Dr. Michael Laitman

csoport

Van valami amit nem tudunk elrejteni

Kérdés:

Amennyiben a személy kizuhan a közös körből, az nem töri meg a barátok egységét?

Válaszom:

Egyenlőre még mindig nem látom, hogy az emberek cselekedetei azt mutatnák, hogy az egység létrejött volna…Nyilvánvaló alapelvek vannak ezzel kapcsolatban.

Először is: Vajon a személy állandóan azért aggódik-e hogy megerősítse a csoportot? Aggódik-e a barátai szándéka felöl? Azt akarja-e hogy barátai felemelkedésben legyenek, és hogy érezzék az önbizalmat a cél elérése érdekében? Kűzd-e a személy magával ezzel kapcsolatban?

Másodsorban: Képes-e ő valójában felemelni barátai hangulatát? Megadja-e nekik valójában a cél elérése irányában az önbizalmat és a megvalósítást?

Ez elmondható egy személyről hogy ő mindezt nem csak akkor teszi meg amikor jól érzi magát, hanem minden állapotában, még akkor is amikor fáradt, vagy semmi ereje sincsen. Amikor látja saját erőtlenségét, ő a csoporthoz fordul ismét és megpróbál tőlük erőt kapni.

A probléma nem az, hogy rosszul érzi magát, és fel akarja emelni saját hangulatát, hanem az ha ez a rossz hangulat nem teszi lehetővé számára hogy megerősítse a csoportot, és végrehajtsa az egységet. Ennél fogva még akkor is amikor nincs ereje ő a barátokhoz fordul, de nem saját érdekében, hanem mivel bántja az, hogy ő nem képes barátait jelenlegi állapotában szolgálni.

Vannak más még nyilvánvalóbb jelek ugyancsak: Menniyre aggódik annak érdekében, hogy a csoport a legkényelmesebb tanulási környezettel rendelkezzen, és az összes dolgok események úgy legyenek megszervezve, hogy a többiek könnyebben és gyorsabban haladhassanak a spirituális úton? Vajon szíve mélyéről aggódik-e ennek érdekében, vagy csak a saját feladata szempontjából törődik mindezzel?

Ez az amit nem vagyunk képesek elrejteni. Ezáltal képesek vagyunk megmondani mennyire fontos a csoport és a cél a személy számára.

hzs

24 okt 2010

A megfelelő befektetés

Azáltal, hogy a csoporton belül dolgozunk, tanulunk és terjesztünk, mi magunkra vonjuk a Fény hatását, és az nekünk új értékeket hoz. Az adakozás olyan fontossá válik, hogy a személy megváltoztatja prioritásait.

Azelőtt ő megszerezni akart, egyre több és minőségileg is jobb beteljesülést, hogy ő legyen élete irányítója, és hogy mindent kezében tarthasson. Most fokozatosan elkezdi megérteni és elfogadni új célját. Ő felfedezi, hogy amikor másokat teljesít be ez az adakozás még nagyobb hasznot hozhat számára.

A személy azt gondolhatná mi mást adhat ez mint szép szavakat? Miért lenne vonzó mindez a személy számára? Minden a Fénytől jön a spirituális fizikai törvényei alapján. A globális edény (Kli), a közös lélek, a mindenki között jelen levő összeköttetés megnyílik a személy számára, és akkor ő elkezdi érezni, hogy a megfelelő “befektetés” az hogy másokba fektessen bele, amely örökkévaló és a lehető leghatalmasabb hasznot hajthat. A személy nem látja mindezt még saját szemével, de már képes megsaccolni hogy itt egy olyan rendszer található, amelybe érdemes bele fektetni, és ezáltal ő bele fektet abba.

Most már beleegyezik abba, higy a Tóra, azaz a Reformáló Fény megváltoztassa és korrigálja az ő 613 vágyát, amely valójában a 613 parancsolat végrehajtása. A tanulás által, a terjesztés által, és a csoportban való részt vétellel mi pontosan a Fény hatását várjuk. És akkor az önmagunk számára szolgáló beteljesülés helyett, mi a mások iránt élvezet adását választjuk. Az ő érdekükben történő élvezet adás előnyössé válik számunkra.

Mindez ugyancsak egy önző számítás, a Lo Lishma szándéka (nem az Ő nevében). Én adakozni kívánok mások számára, és én majd jól érzem ezáltal magamat. Azonban a Fény tovább folytatja befolyását rám. Én egyre jobban beépülök a csoportba (a külső közös edénybe) egyre nagyobb mértékben, én egyre mélyebbre merítem magam a tanulásba, és több és több Fényt követelek általa. Én változásokat ébresztek fel magamban és végül részlegesen hasonlóvá válok a Teremtővel.

