Dr. Michael Laitman

csoport

A csoport titka

Mi teljesen le vagyunk szakítva a spiritualitástól, az adakozás tulajdonságáról, de létezik számunkra a “gyakorló szimulátor” a csoport, mely az emberiség egy része mely hajlandó kölcsönös adakozásban létezni annak érdekében, hogy hasonlóvá váljon a Fénnyel. Ennél fogva magunkat kizárólag a csoport vonatkozásában kell megvizsgáljuk, és minnél inkább hajlandóak vagyunk a csoport számára adakozni, annál inkább megismerhetjük kik is vagyunk valójában.

Ez a munka helyes alapjaiban, mivel egy másik személy (akit én utálok, és annak érdekében adakozom számára, hogy valami saját haszonhoz jussak ennek eredményeképpen) helyettesítheti a Teremtőt, vagy a Fényt. Amennyiben mi megértjük, hogy az egyetlen esélyünk a Fény megközelítésére az a csoporton belüli adakozás cselekedetén keresztül lehetséges, akkor ez a cselekedet kiváltja a Reformáló Fényt, még akkor is ha a csoport önző.

Ennek a korrekciónak nincs szüksége szándékra (Mitzvot Lo Tzrichot Kavana) mivel a csoporton belüli adakozás cselekedete maga korrekcióhoz vezet annak a szabálynak megfelelően: “Mi megcselekedjük és meghalljuk” (Naaseh ve-Nishma). Azaz a személy cselekedetei alapján megszerzi a Bina tulajdonságát (Shmiya, Lishma).

Ennek eredményeképpen mi a továbbiakban nem vizsgálunk meg mindent a “keserű-édes” vizsgálata alapján, hanem ehelyett átváltunk az “igaz-hamis” vizsgálatára, mivel mi barátainkra már úgy akarunk tekinteni, mint akik már teljesen korrigálódtak, és hatalmasak, és a hibákat csak magunkban látjuk. Ezáltal a csoport a korrekció feltétele, mivel mi képesek vagyunk magunkat önzőségünkből teljesen kijavítani azáltal, hogy magunkat a csoporttal szemben vizsgáljuk meg: mekkora mértékben vagyunk egyenlőek a Fénnyel, a Teremtővel.

A Teremtő szándékosan törte össze edényünket, és bennünk azt okozta, hogy a törött edény részeit magunkon kívülinek, idegennek érezzük, hogy mi megtanulhassuk ezeket a részeket úgy kezelni, ahogy Ő hozzá viszonyulunk. Ő beültette az adakozás tulajdonságát, mely ellentétes a mi megszerzés iránti vágyunkkal, ezeken az idegen részeken belülre, és ezért utáljuk őket. A probléma az, hogy a személy kötelezve van arra, hogy azon környezetéhez viszonyítva vizsgálja meg magát, melyet ő képtelen önzősége miatt fontosnak tekinteni, de pontosan ez az, ami megmutatja nekünk a bennünk található önzőség mértékét.

Amikor az önzőséget felfedezzük magunkon belül, akkor a személynek nem szabad elszaladnia ettől az érzékeléstől, hanem inkább el kell köteleznie magát a korrekcióban a csoporton belüli cselekedeteken keresztül, és a tanuláson keresztül képzett imán (MAN-on) keresztül. Ebből az következik, hogy a csoporttal való kapcsolaton keresztül végzett munka által a személy kiváltja a Fényt, a Teremtőt mely azon belül van elrejtve, mely Teremtő megadta a személynek a csoportot mint saját helyettesét annak érdekében, hogy mi azt kérjük Tőle, hogy Ő korrigálja a csoporttal szembeni attitűdünket.

Ezáltal mi csak két rejtett spirituális szinttel szemben állunk: a csoporttal, mely némileg meg van jelenítve számunkra, és a Teremtővel, aki teljesen rejtve van. Amíg mi a csoporton belül dolgozunk, el kell rejtsük ellenérzésünket, és visszataszításunkat magunkban, és akkor a csoporton belül található Fény segítségével mi felfedezzük kapcsolatunkat. Ennek eredményeképpen én, a Teremtő, és a csoport egy egésszé válik, hogy az edény (Kli) és a Fény eggyé válhasson.

hzs

08 okt 2010

Felemelkedés a Bina lépcsőfokain

Amikor mi önzőségünk fölé emelkedünk, és magunkat másokkal kapcsoljuk össze a szeretet és adakozás kötelékein keresztül, mi fokozatosan a Bina összes szintjein megyünk keresztül. A Bina első fázisa a Gar de Bina. Ez azt jelképezi, hogy nem vagyok hajlandó önzőségemet felhasználni, azon félelmemben hogy valamit elvegyek, vagy valakit károsítsak, még akkor sem ha megkapom lehetőségét, hogy mindazt büntetlenül megtehessem. Ez a módja annak, ahogy fokozatosan önzőségem fölé emelkedem.

