más

Kérdés

Miért olyan fontos, hogy a népesség 99%-a, akárhogyan is, de elérje az integrális egységet? Lehetséges azt mondani, hogy ha ők egyesülnek, akkor megkapják azt a formát, amiben lehetséges lesz átadni a belső erőt az 1%-ból?

Válasz

Ez teljes mértékben helyes feltételezés. Ha az emberek az egoista törésben léteznek, akkor lehetetlen bármit is átadni nekik. Sőt mi több, nem csak ezt az energiát kell átadnunk nekik, és ezt a tudást, hanem ugyanebbe az állapotba kell vonzanunk őket.

Ez azt jelenti, hogy a 100% emberiség 1%-a ezt aktívan teszi, a felső erővel kapcsolatban maradva, a felső erő feltárulásával közöttük.

És a Föld lakosságának 99%-a ezt egy passzívabb módon teszi, azáltal, hogy egységközpontú kapcsolatokat építenek, az új egységközpontú feltételek mellett: Hogyan vagyunk képesek mi „négyzeteket” „háromszögeket” „téglalapokat” körökké alakítani, hogy harmóniában legyenek az új világgal, és az új követelményekkel?

Amikor erre gondolnak és oktatást és tanítást kapnak az 1%-tól, akkor fokozatosan válnak egységközpontú emberekké. Elkezdik megérteni, egy természetes módon, hogy mi ez az új világ, és felfedezik ugyanazt a felső erőt, amit az 1% fedezett fel. A felső erő működik és tárul fel nekik az emberiség 1%-án keresztül, amely tovább kalauzolja őket.

Ez nem egy valamiféle mesterséges rendszer, lényegében ugyanez történik a világunkban. Ha világunkra nézünk, és piramisként fogjuk fel azt, akkor láthatjuk, hogy csak az 1% működteti, teremti és törődik vele. Az összes többi megszerző. Ők fizikailag részt vesznek, de valójában felhasználják azokat a hasznokat, amelyeket fentről kapnak, és csak ezt a „serkentőszert” adják hozzá az erejükhöz.

CST

Mindenekelőtt, egységközpontú oktatásra van szükségünk, ahol több tényre, a tudósok, kutatók, és politológusok véleményére alapozva leírjuk és tisztán megmutatjuk az embereknek, hogy hol tartunk.

Egy személy nem tud semmit az életről a munkáján, a focin, és a sörön kívül, és mindezek a dolgok persze fontosnak tűnnek. El sem tudja képzelni, hogyha egy napon, hirtelen, a köztünk lévő kapcsolat megszűnne, akkor mindez nem létezne: sem mindaz, ami körülvesz minket, sem pedig ami otthon vár minket! A nemzetközi kereskedelem, politikai, kulturális, és hadügyi cserekereskedelem nélkül, mindegy hogy milyen szinten is van, de semmi sem létezne.

Először arról az útról beszél az egységközpontú oktatás, amin az evolúcióval keresztülmentünk és amibe belezáródtunk. És ma nem vagyunk képesek felnyílni. Éppen ellenkezőleg, az evolúció folytatódik; minden nap nemzetek és országok, mindenféle civilizációk szorosabban és szorosabban vannak egymáshoz kötve, és az egyetlen dolog, amit megtehetünk, hogy megtanulunk egységben létezni.

De nyilvánvalóvá válik, hogy az országok nem tudják, hogyan csinálják ezt. Láthatjuk a közös piac példáin, a nemzetközi bankokon, stb. Tehát mit lehet mondani az egyszerű női és gyerekszervezetekről és az olyan oktatási intézményekről is, ahol mindenki csak „maga felé húzza a dunyhát”? Kiderül, hogy ezekben az oktatási és kulturális szervezetekben lehetetlen valamilyen közös álláspontra jutni. Mindenki maga felé húz, és mindenki azt gondolja, hogy ő nagyobb, jobb és hogy a többieknek figyelniük kellene rá.

És az a legfontosabb, hogy a rendszer továbbhalad és lezárul, összecsatlakozik és megszorítja mindegyik fogaskerekét, még a legkisebbet is. Így mindenki a másiktól függ.

Ha ma odamész egy egyszerű gazdához Kínából, Oroszországból, Európából vagy Amerikából, aki rizst vagy burgonyát termeszt, vagy tejet és húst termel stb., azt mondaná neked, hogy azért kell ezt tennie, mert a világban bizonyos dolgok történnek: Argentína húst termel, Kína valami mást, és így tovább.

