Zohár

“Előszó a Zohár Könyvéhez” 9. pont: Ahogy az a Zohárban a Második Megszorítással kapcsolatban írva van, a Zohár nem beszél az Acilut világáról önmagában, mivel azt csak a könyv fehér hátterének tartjuk. Ahelyett csakis a három világban, BYA-ban érzékelhető illuminációjáról tanulunk, mely világok olyanok mint a tinta, azaz a betűk, és azok különböző változatai a könyvben az Acilut Világának fehér hátterén.

Minden az élvezet iránti vágyon belül történik. Az összes betűk érzékelés edényei (Kelim), melyek az élvezet iránti vágy különböző formái, mely formákat a Fény hatására vesznek fel.

Ahogy a Fény befolyásolja a vágyat, azt a fejlődés különböző fázisain – Sores (O), Alef (1), Bet (2), Gimel (3), Dalet (4) vezeti keresztül. Az eredmény Malhut, melyet Kli-nek, edénynek nevezünk – azaz a megszerzés edényének.

Ezt kifejezhetjük egy másik módon is, hogy létezik a Keter – Rosh (fej), és onnan a Taamin (ízek), Nekudot (a betűk alatti pontok, melyek a mássalhangzókat jelképezik), Tagin (a betűk feletti koronák) és az Otiyot (betűk) terjednek ki lefelé. A betűk az utolsó Resimók (emlékképek) a Nekudot-okból (a Fény eltűnése által).

Mindenesetre mi csakis a vágyról beszélünk, ez az egyetlen dolog, amiről a Zohár könyve beszél. Nekünk rá kell hangolnunk magunkat pontosan erre a fajta érzékelésre – hogy mi csakis a vágyról beszélünk, és mindarról ami azon belül történik.

A Zohár nem tárgyalja azt, hogyan tervezi a Fény a cselekedeteit, hogyan ereszkedik le hozzánk, irányít minket, és működik a színfalak mögött. Ez nem tartozik ránk, mivel mi nem vagyunk képesek megérteni az absztrakt formát és az esszenciát. Mi egy térben vagyunk, melyet az “élvezet iránti vágynak” nevezünk, ez az ahol élünk. Ez a miénk, és mi hozzá tartozunk.

Ez képes kell, hogy legyen minket a megfelelő megközelítésben tartani a Kabbala teljes tudományának tanulásakor, beleértve a Zohár tanulását. A Kabbala soha nem beszél bármi másról, mint a lélekről.

Az egyetlen dolog amit a Kabbalában megbeszélünk az, hogy a Kabbalisták hogyan fedezték fel az élvezet iránti vágyat, melyet a Teremtő teremtett, és melyet a léleknek hívunk, valamint, hogy mi is történik ezen a vágyon belül. A mi teljes tanulásunk csakis ezzel a céllal történik: hogy felfedezzük a Teremtőt a teremtett lényen belül, azaz a lelken belül.

Azonban az a személy aki a Tórát, vagy a Kabbalát más célból tanulja ahelyett, hogy azt azért tenné, hogy felfedezze az adakozás és szeretet tulajdonságát az élvezet iránti vágyon belül, akkor az nem igazán tanulja a Tórát, sőt ő azt a halál italává változtatja és egyre messzebb kerül az igazságtól.

hzs

Zohár: Fejezet: “Engedj el, mivel a nap felkel”.

Amikor a Teremtő feléleszti Izrael fiait, és megmenti őket a száműzetésből, egy nagyon keskeny kicsiny ajtó nyílik meg számukra a Fény felé. És utána egy másik ajtó nyílik meg, kissé nagyobb mint az előző. És ez folytatódik, ameddig a Teremtő ki nem tárja az összes felső kaput, melyek a föld mind a négy sarka felé néznek.

Ennél fogva a menekülés nem érkezik hozzájuk azonnal, hanem úgy, mint a reggeli hajnal, mely fokozatosan virágzik ki, ameddig a nap teljesen fel nem kel.

A menekülésünk garantálva van – a szeretet és adakozás tulajdosnágának megszerzése, mely a Teremtőben létezik, mely a vele való összeolvadáshoz vezet.

