Zohár

Zohár: VaYislah fejezet. 16. pont: “Az aki értéktelen rabszolgának tartja magát jobban cselekszik, mint az aki hiú módon megvonja magától a kenyeret” Mindez a gonosz hajlamról szól, mivel az állandóan gyanúsítja az embereket, az ember szívében és vágyaiban a büszkeséget növelve. És az ember követi azt fejét magasra emelve, ameddig a gonosz hajlam teljesen úrrá lesz rajta, őt a pokolva cipelve.

Mindez azt az állapotot írja le, melyet mindannyiunknak át kell élnie. A Kabbalisták azért ismerik azt, mivel maguk is keresztül mentek rajta.

Lehetetelen a személy számára felfedezni bármit is, hacsak azt nem saját tapasztalatán keresztül teszi. Mindez azt jelenti, hogy minden egyes személynek meg kell tapasztalnia a poklot? Igen! De mi is a pokol?

A pokol az az állapot amikor felfedezzük a gonosz hajlamot magunkon belül, mely hajlam irányít engem, és elszakít engem a Teremtőtől. Mindez egy szörnyű érzés, olyan mintha a szégyen lángjai vennének körbe minket. Látom mennyit vesztek mindezzel és mégsem vagyok képes magamon segíteni.

Ezt az állapotot minden egyes embernek át kell élnie, ahogy az írva van: “Az ember nem képes egyetlen parancsolatot sem véghez vinnie, azelőtt hogy azt meg ne törné”, és “Nincs olyan igaz ember a világban aki ne követett volna el bűnt”.

A vers: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és a Tórát annak korrigálására” azt jelenti, hogy nekünk mindig először is fel kell fedeznünk gonosz hajlamunkat. Abba bele kell hatoljunk, bele kell merülnünk, annak érdekében hogy felfedezzük mi is a gonosz.

Kezdetben nem látjuk még mi is a gonosz, mivel ha látnánk hogyan lennénk képesek abban elmerülni? Kezdetben az magába húz minket egy ragyogó fényes megjelenítéssel. Mindaz jónak és csodálatosnak tűnik, és ez az ahogy a gonosz megtréfál minket.

A személy aki előre halad a spirituális úton “beleás” lelkébe, megpróbálva felfedezni a Teremtő iránti adakozás formáját benne. Keresztül kell mennie a zavarodottság fázisán, és ezen a zavarodottságon keresztül leereszkedik a “pokol” állapotába. Ez az állapot minden szinten létezik, és csakis annak átélésével képes a személy megvizsgálni a benne rejlő gonoszt.

Minden amiről a Kabbalisták írnak a saját megértésükből, tapasztalatukból származik, annak a szabálynak megfelelően, hogy: “A bírónak csak az áll rendelkezésére, amit lát”. A Zohár szerzői személyesen átéltek mindent amit a fentiekben leírtak.

Reménykedjünk, hogy mi magunk is elérünk hasonló állapotokat, és végig megyünk a teljes úton, mely mindent magában foglal.

hzs

Zohár: Tudva levő hogy minden a “világból, évből és lélekből” áll.

A személy magát és a világot korlátozásokon keresztül érzékeli, mely korlátozásokat “világnak, évnek és léleknek” hívunk. A “világ” az minden amit a személy érzékel, mint a tér mely körbeveszi őt, melyben ő és minden más létezik. Az “év” az a cselekedetek szekvenciája, idők, és állapotok melyeken a személy keresztül megy, azokat úgy fogva fel, mint ok és okozat. Ez adja mg a személynek életének, és az idő folyamának érzetét. A “lélek” az a személy, aki azt érzi létezik, és a térben és időben él.

Ezáltal létezik egy személy, az őt körülvevő világ, és a változó valóság érzékelése – világ, év, lélek. Mindannyian így érzékeljük létezésünket. Azonban a valóságban a “világ, év, lélek” limitációi nem léteznek. Mindazok a Felső Erő-nek felelnek meg, mely ezeket az érzéseket, koordinátákat és határokat lefesti bennünk belül.

A Kabbala tudományában megtanuljuk, hogy létezik Malhut és Bina. Amikor mi érzékeljük létezésünket Malhut-ban, mi úgy érezzük a földön állunk, amikor létezésünket Bina-ban érzékeljük úgy érezzük a felhők között vagyunk, és amikor úgy érezzük Malhut és Bina között vagyunk úgy érezzük a föld és ég között lebegünk.