Gyakran találkozom ezzel. Nemrég Dél- és Észak-Amerikában voltam, és beszéltem azokkal az emberekkel, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Nagyon tudatosak abban, hogy mi történik a világban ezen a téren, és nem csak a saját szakterületükön, hanem az ahhoz kapcsolódóakon is.

Ma egy gazda aki mondjuk pirospaprikát termel, ismer minden tudományos hírt, ami a pirospaprika termesztése oldaláról fontos, és teljesen tudatában van, hogy mi történik a világon ezen a területen. Kiderül, hogy egy ember folyamatosan be van zárva, és teljesen függésben van a többiektől. Tudja, hogy ha valami történik, vagy ha a termése elvész mert senkinek sem kell, akkor ez számára a véget jelenti, ő maga szegénnyé válik.

Ez azt jelenti, hogy az általános függőség érzése még a legkisebb gazdálkodót is eléri, és az elkövetkezendő években a hétköznapi emberekhez is el fog jutni.

CST

Kérdés

Ha leirnánk a Zohárt, mint a központi erő forrása, hogyan terjed ki az összes lelkekhez?

Válasz

Nem létezik más forrás, amely hasonló lenne a Zohár könyvéhez, mivel tiz kabbalista által lett megirva, mindegyik a csoport tagja volt, egy integrált rész, amely a természet alapelvében található. A természet kerek és a felső erő segitségével összegyült egy csoport, amely a közös erő és létezik a természetben. És most ez a csoport, amely megszerezte az összes törvényeket, az egész valóságot, minden felső vezetést és a mi munkánkat lentről felfelé,  ez ami megépíti benne az erők rendszerét a teremtmények oldaláról.

Ez a csoport a korrekciós rendszer alapja. Eddig nem volt. Ezelőtt a pátriárkák, Ábrahám, Egyiptom, a két templom időszaka – mindez felülről lefelé való fejlődés volt. Nem volt valódi száműzetés, mert Egyiptom csak feltételesen volt, mint gyökére a száműzetésnek. Mindez előkészület volt, előkészítő csoport, az úgynevezett “Izrael”, ami valójában ugyanaz a Rabbi Simonhoz tartozó csoport. Azután ott vannak a világ a nemzetei, akik kívül voltak a csoporton.

Izrael “széttört”, és kiléptek az egész emberiség felé.

Tehát nincsen még  egy olyan erős könyv, mint a Zohár, ahol a szerzők a belső rendszer megépítését irják le, a hierarchiát, amit elértek a 125 lépcsőfok során. Ez egy rendszer, nem számít, hogy én látom a szöveget a szememmel, és létezem a testben. Mindez az erők – rendszere, nincsen test, amely olvassa és érti vagy nem érti. Ezek erők, amelyek már eltudják rendezni egy integrált rendszerré, korrigálni, és elvinni a tökéletességhez.

Pontosan erre a célra próbáljuk olvasni a könyvet. Nincs más módja annak, hogy elkezdjük kapcsolódni ezzel a rendszerrel, csak hogy nézzük a fizikai szemünkkel a néma betűket. De ebből, a csoporttal és mindenféle eszközzel elkezdjük kifejleszteni a belső hozzáállást, belépni az erők rendszerébe, hogy megvizsgáljuk a megszerzés erejét, az adakozás erejét, a szándékokat, a taszítást, vonzodást, az undort, a gyűlöletet és a szeretetet …

(BS)

Kérdés

Ha valaki elvégzett mindenféle tanfolyamokat, de továbbra is ellenzi a kapcsolatot, ezt lehet hívni “rossz hajlam”- nak?

Válasz

Nem. Ha miután keresztül mentél mindenféle tanfolyamunkon, még mindig nem érted meg, hogy csoport elutasítása rossz, te egyetértesz ezzel az elutasítással, de nem találtad meg magadban a gonosz hajlamot.

Mert a lényeg pontosan az, hogy lássad a gonoszt ebben a negatív vágyban. Te magadban kell meghatározzad, és nem csak haljad valakitől. Te magadban kell érezzed, hogy ez a tulajdonság ellened működik, mivel nem teszi lehetővé, hogy a spiritualitás felé haladjál és elérjed a célt. Inkább az utadba áll, és ha nem gyözöd le, ha nem kötöd össze magad a csoporthoz, akkor nincs esélyed.