És ez az amit a Teremtő Izrael fiaival tesz...Izrael mindenkire vonatkozik, aki közelebb akar kerülni a Teremtőhöz, mivel Isra-El, azt jelenti, hogy “aspiráció a Teremtő felé”, függetlenül a személy korporeális elődeitől. Végül is a Zohár az összes “Babilóniaihoz” beszél – mindannyiuinkhoz…és a közöttük levő igazakkal. Ez azokra vonatkozik, akik arra vágynak, hogy felfedezzék a Felső Szintet annak érdekében, hogy igazolhassák a Teremtőt, ahelyett, hogy káromolják gyanúsítsák Őt.

Ő fokozatosan menti meg őket, nem egyszerre. Ez olyan mint az az ember aki sötétségben élt egész életében, amennyiben Fényt akarunk adni neki, először azt kis sugárban kell, hogy felfedjük, mint a tű foka, és utána apránként, lépésről lépésre fokozatosan növelni azt, ameddig az egész Fény illuminál számára.

Mindez a mások iránti szeretet és adakozás Fényéről szól, mely csak akkor jelenhet meg, amennyiben mi kollektíven beleegyezünk hogy arra vágyunk, azt követeljük. Ezért van az, hogy mindez fokozatosan fedődik fel számunkra, akkora mértékben, amenniyben mi megértjük természetünket, és hogy mekkora mértékben vagyunk ellentétesek a Teremtő adakozó természetétől.

Ez az ahogy mi felfedezzük lelkünket – a legkisebb Fény sugártól a teljes spirituális Parcuf felfedezéséig, mely a teljes HaVaYah és a három vonal, melyet “Izrael 12 törzsének” – azaz a lélek 12 tulajdonságának nevezünk.

hzs

Valahányszor el kezdjük olvasni a Zohár könyvét arra kell hangolnunk magunkat, hogy azon az anyagon menjünk át, amit ezen könyv nagy szerzői előkészítettek számunkra Ők azt mondják nekünk, hogy az egyetlen dolog, ami teremtetett, az az élvezet vágya. Ennek a vágynak két formája van arra hogy felfogjuk a valóságot (felfogjuk a Teremtőt).

Az első a vágy direkt percepciója,  amit fentről le felének mondunk. Ebben a formában a vágy csak az lehet amit pontosan most érzünk .magunkon belül. Ezt a percepciót ezen világnak hívjuk. A második percepció ami a vágy felől „kívülről” jön Ez az, amikor nem magunkat töltjük fel, hanem másokat(vagy akik másnak látszanak)

Mi nem vagyunk hozzászokva a második fajta percepcióhoz, mert nem születtünk vele. Furcsának és idegennek tűni nekünk, és bár a Zohár könyve szerzői azt mondják nekünk, hogy ez a legtermészetesebb, mert ez a természettől (Teremtőtől) származik  Továbbá ehhez a kis világhoz hozzáadva, amit magunkban érzünk, van egy másik hatalmas világ  rajtunk „kívül”

A Zohár tanít minket, úgyhogy  megszerezhetjük a testen kívüli valóságnak ezt a további percepcióját  Ez okból, ha akarjuk látni, hogy a Zohár  miről beszél,  rá kell hangolodnunk inkább a kint lévő valóság percepciójára, mint a bent lévőre.

Ez a könyv sok olyan dolgot leír, amelyek jelenségnek tűnnek ezen a világon, úgy mint mágikus teremtmények, mint angyalok, szellemek, vagy démonok  Mindazonáltal eltekintve, hogy milyen realisztikus és szupernaturális dolgok jelennek meg nekünk, a Zohár a rajtunk kívül lévő percepciókról beszél. Ezért, ha meg akarjuk érteni, hogy a Zohár mit akar mondani nekünk, vagy inkább mit akar feltárni bennünk, ugyanabba az irányba kell állítani magunkat, ahelyett, hogy a saját feltöltödést választanánk, ehelyett a kívül lévő .valóságot választjuk

ft

Annak érdekében , hogy az igaz valóságot lássuk, semmi mást nem kell elképzelnünk, mint a saját vágyainkat. Születésünk óta arra lettünk kondicionálva, hogy egy mozit nézzünk, ami rajtunk kívül van. Mindazonáltal az egész csak a belsőnkben van. Mindazonáltal ez a tény nem a valóságot hívja életre, mert a valóság maga a vágy.