Személyes nyeremény és “biztonságos befektetés” helyett, én megszerzem az adakozás érzetét mindenfajta válasz nélkül, és az a lehető legnagyobb felfedezéssé válik számomra. Még az a beteljesülés is melyet mindez hoz nekem nem-visszafizetős marad és teljesen az adakozásra irányul majd.

Ennél fogva és valóban hasonlóvá válok a Teremtővel. Végül is az én saját vágyamnak és választásomnak, és a csoportban történő erőfeszítéseimnek köszönhetően a Fény átváltoztatta természetemet. Az Ő erején keresztül én megváltoztatom magamat, ameddig nem válok egyenlővé a Teremtővel minden vágyamban és cselekedetemben akkora mértékben, hogy semmilyen különbség nem lesz közöttünk, és ezt a hasonlóságot hívjuk összeolvadásnak (Dvekut).

hzs

22 okt 2010

Az igazság köztünk van lefektetve

Kérdés:

Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy a helyes úton vagyunk?

Válasz:

Az egyetlen módja a megbizonyosodásnak, a kapcsolaton keresztül lehetséges, amely köztünk van. A megoldással kapcsolatos összes kérdés azon a helyen fogalmazódik meg, ahol a törés megjelent.

Közelebb kerülünk ennek a korrekciójához? Ez a lényege a problémának. Ha azt látom, hogy egyesülök a barátaim spirituális szikráival, amint egyik napról a másikra jobban és jobban egységre lépünk, ahogy az adakozás minőségére irányuló vágyaink egyre pontosabban megfogalmazódnak és stabilizálódnak közöttünk, ez jelenti azt, hogy a helyes úton vagyok.

A lényeg az, hogy milyen mértékben vannak helyes elképzeléseim, erről a képről. A barátaimra irányuló szükséglet később jön. Először mindenek előtt a saját attitűdömet kell ellenőriznem: észreveszem-e, hogy minden problémámra, kérdésemre, és kérésemre a megoldás az egységünkön belül rejlik.

kn

22 okt 2010

Bontsuk ki a Resimók láncolatát

Kérdés:

Képes vagyok felgyorsítani a Resimók (spirituális gének, emlékképek) kibomlását, vagy az egy állandó értékkel rendelkező folyamat?

Válaszom:

Mi ebbe a világba a Végtelen Világból (Ein Sof) ereszkedtünk le öt világon keresztül, és ebből a világból fel kell ismét emelkednünk a Végtelen Világba. Báál HaSzulam ezt nagy részletességgel leírja a “Zohár Könyvéhez írott bevezetőjében”. A lefelé történő úton a Resimók, melyek összetörtek a leereszkedés alatt megmaradnak bennünk. Ez a világ immár 15 milliárd éve létezik, és ma 2O1O-ben mi vagyunk az elsők akik elkezdik a felemelkedést, korrekciónkat.

És nekünk magunkhoz kell vennünk, elő kell vennünk törött Resimóinkat és újonnan meg kell valósítsuk őket a ABYA és Adam Kadmon 5 világán keresztül. Ugyanazokat a lépcsőfokokat kell vegyük, de ezennel mindazt egy korrigált formában. Valójában ez nem két külön út, felfelé és lefelé, hanem ugyanaz az egy létra, egyetlen vonal. Mi tudattalanul, eszméletlenül ereszkedtünk le azon. Még ebben a világban is mi még mindig nem vagyunk tudatában annak mi is történik.

Amikor mi elkezdjük megvalósítani Resimóinkat, mi nem tudjuk mi is történik velünk, mindaddig amíg el nem érkezünk egy bizonyos pontig, átlépünk a Machsom-on (a minket a spirtitualitástól elválasztó határvonalon) De a határvonal után mi elkezdjük felemelni Resimóinkat Asszija, Yecira, és Beria világain egészen az Acilut Világának Malchut-jáig, melyet úgy hívunk, hogy Shechina (Istenség). Az Acilut Világában létezik a korrekció szerkezete. Ez az ahol mi mindent korrigálunk, és akkor elkezdjük megérteni, érezni és felfogni a teljes folyamatot.

Mi nem választjuk a Resimót. Mindenki rendelkezik egy “helix”-szel, a Resimók láncával mely belé lett helyezve, és mi keresztül megyünk azon egyenként, az elsőtől az utolsóig.

