csoport

Kérdés:

Amennyiben a személy nem képes a csoport külső formájával egyetérteni, ahogy az neki tűnik, akkor vajon képes lesz-e egy olyan attitűdöt felépíteni, ahol a csoport képes őt felemelni?

Válaszom:

Hibás azt hinni, hogy én nem vagyok képes felébresztést követelni a csoporttól, mivel az korrigálatlannak tűnik nekem. Mi a teremtés különböző szintjeiről beszélünk. Az én önzőségem számára a barátok esetleg bűnözőknek tűnhetnek, akik nem akarnak egységre lépni, és akik közömbösek mindennel szemben.

Azonban más részről miért vannak ők akkor jelen? A Teremtő tartja őket itt Felülről, még akkor is ha ők képtelenek bármire is maguk által. A Teremtő választotta ki őket, és hozta el őket a csoporthoz. Ő tudja, hogy a barátok készen állnak. A Teremtő szemeiben ők érdemesek az előre haladásra.

És mivel a Teremtő pontosan őket választotta ki, nekem el kell ezt fogadnom. Én azon oknál fogva értékelem a barátokat, hogy ők a Teremtő által lettek kiválasztva, ahelyett, hogy személyes tulajdonságaikat figyelném. Mennyire válhatnak számomra fontossá? Ők annyira válhatnak fontossá, mint saját gyermekeim. Én természetes, “állati” szeretetet érzek gyermekeim irányában, minden tekintet nélkül érdemeikre. Ugyanígy van ez a barátokkal is: amennyiben a Teremtő választotta ki őket, én képes vagyok ugyanilyen attitűdöt kiépíteni velük kapcsolatban.

És akkor eljön a következő szint, a csoport erősebbé válik, és én elkezdem hirdetni, “árulni” a barátok fontosságát. És akkor együttesen, Kölcsönös Garanciában mi képesek vagyunk egymás fontosságának kölcsönös megvalósításán dolgozni. Mostmár megértem: a barátok befolyásolnak engem, és emiatt ők 1OO%-ig fontosak spirituális sorsom szempontjából. Én a legnagyobb fontosságot társítom hozzájuk, hasonlóan egy döntőbíróhoz aki életfogytiglani börtönbüntetésre ítélhet engem.

Többé nem undorodom tőlük, vagy átkozom őket. Lehet hogy ők továbbra is kellemetlenek szemeimben, de mindennek ellenére fontosak, és ez már egy teljesen új attitűd részemről. Végül is nincs választásom. A Teremtő helyezte a csoportot elém. Amennyiben én képes vagyok ezzel együtt dolgozni, a Felső Világ megjelenik számomra, és ha nem, akkor ebben a világban való életre leszek ítélve.

Most mi dönthetünk, hogy viszonyulunk a bírához. Ő lehet, hogy egy vezető maffiózó, aki mindenben ellenünk van, a döntőbíró álruhájába rejtőzve. De én egy ujjammal nem érinthetem őt. Az értelem feletti hitben haladva nekem igazolnom kell a barátokat, akiket a Teremtő választott ki számomra. És ki tudja, az is lehet, hogy teljesen mások, mint amilyennek önzőségem mutatja őket.

Amennyiben én erőfeszítést teszek, és hajlandó vagyok önzetlenül belefolyni a csoportba, akkor megérzem, hogy a különleges edényhez jutok, mely megengedi, hogy kölcsönös garanciát követeljek. Ezáltal a barátokhoz való fordulás egy ilyen kérelemmel hirtelen megláttatja nekem, hogy lényegében én saját vágyaimhoz fordulok, melyek addig idegennek tűntek számomra. Az én egész munkám befelé fordul majd, ameddig én és barátaim egy egésszé nem állunk össze.

hzs

Kérdés:

Mit jelent az, hogy érezzük a kapcsolatot egymás között? Hogyan érhetjük azt el?

