spiritualitás

A különbség a mi materiális világunk és a spirituális világ között, hogy a spirituális világban nincs idő, hely, és a mozgás, hanem csak emelkedések és zuhanások a megszerzés vagy adakozás tulajdonságába. Ezen a skálán haladunk végig egész idő alatt. Az állapotok lemérhetők a spirituális “világok”, a spirituális “Parcufok” és “Szfirák” szerint, amelyek tovább folytatódnak fentről lefele a 125 fokozaton.

Az emelkedésen és zuhanáson kívül, a szinten belül mozgás is van és együtt mozognak. Például, ha én egy bizonyos valóságba vagyok, egy bizonyos valóság érzékelésébe, ahol érzem a valóságot és hirtelen “felújítást kapok”: én érzem, hogy minden világosabbá válik, érthetőbbé, több erőt kapok, több megértést… mindez nem az én számlámra van írva, hanem egyfajta “gyakorlatokat” csinálnak velem, hogy valamit meg akarnak mutatni.

Ez olyan, mint egy kisgyerek, akit a karunkba veszünk és hirtelen úgy érzi, hogy ő is nagy: távolabb lát mert felemeltem őt, amit korábban nem tudott látni. És akkor ő elkezd irányítani, hogy ide vagy oda vigyék, hogy láthasson. Hasonlóak a viselkedési formák felülről, amelyek feltárulnak a mi világunkban.

Ezért, különböző emelkedések léteznek:

• Létezik emelkedés a létrán a mi erőfeszítéseink által

• Vagy mintha a létra fokozatát mozogatnák fel és le.

Ezek a mozgások ábrázolva vannnak számunkra mint különleges idők vagy spirituális állapotok. Összességében minden állapot különleges, nincs olyan pillanat, ami hasonló a következőhez. Azt kell mondanom, hogy ez nem véletlen, hogy az emberek felosztották az időt részekre úgy, ahogy van. Világos, hogy a nappalt és az éjjelt a Nap mozgásának megfelelően és hónapokat a Holdnak megfelelően. De hogyan döntöttek, hogy osszák fel a napot 12 nappali és 12 éjszakai órára? A Kabbala elmagyarázza ezt a ciklust felosztva 24 órát percre és másodpercre, amely eredménye a kölcsönös kapcsolat a “Zeir Anpin” és “Malchut” között.

Összességben, nagyon sokféle különböző adakozási tulajdonsága van a Malchutnak felülről. Innen származik a Jubileumi év (50. év.).

Ezenkivül, vannak speciális állapotok az “idők” vagy “ünnepek”. Ezek a jelenségek nem kapcsolódnak kövületi szinthez, hanem egy speciális tulajdonsághoz. A lényeg, hogy ezeknek speciális gyökerei vannak, amelyek meg kell jelenjenek és beteljesüljenek számunkra. Ezek az állapotok ránk “ragyognak”, hogy felkészitsenek, hogy megkaphassuk és teljesítsük azokat a jövőbe.

Ma mi gyenge fényeket kapunk tőlük, de valójában ezek lépcsőfokozatok a spirituális világban. A személy felemelkedik a “Vasárnap”, “Hétfő”, “Kedd”, “Szerda”, “Csütörtök”, “Péntek”, és a “Szombat.” fokozatokon. Ő kell érezze ezeket az állapotokat egymás után, egyiket a másik után. A spirituális nap tarthat pár másodpercig, vagy esetleg több hétig, ez nem számit, mivel a fizikai időnek semmi köze a spirituális időhöz.

Így az “ünnepnapok” állapotok, “példák”, szintek, amelyek felemelik a személyt arra a szintre. Egészébe véve, ezek a felemelkedések, ébredések fentről, mintha egy pluszt kapnánk, egy bizonyos hozzáadást, azoknak akik egy spirituális észlelésbe vannak. Ezek a hozzáadások az úgynevezett “Rosh Hásáná” (Új Év), “Yom Kippur”( Engesztelő Nap), és stb.

Minden ilyen emelkedésben, amelyet a személy fentről kapott, egy speciális típusú munkára van szükség lentről, egy megértés állapotára. Mert ő fel akar emelkedni, hogy korrigálja magát, és használja fel a hozzáadott adakozást, amely hozzá érkezett, egy új szinten. Igy a “Sábát” (szombat), amikor a fébresztés fentről egy speciális munkát igényel tőlünk. Ez nem a pihenés ideje, még több imát és mindenféle szokásokat igényel. Mivel a felső meghivja a teremtett lényt, hogy emelkedjen a felső szintre, akkor ez a munka a felemelkedés során kötelezi az alsót a számos cselekedet elvégzésére.