Saját szemeddel kell lássad, hogy a gonosz hajlam blokkolja az utadat. Lehetséges, megadja neked , hogy megteremtsed a kapcsolatot, de a következő pillanatban leválaszt a barátoktól. Végül, a rövid pillanatok kivételével, állandóan leszakit a csoporttól.

Ha felfogom, hogy ez rossz volt? Erre szükség van, hogy ne tudjam többet elviselni az egómat, és mindent megteszek amit csak tudok, a legfontosabb, hogy megszabaduljak tőle: ” A halálnál is jobb nekem, mert ő az én gyülölöm”. Érezniük kell, hogy ő az én egyetlen ellenségem, amely bennem rejtőzik, mint a rák, mint egy kígyó, amely ki kell menjen belőlem.

De ha nem érzem ezt, akkor még nem fedeztem fel a gonossz hajlamot. Addig nincs szükségem a Tórára mint “fűszer” azaz, a korrekció módszerére. Csak gonosz zsarnokságának a felfedezése által keresem a kiutat. Mert én teljesen fertőzött vagyok, mint a szivacs bennem és nem enged megszabaduljak tőle. Szóval mit kell tennem?

Akkor, a választás hiányból és a tehetetlenségből, elkezdem látni, hogy van egy erő, amely segít nekem, ez a Fény. Ez már nem egy elvont fogalom, érzem, hogy létezik, és keresem a lehetőséget, hogy kérjem tőle, keressem ugyanazt a belső érzést, amely lehetővé teszi számomra, hogy vonzam a őt, hogy mentsen fel a gonosztól.

Mindezt csak akkor érkezik el, amikor elkezdünk dolgozni a gyakorlati összekapcsolódásban…

(BS)

Az ember amit a saját erejéből tesz nem vesszük számitásba, mert ő egyedül nem tud végrehajtani semmiféle spirituális cselekedetet. Spirituális cselekedet, azt jelenti, hogy a szándék a törés korrigálására van irányitva, az összekapcsolodás irányába, amelyhez egy általános erő szükséges. Ha ő tesz valamit magától, akkor az ő egója működik, mert ő saját magától nem képes semmi másra.

És ezért az ilyen erőfeszítést nem veszük számitásba. A személynek úgy tünik, hogy ő nagy erőfeszítés tesz, és sokat ad, hatalmas erőt müködtet, de hogyan lehet, hogy nincsen ebben semmi értelem, és nincs véve számításba. És egy idő után kezd mérgelődni, hogy ő nem lát előrehaladást, nem jön ki semmi belőle, elkeseredik az ő tehetségitől, hogy elérje a spirituálist. De ez nem jelenti azt, hogy nem képes, hanem ő nem tesz semmit helyesen.

Néha szükséges 10-15 év, azért hogy megértse hol is áll, és végül meghalja, amit mondtak már az első napontól kezdve, amikor eljön. De az ember csak néhány évvel később érti meg, hogy a spiritualis erőt csak a csoporttól kaphassa meg, a környezettől, a saját maga lenullázása mértékének megfelelően.

Ő képes lenullázni saját magát, de nem a gondolatban, nem a vágyban, hanem egyszerű fizikai tevékenységben. És ahogy lehajtsa jobban a fejét, úgy kap többet a többiektől a gondolatban és vágyakban, mivel a személy megkapja őket az egója lenullázása által!

Így halad előre fokozatosan, lépésről lépésre erről irva van: “minden cent és cent a nagy összeghez csatlakozik “.

Ezért, a barátok szeretete, ez az egyetlen szükséges feltétel, hogy lehet használni a darut, mint egy ugródeszkát a célunk eléréséhez. De ha az ember nem nullázza le magát a barátok előtt, akkor nem kaphatja meg a spiritualis erőt, és folytassa vele tovább.

És továbbra, ez azt jelenti, hogy ennek segítségével ismét lehajtsa magát, és újra meghatodik a csoportól, és a csoport segitségével összekapcsolódik aTeremtőhöz. Ez azt jelenti, hogy a csoporttal szemben, olyan mint egy gyermek a felnőtt előtt, és rajtuk keresztül fordulhat a Teremtőhöz. Igy halad előre spirális tekercsen, az úgynevezett “körökben”.

