Amikor a Zohárt tanuljuk, nem próbálunk meg minden egyes tanult jelenséget elmagyarázni, ahelyett érezni akarjuk azokat. Hogyan is lehetne elmagyarázni olyan valamit amit az ember még nem érez vagy lát? Ezért van az, hogy mi csak arról az erőfeszítésről beszélünk, melyet a személy akkor tesz amikor el akar érni valamit amit nem ismer, lát vagy képes megragadni, de hajlandó mindent megtenni, hogy ahhoz közelebb kerüljön.

Én azt tanítom nektek hogyan koncentráljatok a spirituális világra. Amikor megszerezzük a spirituális látásmódot, akkor érezni fogjuk azt, és később majd meg is értjük azt. Ez a jelentése annak a versnek: “A bírának csak az áll rendelkezésére, amit lát”. Mi az értelme annak, hogy memorizálunk bizonyos neveket, ha nem tudjuk azok mire is utalnak? Mi most azt tanuljuk, hogyan szerezzük, értsük meg azokat, mivel teljes megértés az amikor valamit a legtisztább módon érzékelünk minden érzékszervünkben és a szívünkben. Mi abban létezünk, teljesen belemerülünk a spirituális világba, és aktuálisan eggyé válunk vele.

Mi arról beszélünk, hogyan lépjünk be az új világ érzékelésébe, mint egy kisbaba mely világunkat kezdi egyszerűen, természetes módon megismerni. Mi semmit nem magyarázunk el a kisbabának kezdetektől kezdve. Neki először is meg kell töltenie magát a világunk különböző benyomásaival, és akkor azáltal, hogy képes különbséget tenni különböző tulajdonságok (hideg, forró, fényes, sötét, kemény, puha) elkezd egy elmét formálni mely megérti majd mi felé kell igyekeznie, és mitől kell távol tartania magát. Elkezdi megkülönböztetni mi kellemes és mi nem kellemes, mi az ami jó számára és mi az ami rossz, mi igaz, és mi hazug, mi az amit szeret, és mi az amit nem szeret.

Azonban a spiritualitással kapcsolatban mindez csak azután történik miután mi felfedeztük a Felső Világ egy darabkáját érzéseinkben. Azonban most mi csak vágyunk erre a felfedezésre, és ennél fogva nem akarjuk pontosan elmagyarázni mi az ami benne van, mi csak segíteni akarjuk ezen érzések megjelenését magunkban.

“Defókuszálnunk” kell látásunkat ebből a világból, és abba kell hagyjuk annak látását annak érdekében, hogy elkezdjünk egy új fókuszon keresztül látni, azáltal, hogy figyelmünket valami másra fordítjuk. Ez olyan mint azok a 3 dimenziós képek, melyek először úgy tűnnek, mint rendszertelen formák kaotikus gyűjteménye. De ha mi megváltoztatjuk fókuszunkat és abbahagyjuk azt, hogy a kép külső felületére koncentrálunk, he megpróbálunk belekukkantani, és nem a képre magára koncentrálni, hanem szándékosan abba bele akarunk hatolni – akkor elkezdjük azt látni. Ugyanezt az erőfeszítést kell tegyük – de érzéseinken belül és nem látásunkkal – amikor a Zohár könyvét olvassuk, és akkor evilági érzéseinken keresztül elkezdjük érezni a Felső Világot.

hzs

Báál HaSzulam azt írja, hogy “Nincs magasabb, mint az igazság, és nincs alacsonyabb, mint a hazugság”. De honnan tudhatjuk mi az igazság és hol találjuk azt? A dolgok csak elképzelésünkben és fantáziáinkban tűnnek igaznak, de mi tudjuk, hogy bármi ami ma igaznak tűnik, holnap hazugsággá válik. Mindez azért van mert vágyaink változnak, és amikor azok megváltoztak minden általunk felfogott tény ugyancsak megváltozik. Mivel az anyag megváltozik a forma is, ami tegnap még az anyagban látható volt nem látható már számunkra többé.