A Bina második fázis a Zat de Bina. Én egy olyan érzést kapok, hogy mindenki tőlem függ és én elkezdek szenvedni, mivel képtelen vagyok másokat beteljesíteni, ahogy azt mondva van: “A tehén jobban akar etetni, mint ahogy a borjú akar enni”. Én elkezdem mások vágyait érezni, és azokat magamhoz csatolni. Én az egész világot saját részemként érzem.

Azonban mindez nem az anya önzősége, aki akkor kap boldogságot, amikor saját gyermekét eteti. Én a gyűlölet felett működöm, mely gyűlölet nem tűnik el. Minden egyes alkalommal én felebarátom visszataszítását korrigálom. Én a többiek vágyait idegenként érzékelem, és gyűlölöm azokat. Ugyanakkor elkezdem azokat magaménak érezni a Fény, és a korrekció erejének hatására. Az összes kapcsolat az önzőség-ellenes szűrő segítségével történik.

Amikor én elkezdek adakozni mások számára, én mindig érzem azt, mennyit veszek el magamtól, és adok át másoknak, mennyire ürítem ki magam emiatt, és mennyire csak azáltal teljesedek ki, hogy másoknak adok. Ezek az egymást követő korrekciók felett adják meg az utat felfelé, a Végtelen Világ felé.

hzs

08 okt 2010

A szétszerelés megtanítja nekünk az összerakást

A spirituális úton olyan erőfeszítéseket kell tegyünk, mint a nyughatatlan gyermeknek, aki őrültként szaladgál, mindehol káoszt okoz, dolgokat törve zúzva. Nincs még érzéke a dolgokhoz, de miután ledobja a poharat egy pár alkalommal rájön annak törékenységére, arra hogyan tartsa azt megfelelően.

Azáltal, hogy összetörtünk, szédszedtünk valamit, megtanuljuk, hogyan rakjuk a darabokat ismét össze.

Hasonló módon először is meg kell értsük a kollektív lélek törését, mely megtörtént előttünk, annak érdekében hogy megétrsük a törések erejét. Egyébként nem fogjuk megtudni, hogyan rakjuk össze a széttört lelket ismét egyetlen egésszé.

hzs

08 okt 2010

Mi az a bal vonal?

Kérdés:

A Kabbalisták tiltják a bal vonalra vonatkozó kommunikációt a barátok között. Mi ez a bal vonal?

Válaszom:

A bal vonal az én önző vágyam, mely csakis a megszerzésre, kielégülésre irányul. Az “nem megfelelő” módon stimulál engem, mégis segít engem mindezzel. Ha én tudom hogyan dolgozzak vele, én felfedezem a “magam elleni segítséget” a bal oldalon.

A bal vonal mindig megforgat, elcsavar és nyom engem, amennyiben én állandóan azt viszgálom, amennyiben érzékennyé válok annak trükkjeire, és minden egyes újabb “project”-jét gyanúval figyelem, akkor ez az önvizsgálat segít engem abban, hogy a Fényhez kötődjek. Ennek eredményeképpen, a megszerzés és adakozás erőinek köszönhetően én mindig a vágy fölé emelkedek, a provokáló gondolatok és cselekedetek fölé, annak érdekében hogy azokat oldalról, kívülről figyeljem.

Mindaddig amíg a személy el van merülve saját megszerzés iránti vágyában, ő megmarad az állati szinten, és alá van vetve a természetnek. Azonban mi olyan lépcsőfokokról beszélünk, melyek a természet, vagy értelem felett történnek.

hzs

08 okt 2010

Szeretettől ragyogva

Kérdés:

Én értem, hogy lehetséges önzőségem gyűlölete, de hogyan tudok elkezdeni hirtelen szeretni?

Válaszom:

A szeretet a korrekció végeredménye, a szűrő felett és annak tetején. De semmi nem tűnik el. A megszerzés iránti vágy állandóan növekszik, egyre nagyobbra. Míg a gyűlölet és távolság a többiekhez viszonyítva állandóan növekszik, mindenek felett ott található a szeretet!