Nincs más esély az előrehaladáshoz. Ugyanaz a háló, ez az egyetlen edény ami széttört, ez itt található előttünk. És bár nem tudunk dolgozni aktiv formán az edény 99%-val, mert nem akarnak partnerré válni ebben a munkában, de vannak olyan barátok akiket a Teremtő hozza hozzám, és összegyűjti őket együtt, hogy egyik a másik segítsége által, mindegyik lenullázza magát, erőt kapunk egymástól. És vele együtt mi továbbra is a folytatunk mozogni a Teremtőhöz.

(BS)

Báál HáSzulám, “Bevezető a Zohár könyvéből“:

“Az embert a Szitra Akra és a Klipák uralják, amelyeknek a szerepük, hogy bővítsék és növeljék a megszerzési vágyat, és tegye azt nehézségek  nélkül. Azaz, hogy az ember megtalálja az összes anyagot, amivel ő kell dolgozzon, és korrigálja”.

A korrekció első szakaszában, amikor mi a jó felé törekszünk, és felfedezzük a gonoszt. Ez a felfedezés szükséges. Nekünk elő kell készítenünk a környezetet és magunkat, hogy eltudjuk viselni a rosszat. Meg kell értenünk, hogy ez az “anyag”, amely rendelkezésünkre áll korrigálni,  és a korrekció a gonosz felismerésétől függ.

Itt nem a szenvedésről van szó, hanem arról, hogy mi felfedezzük, hogy az egó nem enged minket adakozni.

Én nem a viszonyitom a rosszat a megszerzési vágyal, amely rossz érzést okoz, hanem viszonyitom a rosszat az én tehetetlenségemhez, hogy elérjem a kapcsolatot a többiekkel és rajta keresztül a Teremtőt.

Ezért az egó, úgy van nevezne mint “rosz hajlam”. Lényegében, tud hozni nekem nem bajokat, hanem élvezeteket. Vegyük például a “a bőség hét esztendejét”, amikor Izráel fiai Egyiptomban voltak: jó vagy rossz volt nekik? És mi ha a személy az egó ellenőrzése alatt el van vágva a spiritualitástól, és mi ha tudja ezt, biztos ebben, és ezzel együtt megtapasztalja a kellemes érzéseket a megszerzési vágyában, de a lelkének rossz?.

Lehetséges, hogy ez egy pozitiv fejlődést jelez?. Az egotista élvezetek ellenére én érzem magam az Egyiptomi száműzetésben, a gonosz ellenőrzése alatt. Mivel az egóm nem enged haladni a spiritualitáshoz, a Teremtőhöz.

Ezután jön egy másik szakasz, amikor az egóm kezd csapásokat kapni. Ha ez egy jobb helyzet? Könnyebb? Egyrészt, igen, mivel az egó bajai megengedik nekem, hogy elmeneküljek tőle. Másrészt, az egóm egyetért az Egyiptomi meneküléssel – a csapások miatt, és nem az összeolvadásért a Teremtőhöz.

Ez nem olyan egyszerű. Nekem most dupla munkám van: fel kell emelkedjek az egoista érzések fölé és felhasználjam őket mint egy pedált a haladáshoz.

Szemléljük meg ezt a dilémát. Van a vágyam, és van a szándékom. A  vágyamban tudom érezni magam jól, vagy rosszul. Ha jó nekem Egyiptomban, a szándékom a magam számára, akkor milyen kriteriumok szerint értékelem a helyzetet? Ha önző vágy szerint, akkor jó nekem az “állati” szinten. Ebben az esetben nincs a  szándékomban elmenekülni sehova.

De mi van, ha rossz nekem a megszerzési vágyamban, mit mondok? – Ha én összekötöm magam  a gonosszal, én válságban vagyok, beleszámitva a globális válságot is. És ha megértem, hogy ez a gonosz segít irányitani a szándékomat másokhoz az adakozásra, akkor én jónak értékelem a helyzetet, azért mert előrehaladást okoz nekem, hasonlitva a Fáraóhoz, aki közelitette az Izráel fiait a Teremtőhöz. Ez azt mondja, hogy nem számit mennyire rossz nekem a helyzet, a körülmény megkönnyiti a helyzetet – haladás a cél felé.

Ezzel együtt, a vágy amelyben vagyok segit nekem, hogy értékeljem a helyzetet, támogatja a döntést. Nézzünk meg egy másik lehetőséget.