Az első ünnep a Rosh HáSáná,( Év Feje) ami szimbolizálja az új kezdetet. Én ember akarok lenni, “Ádám”, hasonlítóvá a Teremtőhöz. Ez az oka a spirituális folyamatnak, amelyet fel akarunk használni. Így a Rosh HáSáná-t nevezzük az ember teremtése napjának, ez az a nap, hogy megteremtődőtt az ember.

A korporealitásban ez tükröződik egy különleges módon: 5774 (2013 hoz viszonyítunk) évvel ezelőtt élt egy férfi, aki Ádám- nak, volt nevezve és ő azon a napon felfedezte a spiritualitást, fedezte fel a Teremtőt. Ez az első alkalom a történelemben, hogy a két lábon járó lény felfedezte, hogy van egy spirituális világ és egy Felső Erő. Ő volt az első, aki hasonlóvá vált a Teremtőhöz és ezért hívjuk őt “Első Ember”-nek (“Ádám HáRishon).

A “Kabbala bölcsessége és az értelme” c. cikkében, Báál HáSzulám elmondja: “Ádám HáRishon volt az első kabbalista aki megkapta a dolgoknak a lényegét a megfelelő sorrendbe, képes volt megérteni és sikeresen felhasználni mindent amit látott, és megszerezni. És ez a megértés az úgynevezett “Valódi bölcsesség”.

Ettől a naptól fogva, amikor az ember először azonosította magát a Teremtővel, és beteljesítette a nevét, amelyet a szülei “véletlenül” adtak neki, ettől a naptól kezdve számláljuk a mi naptárunkat. Ez azt jelenti, hogy a héber naptár, már kezdetben a Teremtő felfedezésén alapult a teremtmények számára.

2012 szeptember 14, reggeli lecke, “Új Év”

(BS)

Az egész emberiség egyetlen spirituális test, és a korrekció nem arra a részre vonatkozik mely a korrekcióra serkenthető, hanem pont arra a részre mely nem serkenthető.

Csak akkor lehetséges elégedettséget adni a Teremtőnek, amennyiben mi a teljes formulát végrehajtjuk. Én korrigálom magamat annak érdekében, hogy összekapcsoljam Izraelt – ezen keresztül azt korrigálva, és ezek után korrigálnunk kell a világ összes nemzeteit.

Elégedettség a Teremtőnek – világ nemzetei – Izrael – Én

Mindez azt jelenti, hogy imámnak magában kell tartalmazni az összes alkotóelemet: engem amint korrigálom magam annak érdekében, hogy egy közös vágyat, edényt építsek másokkal, a vágy azon korrigált részét mely “Izrael”-nek, “Shechina”-nak (Istenség), vagy Malchut-nak van nevezve.

Mindez annak érdekében történik, hogy összekapcsolódjunk a világ nemzeteivel, hogy mindezzel elégedettséget adjunk a Teremtőnek.

Meg kell tervezzük az egész folyamatot a végeredménnyel, és csakis a végeredmény érdekében kezdek bele az egészbe. Amennyiben nem létezne a végső eredmény – az elégedettség a Teremtő számára, akkor bele sem kezdenék a folyamatba, mivel akkor az egész csak egoisztikus cselekedet lenne.

2012 szeptember 9, Reggeli lecke, 1.rész, Shamati 46.

(HZS)

Kérdés

Hogyan képesek azok az emberek elérni a spiritualitást, akik nem éreznek semmilyen aspirációt erre, ha ez egy erre vonatkozó, lappangó emléket kíván, egy elfelejtett „íz” után?    Miért szenvednek akkor ők feleslegesen?

Válasz

Az emberek mindenképpen feleslegesen szenvednek, és ezért el kell vinnünk hozzájuk a csapások nélküli fejlődés módszerét. Akkor még, ha valaki nem is rendelkezik spirituális „genetikai” emlékezettel, ami még egy előző állapotra való emlékezés, megkaphatja a többiektől, köszönhetően a kölcsönös egymásba foglaltságunknak.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki pihen egy karosszékben a TV előtt, egy csésze kávéval, egy foci meccset néz, és azt gondolja, hogy semmi másra nincs szüksége. De hirtelen bemutatnak egy reklámot a TV-ben, amely meggyőzi az embert, hogy számára egy szükséges tárgyról van szó. Azonnal megfeledkezik a fociról, és elkezd gondolkozni azon, hogyan vásárolhatná meg azt. A reklám elviszi a figyelmét, és felébreszti a vágyát valamire.