Ebből az következik, hogy ma mi az anyagba öltözött forma alapján működünk, és mi azt tartjuk igazságnak. De holnap eldobjuk azt, és azt mondjuk mindez hazugság volt, attól függően mit látunk holnap. Nekünk mindig a vágy alapján kell cselekednünk, és mi is abban a formában vagyunk, amibe éppen abban a pillanatban a vágy beöltözik. Nem érdekel minket, hogy milyen más módon gondolkoztunk több száz évvel ezelőtt, és milyen más formában gondolkozunk majd mostantól 200 évre. Minden új lesz – új életünk lesz, új égbolttal és új földdel. Ettől függetlenül nekünk minden döntésünket a mai adatok alapján kell meghoznunk.

Ebből az követezik, hogy nincs jogunk másokat megítélni – azokat akik felettünk, vagy alattunk helyezkednek el. Hogyan vagyunk képesek valakit megítélni a mi szintünk alatt, ha az a valaki még nincs korrigálva? Végül is ő helyesen cselekszik helyzetének megfelelően.

Az összes hiba, probléma és büntetés azért érkezik hozzánk, hogy minket egy formába öltözött anyaggá “tömjön”, hogy mi ne válasszuk le magunkat az anyagtól, és ne kezdünk bele absztrakt érvelésekbe. Nagyon fontos, hogy ezt szem előtt tartsuk amikor a Zohárt tanuljuk. Végül is a Zohár szándéka az, hogy minket a spirituális világba vezessen, és ezen a területen nagy a kísértés arra, hogy fantáziákba és misztikumba tévedjünk. A testünk kifejezetten vágyik erre, mert azáltal kevesebb szenvedést érez.

Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy magunkat az anyag keretein belül megtartsuk. Ezáltal korrekciót végzünk. Az adakozás formáját kell belehelyezzük a megszerzés önző formájába, de azok nem illenek egymáshoz, azok abszolút ellentétesek, és ez által a munkánk kifejezetten nehéz!

Ezért van az, hogy a Zohár annyi erőfeszítést tesz, hogy arra figyeljen mi is történik velünk, és milyen formába öltözünk. Végül is azáltal, hogy elválasztjuk magunkat az anyagtól mi már most azt képzelhetnénk, hogy a Végtlen Világban vagyunk.

hzs

Amikor olvasod a Zohár könyvét minden szót és nevet állandóan két fogalommá (tulajdonsággá, erővé, kategóriává) kell lefordítanod, amik mindent összefognak, ez a két fogalom a Fény és a vágy.  Mindenkinek azt kell mondani magának: Minden szó különböző vágy és minőség  bennem. Felismertem őket magamban, és példaként használom őket, mert általuk a Teremtő megmutatja  a lelkem struktúráját, a világomat, a belső struktúrámat  és mindent ami létezik., amit Ő teremt. Ezáltal feltárja az örök állapotot nekem.

Ez az, ahogy megpróbáljuk felfedezni, hogy a Zohár miről szól. És nem szabad kétségbe esni azért, mert mindent erőfeszítés árán érünk el. Mindannyian a szükséges erőfeszítéseink megtételén fáradunk. Ez feltárja a Felső Világot.

Nem számít , mennyire meg vagyunk zavarodva a lecke alatt, mennyire „dermedt” az én állapotom, mennyire nem érezzük képesnek magunkat eszünkben és szívünkben (a megértésben és az érzelemben) , ezekből az erőfeszítésekből semmi sem függ tőlünk. Meg kell köszönni a Teremtőnek , hogy alkalmat adott arra, hogy ezen könyv közelében lehessünk.

Kabbalisták a Zohár könyvét egyszerűen úgy hívják  „ a Könyv” hangsúlyozva, hogy nincs más könyv.  Azért van ez, mert a könyv utal a struktúrára, a rendszerre vagy módszerre, amelyek feltárják a Teremtő teremtését.