Válaszom:

A közöttünk levő kapcsolat érzése azt jelenti, hogy érezzük, hogy mindannyian egyetlen rendszeren belül létezünk, és egymástól függünk, annyira, hogy még egy apró mozdulatot sem vagyunk képesek függetlenül elvégezni. Ez egy merev rendszer, melyet Felülről teremtettek, mely fokozatosan egy megszeghetetlen törvényként jelenik meg előttünk. Nekünk éreznünk kell azt az életet mely ezen belül létezik, ahol a klözöttünk levő kapcsolat megjeleníti magát, és egyre nyilvánvalóbbá válik. És az élet mely ezen a kapcsolaton keresztül folyik van “spirituális világnak” nevezve.

hzs

Amennyiben elismerem, hogy az előttem megjelenő Univerzum rendszere valójában korrigáltabb annál amit én éppen látok, az azt jelenti én ahhoz értelem feletti hitben viszonyulok. Én megértem, hogy én nem látom a valóság igazi állapotát, mivel egyenlőre a valóság az, amit a vágyamon belül, egy törött edényen belül érzékelek. És valóban, “A döntőbírónak csak az áll rendelkezésére, amit saját szemével lát”, és én egyenlőre egy törött világot látok. Annak érdekében, hogy előre léphessek, nekem efölé a “döntőbíró” fölé kell emelkedjek. Szóval ki is az én döntőbíróm? Ez a csoport.

Mindez azt jelenti, hogy rajtam kívül van még egy döntőbíró – a környezet véleménye. Ha miután én leelenőriztem magamat én elfogadom a csoport véleményét, az azt jelenti, hogy elfogadom ezt a helyzetet még akkor is ha valójában azt nem látom. Amit én valóban látok az amit szemeim valójában látnak. És két vélemény nem létezhet párhuzamosan egymással egyidőben. Csak az egyik, vagy a másik létezhet. Nem nézhetünk két szemmel két különböző szemüvegen keresztül ugyanazt látva. Mi látjuk azt hogy a képek különböznek! Azonban megértjük azt, hogy a környezet véleménye fejlettebb mivel az önző természetünk ellenében megy.

Ezáltal mi folyamatosan azáltal haladunk előre, hogy elfogadjuk a csoport véleményét a magunkéval szemben. Mi felemelkedünk ahhoz a véleményhez és elfogadjuk magunkévá, és utána azt megint kicseréljük a csoport véleményére, és így tovább. Ez a módja annak ahogy egyre magasabbra emelkedünk, ahogy az írva van: “Az ami ma a csoport, az én vagyok holnap”.

hzs

Kérdés:

Meddig kell elmenjek az értelem fölé való emelkedésben ha a csoport hibásnak tűnik nekem? Mi van, ha a barátok károsítják spirituális előrejutásomat?

Válaszom:

Igazad van, mégis a személynek meg kell értenie, hogy ezt az állapotot Felülről küldték neki. A személy soha nem látja az igazságot. Ha ahelyett, hogy állandóan kritizálja a többieket elfogadja őket értelem felett, akkor még a barátaitól kapott legkisebb spirituális szikra is segíti őt az előrelépésben.

Nekünk a valóságot úgy kell lássuk ahogy az megjelenik előttünk. Én nem egy véletlenszerű, random helyzetbe lettem belehelyezve, hanem egy olyan helyzetbe, melyet a Teremtő készített fel számomra. Ő az aki meghatározza mit is látok, érzek. Ennél fogva a személy képes, és köteles mindig értelem fölé emelkedni. Amint én segítem a csoport felépítését, és építő jellegű kritikát gyakorlok, ugyanakkor spirituális értelemben nekem mindig úgy tekintsem állapotaimat, mint a legmegfelelőbbet, és leghatékonyabbat spirituális előrejutásom szempontjából.

A csoport formálása közben keletkező nehéz viták és összeütközések nem tartoznak a spiritualitáshoz. Mindez materiális munka, de a folyamat közben mi építünk, rombolunk, majd építünk ismét.