Általában azt gondoljuk, hogy a vágy az csak egyszerűen az, ha valamit megkívánunk. Mindazonáltal a vágy az valami. A fal, ami  utunkat állja,  az szintén a vágy, ha ellene megyünk, akkor mi a vágy ellen megyünk.  Minden körülöttünk vágy vagy erő, amik valamilyen módon le vannak festve a képernyőn. Ha képeket nézünk a számítógép képernyőjén, nem gondoljuk azt , hogy valódi objektumok vannak a számítógépben. Tudjuk hogy a képeket elektronikus erők hozták létre. De mégis, ha nézem ezt a világot, ezt nem így érzékelem, mert mi nem látjuk az ernyőt, amire ez a világ vetítve van

A valóságban minden sokkal egyszerűbben megy végbe.  Amit mi a számítógép ernyőjén látunk, az úgy tünik, mint ami rajtunk kívül működik, magán az ernyőn, és a képek onnan kerülnek a szemünkbe, ott feldolgozódnak, össze lesznek hasonlítva azzal, amit a memóriánkban tárolunk, és azután fel lesznek ismerve az agyban elektrokémikus folyamatok  által. Mindazonáltal, amikor látjuk a világot, magunkon belül látjuk, az agyunkban. Ez az amikor a világunk projekcióját látjuk,  amelyik úgy létezik, mintha kívül lenne. A valóságban ez szintén csak vetítve van a képernyőre, ahol elektromos erők festik a képet. Miközben mi azt gondoljuk, hogy ez a kép bennünk van elhelyezve.

Ha közelebb jövünk az autentikus észleléshez a Zohár könyvének segítségével, akkor egy világot látunk magunk előtt erőkkel és tulajdonságokkal.  Ezeket az erőket és tulajdonságokat egy általános erő irányítja, a Teremtőé.  Elérve ezt a víziót és realizációt, feltárjuk a Teremtőt, aki a mi legnagyobb vágyunk. Ez a feltárás a mi vágyainkon belül jön létre, a Teremtő vele ekvivalens formáját illetően. Az egész Zohárnak az a célja, hogy a valós világ igazi percepcióját felfedje.

Zohár: Írva van a bűnöző Bálámról: “Ő egyedül sétált…mint a vipera az úton”, mint a kígyó mely egyedül csúszik mászik, és a holló bolyongó utakon. Szóval Bálám egyedül sétált, hogy erősítse a tisztátlanság szellemét.

És így van ez minden személlyel aki egyedül sétál, még fontos helyeken is, még a városban is, ismert helyeken, magára vonva a tisztátlanság szellemét. Így írva van: “Az ember ne sétáljon egyedül az úton és a városban” – hanem csakis másokkal együtt, még ott is ahol emberek sétálnak és laknak.

És ugyancsak: “Az ember ne sétáljon egyedül éjszaka” – mivel olyankor nincsenek emberek.

Mindaz azt akarja mondani nekünk: Lépjünk egységre barátainkkal. A Kabbalisták azt mondják, hogy nem indulhatunk a spirituális útnak egyedül. Amennyiben útra akarunk kelni, de az út az sötét és nem vagyunk képesek semmit sem látni mivel nincsen Fény (hiányzik az adakozás tulajdonsága, és még nem kapcsolódtunk össze a sőpirituális rendszerrel a többi lélekkel), akkor nem hagyhatjuk el “házunkat” egyedül. Sötétben vagyunk, mivel egyedül vagyunk.

Egyetlen lépést sem szabad tennünk, az nem válik hasznunkra, mivel nem vagyunk még képesek másokkal egységre lépni önzöségünk ellenében. Egyetlen lépést sem szabad tennünk, mivel az a lépés nem a megfelelő irányban lesz – az adakozás irányában, a szeretet irányában, a Teremtő felé. Először is egységre kell lépnünk másokkal, és aztán jöhetünk elő. És ahogy egységre léptünk hirtelen látni fogjuk, hogy nincs is éjszaka kinn, hanem nappal van.

De éjszaka nem szabad útra kelnünk, még együtt sem, mivel ez azt jelenti, hogy nem értük még el a szükséges egységet. Ahogy azt a Zohárból láthatjuk, amikor eljön az éjjel, el kell rejtőznünk “barlangunkban” – a Bina tulajdonságában (adakozás), mint Noé menedékhelyén.