A Felső Erő festi le számunkra a teljes világot, mely körbevesz minket, és a mi létezésünket abban. Azok olyanok, mint vektorok a számítógép képernyőjén, megadva nekünk az idő és tér érzetét, mely sok objektumból áll. Azonban mindezek csak erők melyek a színes 3 dimenziós képet illusztrálják számunkra és bennünk.

Mindez igazából egyetlen erő, de annak behatása olyan módon jelenik meg számunkra hogy az időre, térre és mozgásra oszlik fel, vagy ahogy a Zohár könyve mondja világra, évre és lélekre. Ennek eredményeképpen mi azt érezzük mi egy világban létezünk ahol minden mozog és létezik folyamatos módon.

Azonban mindez csak egyetlen erő behatása rajtunk. Ez az az erő, mely mindezeket a különböző benyomásokat teremti, megadva nekünk a saját magunk és a 3 dimenziós tér és idő érzékelését.

hzs

Ha érzem az ördögi erőket, ez azt jelenti, hogy képes vagyok megérteni , kik a  jó erők, akik szemben állnak az ördögi erőkkel. Mindazonáltal én nem vagyok a jó erők befolyása alatt, ehelyett és az ördög tartományába kerültem.

Például van egy otthonom, ami egy jó, meleg, biztonságos hely. De éjjel egy sötét erdőben találom magamat, ahol félek és nyomorultul érzem magamat, mert nekem van valamim, ami jó, és amit összehasonlíthatok vele. Mégis ha nem lenne egy jó és meleg otthonom, nem szenvednék, egyszerűen csak alkalmazkodnék ahhoz, hogyan kell az eredőben élni. Nem nézne ki sötétnek és félelmetesnek, mert a normális életem lenne.  Ugyanígy, megszoktuk az életet ezen a világon, minden világok legrosszabbikán.

Ez a megértés kell , hogy segítsen, hogy elkerüljük, hogy megzavarjanak a képek, amit a Zohár leír.  Ha a félelmetes karakterekről olvasunk, mondanunk kell magunknak, hogy „mindez csak bennünk létezik”. Ezek az én vágyaim, amelyektől élvezetet kell kapnom minden démon, szellem, és pokol pont itt van.

Ezt pontosan meg kell értenünk. Különben a pokol és a menny mindenféle materiális képe képződik nekünk, amelyek a szokásos vallásokban azt mondják nekünk, neked tilos ide menned, de amoda meg mehetsz. Ezért alkotott BaaHaSulam egy kommentárt a Zohár könyvéhez” az volt a cél, hogy megszabaduljunk ezektől a művi csinált képektől, és hogy mindegyik után magunkban kutassunk..

A Tora belső részét tanulmányozzuk, ami elmondja, hogy minden az emberen belül van, és az ember egy kis világ. Minden én vagyok, és nem létezik más rajtam kívül. Az egyetlen dolog, ami bennem létezik, az a Teremtő.(a Fény). Vagy ennek ellentétes felfogása. Csak Ő van és Én, és Ő megmondja nekem, hogy hogyan tárhatom fel Őt a saját rejtettségéből. Szándékosan rendez el mindent így, ahol erőfeszítéseim és kutatásom erdeményeképpen feltárom Őt.

Kijavítva a vágyaimat, eljövök, hogy megismerjem Őt, az Egyet, aki alkotott engem ebben a formában. Elérve a Teremtőt, én elérem magamat, minden tulajdonságomat és képességemet. Hogyan érem el ezt a korrekciót?  Állandóan kérem a segítségét, hogy összegyűjtse és megértesse a lelkem bizonyos részeit.  Válaszul , ő jön és feltárja magát nekem, és elkezdünk együtt dolgozni, és egyesülünk ezen munka által.

A rendszer, amivel dolgozunk, a lelkünkké lesz, ahol  Ő és Én együtt létezünk. És minderről a Zohár beszél nekünk.

Zohár: “Ezáltal ők nem ehetnek…a combvéna inából (Gid HaNaseh). Az tiltva van még élvezetek céljára is, és még a kutyának sem adhatjuk oda.

Miért hívjuk azt úgy, hogy “Gid HaNaseh”? Mivel az mozgást okoz (Menase), eltávolítja az embereket a Teremtő szolgálatától. És ezáltal megjelenik a gonosz hajlam.

