ érintése

Szerző: Péter Spronz | Kategória: spirituális munka

Kérdés: Mit jelent az ellentétek közötti kapcsolat?

Rav válasza: Mindannyian ellentétesek vagyunk egymással. A kapcsolatunk arra a tényre épül, hogy noha teljességgel különbözünk egymástól, mégis kapcsolódni akarunk egymáshoz. Minden különbözőségünk, ellentétességünk, sőt kölcsönös elutasításunk dacára.

Ha azt nézzük, az a spirituális edény, amelyben a Teremtő feltárul, tíz totál ellentétes minőségből áll. És bár egyikünk sem lát esélyt, hogy kapcsolódjon a másikhoz, mégis, amikor eltávolodunk önmagunktől, minőségeink ellenére, önmagunk felett kapcsolódunk. Ez először nagyon kellemetlen érzés.

Például undorít valami, még hozzáérni sem bírsz, de legyőzöd magad, és megérinted a számodra viszataszító dolgot. Ez az érzés, amin a Teremtő érzékelése és az egész felső világ alapul. Mivel ezek a kategóriák teljességgel ellentétesek velünk, ösztönösen elvetjük őket.

Mi mind csak kapni akarunk önmagunk számára, és most hirtelen adakoznunk kell. Ez olyan érzés, amit képtelenek vagyunk elviselni. Mintha meg kéne csókolnunk egy békát. És akkor egyszer csak minden megváltozik, és ragyogó hercegnővé válik.

https://laitman.com/2020/03/touch-the-upper-world/

Tovább >

28 Már 2020

Mikor szabadulunk meg a koronavírustól?

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség, globalizmus

Mi az oka a koronavírus terjedésének? Meg kell értsük, hogy ez a természet reakciója. Kényszerít minket, hogy belássuk: egy integrált rendszer tagjai vagyunk.

Ha nem engedelmeskedünk az integrált rendszer törvényeinek, és fő előírásának, a kölcsönös felelősségnek, amely a rendszer összes tagját összekapcsolja, akkor a rendszer csapásokkal válaszol.

Még csak a koronavírus-járvány kezdetén járunk. Ezt és a még ezután életre kapó vírusokat jeleknek kell tekintenünk, amik azt kommunikálják, hogy helytelenül kapcsolódunk egymáshoz.

Meg kell tanulnunk, hogy a természet integrált rendszerében létezünk, ahol minden egyes rész kapcsolódik az összes többivel, és csak egyetlen bomlasztó erő van a teljes rendszerben – az ember.

Korrigálni kell magunkat, mert a természet nyomást helyez ránk, hogy javítsuk egymás iránti kapcsolatunkat. A vírus akkor fog eltűnni, ha ezek a kapcsolatok megfelelőek lesznek.

https://laitman.com/2020/03/when-will-coronavirus-disappear/

Tovább >

21 Már 2020

Hogyan értelmezzük a világméretű koronavírus pánikot?

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség, egoizmus, természet, test és lélek, Új publikációk

„Lélegzetvisszafojtva” figyeljük a globális légzőszervi betegség, a koronavírus gyors terjedését. Viszont lehetőséget adhat, hogy oxigénhez juttassunk egy új világot.

Közismert, hogy az ember nem értékeli azt, amije van, ameddig nem vesztette el. Nagy hasznot tennénk a világnak, ha megszabadítanánk attól, amit most veszt el: dühödt és önző életstílusát.

Lehet, hogy már feltettük magunknak a kérdést: milyen lesz a koronavírus-járvány utáni életünk? Erre persze elképzelhető, hogy hónapokat kell várnunk. Az biztos, hogy a korábbi életformánkhoz már soha nem fogunk visszatérni. Sok üzlet bezár. A vendéglők, színházak, mozik – a szórakoztatás színhelyei – nehéz idők elé néznek: vissza kell nyerniük az emberek érdeklődését annyira, hogy életben maradhassanak.

A betegeskedő világ meggyógyítása

Eddig az egészségügyi szakértők ajánlásainak követése jelentette a túlélésünket, de fokozatosan valami vonzóbb fog feltűnni a mindenétől megfosztott életünk zord egén. Megjön a kedv, hogy eljussunk a létezés egyszerűbb és mélyebb formáiig. És ez komoly ellentétben lesz az anyagi kielégülés kimerítő és vég nélküli hajszolásával, ami eddig jellemezte az emberiséget. Tudjuk, hova vezetett: erősödő ürességérzéshez és a valódi kielégülés hiányához. Új érzékszervek kezdenek kialakulni, amivel önvizsgálatot tartunk majd, és azt találjuk, hogy a vírus valójában szíveinkben és elménkben pusztít, és hatására alakítunk ki ártalmas kapcsolati módokat.