A Fény majd dolgozik azokon amennyiben mi kiváltjuk azt (Fényt) minderre. Ezáltal mi csak azt a sebességet tudjuk meghatározni ami által a Resimók kibomlanak. Amennyiben én becsatlakozom a csoportba és a tanulásba, amennyiben én arra gondolok és arról gondoskodom szabad időmben, akkor ezáltal én felgyorsítom fejlődésem sebességét. Emellett egyátalán nem számít mennyi szabad időm van naponta. Van akinek 2O órája van, míg másnak csak kettő, de csak az számít hogyan is használjuk azt fel.

Mindenki a számára leghasznosabb környezetbe lett helyezve, ez nem tőlünk függ. Mi azonban meg kell keressük szabad időnk kihasználásának leghatékonyabb módját a spirituális fejlődésünk céljából. Ezt a “Szabadság” című cikkben átvesszük. A személynek annyira bele kell kapcsolódnia a csoportba amennyire az csak lehetséges, és akkor ott, a közöttünk levő egységen belül, oda kell irányítanunk összes erőfeszítésünket, mind a terjesztésben, mind a tanulásban.

Ezek a mi legfontosabb cselekedeteink: a csoporton belüli egység, és az egységről a terjesztésre és tanulásra való átváltás. Ennél fogva mi felébresztjük a Fényt, a többi nem tőlünk függ.

hzs

22 okt 2010

A barátok mindig magasabban vannak

Kérdés:

Hogyan vagyok képes megmondani, hogy nem hibázok amikor vágyaimat elemzem?

Válaszom:

Nem kell odafigyelnünk vágyainkra. Milyen különbséget okoz mi is történik ott, és milyen rosszul állnak a dolgok? Végül is mi mást találhatnánk ott az önszereteten kívül, mely legyőzött minket, és nem engedi, hogy felemelkedjünk?

A leghasznosabb dolog amit tehetünk az az, hogy érezzük annak mértékét, amennyiben mi nem fogadjuk el a csoport véleményét és célját, és a barátok kölcsönös garanciáját és egységét. Amennyiben én egységre lépek velük, akkor mindig felfedezem azt, hogy jobbak, mint én mindebben. Azonban amennyiben nekem nincs részem az ő egységükben ez a tény már azt jelképezi, hogy ők magasabban vannak, mint én.

Nem számít milyen állapotban is vagyunk. Az egység autómatikusan őket én fölém helyezi, teljesen mindegy milyen magasra is emelkedem. Mindez azért van, mivel az egység adja az edényt (Kli), amellyel a Fény dolgozhat, míg az egyén semminek sem számít.

hzs

22 okt 2010

A fejlődés szintjei dióhéjban

A spirituális fejlődés első szintjén a személy még nem rendelkezik a Teremtővel vagy a csoporttal, csak élvezetet akar kapni. A második szinten már hajlandó adakozni annak érdekében hogy megszerezzen, és még nem koncentrál az adakozásra, hanem még mindig inkább a beteljesüléssel van elfoglalva. Ez az ő célja.

A harmadik fázisban a személy felébred: Rendelkezik a Teremtővel, a Resimóval (spirituális gén, emlékkép), a szívben található ponttal. Elege van a közvetlen megszerzésből, és valami újra vágyakozik, amit még továbbra is magának akar megszerezni. Azonban ugyanakkor egyre kevésbé koncentrál önzőségére.

A negyedik fázisban a személy elkezd a csoporton belül dolgozni. A harmadik és negyedik fázis között nagyon sok kétségbeesett állapot létezik a spirituális világ megszerzésének képtelensége miatt. Csak miután átélte ezeket az állapotokat képes a személy megérteni hogy semmilyen módja nincsen arra, hogy egyedül boldoguljon, és elfogadja a csoportot mint egyetlen mentségét. Most már képes fejét meghajtani az előtt. Ez az átmenet akár éveket vehet igénybe.

És legvégül a személy elkezd annak érdekében dolgozni, hogy adakozzon a csoport számára ahol a Teremtő rejtőzik. Mindez folytatódik, ameddig el nem éri az adakozás állapotát, és már képes megszerezni az adakozás érdekében.

20 okt 2010

A Kölcsönös Garancia vonzza a Fényt

Kérdés:

Helyes lenne az ha azt mondanánk, hogy az első szint az a közöttünk levő egység létrejötte és a spiritulis edény (Kli) képzése, és a második szint az Arvut (Kölcsönös Garancia)?