Itt a Zohár elmagyarázza hogy a vágyak összességéből mely vágyakat használhatjuk fel, és melyeket nem, valamit azt hogyan korrigáljuk, és kapcsoljuk magunkat azokhoz, és azokat egymással. Mindezen vágyak önzőek, a saját magunk élvezete irányában, és ennél fogva bizonyos megszorításokat kell felállítanunk amikor őket használjuk.

Mi képesek vagyunk vágyakat bizonyos Aviut (durvaság) szint alatt korrigálni, azáltal, hogy adakozás érdekében használjuk fel őket – azaz hogy az adakozás érdekében szerzünk meg általuk. Ezen Aviut szint feletti vágyakat csak “adakozás az adakozás érdekében” módján vagyunk képesek használni.

Emellett vannak olyan vágyak, melyeket egyátalán nem szabad használnunk, hanem csak megszorítani vagyunk képesek őket. Azon szavak, hogy “tiltott”, “nem szabad” azt jelentik, hogy “nem vagyunk képesek”. Ez az egyetlen fajta tiltás mely a spirituális világban létezik.

Azonban mivel vágyaink eredendően korruptak, ahogy az írva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot”, az első lépés útunkon a gonosz felfedése, leleplezése. Utána azáltal haladunk, hogy korrigáljuk vágyainkat – azáltal, hogy kicseréljük szándékunkat a “megszerzésről” az “adakozásra”, a könnyebbtől a nehezebbek felé haladva, az egyszerűtől, a komplikáltabbig.

A Zohár elmagyarázza hogy nekünk változásokat adnak, hogy a teljes képet felfedezhessük minden állapotban, azonban mi azt csak egy bizonyos fokig fedhetjük fel, mintha az össze lenne sűrítve, mintha mi abba belemerülnénk. Ennél fogva minden szinten összes vágyainkkal rendelkezünk, a teljes lélekkel. Más szóval ugyanazt a Végtelen Világot mutatják be nekünk különböző mértékben, felbontásban.

De bármi is történik, minden vágyat meg kell különböztetnünk minden állapotban. Ennél fogva bár mi még nem értük el azt az állapotot, hogy képesek legyünk hatalmas, magasröptű és különleges vágyainkat korrigálni, ennek ellenére azáltal, hogy olvasunk ezekről a vágyakról, melyek még nem jelentek számunkra egyéni spirituális munkánk során, mi felébresztjük a Fényt azokon a szinteken, és ezek a Fények cserébe korrigálnak minket.

hzs

Zohár: És bár a kőszív (Lev HaEven) esszenciája nem korrigálható, a szín ennek ellenére korrigálva lesz, mivel annak fekete színe benne foglaltatik az első kilenc Szfira szentségének (adakozás) 3 színében, és általuk illuminációt és korrekciót kap. Ez lehetővé teszi, hogy létezzen, és hogy alkalmassá váljon arra, hogy a jövőben (a Végső Korrekciókor) megkülönböztethessük.

Ahogy én megnövelem vágyamat, hogy hasonlóvá váljak a Teremtőhöz cselekedeteim által, azáltal, hogy vágyamat (Malhut) az adakozás érdekében felhasználom, én elkezdem érzékelni a Teremtő cselekedeteit és tulajdonságait a lelkem első kilenc Szfirájában. Ugyanakkor semlegesítem és nem használom azokat a vágyakat, melyek a Malhut-hoz (kőszív) tartoznak. Ennek az analízisnek az eredményeként, és azon erőfeszítéseim alapján hogy elkerülöm a Malhut (kőszív) vágyaival való dolgozást, Malhut egy apró illuminációval itatódik át.

Később ahogy én teljesen hasonlóvá váltam az első kilenc Szfirához adakozási vágyamban, azáltal, hogy vágyaimat amekkora mértékben csak lehetséges korrigáltam, és őket az “adakozás érdekében” készítettem fel, felfedezem, hogy még a kőszívet is képes vagyok az adakozás érdekében felhasználni. Azt találom, hogy pontosan azért, mert mindig elutasítottam azt, és távol tartottam magam tőle, és nem voltam hajlandó azt használni, ezáltal az megkapta az adakozás benyomását. Ezáltal az magába foglalta az összes olyan szín ármyalatait, melyeket én az első kilenc Szfirában használtam.

