érzékelés

Minden erőfeszítésünknek megfelelően történik. Ne várjuk azt, hogy valami magától változik meg. Csakis az egységünk irányában kifejtett erőfeszítésink eredményeképpen vagyunk képesek a Fényt magunkra vonzani. Minnél nagyobb az erőfeszítés, annál erősebb a Fény hatása, és vice versa. A Fény teljes nyugalomban marad, és csak amikor a közös egységünkre aspirálunk vagyunk képesek Őt arra venni, hogy egyesítsen minket.

Mi egyre közelebb vonzódunk egymáshoz, és ezáltal közelebb vonzódunk magához a Fényhez is. Ahogy mi eltávolodunk egymástól, mi eltávolodunk a Fénytől. De erőfeszítéseink soha nem vesznek kárba, és a “fillér fillér után egy nagy összeggé nő”. Minden egyes alkalommal amikor mi egységre próbálunk lépni a Fény befolyásol minket, és még akkor is ha eltávolodunk egymástól azonnal utána a Fény által létrehozott korrekció megmarad, semmi nem vész el, és mi tovább mozdulunk a következő szintre.

Ezen “zsugorodások” és “kiterjedések” folyamata olyan, mint egy belépés-kilépés, vagy a szív ütései. Mi egységre lépünk, a Fény befolyásol minket, korrigálja kapcsolatunkat, és azonnal létrehozza a következő, még korrigálatlan szintet. Ismét nekünk erőfeszítéseket kell tennünk, a Fénynek megadva a lehetőséget hogy ismét egyesítsen minket, és ismételten a korrekció magával hozza a következő még korrigálatlan szintet. És így tovább ameddig mind a 125 szint nincs korrigálva.

Minden egyes alkalommal én korrigálatlan szintem fölé emelkedem, és azt előkészítem a korrekcióra. Az első lépcsőfok az, amikor a szívben található pontom átlép a Machsom-on. És akkor utána az a vágy egy részét áthúzza a Machsom-on, azt a részt mely képes már a fölött létezni (értelem feletti hitben, azaz Bina a Malchut felett). És így tovább, ameddig fokozatosan összes vágyamat át nem cipelem a Machsom-on, egyiket a másik után, hogy azok a fölött létezzenek, azáltal hogy megszerezték az adakozás tulajdonságát a megszerzés felett. Mindez a Bina Hafetz Heszed szintje, azaz adakozás az adakozás érdekében. Ezennel hibáim érdemekké váltak, és bűneim hibákká.

Ezek után a következő fázisba lépek: egy kicsiny lukon a következő falon keresztül áttörök a mások iránti szeretet uralmába. Az én szívben található pontom az első ebben is, és utána vágyaim minden egyes része átlép abba a szintbe is. Amekkora mértékben képes vagyok őket felhasználni a többiek szeretete (beteljesítése) érdekében, én átformálom önzőségemet a Teremtő iránt adakozó megszerzés iránti vággyá.

Minden egyes alkalommal önzőségünkkel dolgozunk egy nagyobb egység irányában azáltal, hogy magunkra vonjuk a Fényt mivel a formák hasonlóságára törekszünk. Én vágyakozom, és a Teremtő válaszol vágyamra, végrehajtva az összes cselekedetet.

hzs

Valójában nincs emelkedés vagy süllyedés;  a személy az egyetlen, aki meghatározza ezt, az érzékelése által. A Teremtő felfedődik az élvezetre irányuló növekvő vágy által a személyen belül, aki egyezésben a felkészülésével, kiértékelve a történteket, amiket, mint emelkedésnek vagy süllyedésnek érzékel, az érzéseivel, vagy a cél elérésére irányuló vágyaival összhangban.

A Teremtő fokozatosan fellebbenti a függönyt, kendőzetlenül megmutatva többet és többet Önmagából a személynek, és mindössze ez az, amit tesz a Teremtő. Akkor ön következik, meg kell határoznia a hozzáállását ehhez a feltáruláshoz. Ez a feltárás kényelmetlen az egónak, mert ahogy több és több feltárul, pont úgy, mint a Teremtő, „a fülénél fogva húzza fel” a spirituális létra következő fokozatain.