Nem értjük még, hogy mennyire függünk a környezettől. Ha nincs meg ez befolyásunk, olyanok lennénk, mint az állatok az erdőben. Végül is a testi vágyunkkal összhangban, semmi másra nincs szükségünk, mint az életszükségleteink fenntartáshoz elegendő eszközökre és javakra.

Minden egyéb, ami túlmutat a szükségletek kötelékén, olyan dolgokra való vágyat tartalmaz, amiket azért szeretnénk csak, mert a társadalom befolyása erre nyomja, amely arról győzi meg, hogy egyik, majd a másik dologra is szüksége van, majd azt érzi, hogy ezek a dolgok nélkülözhetetlenek.

Ha minden oldalról, a tömegmédia minden információjával, a közösség elkezdi azt sulykolni nekem, hogy szükségem van a spiritualitásra, akkor a szimpla szükségletein túl, az állati testnek, semmi másra nincs szükségem, mint a spiritualitás. Mindössze ennyi, amit tennem kell – a helyes környezetei befolyás alá kell helyezni magamat.  Nincs szükségem semmi másra! Nincs szüksége s spirituális génekre, hogy felébresszenek engem, mivel a külső környezet elvégez minden szükséges munkát.

A spirituális gének bizonyos embereket kell, hogy felébresszenek, akik hirtelen megkapják ezt a fajta infúziót felülről, és ez által lökik őket tovább. Ez egy speciális odafigyelés fentről. De a többieknek kizárólag a környezet által kell fejlődniük.

Ezért, ha nem építjük fel a helyes környezetet az egész emberiséget átfogóan, ha nem terjesztjük ezt a tudást, az egész emberiség számára, akkor a világ kizárólag a mindent elsöprő, hatalmas szenvedés árán fog előre haladni.

KN

Báál HáSulám irásai a 25-ös levél:

“Példabeszéd egy királyról, aki megszerette szolgáját, akit az összes miniszterei fölé akart helyezni, mert felismerte a valóságos és nem szünő szeretetét a szivében –  azonban….mit is tehetett? Ő kijelölte ezt a szolgát , hogy ő a város kapujának az őre legyen. És egy másik okos miniszterének azt mondta, hogy öltözzön álruhába, úgy tegyen mint hogyha felkelne a királyság ellen, és kezdjen háborút, hogy meghóditsa a királyi házat, amikor az őrök nincsenek  felkészülve.

A miniszter úgy tett, mint ahogy a király parancsolta neki, úgy tünt mintha háborút kezdett volna, trükkökkel és bölcsességgel, úgy tett mintha küzdeni akarna a király háza ellenében. A szolga az életét kockára téve megmentette a királyt, és hatalmas odaadással küzdött ez ellen a miniszter ellen, amig a király iránti szeretete nem vált nyilvanvalóvá mindenki számára.

És akkor a miniszter levette a ruháit, nevetés tört ki mindenkiben (látták, hogy milyen hatalmasan küzködött a miniszter ellen, és látták, hogy ez csak egy tettetett helyzet volt, és nem volt valóságos)…és minden egyes mozzanata ennek a hatalmas  háborúnak, egy nagy boldogságot es nevetést okozott”

Ezek után a király azt mondta ennek a miniszternek: “hogy neki el kell rejtenie magát, mint hogyha ő egy rabló, egy gyilkos lenne, és hatalmas háborút kell kezdenie megint a kincstár ellenében, miközben szolgáját a kincstár védelméhez nevezte ki. És a király tudta, hogy kedvenc szolgája a második háborúban hatalmas bölcsességre tesz szert, és kiérdemli majd, hogy az összes miniszterek fölé emelkedhessen…

A hatalmas harc után a miniszter megint levette álruháját, megint hatalmas boldogság és nevetés tört ki a király palotájában. Most a miniszternek okosabbnak kellett lennie mit előszőr, mert most ismertté vált, hogy senki nem kegyetlen a király háza népében, és az összes kegyetlenek azok csak bóhocok.