Ahogy Aszklépiosz botján a kígyó – az egészségügy és orvostudomány szimbóluma –, a koronavírus is felemeli fejét, és rákényszerít minket, hogy feltegyük az élet értelmére vonatkozó kérdést. A vírus valójában az emberiség vénájába bekötött infúzió. Segít neki kigyógyulni pusztító egoista természetéből, ami minden szenvedésnek, konfliktusnak és elkülönülésnek a gyökere. Nézhetjük ezt a krízist, mint csapást és értelmetlen fájdalmat. De tekinthetünk rá lehetőségként is, amelyet felülről kapunk, hogy visszataláljunk a helyes útra, és a harmonikus létezés felé navigáljuk magunkat. A gyógyulás annak függvénye lesz, hogy milyen módon reagálunk a természet általi kihívásra.

A krízis bizonyos értelemben új magasságokba emelheti az emberiséget, az élet újfajta megközelítését eredményezheti, és ennyiben hasznát vehetjük. A természet jelzi, hogy helyteleníti azt az életmódot, amit kialakítottunk a szennyezéssel, szemeteléssel és elővigyázatlan ipari fejlesztésekkel. Az így előálló körülmények pusztító módon hatnak a bolygó integrális rendszerének összes szintjére, az ásványira, növényire, állatira és emberire egyaránt. El kell hárítanunk az általunk okozott kárt. És a korrekciónak pontosan az emberi kapcsolatok szintjén kell bekövetkeznie. Ha a kölcsönös figyelem és felelősségvállalás eszközeit bevetve egy egészségesebb világot szervezünk, visszaállíthatjuk az elvesztett egyensúlyt.

Az egyén és a közösség egy és ugyanaz

Minden egyén és mindannyian együtt felelősek vagyunk azért, hogy azt, ami most történik az emberi társadalomban jobbá tegyük. Ennek oka, hogy a természet integrális rendszerében az egyén és a közösség egy és ugyanaz.

Az emberiség története egyet jelent a megosztottsággal és önpusztítással. A vírus megmutatja, hogy kapcsolatunk helytelensége a probléma mélyen fekvő oka. Ez a tudatosítás segít, hogy elképzeljük, hogy mindenki az emberiség egyetlen közös testéhez tartozik. Segít, hogy a világot egyetlen univerzális állapotba juttassuk, és napvilágra hozzuk, hogy igazából véve egy olyan rendszer tagjai vagyunk, amelyben mindenki függ a másiktól.

https://www.kabbalah.info/net/how-to-make-sense-of-the-global-coronavirus-shock/

Tovább >

18 Már 2020

Hogyan válaszoljunk a koronavírus korában bekövetkező, halállal kapcsolatos kérdésekre?

Szerző: Péter Spronz | Kategória: Egyéb

Amint a koronavírus folytatja világkörüli útját, és a pánik terjed a lakosság körében, néhány embertársunknak a halál kérdésével kell szembenéznie.
Hogyan reagáljunk a halálra? Mi a halál? Mi történik, miután meghalunk?

A bennünket körülvevő természet bölcs és nagyszerű. A természetben születtünk, és benne fejlődünk. Számos rendszer pillanatról pillanatra működik, hogy fenntartsák a testünket 70, 80, 100 évig, vagy akár még tovább.

A globális problémák részeként az élet mélyebb kérdései is világszerte felébrednek.

De miért? Csak azért születtünk volna, hogy éljünk, majd meghaljunk?

Nehéz és fájdalmas éveket kell szenvedéssel eltöltenünk születésünk és halálunk között. Mennyi élvezetet préselünk ki ezekből az évekből? Hasztalan erőfeszítéssel ápoljuk testünket, és egyre kevesebb energiát érzünk magunkban a folytatáshoz.

Olyan, mintha az élő és légző szervezetből egy biológiailag lebomló állapotba kerültünk volna, amely után teljesen szétesünk.

Van-e bármilyen előnye egy ilyen létezésnek? Vagy csak évekig küzdünk azért, hogy a lehető legjobb előmenetelt mutassuk az életben, és végül megszűnjünk létezni?

Az élet céljainak értékelése a természet négy szintjén keresztül

A természet minden apró részlete haszonelvű és a folytonosság jellemzi.

A természetben három különböző szint létezik: mozdulatlan, vegetatív és állati. A személy jelenlegi fejlődési stádiumában az állati világhoz tartozik. Az emberiség azonban „beszélőként” utal magára, ami az állatinál magasabb szint.

Mi a különbség az állatok és az ember között?

Alapvetően kétlábú, lélegző emlősök vagyunk, akik elemi állati szükségleteiket (evés, ivás, alvás és szaporodás) elégítik ki. Ugyanakkor további mentális és érzelmi képességeink vannak, lehetővé téve, hogy tudásra és bölcsességre tegyünk szert. Gyermeket nevelünk, átadjuk az egyik generáció tudását a következőnek, fejlesztjük az eszközöket és a társadalmunkat azzal a céllal, hogy jobban és kényelmesebben érezzünk magunkat.