Válaszom:

A kölcsönös garancia nem rajtunk múlik, hanem a Fény segítségével jön. Az összes korrekció és állapotok a Fény hatásának a következményei a Resimókon (spirituális gének, emlékképek), de a mi készenlétünk, és vágyunk annak irányában hogy ez megtörténjen, ez az amit nekünk kell kimutatnunk.

Én kinyitok egy könyvet annak érdekében, hogy elősegítsem a közös vágy formálódását, melynek az adakozás lesz a tulajdonsága. A Teremtő ezen a közös vágyon belül jelenik majd meg abban a mértékben, mely mértékben a közös vágy adakozik majd a Teremtővel való formák hasonlóságának törvénye értelmében. Nekem nem kell a Teremtőt vonzanom annak érdekében, hogy Ő megjelenlen vágyamon belül. Nekem nem kell Őt erőszakosan felfednem. Nekem egyszerűen azért kell aggódnom, hogy a vágy magára vegye az adakozás formáját, és akkor a Teremtő megjelenik.

A formák egyenlőségének törvénye már létezik, ez a természet alapvető feltétele. Amennyiben ez a feltétel meg van tartva, a Teremtő megjelenik. Nekem csak a vágyaim (Kelim, edények) miatt kell aggódnom. A Fény abszolút nyugalomban van, nekünk csak a megfelelő vágyaink hiányoznak, a Fény érzékelésére szolgáló tulajdonságok.

Ennél fogva az én egyetlen feladatom hogy korrekcióra vágyjak. Én magam nem végzem el a tényleges korrekciót, és egyszerűen megadom a Fénynek a lehetőséget arra, hogy korrigáljon engem. Ezért van az, hogy összegyűlünk, és arra gondolunk, ahogy a Fény korrigál minket, azaz a közöttünk levő kapcsolatokra. Mi azt akarjuk, hogy a Fény korrigálja azt a törést, mely gyökereink szintjén létrejött. Ezek után mivel mi erre gondolunk, ez olyan, mintha felemelnénk a Shechinát (Istenséget, a mi közös lelkünket) a porból, mi elérjük a spirituális felfedezést, a Teremtőt, a NaRaNHaY Fényét, mely 62O szorosa az eredeti állapotnak mielőtt a törés létrejött volna, ahol még csak a Nefesh Fénye létezett.

hzs

20 okt 2010

A Teremtő munkája

A csoport az a “gomb”, melyre állandóan rákattintunk annak érdekében, hogy a Fényt magunkra vonzzuk. Én részt veszek ebben az életben, egységre aspirálok barátaimmal, és arra vágyok, hogy “feloldódjak” bennük, ezáltal magamra vonva a Reformáló Fényt. Lényegében ez az én egyetlen cselekedetem: hogy magamra vonjam a Fényt, mely aztán létrehozza az összes szükséges változást.

A helyzet egyszerű. Itt vagyok én, az aki a cél elérésre vágyik: hogy egyenértékűvé váljon a Teremtővel. Létezik az eszköz is: hogy követeljük a Fényt mely befolyásolhat minket, és hogy fokozatosan létre hozza az összes módosítást bennem a csoporton keresztül. Ez a módja a mi előrehaladásunknak.

Minden egyes változással, én képes vagyok megvizsgálni magamat: Mi az a “nap”, mi az “éjszaka” számomra. Hogy ha én a “nap”-ban vagyok, az azt jelenti hogy én többféle formában kielégülök, ha én az “éjszakában” vagy “sötétben” vagyok, az elmém és szíven pusztulását jelképezi. Ez az ahogy az önző vágyainkon belül tűnik.

Most nekünk olyan változásokat kell felkavarnunk magunkon belül, hogy az lehetővé tegye adakozás iránti vágyak megszerzését, amelyekben mi képesek vagyunk a “nap”-ot és “éjszakát” oly módon értelmezni ahogy azt a Teremtő teszi. A Teremtő számára a “nap” az adakozás, vagy értelem feletti hit, mely ellentétes a jelenlegi szintünk logikájával és érzékelésével.

Hogy azt elérjük, nekünk nem kell emberfeletti erőfeszítéseket tennünk, melyekre nem vagyunk képesek. Ehelyett nekünk a csoporton belül kell erőfeszítéseket tennünk, egységünkön belül, és magunkra kell vonnunk a fényt, mely leereszkedik és elvégzi munkáját.