A szolga hatalmas bölcsességet, tudást és nyert ez által, és a többi miniszter fölé lett helyezve.

És az igazság az, hogy az összes háború és szenvedés csak látvány, külsőség, de azok belsősége milyen kedves, és ez mind bölcsesség és tudás, amely jót hoz számunkra. Nincsen semmi módja, hogy megkönnyitsük a háború és a fenyegetettségnek a nehézségét”.

Az igazság az, hogy mi nem tudjuk, miért kell nekünk átmenni ezeken a próbatételeken, szenvedéseken, háborúkon, zavarodottságokon, sikeren és sikertelenségen…mi a haszna ezeknek a szenvedéseknek? Később, mi megértjuk, hogy ezen az úton megszerzzük  a tudást, a bölcseségget, a megértést és megértjük az általános rendszert. A Teremtő cselekedetein keresztül amiket Ő helyezett ránk, mi megszerezzük és megértjük Őt, mint ahogy mondva: ” A cselekedeteiden keresztül ismerlek meg téged”. A mi megértésünk ereje szerint kezdjük megérezni Őt.

Mindenesetre, annak azoka, hogy az életünk folyamán  miért kell éppen ilyen nehéz úton megszerezzük mindezt, ez még nem érthető számunkra. És most, amikor mi a korrekció folyamatában vagyunk, nem vagyunk képesek megérteni, csak amikor majd belépünk a tökéletes állapotba. Akkor megjelenik  bennünk a megfelelő értelem és érzés, az edények, amely által fel tudjuk fedezni az igazság útját és igazoljuk Őt.

bs

Ma az egész világ egy hatalmas válságban van, és lassan, de biztosan egyre nagyobb problémákhoz közeledünk minden területén az életnek. Bármi, amit tettünk ebben a világban, azt gyenge és használhatatlan, mert az egoizmusunk irányítása alatt nőttünk fel.

Most a gonosz fokozatosan feltárul, cseppről cseppre, különböző helyeken, és minden lehetőségben, amelyben megakadályozhat minket abban, hogy minden áron kikerüljünk a fájdalomból. Ha a fájdalom túl erős lenne, semmi másra nem lennénk képesek gondolni, csak arra, hogy kerüljünk ki belőle. Többé nem lenne érdekünk a fájdalom okában maradni, hatásában élni, csak az érdekelne minket, hogy állítsuk meg a fájdalmat.

Azonban ha a fájdalom hullámokban érkezik, és minden alkalommal vagy erősödik, vagy gyengül, elég időt hagy a számomra gondolkozni, akkor elkezdem keresni, honnan jön, és miért a fájdalom, és hogy kerülhetek ki a hatása alól. A Teremtő ilyen játékot játszik velünk, és ennek eredményeképpen találunk egy megoldást.

Mindenekelőtt tanulmányoznunk kell az okot, és ez ellentétes a természetünkkel. A minőségeink ellentétesek a Teremtővel, és ezért ha Ő közelebb kerül hozzánk, mi rosszabbul érezzük magunkat. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy tolvajt jobb távol tartani egy kincstől, nem adva lehetőséget a bűncselekményre. Ugyan ez a helyzet, velünk is.

Ezért. pontosan most, a mi időnkben, a Teremtő lassan és fokozatosan került feltárásra,  hogy időnk legyen a gondolkozásra. Például néhány évvel ezelőtt tört ki a válság, és most az emberek azt mondják, már túl is vagyunk rajta. Azonban nem ért még véget, egyszerűen időt kaptunk gondolkozni és felfedezni. Hamarosan, egy másik csapás jön különböző szinteken és módozatokban. Akkor megint a nyugalom időszaka jön.

Így tanít minket a Teremtő, és ad lehetőséget nekünk az okok megértésre, hogy végül felfedezzük Őt, mint mindennek a forrását. Az egoizmusunkkal összefüggésben, úgy tűnik fel, mint a gonosz forrása. Majd megértjük, miért érzünk rosszat, a Teremtővel való szembenállásunk miatt.

Mit tudunk tenni, hogy jól érezzük magunkat. A Teremtő teljes, csak nekünk kell megváltoztatni magunkat. Ezáltal fokozatosan fel fogjuk ismerni, hogy magunknak kell korrigálni önmagunkat. Az emberiség természetes módon meg fog érkezni ehhez a felismeréshez, módszeres, ismétlődő csapások által, melyek minden formában elérnek minden nemzethez, emberhez, hogy ezen át tanítson minket.