Más szavakkal: léteznek az élelemre, menedékre, szexre és családra vonatkozó alapvető túlélési szükségleteink, és vannak társadalmi igényeink, melynek részeként máshoz hasonlítjuk magunkat, és így leválasztjuk, elkerítjük magunkat egymástól; ruházkodunk, házakban lakunk, házainkat és testünket számtalan termékkel zsúfoljuk tele, amelyeket egymásnak hirdetünk.

Tehát mi csak „okos állatok” vagyunk, akik azon ügyeskednek, hogy hogyan biztosítsák maguknak a lehető legnagyobb kényelmet?

A legfontosabb különbség az emberek és az állatok között

Az emberek és az állatok közötti legfontosabb különbség az, hogy bennünk, emberekben mélyebb vágyak vannak elültetve, amelyek túlmutatnak az átmeneti fehérjetestünk képezte határon.

Azt is meg tudjuk pontosan határozni, hogy mi ez a törekvés. Az állatokhoz hasonlóan félünk a haláltól, és élni akarunk. Azonban az állatoktól eltérően csak mi, emberek kérdezzük, hogy miért élünk.

Nem minden ember teszi fel az élet értelmére vonatkozó kérdést. A felnőtt lakosság körülbelül egytizedét foglalkoztatja az élet célja, és minden gyerek is felteszi ezt a kérdést, de hamarosan elfeledkezik róla.

Ezért a koronavírus, a különböző országok és csoportok közötti konfliktusok, a piacok zuhanása és a heves társadalmi megosztottság, azaz mindaz a pusztítás, amit a társadalom sejtjei önmaguk ellen elkövetnek, betegségként lepi el az emberiség szervezetének egészét.

És a globális problémák része az élet mélyebb kérdéseinek világszintű felébredése.

Utazás közös eredetünk valódi érzékeléséhez

Remélem, hogy az ilyen kérdésekkel küzdő emberek megtalálják a választ, és visszaverik a materialista befolyások milliárdjait. Ez utóbbiak letérítenek minket arról az útról, melynek célja közös eredetünk fenséges észlelése és érzékelése, illetve a tökéletes valóság törvényeinek elsajátítása és átültetése a gyakorlatba.

A kérdéseinkre adott válaszok aktív feltárásával, a hagyma rétegeinek lehántásához hasonlóan, egyre mélyebben belemerülünk a másokkal való pozitív kapcsolat szükségességének megértésébe. Pozitív kapcsolataink révén belépünk a valóság irányítótermébe, és egy összekapcsolt és egymástól függő teljesség által harmóniát teremtünk saját attitűdünk, és a természet kölcsönös szereteten és adakozáson alapuló attitűdje között.

Amikor elérjük a forma ilyen egyenértékűségét a természettel, létezésünk rendszerének egészséges és hasznos részeivé válunk. Közvetlen kapcsolatba lépünk a természet alapvető minőségeivel – a szeretettel és az adakozással -, és új, tökéletes életet tapasztalunk meg, ami mentes mindenfajta félelemtől, hibától és nehézségtől.

http://www.kabbalah.info/net/how-to-respond-to-questions-about-death-in-the-coronavirus-era/?fbclid=IwAR0ubeI0VjoOGuoDrMJTzt6yi4ObH96oZa6Esp30qw3TQUWDkEa1CXL__2U

Tovább >

15 Már 2020

Mire tanít minket a koronavírus?

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség, hírek, Új publikációk

Még mindig nem értjük, mi közeledik.

A COVID-19 vagy másik nevén koronavírus éppen felforgatja az életünket, és még nem látjuk tisztán a következményeket. A maszkok, a karantén, de leginkább a félelem azt sugallják, hogy létezésünk új szakasza kezd kibontakozni.

Tehát minél előbb látjuk át a helyzetet, annál jobb lesz mindenkinek.

Képzeljük el a következő szituációt!

Otthon ülünk egész nap, nem mehetünk dolgozni, mivel a munkáltatónk csődbe ment, nem vásárolhatunk élelmiszert, mert a boltok mind kifogytak, és nincsenek tartalékok, amikkel újra fel lehetne tölteni a polcokat, hiszen a szállítás teljesen leállt. De a gyermekeinket etetni kell. Mit teszünk? Még az iskolai menzára sem küldhetjük őket, hiszen a vírus miatt az összes iskolát bezárták.

Mit tegyünk? Termesszünk zöldséget a fürdőkádban?

Azért hangzik őrült elképzelésnek, mert valóban az. De csak hónapok kérdése, és ez a forgatókönyv amerikaiak tízmillióinak valósága lehet. Sőt, Európában és az egész világon is realitássá válhat.

De a jelenlegi valóságunk az, hogy külső ellátás nélkül nem tudunk élni, és a koronavírus megtizedeli ezt az ellátást. Ha nem találunk rá megoldást, hogyan leheljünk életet a félelem miatt lebénult ellátási hálózatba, annyi embermennyiséget érhet utol az éhezés, ami elpusztítja társadalmunkat, és emberek tízmillióinak az életét követelheti – olyanokét, akiket nem a vírus támadott meg.