Most lépjünk egyet vissza és kérdezzük meg: Mi mindennek az értelme? A Zohár célja nem az, hogy elijesszen minket hátborzongató mesékkel. Inkább ez egy szent könyv, mely a megfelelő megközelítést mondja el nekünk lelkünk korrigálásra. Ki kell nyissuk ezt a könyvet azzal a vággyal, hogy mindezeket az erőket magunkban egyesítsük, azokat a vágyakat és tulajdonságokat melyekről olvasunk. Azok mind bennünk találhatóak.

hzs

A személy az egy kis világ. Az egész világ – az Univerzum és minden amit magam körül látok – az bennem van. Mindaz csak a vágyamon belül létezik. Ennél fogva amikor elérjük a Végső Korrekciót (Gmar Tikkun) az azt jelenti, hogy teljesen kinyitjuk vágyunkat minden lehetséges érzésre, érzéskelésre. Meg kell növelnem a vágyamat maximumára, és éreznem kell benne mindent ami érezhető. Ez jelenti korrekcióm befejeztét.

Jelenleg embereket, állatokat, járműveket és csillagokat látok magam körül. A valóságban azok mind az én vágyaim, felosztva a kövületi, növényi, állati és emberu szintekre. Mindezeket magamhoz kell csatoljam, és azokat magamon belül kell éreznem amellett a sok másik világ mellett, melyeket meg nem fedeztem fel. Mindaz bele kell foglaljam majd belső érzékelésembe. Akkor a valóság nem válik majd külső és belső valósággá, mindazt egy egységként érzékelem majd.

Csak egy vágy van, semmi más nem létezik. A vágy Dávidnak, Ábrahámnak, Izsáknak, Mózesnak, Józsefnek nevezett tulajdonságokból, a jobb és baloldalból, az Édenkertből kifolyó patakból, Imából, Binából, a felül levő Mennyországból és alul levő Pokolból és sok más részletből áll. Mindezen dolgok a vágyunkon belül léteznek. Lehetetlen azt gondolni vagy elképzelni, hogy valami a vágyon kívül található, mivel a vágy az egyetlen teremtmény.

El kell kezdjem megismerni ezt a vágyat. Én azon belül élek ebben a pillanatban is, de nem vagyok tudatában ennek a ténynek. Én állandóan a vágyat használom és cserébe az irányít engem. Az egész életem olyan mint a mókuskerék, és én még csak észre sem veszem azt.

Ezért tanulom a Zohárt – mivel az visszaadja eszméletemet, tudatomat.

hzs

Amikor a Zohárt olvassuk, amilyen keményen csak lehet meg kell próbálnunk magunkat elvonni a korporeális képektől melyek felemelkedhetnek elképzelésünkben. Harcolnunk kell azzal a késztetéssel, hogy materializáljuk ezeket a koncepciókat, és csak az egyetlen dologra kell koncentrálnunk: a vágyra, melyen belül csak két működő erő található: az adakozás és megszerzés, mely számtalan stílusban jelenik meg.

Az általános vágy az sok egyéni vágyra van felosztva, mivel a Fény befolyásolja azt, és ez a befolyás különböző tulajdonságok megjelenését okozza, különböző hajlamokat az adakozásra és megszerzésre. A különböző vágyak mindenfajta kapcsolatokat hoznak létre egymással, mint taszítás, összeolvadás, vagy konfliktus egymással. Mégis mi mindig csak egy vágyról beszélünk mely a teremtés anyaga, az egyetlen dolog melyet a Teremtő teremtett. A Fény befolyásolja a vágyat, és a vágy vastagságától (Aviut) függően a Fény befolyását különböző módokon értelmezi, és annak alapján igazítja magát a Fényhez.

A Zohár pontosan elmagyarázza nekünk a Fény hatását a vágyra, bár általában nem említi meg a Fényt mint eredeti okot, és csak arról beszél ami a vágyban történik. Ez hasonló ahhoz, ahogy a mi világunkban mi látunk különböző tetteket, vagy a Fény behatását, és mindenhez úgy állunk, hogy: “az ami történik”, anélkül, hogy azt a tettek eredeti okához kapcsolnánk.

Nagyon sok tett történik a Fény hatására a vágyon belül. Azonban van a tetteknek egy kis része, mely a vágytól magától származik: ezt hívjuk szabad választásnak, akaratnak. Mi képesek vagyunk kiválogatni ezt a szabad vágyat az összes cselekedet gyűjteményéből, és ha azt megfelelően irányítjuk akkor hívhatjuk magunkat “emberi lénynek”.