Csak néhány szín létezik – fehér, vörös, zöld és fekete, és mindegyiket használhatom a fekete kivételével. Mivel én nem használom a fekete színt, a többi szín megengedi, hogy azokat egy bizonyos szintig magába foglalja, és ennek eredményeképpen alkalmassá válik a felhasználásra. Ez a jelentése annak a versnek: “A jövőben a halál angyala, önzőség mind szent angyalokká válnak, azaz a szeretet és adakozás tulajdonságaivá”. Más szóval a Végső Korrekciókor a “tiltott” kifejezés vissza lesz vonva, mivel meg lesz az erőnk arra, hogy minden vágyunkat a mások érdekében használjuk fel.

És akkor az összes tiltás és megszorítás eltűnik az idő, tér és mozgás tengelyeiben. Ezt az állapotot hívjuk a Végtelen Világnak – egy világ megszorítások határok nélkül, ahol létem határtalan, és én végtelen lehetőségekkel rendelkezem.

hzs

Amikor a Zohárt tanuljuk, nem próbálunk meg minden egyes tanult jelenséget elmagyarázni, ahelyett érezni akarjuk azokat. Hogyan is lehetne elmagyarázni olyan valamit amit az ember még nem érez vagy lát? Ezért van az, hogy mi csak arról az erőfeszítésről beszélünk, melyet a személy akkor tesz amikor el akar érni valamit amit nem ismer, lát vagy képes megragadni, de hajlandó mindent megtenni, hogy ahhoz közelebb kerüljön.

Én azt tanítom nektek hogyan koncentráljatok a spirituális világra. Amikor megszerezzük a spirituális látásmódot, akkor érezni fogjuk azt, és később majd meg is értjük azt. Ez a jelentése annak a versnek: “A bírának csak az áll rendelkezésére, amit lát”. Mi az értelme annak, hogy memorizálunk bizonyos neveket, ha nem tudjuk azok mire is utalnak? Mi most azt tanuljuk, hogyan szerezzük, értsük meg azokat, mivel teljes megértés az amikor valamit a legtisztább módon érzékelünk minden érzékszervünkben és a szívünkben. Mi abban létezünk, teljesen belemerülünk a spirituális világba, és aktuálisan eggyé válunk vele.

Mi arról beszélünk, hogyan lépjünk be az új világ érzékelésébe, mint egy kisbaba mely világunkat kezdi egyszerűen, természetes módon megismerni. Mi semmit nem magyarázunk el a kisbabának kezdetektől kezdve. Neki először is meg kell töltenie magát a világunk különböző benyomásaival, és akkor azáltal, hogy képes különbséget tenni különböző tulajdonságok (hideg, forró, fényes, sötét, kemény, puha) elkezd egy elmét formálni mely megérti majd mi felé kell igyekeznie, és mitől kell távol tartania magát. Elkezdi megkülönböztetni mi kellemes és mi nem kellemes, mi az ami jó számára és mi az ami rossz, mi igaz, és mi hazug, mi az amit szeret, és mi az amit nem szeret.

Azonban a spiritualitással kapcsolatban mindez csak azután történik miután mi felfedeztük a Felső Világ egy darabkáját érzéseinkben. Azonban most mi csak vágyunk erre a felfedezésre, és ennél fogva nem akarjuk pontosan elmagyarázni mi az ami benne van, mi csak segíteni akarjuk ezen érzések megjelenését magunkban.

“Defókuszálnunk” kell látásunkat ebből a világból, és abba kell hagyjuk annak látását annak érdekében, hogy elkezdjünk egy új fókuszon keresztül látni, azáltal, hogy figyelmünket valami másra fordítjuk. Ez olyan mint azok a 3 dimenziós képek, melyek először úgy tűnnek, mint rendszertelen formák kaotikus gyűjteménye. De ha mi megváltoztatjuk fókuszunkat és abbahagyjuk azt, hogy a kép külső felületére koncentrálunk, he megpróbálunk belekukkantani, és nem a képre magára koncentrálni, hanem szándékosan abba bele akarunk hatolni – akkor elkezdjük azt látni. Ugyanezt az erőfeszítést kell tegyük – de érzéseinken belül és nem látásunkkal – amikor a Zohár könyvét olvassuk, és akkor evilági érzéseinken keresztül elkezdjük érezni a Felső Világot.

hzs

Báál HaSzulam azt írja, hogy “Nincs magasabb, mint az igazság, és nincs alacsonyabb, mint a hazugság”. De honnan tudhatjuk mi az igazság és hol találjuk azt? A dolgok csak elképzelésünkben és fantáziáinkban tűnnek igaznak, de mi tudjuk, hogy bármi ami ma igaznak tűnik, holnap hazugsággá válik. Mindez azért van mert vágyaink változnak, és amikor azok megváltoztak minden általunk felfogott tény ugyancsak megváltozik. Mivel az anyag megváltozik a forma is, ami tegnap még az anyagban látható volt nem látható már számunkra többé.