A sikeres újjáépítés titka

Miért történik mindez?

Mert figyelmen kívül hagyunk egy egyszerű természeti törvényt, a kölcsönös függőséget. A fogalom azt jelenti, hogy a természetben minden mindennel összekapcsolt, ezért minden elem függ az összes többitől.

Most úgy tűnik, hogy először, de bizonyára nem utoljára, a természet azt mondja: „Elég!”. A realitás azt követeli, hogy érett, felelős módon gondolkodjunk, de legfőképp figyeljünk oda egymásra és a környezetünkre.

Most felszólítanak minket arra, hogy nyissuk ki a szemünket, lássuk meg a körülöttünk lévő világot, és inkább „mi”, és kevésbé az „én” kategóriáiban gondolkodjunk. Így működik az egész természet, és ugyanezt követeli tőlünk is.

Inkább a természetre, mint az emberre hasonlítsunk

Annak érdekében, hogy elkezdjük helyrebillenteni a valósághoz fűződő viszonyunkat, inkább a természethez, és kevésbé az emberekhez hasonlóan kell működnünk, vagy legalábbis kevésbé hasonlítva azokhoz az emberekhez, akik a COVID-19 kitöréséig voltunk. Ehhez más érdekeket is bele kell foglalni a gondolatainkba. Amit az állatok és növények ösztönösen csinálnak, nekünk azt tudatosan kell tennünk.

Noha nekünk sokkal nehezebb, mint az állatoknak és növényeknek, ez egy különleges jutalommal, a természet egészének fokozott érzékelésével jár. Minél több valóságot foglalunk bele tudatosságunkba, annál szélesebb körűvé válik valóságfelfogásunk. Ez egy végtelen növekedési folyamat, végtelen jutalmakkal. Az elért eredmény kizárólag igyekezetünktől függ.

Ahogy a természet összekapcsolódik, így válhatunk mi is ilyenné, ha elménket és szívünket erre hangoljuk. Ebben az értelemben a koronavírus példátlan lehetőség a növekedéshez, és szörnyű hiba lenne, ha nem élnénk vele.

Az ellátási láncok ellehetetlenítésével a vírus emlékeztet bennünket, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz. Az összekapcsoltságra és annak felénk támasztott követelményeire fókuszálva nemcsak a COVID-19-et győzhetjük le, hanem azokat a „vírusokat” is, amelyek megsemmisítik társadalmunkat, beszennyezik az elméket, és arra késztetnek minket, hogy elpusztítsuk egymást és a körülöttünk lévő világot.

Ebben az értelemben a koronavírus védőoltás, nem kórokozó, és minél hamarabb megtanuljuk ezt a leckét, annál hamarabb gyógyulunk a kórból.

https://laitman.com/2020/03/sooner-we-learn-coronavirus-lesson-sooner-well-heal-newsmax/

Tovább >

14 Már 2020

Mi a koronavírus elleni orvosság?

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség, Kérdések és válaszok

Nagyon mélyenszántónak tűnhet, és nem is feltétlenül olyan válasznak, amire az emberek számítanak, de a helyzet az, hogy a pozitív emberi kapcsolatok jelentik a végső megoldást nem csak a koronavírusra, hanem minden, személyes, társadalmi, globális és ökológiai jellegű problémánkra is.

A koronavírus megmutatja, hogy veszély esetén mindannyian egyenlőek vagyunk, és senki számára nem létezik menekülési útvonal.

A kabbala tudománya, amelyet több, mint negyven éve tanulmányozok és tanítok, azt vallja, hogy nincs semmi erőteljesebb a pozitív emberi kapcsolatnál.

Hogy a koronavírus fényében egy gyakorlati példát hozzunk a pozitív emberi kapcsolat hatalmas erejére, hadd említsük meg az általunk rendezett, tel avivi Kabbala Világkongresszust, amely azt követően történt, hogy a pánik több országot, köztük Izraelt is elérte.

Az első három napon 78 ország 5000 állampolgára vett részt, akik egy térben tanultak, ettek, énekeltek, táncoltak és ölelkeztek. Sőt, nem kevés résztvevő egy fedél alatt talált szállást. A helyszínen jelen volt egy orvosi csapat, akik nem tudósítottak arról, hogy a kongresszus teljes ideje alatt bárki megbetegedett volna.

Az elv nagyon egyszerű: Nincs mitől félnünk, ha egységre törekszünk.

Pozitív kapcsolatunk a „fertőtlenítőszer” és a betegségek valódi ellenszere, mert a kapcsolat révén közelebb kerülünk a természet összekapcsolódott formájához, és így bizonyos fokig egyensúlyt élünk meg vele. Minden betegség a természettel való egyensúlyhiányból származik, és ezért csak azt kell megtanulnunk, hogyan kell használni a kapcsolat eszközét, hogy még inkább egyensúlyba kerüljünk a természettel, és ennek eredményeként pozitív eredményeket érjünk el.