Ennél fogva mi csak a vágyon belüli tulajdonságok fokozatairól beszélünk. Nincsenek elképzelt képek.

hzs

Amikor a személy elkezdi a Zohár könyvét olvasni, gyakran az “alvás” állapotában találja magát, és onnantól kezdve el kell kezdje magát ráhangolni az olvasásra és arra, hogy behatoljon az anyagba. Attól függően, hogy mennyire helyes a személy szándéka, hogyan pozícionálja magát, hogy fordítja át magát és nyomul egy bizonyos irányba, annál inkább halad majd a megfelelő irányba amikor a könyvet olvassa. Ennél fogva nagyon fontos, hogy a személy szakítsa el érzéseit és gondolatait a földi dolgoktól, és fókuszálja azokat újra olyan módon, ahogyan a Zohár könyvét megírták.

Sok módja van annak, ahogy az ember “megszerveztehti” magát, és felkészülhet a Zohár szövegének olvasására. Álljon itt egy lehetőség:

Csak egy dolog lett teremtve: a vágy mely beteljesülést vár a Fénytől (a Teremtőtől). Ez a vágy, az emberen belül, megtelhet azáltal, hogy magunkat nagyobbnak, magasabbnak és erőssebbé tesszük mint mások. Ugyanakkor ugyanez a vágy megtelhet magunkon kívül is, azáltal, hogy másokat teljesítünk be. Ebben az esetben minnél jobban beteljesítünk másokat, annál inkább megtelünk mások beteljesülésének érzetével. Azáltal, hogy lemérjük ezt a beteljesülést magunkon belül, mi magunk is beteljesülünk.

Mindkét esetben mi vágyunk vastagságát használjuk, mind az 5 szintjét annak, de azt vagy saját érdekünkben tesszük, vagy mások érdekében. A Zohár arról az érzésről beszél nekünk, melyet az adkozás iránti vágyon belül érzünk. A Zohár azt mondja, hogy magunkat beteljesítő vágy nem természetes, mivel csak az természetes ami természetes a Teremtő számára. A Teremtő, az adakozás tulajdonsága ellentétes azzal a móddal ahogy mi hozzászoktunk az érzékeléshez, mivel mi ezzel a fajta érzékeléssel születtünk.

hzs

Kérdés:

Hogyan válik egy másik személy vágya az én saját életbevágó szükségletemmé?

Válaszom:

Ez csak akkor történhet meg, ha te valóban úgy látod , hogy ez így van. Nem szabad kényszeríteni magad, hogy adjál édességet és virágokat az embereknek. Vagy hogy mosolyog rájuk egész nap. És nem szabad, hogy egy hippokrata „aranyos személy” legyél. Ehelyett a Kabbala  a belső korrekcióról beszél, amely tudatosan történik, és annak eredményeképp, hogy látod a célt, látod, hogy a valóság hogy van elrendezve, és látod magadat összehasonlítva vele..

Akkor el kezdesz távolodni a dolgoktól, hogy amit  érzel az jó vagy rossz, mivel azok érvénytelenítik a szabad akaratot, és átfordítanak téged egy tehetetlen állat. Ehelyett te észreveszed a cél nagyságát, ez lesz a legmagasabb rendű dolog neked. Mindazonáltal nem értékeled az ígért egoista hasznot, hanem egy teljesen más elven alapul az egész.

De hogyan is lehetséges, ha az egész életünk, hogy az egész életünk egy jó és rossz érzés körül mozog, teljesülés vagy üresség között.  Ez azért van, mert ez aktuálisan egy új igaz vagy hamis kritériumot sajátít ki, Mely nem önnön kielégüléseden alapszik, hanem a spirituális fontosságon. Ezt a Fény hozza el neked , jóllehet nem is veszed észre..

Így jön el az adakozás ereje hozzád.  Ez valami, amit sohasem éreztél azelőtt,  és lépésről lépésre elkezd befolyásolni téged, átadva Bina minőségét neked, ami felete áll, minden kurrens kalkulációnak. Te különböző természetet sajátítasz el,  olyant,  ami pillanatnyilag barátságtalan, és a mérőrúddá válik az akcióidat és cselekedeteidet illetően.

Mindazonáltal, amit közben csinálsz, az arra jó, hogy felébressze benned ene az erőnek a befolyását. A Kabbala teljes módszertana abban áll, hogyan vonzad a Fényt, ami változást okoz benned. A segítsége nélkül, soha nem fogsz megváltozni magadtól. Mindörökre el leszel veszve a filozófia bonyolultságának labirintusában, . Másrészt, ha a Fény befolyásol téged, elkezdesz látni és tanulni mindent.