Amikor mi elérjük Acilut világát, mi végtelen távolságot érzünk majd egymás között, és a fölött teljes kapcsolatot. Ennél fogva ezt a kapcsolatot melyet megteremtettünk 62o-szor (Pi Tarach) nagyobbnak tekintjük, mint az eredetileg létezőt.

Ahogy az egy elektromos hálozatban is létezik, annak érdekében, hogy abból erőt képezzünk, ellenállásra van szükség. Nekünk erőt kell kifejtenünk, hogy ezt az erőt kiváltsuk, és az csakis akkor fogja munkáját elvégezni, és pozitív végeredményt okozni.

Ellenállásnak kell léteznie az egyik oldalról, és valamilyen cselekedtnek kell történnie a másik oldalról. Amennyiben mi azt összekapcsoljuk, akkor végrehajthatjuk a munkát az erőforrást megkapva. És akkor a villanykörte felvillan.

Az ragyog mivel egy spirális ellenállás van azon belül, és minnél nagyobb ez az Fény elleni ellenállás, annál fényesebb illuminációt nyújt. Ez a két erő, azáltal, hogy együtt dolgoznak, míg ellenállnak egymásnak, felmelegítik a spirált, és az elkezd fényt sugározni.

Mindent az ellenállás határoz meg, annak meg kell maradnia minden jelenségben. Mi azt a nagyság mérésére használjuk, és mindaz az alapvető megszerzés iránti vágyból adódik, mely a Fénnyel áll szemben.

hzs

07 okt 2010

A csoport az én árnyékom

A csoport az én másolatom, árnyékom, csak úgy ahogy én vagyok  a Teremtő árnyéka. Sokkal többet kapok a barátaimtól, mint amit én teszek értük. Ez nem tőlük függ, vagy az ő viselkedésüktől, kizárólag az én feléjük való hozzáállásomtól. Ez a környezet szintén maga a Teremtő. Ez lehetőség, amit Tőle kaptam, a Vele való munkára, egy illúziót hoz létre a számomra, mintha valami létezne rajtam kívül, közben azonban a tény az, hogy csak a Teremtő létezik rajtam kívül.

Ezért mindig ébernek kell lennünk a környezetünkkel szemben, addig, ameddig elérjük azt az állapotot, ahol a környezet befolyásol engem, tehát én vágyom az egységet a Teremtővel ezen keresztül. Nem tudom elérni a Teremtőt, a környezet nélkül, mert a környezet egy külső eszköz a számomra, amelyen keresztül látni fogom a Teremtő képét.

Ha én nem vágyom az egységre a csoporttal, akkor nem egyáltalán érem el a célt, ami a Teremtő.  Mindezek után ki az én szomszédom? A törés ereje, ami a spiritualitásban helyezkedik el, kettéoszt engem: saját magamra, és a szomszédomra. Miért? Ez annak az érdekében történik, hogy felfedezzem, a Teremtővel való egységem hiányát.

Amilyen gyorsan képes vagyok ezt a környezetet közel hozni magamhoz, még akkor is, ha ha ez idegennek látszik a számomra, a legtöbb, amit megtehetek, hogy közelebb kerülök a Teremtőhöz. Szándékosan vagyok kettős érzékeléssel ellátva, tehát egy részemet, mint idegent érzékelem, és gyűlölöm.

Ezért a “szeresd felebarátodat, mint önmagad” a legfontosabb törvénye a Tórának. EZ az egyetlen dolog, amit a Fény korrigál, és semmi más korrigálni való nincs. Azonban ha nem kérem ezt a korrekciót, akkor minden erőfeszítésem elveszett. Minden más csak pusztába kiáltott szó.

kn

07 okt 2010

A Fény zónája

Kérdés:

Mit kell kérjünk a Teremtőtől?

Válaszom:

Csak egy dolgot kérhetünk: a Reformáló Fényt, az erőt. Én magam nem vagyok képes megváltozni. Az egész emberiség fokozatosan kétségbeesésbe kergeti magát az állandó próbálkozásoktól ebben az irányban. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy végül mi azokban a rendszerben is egyre jobban összezavarodunk, melyeket magunk építettünk.

Igaz, hogy el kell érkezzünk a kétségbeeséshez munkánkban. És ez nem könnyű. Báál HaSzulam írja hogy nincs boldogabb pillanat az ember életében, mint amikor teljesen kétségbeesik saját tehetetlenségétől. És akkor, amikor látja, hogy nincs más választása, a személy a Teremtőhöz fordul, és a Teremtő erre már válaszol, mivel a kérelem az abszolút.