Jó nekem, de szeretnem irányitani a szándékom másokhoz, a Teremtőhöz. Vajon ez a jo érzés segít nekem, hogy a Teremtőhöz emelkedjek? Nem.

De megerősödtem az “a bőség hét esztendejé” után, amely során jól éreztem magam, és a szándékom altruista volt. És most jött a rossz helyzet – “az éhség  hét esztendeje”, vajon ez segít nekem az utamon a Teremtőhöz?

Általában, az egoista vágy bajai, egyrészt, fölé emelhetnek engem a menekülni probálás által, amikor könnyebb nekem, hogy válasszam a spiritualitást, és másrészt akadályozza a haladásom. Miért?

A Tóra elmeséli az éhínséget Kánaánban, amely arra kényszerítette Jákob fiait, hogy kimeneküljenek Egyiptomból. Rosszat tett neki, és mentek tovább. Kezdetben jó volt nekik Egyiptomban, majd ismét jöttek a bajok. Akkor miért a gonosz, amely feltárult a száműzetés végén, segített nekijük kimenni belőle?

A válasz az, amikor rosszul érzem magam, kell viszonyuljak hozzá, nem egy rossz érzésben, amely nyom engem valahova, és ennyi. Nem, ellen kell álljak a gonosznak, és kipróbáljam magam, mi okozta nekem a kimenekülést? Ha én menekülök, mert fáj nekem, vagy az adakozáshoz akarok érni?

Ily módon a gonosz egy kettős munkát igényel. Jó állapotban, nehéz volt elfutni a jótól. De ha a jó után jön a baj, a nehézség fokozata növekszik. Mivel a  mai időnkben már kimenekültünk Egyiptomból, és most a rossz érzések fölé  kell emelkednünk, és érezzünk a csapásokat nem a rossz élettől, hanem a gonosz ellenőrzésétől.

Kezdetben a Fáraó felügyelete jónak nézett ki Izrael fiainak, és most rossz nekik miatta. És ez nem rossz, mert bajba jutottak, ők nincsenek megéhezve. Később panaszkodni fognak, amikor emlékeznek a hússal  töltött lábosra…

Tehát ma is vannak olyan nemzetek, akiknek elég a “feltöltött tál”, és nem törödnek a vezetőkkel, és mások fejlődtek annyira, hogy nem hajlandók elfogadni a gyűlölt kormányt, még ha fenyegeti is őket a baj: még a jó anyagiasság ellenére is, érzik annak szükségét, hogy távolítsák el a terheket. Igy fejlődik a négy szinten a megszerzési vágy.

(BS)

Kérdés

Ha a világnak van-e esélye megszerzni a korrekciót a hátralevő 228 években, a kijelölt 6.000 év végéig, és hogyan fogjuk megérezni?

Válasz

Senki sem tudja megmondani, mennyi idő maradt a korrekció vége megszerzéséig. Erről nagyon sokat beszéltek a próféták, rejtett titkos formában. Azaz, ők sem tudták, mikor fog megtörténni, mert ez a mi szabad választásunkhoz tartozik. Báál HáSzulám úgy gondolta, ha nem ma, akkor holnap van vége a korrekciónak, mert felülről minden készen áll!

Mi is azt gondoljuk, hogy mindjárt megtörténik. Több biztositék van, amelyet mi látunk a mai világban. De senki nem tud semmit biztosan. Irva van, 6000 év a korrekcióig. Szóval, maradt 228 év. De ha tényleg a megadott időkereten belül kell  elérjük a végső korrekciót a jó vagy rossz úton?

A jó úton eltudjuk érni a korrekciót holnap, vagy még ma is. Nincsenek korlátok. Ha mi korrigáltak akarunk  lenni, akkor a mi vágyunk azonnal meghívja számunkra a felső mező hatását. Nem szükséges egy különleges megegyezés a Teremtő részéről, elég a mi vágyunk, hogy felébresszük a felső mező hatását. Mi magunk vagyunk a “tulajdonosok” az állapotunknak.