Azonban nekünk kell feltárnunk a módszert az embereknek, hogy tanuljanak abból, hogy honnan és miért jönnek ezek a csapások.

Ezáltal felgyorsítjuk az egész emberiség teljes fejlődését. Ezt nevezzük a „Fény elhozatalának a nemzetekhez,”azaz azokhoz, akik még mindig nem értik, miért kapnak csapásokat.

A tudatos fejlődéshez az embereknek fel kell fedezniük az okokat, szükségszerűségeket, és a csapások célját. Ennek eredményeképpen, a teljes fejlődés gyorsan változik. Azok, akik birtokolják a korrekció módszerét, az egész emberiséggel meg kell ezt osztaniuk.

KN

Báál HáSulám “Szabadság a Halál Angyala” cikkéből:

“…az amit kértek Harut (kőbe vésve), azt ne úgy olvasd hogy Harut (bevésve), hanem Hérut (szabadság), ami azt jelenti, hogy “szabadság  a halál angyalától”

Mi a Felső Fény hatása alatt vagyunk, amely a “Tóra” hatását jelenti, irva van, “Én megteremtettem a gonosz hajlamot és Én megteremtettem a Tórát, mint fűszert számára”. Mit jelent a Tóra? Ez az edény, amelyben a Reformáló Fény megjelenik. Mi húzzuk a Felső Fényt, amely vissztérít a Jótevőhöz, azért hogy a gonosz hajlamot átvaltoztassuk  a jó hajlamra. Ezáltal átvaltozunk a kapni akaró vágyból, amely jelenti a “Halál Angyala”-t, az adakozás vágyra, az jelenti az “Élet Angyala”-t, és ezt nevezzük úgy, hogy szabadság a halál angyalától.

A mi kapni akaró vágyunkat, csak ebben a világban érezhetjük, ebben az állatias létben, és semmivel többet. Mi élünk, szenvedünk, és a végén meghalunk.  Mi még el sem tudjuk képzelni magunkban, hogy mekkora alantas, sérült és hibás a létezésünk. Addig, amig meg nem szerezzük az adakozás tulajdonságát, az egész életünk itt menekülés a szenvédes elől, ahol az élvezetek nagyon csekélyek, és nincs helye a spirituálitásnak. De valójában, az alacsony spirituális szint milliardszor magassabb, mint ebben a világban, sokkal teljesebb ás magasztosabb, mint az összes élvezete a mi átmeneti világunkban. Mi még el sem tudjuk képzelni ezt magunkban.

Azért, hogy felfogjuk ezt a hatalmas spirituális élvezetet, el kell készitsük az edényt, az adakozás iránti  szándékkal, és csak ezzel az adakozás tulajdonságával tudunk felül emelkedni a Halál Angyalán.

bs

Mit jelent leválasztott lelkek?

A megszerzes iránti vágy, amely bele lett nyomtatva a lélekbe, ez szétválaszt és “levág”, téged a felső fénytől, mert a forma változás az, amely elválaszt a spirituálitástól. A lélek eredete az, amely a határvonalra utal az Acilut világa és a Beria világa között.

A Teremtő egy vágyat teremtett, a megszerzés iránti vágyat a “Létezést  a semmiből” (“Jés mé Ain”). Ez az egyetlen tulajdonság. A spirituális világban nem létezik hely, ezért mondjuk egy csepp, egy pont, egy paraméter. Ez szimlán vágy, amely kapni akar, mivel van benne egy “atom”, “az elementáris része”.

Az összes többi ami a vágyban létezik, a Teremtő adakozó vágyából érkezik. Mert a Teremtő kitölti a vágyát a teremtménynek, és átadja az Ő tulajdonságát , az adakozas tulajdonságát, a Teremtő érzékelését. És ebből a teremtmény vágya elkezd fejlődni.

Ugyanaz történik a Tabur alatti Gálgáltában, hogy ő nem képes átmenni, mert ott található a megszerzés iránti vágya, amely nem képes adakozni. Mivel a Bina ereje az adakozás ereje ( a Szág pontja) belehelyezi magát oda, az ő adakozás tulajdonságát, amely szétterjed a Tabur alatti Gálgáltában és összevegyül a Malchuttal.