A Fény nem működik mielőtt a vágy nem jelenik meg. 125 szint létezik az ahhoz vezető úton. Amennyiben én felemlekedek az első szintre, amennyiben hiányzik számomra a Fény akár a legkisebb mértékben is (kialakul a valódi szükség), a Fény azonnal elkezd hatni rám. Ezáltal én belépek a Fény zónájába. Az 5. szinten a szükségem megnövekszik, és a Fény ennek megfelelően dolgozik, mivel én közelebb kerültem Ahhoz. Ezek a Fény zónájának a törvényei.

Egyenlőre én ennek a világnak a szintjén létezem, és még nem rebdelkezem valódi szükséggel. Ahogy a szükség megjelenik, a Fény azonnal elkezdi munkáját, mivel az teremtette meg a vágyat, és az tartja a vágyat fenn. A vágy semmit sem képes tenni saját maga által.

Ebben az esetben hogy rendelkezhet a vágy egy szükséggel, epekedéssel (Hisszaron) a Fény irányában? Létezik a Fénynek egy szikrája a vágyon belül, mely abban a lelkek törése után maradt meg, az a szikra ébreszt fel minket, és mi ez által vonzódunk a Fény felé, még akkor is ha vágyunk közben visszafelé, lefelé húz minket.

Semmi nem várható el a személytől, mielőtt a szikra megjelenne, egyszerűen önző módon fejlődik. De ahogy a szikra begyulladt, a Fény abbahagyja addigi működését, és megadja a személynek a lehetőséget, hogy ő kérje a Fény hatását, munkáját. Ezen a szinten mi elérkezünk egy olyan helyre, ahol képesek vagyunk ezt a szikrát megnövelni, ameddig el nem kezdjük közvetlenül érezni a Fény hatását.

hzs

06 okt 2010

Az adakozás paradoxonja

A személynek arra kell aspirálnia, hogy azáltal elégítse ki magát, hogy másoknak okoz élvezetet, saját maga élvezetének megszerzése helyett. Én kielégítelek téged, érzem a te vágyadat, és hogy az hogy teljesül be, és ezáltal kapok magam beteljesülést. Én a te elégedettséged érzete által telek meg, aminek okán afelé igyekszem, hogy akkora mértékben okozzak neked élvezetet, amekkora mértékben az csak lehetséges, mint ahogy egy anya boldogságot érez gyermeke megetetése kapcsán.

Én nem vagyok hajlandó magamat közvetlenül kielégíteni, csakis felebarátomon keresztül. Ez nem arról szól mennyi ételt fogyasztott el korporeális testem, mindez lelkem kielégüléséről szól. A lelkem attól lesz boldog ha kielégíthet másokat, amikor én a Teremtőt teljesítem be. És akkor én hasonlóvá válok Hozzá, mivel Ő is a mi beteljesítésünket élvezi. Amennyiben mi képtelenek vagyunk azt az élvezetet elfogadni, mely Tőle származik, mi a Shechina szenvedésének érzetét okozzuk a Teremtőnek.

A Teremtő a mi beteljesülésünkből kapja élvezetét, mi csak annyit tehetünk, hogy “megengedjük” Neki, hogy boldogságot okozzon nekünk. El kell érjük azt az állapotot, amikor csakis erre vágyunk.

Mindez egy paradoxnak tűnik: hogyan lehetséges “adás által kielégülni”? És erre szolgál a szeretet: hogy mindannyiunkat összekapcsoljon. Amennyiben nincs szeretet közöttünk, akkor nem kaphatunk elégedettséget, élvezetet az adakozásból. Nekem érzékelnem kell felebarátom vágyait, amint azok fontosabbak saját vágyaimnál.

Egy anya számára kisbabájának érzései fontosabbak számára, mint sajátjai. Az anya gyermeke fájdalmait magán belül érzékeli. Ez a természetes szeretet. Ugyanilyen fajta szeretet kell létrehoznunk a Fény segítségével, azáltal, hogy megengedjük annak, hogy korrigáljon minket. Ennek eredményeképpen ugyanolyan vággyal rendelkezünk majd mint a Teremtő, és elérjük a spiritualitást.

Képzeljük el, hogy több milliárdnyi kisbabánk van, és rendelkezésünkre áll valami, amivel képesek vagyunk őket kielégíteni, mivel hozzájuthatunk a végtelen Fény csatornájához. Micsoda csodálatot leszünk képesek érzékelni, miközben érezzük a többi ember vágyait, és képesek vagyunk érezni beteljesülésüket, mintha az a miénk lenne! Mi magunkat 62O-szoros módon leszünk képesek megtölteni, mivel képesek voltunk a gyűlölet felett szeretetet építeni.