Soha nem tudhatod, hogy mikor fog történni. De ahogy közeledünk a végső korrekció felé, a felső világ felfedezése után, az úgynevezett “spirituális születés”, mi az összes felemelkedési 125 fokozaton  mindig ennek a világnak az érzetében fogjuk lenni.  Amint megszereztük az általános korrekciót és mindenki korrigált lesz, megtörténik az összes edények összekapcsolódása, az egyéni spirituális vágyak, és akkor a mi világunk eltünik. Mert egy általános edény jön létre az egész megszerzési vágy számára.

Amikor az utolsó részecske áthalad az adakozásra, akkor nem marad vágy, amely ne lenne  korrigálva az adakozás érdekében.Tehát ez a világ érzete, amely kialakult csak az önző vágyban a “szürő” nélkül, eltünik! Így csak a felső világ marad meg!

Mivel az összes vágyak egybekapcsolódnak, az összes világok összekapcsolódnak, és egy világgá válnak, az Ein Szof szinten. Ezáltal együtt az egész világgal megszerezzük a korrekciót, akkor te leállsz érezni ezt a világot. Nem lesz szükséged rá! És ezenkivül, nem maradnak edények az e világ felfogására, mivel megjavítottad az utolsó egoista vágyadat. Akkor ez a valóság eltűnik az érzésedből.

(BS)

Zohár könyvéből ” Csináljunk embert “, “Genesis”, 172. pont:  “Írva van, hogy csináljunk embert a saját képmásunkra, hasonmásunkra, ez azt mutatja, hogy az ember 6 lélekből áll össze, mint a bölcsességből és mint a kegyelemből, mint ahogy a felsőben, a Zéér Ampin de Atzilut … mert a kegyelem tulajdonitva záhár (him), és a bölcsesség ragyogása a Nukva (nő).  És a záhár (him) komlexebb lesz a bölcsesség ragyogásában a Nukva által, és a Nukva komlexebb lesz a kegyelemben a záhár által. Akkor válik egyetlen emberré a világban és minden kormányzója, mint a felső Zon”.

A hálózati kapcsolat közöttünk, az úgynevezett “ember”, nem a megszerzési vágyban, hanem a kapcsolat a vágyak és a tulajdonságok között. Mivel irva van: “Csináljunk az embert a mi képmásunkra, hasonmásunkra”. Azaz, a “csináljunk embert” ez az adakozás mértéke, amely felfedeződik kölcsönös kapcsolatban az egyéni lélek között, egy hálózatban, amely összeköti őket. Van benne “kegyelem” és bölcsesség “, a férfi és női részek. Mindezt mi tanuljuk, a Zohár könyvében.

Ezért a Zohár olvasása során, mi el kell képzeljük magunknak milyen a mi kapcsolataink, romlottak vagy a korrigáltak, de amikor felfedezzük ilyen módon, feltárul a rendszer, amelyben ezek a tulajdonságok találhatok.

Nem számít, ha feltárul romlott formában, mint a rabbi Simon tanitványainál, amikor feltárult a gyűlölet minden erejében. A legfontosabb dolog, hogy ez nem közömbösség. De ha ez az erő jó vagy rossz, nem számít. Maga az erő mértékéről, a letisztázásáról beszél. És ez a szint mindig jobb és bal vonal, két egymással ellentmondó tulajdonság, a rosz erő is és a jó erő, amelyek kapcsolódnak a “középső vonalon”.

Ezért nem kell félni a rosz felfedezésétől, “meg kell vizsgálni a rosszat, mint a jót”. A fő dolog, hogy cél felfedezésére legyen, ha lehetséges jóval magasabb, erőteljesebb  és letisztázott.

(BS)

Egyelőre  még nem értettük meg, hogy  az előrehaladásunk a világ fejlődésétől függ. De ez fokozatosan feltárul ez előttünk, és felelősséget fogunk érezni a világért. Mint ahogyan a kisbaba „megadja” azt a szülőnek, hogy ne csak boldogságot érezzen miközben játszik vele, hanem állandó gondoskodást is igényel, s ezzel tárul fel napról napra a szülő előtt, hogy egyre többet igényel a kisbaba  azaz, “ő fel akar nőni”.  Ez a munka „élvezetes és szórakoztató” is egyben, de a szeretet egy nehéz kötelezettség ugyan úgy ahogy egy kisbaba felé is, a világ felé is.