Ha pozitív gondolatokkal és attitűddel viszonyulunk egymáshoz, kölcsönösen figyelemben és gondoskodásban részesítjük egymást, akkor védettséget érünk el a káros erőkkel szemben. Amikor egyetlen gondolattal és céllal kapcsolódunk egymáshoz, „mint egy ember egy szívvel”, felépítjük a szeretet mezőjét, és megszerezzük az erőt bármilyen betegség kezelésére.

https://laitman.com/2020/03/is-there-a-treatment-for-the-coronavirus-quora/

Tovább >

14 Már 2020

Koronavírus és az élet értéke

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség, egoizmus, hírek, Új publikációk

2019-ben Dél-Amerikában rekordot döntött a Dengeue-lázban megbetegedettek száma. Mintegy három millióan fertőződtek meg, és közülük 1500-an haltak meg. A betegség minden évben növekvő számú áldozatot szed, de erről Latin Amerikán kívül alig tud valaki. Mi ennek az oka? Az, hogy a színhely Latin Amerika. A Nyugat szemében a latin amerikai élet kevesebbet ér, mint a nyugat európai vagy észak amerikai élet. Ha mi, a nyugati világ tagjai ugyanannyira becsülnénk a latin amerikai életet, mint a sajátunkat, a média súlyának megfelelően tájékoztatna a helyzetről.

Hasonlóképpen, a koronavírus keveseket érdekelt, amíg Kínán belül pusztított. Valóban megrémülnénk, ha a vírus mondjuk 10 000 vagy egy millió emberéletet követelne Kínában, de nem vándorolna más országokba? Mi kell ahhoz, hogy az utazás kényelmetlenné váljon számunkra? A válasz nem a számokban, hanem az érintettek hovatartozásában rejlik.

Szeretünk önmagunkra lelkiismeretes, etikus lényekként gondolni. De a COVID-19 vagy más nevén a koronavírus felszínre hozza valódi, velejéig önző természetünket. Ezért történt, hogy a világ akkor kezdett pánikreakciót mutatni, amikor a vírus a Föld minden szegletében felütötte a fejét. Ez életünk szomorú valósága.

Két lecke, amire a koronavírus tanít

Mindeddig a koronavírus két igen fontos leckére tanított meg minket.

A természet szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. A parányi mikrobát teljesen hidegen hagyja, hogy a gazdatest gazdag vagy szegény, uralkodó vagy szolga – ugyanúgy lecsap áldozatára.

Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. Egyik ember a másiknak adja át a vírust, és az egyik személy felelőtlen magatartása – még akkor is, ha nem szándékosan történik – a többiek életébe, és számos más ember tengernyi fájdalmába és szenvedésébe kerülhet

A vírus nem tanítja meg, hogy a kölcsönös függés negatív jellegét milyen módon fordítsuk át pozitívba. Ezt egyedül kell elsajátítanunk, azon erőfeszítésen keresztül, amelyet az együttélés új paradigmájának kialakításába fektetünk. Képesek leszünk megváltoztatni környezetünket, ha a saját, sokszor a többiek kárára megteremtett jóléte helyett minden ember életének jobbítására összpontosítunk.

A világjárvány lehetőség számunkra, hogy új módon viszonyuljunk önmagunkhoz, hogy a sikert ne mások legyőzésében lássuk, hanem abban, hogy erőforrásainkat a társadalom egészének rendelkezésére bocsátjuk. Igaz, hogy ez a gondolkodásmód ellenkezik természetünkkel, de manapság maga a Természet is kikezdi azt, így hát muszáj a bevált sémákat újakkal helyettesíteni. Ha nem változtatunk a mentalitásunkon, majd a realitás vesz minket rá, hogy ezt megtegyük, de az jóval fájdalmasabb lesz.

A koronavírus előjátéka egy olyan próbaidőszaknak, amely elkíséri az emberiséget mindaddig, amíg kölcsönösen felelőssé nem válunk társadalmi és ökológiai szinten egyaránt. Nem nehéz észrevenni, hogy a vírus teszt kölcsönös figyelmességünk számára. Nézzük meg, hogy Kína hogyan reagált a járvány kitörésének kezdetén: úgy tett, mintha a vírus nem volna nagy ügy. Nézzük meg, hogyan sikerült lelassítani a terjedését: mindenkit karanténba helyeztek, amíg a terjedés nem csökkent. És működött. Nézzük meg, hogy kezdetben hogyan utasította el Olaszország a veszélyt, és látjuk a katasztrofális eredményeket.

Most egy következő szintre kell emelnünk a nélkülözhetetlen kölcsönös felelősséget, és akkor elkezdhetjük élvezni annak eredményeit. Sokkal többet tudunk tenni, mint hogy megóvjuk a társadalmat a vírustól. Meggyógyíthatjuk azt a terjedő elidegenedést, magányt és depressziót, amelyek már régen a vírus előtt sújtották társadalmainkat. Csak az kell, hogy elfogadjuk, felelősek vagyunk egymásért.