Azáltal, hogy beteljesítjük őket, mi 62O grammnyi élvezetet érzünk ahelyett az 1 grammnyi élvezet helyett melyet mindegyikőjük egyenként megkap. Én az ő lelküket magamhoz kötöm, és úgy érzékelem őket, mintha hozzám tartoznának.

hzs

05 okt 2010

Az adakozás érzékelője

Kérdés:

Több Körbevevő Fényt (Ohr Makif) vonzunk magunkra amikor a csoporton belül tanulunk, és mindenki ugyanannyi Fény kap, vagy mindez az személy egyéni aspirációjától is függ?

Válaszom:

Minden erőfeszítésünk a csoporton belül gyűlik össze. Amikor sok ember egyesül egy csoporttá, mi egy különleges “teret” hozunk létre közöttünk, ahol mindenki kölcsönös adakozásban létezik. Ezen a téren belül történik meg a Körbevevő Fény felfedezése. Az előzőleg is ott volt, de egy elrejtett, passzív formában, és most ha még mindig rejtve marad is, mégis az már aktívan befolyásolja egységre vonatkozó aspirációinkat.

Kezdetben mi mindannyian a Fény terében vagyunk, de nem érzékeljük azt. Mi abban a mértékben váltjuk ki a Fény hatását, amekkora mértékben erőfeszítéseket teszünk azon a helyen, ahol kapcsolatokat vagyunk képesek építeni egymás között, és képesek vagyunk a Fényhez hasonlóvá válni. Az korrigál minket, és amikor az adakozás tulajdonsága kiemelkedik közöttünk, a Fény maga tisztán megjelenik.

Amint közösen a kölcsönös adakozásért igyekszünk, mi felfedezzük az adakozás erejének jelenlétét. Azonban minden egyes személy a Fénynek ezt az erőjét saját egyéni tulajdonságainak megfelelően fedezi fel, valamint annak az erőfeszítésnek a mértékében, amennyit a csoport egyesítésébe belefektet.

Ennek okán közös munkára van szükség. A személy egyedül nem képes felfedni a Körbevevő Fényt. Az adakozás iránti erőfeszítéseit és a Fény felfedezésére szolgáló tér felépítésére szolgáló próbálkozásait valakivel kapcsolatban, valakihez viszonyítva kell kifejtenie.

hzs

05 okt 2010

Megfelelő környezet

Ahogy mi előre haladunk spirituálisan, mi önző módon elkezdjük értékelni az adakozás tulajdonságát. Az szabadságot és beteljesülést ad, megengedi a személynek, hogy függetlenné váljon. Ez az attitűd az adakozás tulajdonsága irányában Lo Lishma (nem az Ő nevében) állapotának van elnevezve. De később a Fény hatására az adakozás tulajdonsága maga válik fontossá számunkra. Ezt az attitűdöt hívjuk Lishma (az Ő nevében)-nak.

Annak érdekében, hogy elérjük a Lishma állapotát csak a Kabbalisták tanácsait kell kövessük. A szívben található pont minket egy új környezetbe vezet, a csoporthoz, és mi elkezdünk egységre lépni másokkal függetlenül attól, hogy akarjuk-e azt vagy sem. Ezek a cselekedetek azonnal segítenek minket hogy magunkra vonzzuk a Körbevevő Fényt (Ohr Makif). Az mindig körülöttünk van, de ezennel mi azt már szándékosan vonzzuk magunkra.

Minnél több erőfeszítést fektetek a többiekbe, annál erősebb hatással van a Fény rám, és én elkezdek új benyomásokat kapni. Végül én az adakozást valami jó dologként értékelem, és azt magasztosnak és különlegesnek tartom. Mindez a környezet hatására történik meg.

A környezet nem embereket jelent. Erőfeszítéseink, közös vágyaink lehetővé teszik, hogy kiváltsuk a Reformáló Fény hatását. Mindannyian a Fény óceánjában vagyunk, és képesek vagyunk azt magunkra vonzani. Ez az amit a megfelelő környezet jelent: egy olyan környezet, mely segít engem a Fény magamra vonzásában.

Az befolyásol minket még akkor is ha semmit sem teszünk, de abban az esetben a folyamat lassan zajlik a Resimók (spirituális gének) természetes fejlődési sebességével. De amikor én elkezdem a Fényt a tanuláson, terjesztésen, barátok egységén keresztül kiváltani, akkor kiváltjuk a Fény környezetének hatását magunkra.

hzs

05 okt 2010

67 queries in 0,201 seconds.