Ezért kezdtük el tanulni a Zohár könyvét , hogy mindenkinek (még a teljesen kezdőknek is) alkalmat adjunk arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a Fénnyel, amitől mi teljes mértékban függünk.

ft

A Zohár csak a vágyról beszél, arról ami abban történik, ami abban található. A barátaim és a vágyaim, olyan törekvésűek, melyek össze akarnak kapcsolódni egymással és annak érdekében, hogy felfedezzék a Teremtőt. Azok a vágyak melyek ez ellen működnek, azok az ellenségek.

Ez az ahogy, felosztjuk a valóságot.  Az “ez a világ”, vagy a “túlvilág” fogalma egy nemlétező dolog, valójában csak egy vágy létezik. Hozzá kell szoknunk ezekhez a definíciókhoz, be kell hogy fejezzük azt,, hogy a világot bármilyen más formában lássuk. Meg kell szabadulnunk attól a berögződéstől, amit születésünktől fogva magunkban hordozunk – hogy a világot egy olyan struktúrának látjuk, mintha  rajtunk kívül létezne. Éreznünk kell, hogy eddig elég hibás valóságérzékelésen mentünk keresztül, és most már vissza kell térnünk a helyes valóságérzékeléshez. Nem akarunk tovább már ebben az illúzióban létezni.

Meg akarom érteni a vágyamat, és fel akarom fedezni azt az erőt, mely benne működik. Ezt az erőt cseledetein keresztül tudjuk megérteni. Ezért van az, hogy a Zohár elmagyarázza, hogy hogyan kapcsolódnak össze a vágyaink egymással, és hogyan befolyásolják egymást. Azáltal, hogy megtanulom mi is történik vágyainkon belül, elkezdem megérteni ezt az erőt.

Ezt az erőt nem vagyunk képesek önmagában felfedezni, hanem kizárólag a vágyon belül kifejtett cselekedetein keresztül. Például hogyan ismerem fel a mágnest? Azáltal, hogy látom, hogy hogyan hat a fémdarabokra. Annak érdekében, hogy felismerjük ezt, az értelmünket kell használnunk, és meg kell értenünk az ok és okozat sorrendjét. Amennyiben ezt a jelenséget, egy kisgyereknek mutatnánk be, azt hihetné, hogy ami történik az egy csoda.

Mi a jelenségeket ok és okozat alapján érzékeljük, az anyagban létrejövő reakciójuk és annak következményei által. Nem látjuk az elektromos töltést, hanem csak annak hatását, ami egy mozgó, vagy forgó tárgyon keresztül nyilvánul meg. Tehát mi csak valaminek a megnyilvánulását érzékeljük, de nem vagyunk képesek annak lényegét megragadni, még a saját magunk lényegét sem tudjuk megragadni. Ezért van az, hogy a Zohár minden jelenséget, az általános vágyon belül magyaráz el.

A probléma az, hogy a Kabbalistáknak nem állnak azok a szavak rendelkezésükre, amelyek nem ehhez a világhoz tartoznak, ezért használják az úgynevezett  ágak nyelvezetét. Olyan szavakat kell, hogy használjanak, melyek eredetileg evilági dolgokat írnak le, miközben azok a spirituális valóságban található dolgokra utalnak. Valódi áldás, hogy ez a nyelvezet létezik, mivel ez lehetővé teszi, hogy függetlenül és önkéntesen lépjünk be a spiritualitásba, azáltal, hogy azt kívülről tanuljuk és értjük meg.

Hogyan ismerhetjük meg a spiritualitást, ha mi kívül vagyunk, és nem ismerjük azt, és nem tudunk semmit róla? A spiritualitással kapcsolatban olyan vagyok mint egy újszülött. A különbség az, hogy míg a kisbaba ösztönszerűen fejlődik, a természet (a Teremtő) által noszogatva, addig nekünk kérnünk kell Őt, hogy megadja az erőt ahhoz, hogy Felé közeledhessünk. Mégis azáltal, hogy ezt tesszük, mi szabad választásunkat gyakoroljuk, azt a szabadságunkat,  hogy saját döntésünk által  hasonlóvá váljunk a Teremtőhöz.

ford: HZS

lekt:KN