A különbségek tiszteletben tartása

Ha elfogadjuk a kölcsönös felelősséget, megtanuljuk tisztelni egymás különbségeit. Egyedi jellemvonásaink többé nem választanak el, hanem összekapcsolnak minket, és mindegyikünknek egyedülálló módszereket kínálnak ahhoz, hogy úgy járuljunk hozzá a társadalmi jóhoz, ahogy rajtunk kívül senki más nem tud.

A fajok vagy a nemek közötti egyenlőség kérdése nem létezik többé, mivel mindenki felbecsülhetetlen értékű lesz. Hogyan lehet értékelni egy olyan embert, akinek olyan különleges tulajdonságai vannak, amely senki másnak nincs, és aki kész és hajlandó felhasználni ezeket a tulajdonságokat az egész társadalom érdekében? Számít akkor, hogy az a személy Latin-Amerikából, Kínából vagy Németországból származik? Számít, hogy az ember jól képzett vagy sem, gazdag vagy szegény, fekete, fehér vagy sárga? Egyik sem számít. Csak az számít, hogy ennek a személynek felbecsülhetetlen adottsága van, amelyet mindannyiunk rendelkezésére bocsáthat. Ez a kölcsönös felelősségvállalásban élő emberek valósága.

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-and-the-value-of-life-thrive-global/

Tovább >

13 Már 2020

Koronavírus: egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásból

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség, Új publikációk

Kevesebb, mint három hónap alatt a COVID-19, a koronavírus, megtanított minket arra a természet erőivel szembeni alázatosságra, amelyet több, mint egy évszázadon át megtagadtunk.

Ki gondolta volna, hogy egy vírus – és nem egy különösebben halálos fajta -, megnyomja a világ halálfélelem-gombját? Ki hitte volna az év elején, hogy egy sörmárka elnevezésű, vacak kis influenza-szerű kórokozó miatt az egész világon lebénul a légiforgalom, összeomlanak a részvénypiacok, olajár-háború indul az OPEC és Oroszország között, egész országokat helyeznek karanténba, az egész világon bezárják az iskolákat és az egyetemeket, és törlik a főbb sporteseményeket? És arra, hogy minderre tíz hét leforgása alatt kerül sor…

A vírus megtanította nekünk, hogy védelmi eszközeink, biztonsági hálónk, valamint a hatalomért és dominanciáért folytatott küzdelmeink haszontalanok, amikor a természet úgy dönt, hogy érezteti a hatását.

A koronavírus mindenekelőtt a kölcsönös felelősségvállalás leckéjét tanítja meg nekünk. Ez arra kényszerít minket, hogy felismerjük a fájdalmas tényt, hogy világszintű kapcsolat fűz minket össze és függünk egymástól. Mert ha egy vírus, amely a kínai Vuhanban kezdődött, megölheti szeretteinket mondjuk Chicagóban, Illinois-ban, az USA-ban, nem lenne Ön szerint is kívánatosabb, ha a két ország nem keveredne kereskedelmi háborúba? Nem lenne jó, ha az országok együtt tudnának működni legalább egyszer, és együttesen lépnének fel a vírus terjedésének megakadályozása ellen? Nem lenne sokkal hasznosabb, ha rájönnénk, hogy felelősek vagyunk egymásért, még akkor is, ha a világ másik felén vagyunk, és nem akarunk egymásról tudomást venni?

Csodás gyógyszer a Föld számára

Ironikus módon ez a kórokozó olyan, mint egy csodálatos gyógyszer a Föld számára. Évtizedek óta figyelmeztetnek minket a túlzott fogyasztás bolygónkat károsító következményeire. Évtizedek óta azt mondják nekünk, hogy korlátoznunk kell a kapzsiságunkat, a természeti erőforrások túlzott mértékű kimerítését és a bevásárlás-őrületünket, amely kedvenc időtöltésünkké vált. Évtizedek óta figyelmen kívül hagyjuk a figyelmeztetéseket. Most a természet arra kényszerít bennünket, hogy álljunk meg: nincs repülés, nincs vásárlás, nincs szórakozás. Helyezze magát karanténba otthon, és gondolkodjon el cselekedetein, mennyire viseli szívén a többieket, és ők mennyire elkötelezettek az Ön irányában.

Valójában a természet kedves hozzánk; ugyanezt a leckét megtaníthatta volna sokkal kegyetlenebb csapások segítségével is. Okozhatott volna olyan nukleáris katasztrófát, mint a csernobili vagy egy földrengést, amely elpusztította a japán Fukushima atomerőművét. Sokkal fertőzőbbé tehette volna az ebolát, és az emberiség felét elpusztíthatta volna. Millió olyan dolgot tehetne, amelyet el sem tudunk képzelni, és amely eltörölheti az emberiséget. De nem teszi; lehetőséget kínál nekünk, hogy átgondoljuk, hogyan élünk, és miként lehetünk felelősebbek egymás, és közös otthonunk, a Föld iránt.