Ebből az következik, hogy ma mi az anyagba öltözött forma alapján működünk, és mi azt tartjuk igazságnak. De holnap eldobjuk azt, és azt mondjuk mindez hazugság volt, attól függően mit látunk holnap. Nekünk mindig a vágy alapján kell cselekednünk, és mi is abban a formában vagyunk, amibe éppen abban a pillanatban a vágy beöltözik. Nem érdekel minket, hogy milyen más módon gondolkoztunk több száz évvel ezelőtt, és milyen más formában gondolkozunk majd mostantól 200 évre. Minden új lesz – új életünk lesz, új égbolttal és új földdel. Ettől függetlenül nekünk minden döntésünket a mai adatok alapján kell meghoznunk.

Ebből az követezik, hogy nincs jogunk másokat megítélni – azokat akik felettünk, vagy alattunk helyezkednek el. Hogyan vagyunk képesek valakit megítélni a mi szintünk alatt, ha az a valaki még nincs korrigálva? Végül is ő helyesen cselekszik helyzetének megfelelően.

Az összes hiba, probléma és büntetés azért érkezik hozzánk, hogy minket egy formába öltözött anyaggá “tömjön”, hogy mi ne válasszuk le magunkat az anyagtól, és ne kezdünk bele absztrakt érvelésekbe. Nagyon fontos, hogy ezt szem előtt tartsuk amikor a Zohárt tanuljuk. Végül is a Zohár szándéka az, hogy minket a spirituális világba vezessen, és ezen a területen nagy a kísértés arra, hogy fantáziákba és misztikumba tévedjünk. A testünk kifejezetten vágyik erre, mert azáltal kevesebb szenvedést érez.

Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy magunkat az anyag keretein belül megtartsuk. Ezáltal korrekciót végzünk. Az adakozás formáját kell belehelyezzük a megszerzés önző formájába, de azok nem illenek egymáshoz, azok abszolút ellentétesek, és ez által a munkánk kifejezetten nehéz!

Ezért van az, hogy a Zohár annyi erőfeszítést tesz, hogy arra figyeljen mi is történik velünk, és milyen formába öltözünk. Végül is azáltal, hogy elválasztjuk magunkat az anyagtól mi már most azt képzelhetnénk, hogy a Végtlen Világban vagyunk.

hzs

Amikor olvasod a Zohár könyvét minden szót és nevet állandóan két fogalommá (tulajdonsággá, erővé, kategóriává) kell lefordítanod, amik mindent összefognak, ez a két fogalom a Fény és a vágy.  Mindenkinek azt kell mondani magának: Minden szó különböző vágy és minőség  bennem. Felismertem őket magamban, és példaként használom őket, mert általuk a Teremtő megmutatja  a lelkem struktúráját, a világomat, a belső struktúrámat  és mindent ami létezik., amit Ő teremt. Ezáltal feltárja az örök állapotot nekem.

Ez az, ahogy megpróbáljuk felfedezni, hogy a Zohár miről szól. És nem szabad kétségbe esni azért, mert mindent erőfeszítés árán érünk el. Mindannyian a szükséges erőfeszítéseink megtételén fáradunk. Ez feltárja a Felső Világot.

Nem számít , mennyire meg vagyunk zavarodva a lecke alatt, mennyire „dermedt” az én állapotom, mennyire nem érezzük képesnek magunkat eszünkben és szívünkben (a megértésben és az érzelemben) , ezekből az erőfeszítésekből semmi sem függ tőlünk. Meg kell köszönni a Teremtőnek , hogy alkalmat adott arra, hogy ezen könyv közelében lehessünk.

Kabbalisták a Zohár könyvét egyszerűen úgy hívják  „ a Könyv” hangsúlyozva, hogy nincs más könyv.  Azért van ez, mert a könyv utal a struktúrára, a rendszerre vagy módszerre, amelyek feltárják a Teremtő teremtését.

Ez nem azon múlik, hogy készül  fel az ember arra, hogy elolvassa a könyvet, ez a lelkén múlik.. Mindazonáltal most ő a legjobb lehetséges állapotban, van, ül ezen könyv előtt , és elkezdi tanulni a Zohár leckéit.  Ez azt jelenti, hogy képes arra, hogy felfedezze azt.

ft