Természetesen a gonosz hajlam szenved ettől, mivel a Fény felfedésre kerül, és ez szemben megy az egóval, amely a sötétségből táplálkozik. Azonban ha ön egyesülni akar a Fénnyel, akkor mindenképpen vágyik erre. Más szavakkal, mindig van egy lehetőség meghatározni a hozzáállást ehhez a feltáráshoz, kiértékelni ezt vagy az érzéseinken vagy a célhoz való kapcsolatainkon keresztül.

Mi”leereszkedtünk” a Végtelen Világból” ebbe a világba, az adakozás tulajdonságából, a megszerzés tulajdonságába. Ahogy ereszkedtünk, az adakozás tulajdonsága csökkent bennünk, és a beteljesedéssel összhangban (A Fény, a Teremtő megnyilvánulása) bennünk, szintén csökkent. Ez egészen, ennek a világnak az eléréséig folytatódott, ahol a Fény összes nyoma és a spirituális edény (az adakozás vágya) teljesen eltűnt, és teljesen elvágva találtuk magunkat a spiritualitástól.

A mi világunk felett, a Beria, Yetzira, és Assiya világaiban léteznek a törött lelkek, amik olyanok, amik érzékelik a saját egoizmusukat. Ki kell lépnünk itt, a világunkból, ami azt jelenti, hogy felfedezzük a lelkünk törött, és kapcsolat nélküli állapotát. Azután át kell lépnünk azon a határon, ami elválasztja a BYA világait az Atzilut világától (Parsa), ami a korrekció folyamatához való kapcsolódás feltételének teljesítése: a szeretet és a teljes egység elérésére irányuló akarás.

A törött lelkeink felébresztése által, amikor azok az Atzilut világának Malchutjába belépnek, amely kezdetben csupán egy pont, a Zeir Ampin Hazeh (mellkas) szintjén. A Zeir Anpin felett, ott az Atzulut GAR –ja: Atik, Arich Anpin, Aba ve Ima, és Yeshsut. Ezek felett találjuk a következő határt: a Galgalta Taburját, az Adam Kadmon világát, és a Végtelen Világot.

A mi világunkban, a lelkeink csak pontok. Ez az, ahogy a személy érzékeli a spirituális állapotát, és amit úgy nevez: „ez a világ”.  Később, az önmaga csábítása által, a Fény fejleszti őt, a személy eléri önmaga érzékelését a BYA világaiban, ami nem más, mint a törött, egoisztikus vágyak érzékelése (az Egyiptomi kivonulás)

Ettől kezdve fel kell emelkednünk a Fény irányába, a Parsa fölé, mert lehetetlen végrehajtani a korrekciót a BYA világaiban, ahol nincs a korrekciónak Fénye, sokkal inkán tűnik a Fény a gonosz, és a törött lelkek megmutatásának a helyei, ahol felfedezhetjük, mennyire rosszak vagyunk, milyen erős a gonosz hajlam megragadó ereje. Akkor ennek a felfedésnek a mértékében képesek leszünk felemelkedni és csatlakozni az Atzilut világának Malchutjához.

Az Atzilut világának Malchutjába való belépést nevezik a MAN vagyis az imánk felemelésének.

Az Atzilut világának Malchutja átvezeti az imádságunkat az Atzilut világának Zeir Anpinjébe és ennek eredményeképpen, a ZON felemeli a MAN-t az Atzilut világának Binajához. Akkor  a Fény (a Visszavert Fény vagy az AB – SAG Fénye) felülről megérkezik, korrigálja a kapcsolatot a ZON-ban és kitölti azt.

Ehhez csak a MAN felemelése szükséges az Atzilut világának Malchutjához, ami a Shechina, ami ekkor kivonulásban lesz. Minden, ami létezik a  BYA világaiban, része ennek a Malchutnak,vagy Shechinának. Nekünk itt kell a vágyunkat felemelni. Az Atzilut világának Malchutja a helye „Izrael lelkeinek helyreállítására” (Izrael része az, aki törekszik „egyenesen a Teremtőhöz”), ami a nem más, mint a törött vágyak közötti kapcsolat.

Amennyiben képesek vagyunk kapcsolódni, beléphetünk az Atzilut világának Malchutjába. Biztos, hogy önmagunkat nem tudjuk kijavítani, csak kérhetjük ezt.