Most van itt az ideje, hogy segítsünk egymásnak megtanulni a kölcsönös gondoskodást. Ez nem történhet meg, ha egyedül próbálkozunk, de mivel mindnyájan ugyanabban a hajóban váltunk fogollyá, hasonlóan a vírus által sújtott Diamond Princess japán és a kaliforniai Grand Princess utasaihoz, mindannyian fel kell vállalnunk a kölcsönös felelősséget, és el kell kezdenünk egy harmonikusabb és a másikat jobban figyelembe vevőbb életmódot. Nyilvánvaló, hogy a természet büntető eszközeinek sokkal szélesebb a spektruma annál, mint aminek valaha is képesek lennénk ellenszegülni. Eddig irgalmas és gyengéd volt az emberiséggel; nem akarjuk, hogy kezébe vegye a botot…

A világ, amelyben most élünk, egocentrikus gondolkodásmódunk terméke. Ha nem változtatunk gondolkodásunkon, a világ sem lesz jobb, akárhogyan is próbáljuk a fosszilis tüzelőanyagokat megújuló energiával helyettesíteni, vagy visszafogni az erdőirtást. De ha a jelenlegi hozzáállásunk helyett kölcsönös megfontolást és felelősséget alakítunk ki, világunk visszatükrözi majd azt, és új tudatállapotunkkal szinkronban alakul át.

Meg van írva: „Szelet vetnek, vihart aratnak” (Hóseás 8: 7). Ha az egoizmust vetjük el, sokszorosan learatjuk annak következményeit. A jelenlegi válság csupán egy példája annak, ami történhet. Hasonlóképpen, ha mindannyian a Föld nevű hajó fedélzetén kölcsönös gondoskodást és kölcsönös felelősséget vetnénk el, mit arathatnánk le abból? El tudjuk akár csak egy kicsit is képzelni az előnyöket?

Talán most, amikor mindenki kivár, szánjunk rá egy pillanatot, és tekintsünk rá gondolkodásmódunkra! Kezdjünk neki, és reformáljuk meg kapcsolatainkat! Lehet, hogy most nyílik lehetőségünk arra, hogy megfordítsuk az irányt, és másfajta utat képzeljünk el az életünknek. Talán most kevésbé kellene az “én”-re és az “enyém”-re gondolni, és inkább a közösségre, a társadalom és az emberiség szempontjaira kellene összpontosítanunk. Végül is, ki tudja, hány további vihar előtti csendet ad még nekünk a természet?

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-a-lesson-in-mutual-responsibility-thrive-global/

Tovább >

12 Már 2020

Az egoizmus fejlődése és a kapcsolódás módszere, első rész

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egó, egoizmus, Izrael

Egoizmus, a társadalom pusztító szelleme

Kérdés: A középkor nagy kabbalistája, Ramchal (Rav Moshe Chaim Lozzatto) ezt írta: „Nincs más teremtmény, ami olyan ártalmas volna, mint az ember. Bűnt követ el és lázad, és az ember szívének fiatal korától kezdve gonosz a hajlama, ami egyik másik teremtménynél sincs így.”(Daat Tavunot, 154, 165)

Az idézet az egoizmus növekedő mértékéről szól. Mi ez a minőség, ami már abban az időben is felszínre került?

Válasz: Az emberekben rendszerint jelentkezik az élvezetekre, a kitöltésre, a saját szükség kielégítésére irányuló vágy. Hasonló ez az állatok vágyához, csak még kiterjedtebb.

Azonban az állatok esetében a kölcsönös elutasítás a biztonság megteremtését célozza. És ösztönvezérelt sürgetésről szól az is, amikor el akarják látni magukat a túléléshez szükséges dolgokkal. Az embernél semmi nem szab határt óriási egoisztikus vágyának, ami minden felélésére, megkaparintására és alávetésére tör.

Még ha a személy nem is szorul rá, az irigység nem engedi a markából az embert fejlődése során: onnan, hogy feléljen mindent, magához vegyen bármit, egész addig, hogy magába építse azt. Ez a jelenség a földi egoizmus. Léteznek magasabb rendű megnyilvánulásai is, de a földi egoizmus mindenkiben ott van.

Látjuk tehát, hogy az emberi egoizmus nem olyan ösztönszerű, mint az állatoké, akiket úgy irányít a vágy, hogy fenn tudják tartani magukat normális, természetes állapotukban. Az ember egoizmusa ráveszi, hogy tegyen meg mindent. Mindent el akar nyomni, mindent maga alá akar gyűrni.