Egy új korszak küszöbén állunk, mert a világ előre akar haladni, de nem találja ehhez az eszközöket. Napról napra mélyebbre süllyed a depresszióban, és ezáltal, egyre inkább erőtlenséget érez. De ez segít minket az előrehaladásban. Valójában, a Kabbalistáknak a múltban sokkal nehezebb volt, mert nem látták a változást a világban, és így a munkájuk eredményét sem tapasztalták. De mi megnyertük ezt a speciális lehetőséget, hogy folyamatosan láthatjuk a változást, ahogy dolgozunk magunkon.

A fiatal párok, akiknek nincsenek gyermekeik, ma rettenetesen szenvednek, mert saját döntésük alapján csak egymásért élnek. Valójában viszont a gyermekekért kellene élniük, mert csak őáltaluk válnak igazi családdá, ami leképezi kicsiben a világ rendszerét.

Ezért, ha mi gondoskodunk a világról, és olyan szülőkké válunk, mint akiknek közös gyermekük a földkerekség, az erősíteni fog minket, és sikert hoz nekünk mindenben, amire vágyunk.

Ehhez meg kell tanulnunk kifinomítani a módszert. Mindenkinek oktatóvá, tanárrá, szervezővé kell válnia a saját életterében, mert csak így haladhatunk előre. Ha nem gondoskodunk az emberiségről, akkor nincs esélyünk az előrehaladásra. A Teremtőnek nincs szüksége önmaga fejlődésére saját maga számára, hanem 7 milliárd vágyra van szüksége, és nekünk értük kell, dolgozzunk.

ford: BS

KA

Kérdés

Milyen kérelem jut el a Teremtőhőz?

Válasz

Először is meg kell értenünk, hogyha a kérelem nem ered egy közös kérésből, akkor nincs elfogadva. Az emberek kiabálnak Teremtőhöz a szivük mélyéből, törés állapotából, a halálból, semmi sem segit. Miért? Mert imájukat nem halad át a filteren keresztül, csak a köztünk levő kapcsolaton keresztül, akár jó, akár rossz, de csak a kapcsolat felé van elfogadva a kérés.

Kérdés

Hogyan tudom az én vágyam valaki más vágyával kapcsolni, ha egyáltalán nem érzem őt?

Válasz

Legalább próbáld meg érezni, sírjál, azért mert nem érzed. Miután tudomásul veszed, hogy a vágyad egyéni, személyes, nem érez semmit. Ha ketten vagytok, “Jó!”. Mit akartok? Kapcsolatot? Ti harcoltok, de ketten vagytok, ti összekapcsolódtok köztetek? Ez jó!.

Miért pont most az ideje a világ korrekcióra? Mert az emberek kezdik úgy érezni, hogy kapcsolatuk nem helyes. De előbb helyes volt? Korábban nem  volt kapcsolat. Ma úgy érezzük, hogy ez nem helyes, és meg kell korrigálnunk, mivel kezdődik a korrekció ideje.

Ha nem vesszük figyelembe a kapcsolatot köztünk, nem számít milyen formában, akkor nincs mit tenni, nincs semmi, hogy jöjjön a Teremtő. Én személyesen nem tehetek semmit, nincs bennem a korrekció. Csak a köztem levő kapcsolatot a többiekkel kell korrigálni.

Kérdés

Egyszer elmagyaráztad a rendszert, hogy a nem valós kérést átforditani valós kérésre. Ez mit jelent, egyéni kérelem vagy általános?

Válasz

Nincs egyéni kérés! Én kiabálok egyedül, ezt nem hívják “egyéni” vagy ” általános “. A legfontosabb dolog, hogy miért kiabálok – az határozza meg az imát, hogy a “sokaság imája”, vagy nem.

Lehetséges, hogy én imádkozom egyedül, de az ima a társaság felé, ez jelenti a “sokaság imáját.”

A könyvelők, ha összegyűjtenek dolgokat, az ima?. Nem. Lehetséges egy személy, de ő kéri a kapcsolatra, a rendszer javítására, ez akkor az úgynevezett “sokaság imája.”

Tehát, ha közeledünk a a vizsgálathoz nagyon fontos, hogy megszerezzük a megfelelő alkalmazást. Egyébként, a tanulás eltávolit, és az “élet mérge” helyett  a “halál mérge” lesz. És látjuk az embereket eltávolódnak, elfutnak, leesnek. Honnan jön ez? Ugyanattól a Fénytől, amely nem helyesen működik, ő hozza a sötétséget, azaz, vezet téged a cél hosszú útja felé.

(BS)