A Malchut átadja az egyesülésre irányuló kérésünket a Zeir Anpinnak, és valójában egy nagymértékű feltárulkozás az, ami a Malchutot össze akarja kapcsolni a Zeir Ampinnel.  Eközben a, ZA meg kell hogy kapja a kapcsolódásra irányuló vágyat a Malchuttal, a Binatól. Ezután mindkettő, a ZA és a Malchut (ZON) felemelkedik, mindegyik a saját vágyával az Ima (Bina) szintjére, amely egyesül velük.

Ezek után, a ZA leereszkedik a helyére, életet ad a Malchutnak,  a saját helyén, és magához kapcsolja. A ZON kiterjesztésre, összekapcsolva maradnak, a bennük létező lelkek részt vesznek ebben a kapcsolatban, és kitöltést kapnak ettől. Ez azért lehetséges, mert ezek a lelkek alkotják a Malchut testét.

Kérdés:

Miért igyekszünk arra, hogy egyensúlyt, és végtelen nyugalmat érjünk el, mely eredetünkben a Végtelen Világban van belénk vésődve, ha ön azt mondja, hogy ott ugyancsak továbbra is átélünk emelkedéseket, zuhanásokat, ürességet, és beteljesülést?

Válaszom:

A Végtelen Világban a felemelkedések és zuhanások végtelen sebességgel történnek. Pontosan ezért hívjuk ezt az állapotot “abszolút nyugalomnak”. A teremtmény csak azzal a feltétellel van életben, ha az érzékeli magát, és környezetét, és ez az érzékelés a két ellentétes erő “kapcsolatából” származik, abba van beleépítve. Az lett mondva: “A Fény érzékelése a Sötétség érzékeléséből ered”. Mi különböző jelenségek váltakozását érzékeljük, melyek “tapintják” egymást ellentétes tulajdonságaikon keresztül, mint az “árnyék és Fény”.

A Végtelenség állapota azt jelenti, hogy a teremtmény mindent egyidőben érzékel magán belül, és ezért tekintjük ezt az állapotot abszolút nyugalomnak. Ez azt jelenti, hogy a teremtmény az összehasonlítások, kontrasztok és elbírálások végtelen magas frekvenciáján létezik, melyek mindegyike érzéseket jelent.

Kifejezetten ez a folytonos frekvencia engedi meg a teremtménynek azt, hogy a végtelen tér minden egyes pontján jelen legyen egy időben. Az érzés a hiányosságok és beteljesülések érzékeléséből áll (zuhanás-emelkedés). Minnél gyakrabban történnek mindezek meg a teremtményben, annál magasabban van a teremtmény a tökéletességhez vezető létrán. Az a képesség, hogy mindenhol jelen legyen egy azon időpontban (végtelen frekvenciával) azt jelenti, hogy mi kitöltjük a teret és nyugalmat érzünk. Ez a Lélek Korrekciójának a Vége (Gmar Tikkun).

A kvantum fizikusok nem fedezték még fel azt a tényt, hogy lehetetlen megállítani az egyszerű részecskék mozgását, mivel az az anyag eltűnését okozza, mivel azok nem képesek mozgás nélkül létezni. Még akkor is ha képesek lennének megállítani a részecskéket, azok azonnal eltűnnének, mivel az anyag csakis állandó mozgásban létezhet a két állapot “üresség és beteljesülés” között. Mellesleg a kvantum fizikusok igazolják azt, hogy a kvantum képes egyszerre két különböző helyen (állapotban) létezni egy azon időben.

A nyugalom az nem a mozgás hiánya, hanem állandó folyamatos mozgás amely megengedi azt hogy minden helyen egyszerre egy időben létezzünk. A végtelen sebesség nem azt jelenti, hogy én egyik helyről azonnal másikra kerülök, hanem azt, hogy mindkét helyen egy időben létezem. Ez a valódi nyugalom.

hzs

A Zohar, Chapter “VaYechi (és Jacob élt),” 170. bekezdés: A  lélek elindul, a rokonokkal és barátokkal együtt az igazság világában, és megmutatják neki az Éden és a büntetés világát.