Ennek eredményeként, a Malchut feloszlik két részre: Felső részre, amelyben szétterjed az adakozás tulajdonsága, és az alsó részre, ahol megmarad a megszerzés vágya. Ebben a részben tilos kapnia fényt, azért, mert nem képes átmenni az adakozásra és csak akkor lehetséges ha elvégezi  a megszoritást (cimcum).

Igy létrejött levágás, amelyet nevezünk “Párszá”, amely elválasztja a felső részt, amelyet hivunk Acilut világa (ennek értelme “a benne, az Ő helyén” (“Eclo”) . Miután a Bina oda leereszkedett, ő szentesitette és korrigálta azt a helyet, úgy hogy lehetősége legyen kapni azért, hogy adakozzon. Mintha a Tabur felett a Gálgáltában.

Innet ered, hogy az Ein Sof világtól a Párszáig, a vágyak képesek kapni Fényt azért, hogy adakozzon. Ezért létrejön egy különbség az Acilut világa és a BYA világai (amely, Beriá, Jecirá, Asziá világok) között, amelyek a Párszá alatt találhátok. Ezt a különbséget nevezzük “a lélek nincsenek leválasztva”. A vágó pont (Parsza) felett, a  lelkek össze vannak kapcsolodva együtt. És ha mi felemeljük ezeket a vágyakat, vagyis a korrigáltakat, a BYA világaiból, a Pársza felett az Acilut világába, akkor elérünk az Istenséghez (Shechine, Izrael gyülekezete, az összes lelkek összegyüjtve) és összekepcsolodunk a többiekkel. Ez nevezzük Málchut de Acilut-nak.

A Málchut de Ácilut világában nincsenek elválasztva a lelkek, ott csak egy lélek létezik, amelyet Ádámnak nevezünk. De lent a Parsza alatt vannak a szétválasztott lelkek, korrupt, korrigálatlan, széttört komponensek, amelyek el vannak távolitva az ego által, amely őket uralja. Tehát a “szétválasztott  lelkek” (“mahcevet a nésámot”) ezek a Pársza alatt vannak  a lelkek komponensei összetörve, és felette a Parsza felett a különleges, összekapcsolt lelkek.

A vágó pont választja el a világokat, az Acilutit a BYA világaitól, amelyet Párszá”-nak hivunk.  Ez a vágó pont választ el az összekapcsolt lelkek, és a széttört, elválasztott lelket között.

Kérdés:

Hogyan kapcsoljam le magam ettől az életről. A vágyam aTeremtő felé irányit korporálisan  kivül, és én erőltetem magam, hogy szeressem a gyermekemet, a férjemet, a családomat, menjek a munkába, mivel én kényszeritem magamat erre. Én mintha játszanam ezt. A nő részéről ez mint szenvedés. Azaz, belül a vágy állapotában vagyok, és kint mintha egy játékban élnék.

Válasz:

Ez igazán igy van. Az ember nem képes két, három, öt, vágy között megszakitani magát, csak egy vágya lehet. Mi a megoldás erre?

Erről kérdeztek nők és férfiak is: “Hogyan lehetséges, hogy én nem veszitem el a vágyamat az e világban, a munka iránti vágyamat, az én családom  iránt, és a kedvenceim  iránt, akiket szeretek? Hogyan tudom én ezt megtartani? Mert a nagy vágy megeszi a kicsi vágyat, elnyomja őt és eltörli.”

Hogyha te nem kapcsolod össze ezekket a vágyakat, és nem fogadod el mint külsök, egy forrástól jönnek.Te össze kell gyüjtsed ezeket a vágyakat  eggyé, eggyé kell kapcsoljad, hogy ezek egy forrástől szakad, nem is mind egy salátát kössuk össze, hanem , mint egy tésztat, ahol nincsen külömbség közöttük. A sóvárgás a gyerek, a férj, a család, a Teremtő, a csoport számára, mindennek eggyé kell válnia. Mindennek olyanná kell válnia mint eggyetlen összefüggő. Ezekre a vágyakra szükségünk van, mintha egy nyársra huznánk.

Ha ez nem létezik, akkor ennek az a jele, hogy a te munkád nem teljes. Nem lehet egy ember teljes, ha nincsen sóvárgása. Pontosan ennek  az érdekében kaptuk meg ezeket a külömböző vágyakat, hogy összegyüjtsük az egészet eggyé és úgy lássuk mint egy forrásbol ered.

bs