Az állatok vágyát nem nevezzük egoizmusnak, mert csak akkor ölik és eszik meg a saját fajtájukhoz tartozókat, ha éhesek. Az emberben azonban minden állati szükségletét túllépő mértékben van jelen ez a vágy. Az állatoktól eltérő módon, az emberiség minden soron következő generációjában nő az egoizmus. Így éri el azt az állapotot, ahol többé lehetetlenség bármit tenni, amiben ott van az ego. Elkezdi pusztítani az emberek közötti kapcsolatot, és még a családok tagjai közé is beférkőzik. Az egoizmus gonosszá válik, többé már nem a minket haladásra késztető motor, hanem a pusztítás szelleme, ugyanúgy, ahogy kezdetben volt, az ókori Babilonban.

https://laitman.com/2020/02/development-of-egoism-and-the-method-of-connection-part-1/

Tovább >

11 Már 2020

A legjobb orvosság koronavírus ellen

Szerző: Péter Spronz | Kategória: egészség

A koronavírus világméretű problémává vált az ember számára. A Kínából elinduló, és az egész világon elterjedt vírus halálos áldozatainak száma meghaladja a háromezret. Hogyan viszonyuljunk ehhez a nehézséghez?

Fejlődésünk során számos problémával találjuk szemben magunkat. Állandóan új vírusok, új betegségek bukkannak föl. A globális felmelegedésnek köszönhetően a föld lassan párává alakul, és minden nap valami újat fedezünk fel. Olyan betegségek élednek fel, amelyek a távoli múltban, 50-100 ezer éve léteztek.

Nem tudjuk, honnan jönnek az új vírusok. Akkoriban még nem éltünk itt, hiszen csak pár ezer éve, hogy tudattal rendelkező ember lakja ezt a bolygót. Mindezek miatt növekvő számú vírus és baktérium megjelenésére számíthatunk az elkövetkező időszakban.

A kabbala bölcsessége egyszerű védelmi eszközt nyújt: nincs mitől félnünk, ha egységre lépünk egymással. Egységünkkel olyan helyet és erőt hozunk létre, ami az összes vírust elpusztítja. Próbáljuk ki, és meg fogjuk látni az eredményt!

Egy példa: nemrég tartottuk a Kabbala Világkongresszust Tel Aviv szívében. Az eseményen 78 ország több mint 5000 állampolgára vett részt. A kongresszus fő eseménye alatt, három napig együtt voltunk, és az előtte és utána tartott rendezvényeket is beleszámítva, összesen tíz napot töltöttünk egymással. Senki nem betegedett meg, még csak egy megfázást sem szedett össze.

A helyzet az, hogy rendelkezünk egy hatékony oltóanyaggal. Azzal a speciális fertőzést megakadályozó anyaggal, amely az összes mikroba ellenszere. Ez pedig az egységként való fellépésünk. Ez az a természeti erő, amely fellép mindenfajta gonosz behatás ellen. Ha az emberek egyesülni akarnak, nem félnek semmiféle vírustól. Akkor a kezükbe kerül a vírusölő anyag, materiálisan és spirituálisan egyaránt.

Ezért nem volt bennem kétség a kongresszus megtartásával kapcsolatban. Néhányan azt javasolták, hogy fújjuk le az összejövetelt, vagy legalábbis tegyük lehetővé, hogy a fertőzési szempontból legnagyobb kockázatot jelentő emberek (szoptató anyák vagy krónikus betegek) távol maradhassanak.

Határozott meggyőződésem, hogy egy ilyenfajta kongresszus semmiféle egészségügyi kockázatot nem jelent. Rendelkezünk a vírusok elleni gyógyszerrel, csak a használatukat kell megtanulnunk, ami persze kicsit sem egyszerű.

Az embereknek meg kell tanulni, hogyan hasznosítsák a köztük lévő kapcsolatot, hogy eltávolítsanak, megöljenek mindenfajta fertőzést és vírust úgy a biológiai, mint a spirituális szinteken. Mindez valótlannak és misztikusnak hangozhat, de pontosan az emberek közötti kapcsolat lehet a betegségek és problémák ellenszere. Azért van így, mert az egységünk ennek a világnak a lehető legmagasabb szintjén valósul meg.

A természetben négy szintet különítünk el: ásványi, növényi, állati és emberi. Az ásványi, növényi és állati szinteken a természet úgy létezik, ahogy valamikor megteremtődött, vagyis változások nélküli. Az emberi szinten azonban befolyással lehetünk a történésekre. Ha jó kapcsolatokat építünk magunk között, energiát és erőt áramoltatunk egymásnak, ami olyan, mintha beoltana minket a gonosz gondolatok, problémák és rossz minőségű kapcsolatok ellen.

De ha nem korrigáljuk az emberek közötti rossz kapcsolatokat, akkor stimuláljuk a különféle vírusok és természeti katasztrófák (vulkánkitörések, cunamik, tájfunok, stb.) megjelenését és elszaporodását. Minden az emberek közötti kapcsolat függvénye, mivel a természet legmagasabb szintjén létezünk. Ezért mondhatjuk, hogy hozzáállásunk vagy megöli a természetet, vagy arra ösztönzi, hogy jobbá váljon.

https://laitman.com/2020/03/the-best-remedy-for-coronavirus/

Tovább >

10 Már 2020