Kérdés:

Az emberek, akik átjutottak a klinikai halál élményén, olyan víziókról beszélnek amit megtapasztaltak, ami sok szempontból ugyanaz,  amit a Zohar könyve leír. Mindazonáltal ezek az emberek a legkisebb dolgot sem tudják a Kabbaláról.

Válasz:

Ha megérti a Kabbalát, az még nem segít az embernek abban, hogy meglássa a spirituális világot. A Felső Világot csak egy korrigált lélek érezheti. Hogy az ember tanulja a Kabbalát vagy sem, az irreleváns. A fontos dolog az, hogy akarja –e korrigálni magát.

Egy klinikai halál élményt két módon vizsgálhatunk. Egyrészt, amikor az ember bekerül a klinikai állapotba, az egy nagy sokk, a fizikai testnek, ami semmivel sem több, mint az élvezet vágya. A test, mint valami korporeális tűnik fel nekünk, ami elfoglalja a helyet , de valójában ez csak a vágy, hogy élvezzük a beteljesülés bizonyos fajtáját.

Ha ez a vágy ürességet vagy szenvedést érez, ez természetesen nem akarja érezni azt a helyet(vágyat), amelyikben a fájdalmat érzi. Redukálni és korlátozni akarja ezt a helyet, kevesebbet élni, kikapcsolni az érzékeket, kábítószerhez jutni, és így tovább. Minden ember, aki emocionális vagy materiális szenvedést érez, ezt korlátozni akarja, azaz korlátozni a világ észlelését, a vágy határáig, és abbahagyni az életet.

De a szenvedést érezve, a felemelkedést akarva, hogy megszökjünk erről a helyről, ami tele van sötétséggel, fájdalommal, csapással, háborúval és járvánnyal, azaz felül emelkedni a föld fölé erről a szörnyű szenvedésről, az embernek egy spirituális akciót kell végre hajtania. Nem az adni akarás kedvéért csinálod, vagy azért, mert át vagy itatva a spiritualitástól, hanem mert a szenvedés nyomás alá helyez és kilök téged,  mint amikor a mag kijön a cseresznyéből, amikor összenyomod, és felfelé vagy vezetve.

Ez a szenvedés útja,  de ez nem előrehaladás, mert evvel nem vagy közelebb a célhoz. Valójában még csak nem is tudod, hogy van egy cél; te egyszerűen csak elszaladsz, mint a megvert állat a bot elől. De akárhogy is, felülemelkedsz  az egód fölé,  az élvezet vágya felé. Ki akarod őt iktatni, azt gondolva: „ Nem akarok semmit, csak hagyj egyedül”.

Tételezzük fel elloptál egy milliárd dollárt, elfogtak és életfogytiglani börtönre ítéltek. Ilyenkor te csak kenyeret és vizet kívánsz, és hogy visszajuss haza. Ez van! De ezt megelőzően egy milliárd dollárt akartál! A vágy lecsökkenti magát, „hit az ész felett” lecsökkenve. Kész arra, hogy adakozzon, visszautasítsa és korlátozza magát, úgy hogy ne is érezze a szenvedést, amit a büntetés okoz.

És ez az, amikor az emberek elkezdik érezni az igazat, a Teremtővel való kapcsolat feltárul előttük, legalábbis bizonyos fokig.  Mindazonáltal egy gyorsan történik, és az emberek képtelenek teljesen megcsinálni ezt, és megtartani ezt az állapotot, mert hiányzik a permanens Kelimük (spirituális edényük). És így az érzés elmúlik.

Az esetek 99.9%-ban valami másvilági érzés csak az emberek pszichoszomatikus élményeihez kapcsolódik. Miután ők szenvedésben élnek, zavarban és emociónális sötétségben, és hibás belső rendszerben, ez többnyire az ő beképzelésük.

A Teremtés célja nem az, hogy az ember a spirituális világot a klinikai halál állapotában érezze.  A spiritualitást teljes valójában és funkciójában kell éreznünk, mint a kutatók, akiknek van tudásuk, megértésük, érzékelésük és erejük. Olyannak kell lennünk, mint a Teremtő.

Kérdés:

Mi fog segíteni minket, hogy amikor a csoportra nézünk, csak a barátaink erősségét és ne a hibáit lássuk?