Ugyanakkor teljesen más dimenziókban mindegyikőnk barátját hatalmasnak tekinti, fejét meghajtja előtte, és őket úgy látja, mint a Teremtő által küldött angyalokat.

Mi az érzékelés két dimenziójáról beszélünk, és meg kell tanulnunk azokat szétválasztanunk egymástól. Egy részről a csoport az egy struktúra ebben a világban. Másrészről a csoport az lelkek kapcsolata, melybe bele kell, hogy tartozzak. A csoport ezen dimenzióinak érzékelése különböző attitűdöket kíván meg.

Lehet, hogy nem egyezem bele a terjesztés bizonyos formájába. nem tetszik az hogy bizonyos barátok nem vesznek részt leckéken, és nem teljesítik kötelezettségeiket a nagyobb struktúrán belül, de amikor én egyesülök velük a spirituális fejlődésem érdekében, nekem saját véleményem és tudásom fölé kell emelkednem, és le kell alacsonyítom magamat előttük.

hzs

Kérdés:

Mit jelen a más iránti önzetlen adakozás? Mit kell nekem a többiek felé adakoznom, az önző élvezeteken kívül?

Válaszom:

Semmilyen materiális dolgot nem kell nekem a másoknak adnom. A mi vágyainkban mi támogatást nyújtunk a másiknak, hogy ő ne feledkezzen el a Teremtőhöz való közeledéséről. Pontosan ez a mi adakozásunk. Mit képesek lelkek egymásnak adni, amikor külön vannak egymástól? Ők csak arra képesek, hogy felébresszék egymást, és hogy egymásnak erőt adjanak. Arra nincs szükség, hogy egymás zsebét, vagy hűtőszekrényét megtöltsük. Csakis a megfelelő egymással való kapcsolatokra van szükség, és a Felső Fény mindent kitölt majd ami szükséges.

Nyújtsunk a barátoknak energiát, résztvételt, és boldogságot a cél iránt, ez a mi feladatunk. Enélkül az elkötelezettség, és szellemiség nélkül nincsen csoport. A Teremtő úgy hozta azt létre, hogy mi egy helyen létezünk, azaz egy spirituális térben, a világ mindenfajta részéről származó barátok kollektív vágyán belül. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy rendelkezünk már csoporttal.

A csoport azzal az ígérettel kezdődik, hogy inspiráljuk egymást. Sőt mi több, mi nem külső cselekedetekről beszélünk, hanem belső vágyakról ahol mindannyian össze vagyunk egymással kapcsolva. Mindenki az úton található kollektív impulzust és önbizalmat átadja a többieknek, és ez az amit kölcsönös garanciának hívunk.

Amennyiben elveszítjük képességünket, hogy a többieket inspiráljuk az azt jelenti, hogy lyukat fúrunk a hajó falába. “És ha én fáradt vagyok, akkor pihenhetek?”. Amennyiben úgy teszel, akkor képtelen vagy inspirációt kapni a többiektől, és akkor lyukat fúrsz magad alatt a közös hajóban, és miattad mindenki más megfullad.

Vagy részt veszel a kölcsönös garanciában, vagy nem. Ez az ahogy erősítenünk kell csapatainkat. MIndenkinek, és minden egyes embernek látnia kell, hogyan függünk egymástól egyre nagyobb mértékben. Ez már gyakorlati munka: a személy megvizsgálja a csoporttal szembeni követelését a kapcsolat szempontjából minden egyes nap. Ez az az egymással való kapcsolatok pontja, mely alapzatául kell, hogy szolgáljon reményeinknek.

A hajó eléri majd végállomását, de mindaddig a mi feladatunk az, hogy vigyázzunk ne legyenek lyukak a falon, és biztosítsuk azt, hogy a cél elérésének bizonyossága, és a cél fontosságának tudata át van adva mindenki számára. Valóban, semmi sem fontosabb mint az egység, és az adakozás univerzális erejének – a Teremtőnek a Fénynek – a felfedezése – közöttünk.

hzs