Valójában az összes spirituális munkát úgy kell tekintsük, mint a “Teremtő Munkáját”. Ő végzi azt el, és nekem csak vágynom kell arra, mint a kisgyereknek, aki megragadja a felnőtt kezét, és oda húzza ahova menni akar. Amennyiben a személy megérti ennek az interakciónak a lényegét, akkor kellemesen érzi magát. Minden egyes újabb lépéssel ő felhasználja szabad választását a csoporton belül, és magára vonja a Reformáló Fényt.

hzs

20 okt 2010

Mi Arvut-ot követelünk!

A Teremtő nem tárható fel a csoport nélkül. Más részről a csoport pedig a Teremtő nélkül nem egy csoport csak “gúnyolódók egy gyülekezete”. Egyszóval, én-magam,  a csoport,  és a Teremtő az, az egy egész. Írva van: “Izrael, a Tóra és a Teremtő az Egy”.

A Tóra az az erő, mely minket csoporttá egyesít, amennyiben egységre akarunk lépni egymással, a taszításunk ellenére. Ezáltal a Tóra átadása, és az Arvut (kölcsönös garancia) egymáshoz kapcsolódik. Végül is az Arvut egymagunkban lehetetlen. Nem mi valósítjuk azt meg, hanem inkább követeljük annak megvalósítását. Ez az “Egyiptomi kimenekülés csodája”. Maguk a változások nem a mi erőfeszítéseink által jönnek létre, hanem egyszerűen vágyaink következményei.

A mi dolgunk az, hogy erre akkora mértékben vágyakozzunk amennyire csak lehetséges, s akkor eljön a Fény. Ugyanakkor mi már most készítjük az “aranyborjút”, mint a Tóra megadásának idejében. Ez megtörténik, de ne felejtsünk el továbbra is hangosan felkiáltani, felsírni!

Nekünk fel kell készülnünk arra hogy kiöntsük legerősebb követelésünket amire csak képesek vagyunk. Csak követeljünk és ne gondoljunk arra mi következik utána. Amire szükség van az egy kollektív, egységes követelés, mely biztosítja számunkra hogy megkapjuk az egységre lépés erejét. Akkor megengedjük majd magunknak, hogy önzőségünk ismét növekedjen, mivel ez a rendszer programja. De addig nem.

A mi gondunk az, hogy azon önzőségünk korrekcióját követeljük, amelyet most megkaptunk, semmi több. Az ember  mindig a jelenlegi körülményeinek megfelelően van elbírálva. Nekünk csak meg kell töltenünk magunkat csordultig a roham szükségességének tudatával, és az arra való készenlétünkkel.

hzs

KA

20 okt 2010

A Teremtő családja

Kérdés: Ha mi átlépünk, az értelem feletti hitbe, azt jelenti ez, hogy én tovább mozdítottam a csoport elméjét?

Válasz: Nincsen olyan, hogy csoport, ami rajtam kívül volna. A csoport, bennem lett „megfestve”, pont úgy, ahogy más realitások. A csoport fogalma, úgy fogható fel, mint valami, amit Fentről kaptam. Ezen a módon, a  Teremtő hagyja, hogy megláthassam a barátaimat, tehát a kapcsolataim elrendezésével képes lehetek a Teremtővel való kapcsolat létrehozására.

Mindenekelőtt a Teremtő után epekedem. Azonban ő láthatólag egy feltételt rak elém: „Kapcsolatot keresel hozzám?” Akkor légy olyan szíves és legyél kedves és közeli azokkal, akik hozzám vannak közel. Ezek az emberek, a csoport, amit neked elhoztam,, a családom. Akarsz valami nekem kedveset tenni? Nem fogadok el tőled semmit, de figyelem azt, hogyan bánsz velük, mivel ajándékozod meg őket, mennyire vagy kedves hozzájuk. Megmutatva a családom iránti szeretetedet, közel kerülhetsz hozzám, és kedves leszel a számomra.”

Ebből világossá válik, hogy akár valaki valóban vágyhat a feltétel nélküli közelségre a Teremtővel, vagy cselekedhet egoista számítások alapján. Ha a barátaival tisztességesen bánik, függetlenül attól, hogyan látja őket, akkor közelebb kerül hozzájuk, és valóban közelebb kerül a Teremtőhöz. Azonban, ha képtelen közelíteni hozzájuk, akkor ez egy egoisztikus motívum, amely távolabb nyomja a Teremtőtől, és mivel ez nem jó a Teremtőnek, a személy kívül marad.

Ez az, ahogy az egész világra tekintenünk kell. A Teremtő kínál nekünk egy valóságot, ami egy eszköz a korrekciónkhoz, és közelebb visz minket a teljes formaegyezéshez a Teremtővel.

kn-

19 okt 2010

67 queries in 0,193 seconds.