Válaszom:

A csoport egy nagyító lencseként szolgál, vagy szemüvegként, ami nélkül lehetetlen látni a Teremtőt. Csak akkor leszek képes látni Őt, ha a csoportra nézek. Ez a spirituális edényem, és a műszerem a Teremtő feltárására.

Csak a szeretet segít itt. A szeretet nyomást gyakorol az egóra, és ellentétes formában kezd cselekedni: mint a vágy, hogy örömet érezzünk, az adományozás érdekében felhasználva. Ennélfogva, a barátok fontosságának érzése rendkívül fontos.

A testi életben, amikor egy ember egoista célt alakít, egyrészt dolgozik, másrészt fizetést kap, harmadrészt vásárol valamit. Semelyik rész sincs ezek közül kijavítva. A spiritualitásban minden egy helyre egyesül: az erőfeszítés, az eredmény, maga a cél, és az eredmények egy egységes egész részei. Ezért nehéz számunkra megérteni a spiritualitást, mivel hozzá vagyunk szokva az anyagi világhoz, ahol minden el van választva.

Viszont meg kell értenünk, hogy a barát és én, a Teremtő és én, a közeli és távoli emberek, kicsik, nagyok, és velem egyenlők, mi mind a spirituális Klimet alkotjuk, amin belül feltárok mindent, még magamat is! Ameddig ez a Kli fel nem tárul, nem fogok létezni. Nem leszek más, mint egy teljes egoista csalás, amivel azonosulok. Amikor felfedezzük, hogy a csoport kollektív lelke mit foglal magába, akkor ebben felfedezzük magunkat és minden mást is.

Most csak a törés pontja van meg bennünk, a megszorítás, ami a spiritualitáson és a Teremtőn kívül helyezkedik el. Egy olyan érzetet kaptunk, ami az igazi valóságon kívül helyezkedik el, egy elképzelt, álomvilágban. Amíg álmodom, sikerül felépítenem az igazi valóságot, amibe belefoglaltatik a közösség, a Teremtő, és az autentikus önmagam, és így képes leszek belelépni. Mindeközben csak elképzelem az életemet.

A csoport jelent mindent ebből a jövőbeli valóságból, amit meg kell építenem. Ők, akik megépítik a spirituális világomat, a lelkemet. Valójában a lelkem az, ami gyülekezik ebből az illúziós, csalfa világból, egy álom-állapotból, amibe belesüllyedtem, annak érdekében, hogy megcsináljam a saját Teremtőmet. Ezt megtéve, én, a csoport, és a Teremtő, összegyűlünk és abszolút egységet érünk el, és összeolvadást.

cst

Sok, különböző belső vágyunk van és mindegyiknek egy meghatározott sorrendben át kell mennie a korrekción. A vágyak kapcsolatának függvényében a lelken belül, a személy felfedi a kapcsolatát más emberekkel.

Ezért nem tudunk valódi okokat azokra az állapotokra, ami keresztülmegyünk, azonban meg kell értenünk, hogy a sorrendjük, az előre meghatározott. Az egyetlen tőlünk függő dolog, hogy milyen módon megyünk keresztül ezeken: a  Fény által, vagy a szenvedés által. Minden esetben annak a megértése nélkül, hogy miért történik ez velünk, el kell fogadnunk valamennyi állapotot, mint hasznos eseményt.

Semmilyen ellenőrzésünk nincs a dolgok felett, amik már megtörténtek.  Hálával kell fogadnunk, ahogy történnek velünk, korrigálni belül őket, és tovább menni. Soha nem szabad megpróbálni visszautasítani a következő állapotot, mert ezzel a fejlődésünkhöz adott eszközt utasítunk vissza.

Nincs olyan állapot, amely ne a fejlődést mozdítaná elő. Ezért nem kell kétségekkel kínozni magunkat: Jó ez az állapot, vagy esetleg rossz? Nem kell felruháznunk ezeket személyes tulajdonságokkal. A legjobb, a velünk történő dolgokat „oldalról” nézni, mint egy külső megfigyelő. Át kell mennem ezen az állapoton, és ez azt jelenti, én cselekszem, keresztülhaladok, és tovább fejlődök. Minden a legjobb állapotért! best (HaKol Le Tova)!

kn