Ez nem azon múlik, hogy készül  fel az ember arra, hogy elolvassa a könyvet, ez a lelkén múlik.. Mindazonáltal most ő a legjobb lehetséges állapotban, van, ül ezen könyv előtt , és elkezdi tanulni a Zohár leckéit.  Ez azt jelenti, hogy képes arra, hogy felfedezze azt.

ft

“Előszó a Zohár Könyvéhez” 9. pont: Ahogy az a Zohárban a Második Megszorítással kapcsolatban írva van, a Zohár nem beszél az Acilut világáról önmagában, mivel azt csak a könyv fehér hátterének tartjuk. Ahelyett csakis a három világban, BYA-ban érzékelhető illuminációjáról tanulunk, mely világok olyanok mint a tinta, azaz a betűk, és azok különböző változatai a könyvben az Acilut Világának fehér hátterén.

Minden az élvezet iránti vágyon belül történik. Az összes betűk érzékelés edényei (Kelim), melyek az élvezet iránti vágy különböző formái, mely formákat a Fény hatására vesznek fel.

Ahogy a Fény befolyásolja a vágyat, azt a fejlődés különböző fázisain – Sores (O), Alef (1), Bet (2), Gimel (3), Dalet (4) vezeti keresztül. Az eredmény Malhut, melyet Kli-nek, edénynek nevezünk – azaz a megszerzés edényének.

Ezt kifejezhetjük egy másik módon is, hogy létezik a Keter – Rosh (fej), és onnan a Taamin (ízek), Nekudot (a betűk alatti pontok, melyek a mássalhangzókat jelképezik), Tagin (a betűk feletti koronák) és az Otiyot (betűk) terjednek ki lefelé. A betűk az utolsó Resimók (emlékképek) a Nekudot-okból (a Fény eltűnése által).

Mindenesetre mi csakis a vágyról beszélünk, ez az egyetlen dolog, amiről a Zohár könyve beszél. Nekünk rá kell hangolnunk magunkat pontosan erre a fajta érzékelésre – hogy mi csakis a vágyról beszélünk, és mindarról ami azon belül történik.

A Zohár nem tárgyalja azt, hogyan tervezi a Fény a cselekedeteit, hogyan ereszkedik le hozzánk, irányít minket, és működik a színfalak mögött. Ez nem tartozik ránk, mivel mi nem vagyunk képesek megérteni az absztrakt formát és az esszenciát. Mi egy térben vagyunk, melyet az “élvezet iránti vágynak” nevezünk, ez az ahol élünk. Ez a miénk, és mi hozzá tartozunk.

Ez képes kell, hogy legyen minket a megfelelő megközelítésben tartani a Kabbala teljes tudományának tanulásakor, beleértve a Zohár tanulását. A Kabbala soha nem beszél bármi másról, mint a lélekről.

Az egyetlen dolog amit a Kabbalában megbeszélünk az, hogy a Kabbalisták hogyan fedezték fel az élvezet iránti vágyat, melyet a Teremtő teremtett, és melyet a léleknek hívunk, valamint, hogy mi is történik ezen a vágyon belül. A mi teljes tanulásunk csakis ezzel a céllal történik: hogy felfedezzük a Teremtőt a teremtett lényen belül, azaz a lelken belül.

Azonban az a személy aki a Tórát, vagy a Kabbalát más célból tanulja ahelyett, hogy azt azért tenné, hogy felfedezze az adakozás és szeretet tulajdonságát az élvezet iránti vágyon belül, akkor az nem igazán tanulja a Tórát, sőt ő azt a halál italává változtatja és egyre messzebb kerül az igazságtól.

hzs

Zohár: Fejezet: “Engedj el, mivel a nap felkel”.

Amikor a Teremtő feléleszti Izrael fiait, és megmenti őket a száműzetésből, egy nagyon keskeny kicsiny ajtó nyílik meg számukra a Fény felé. És utána egy másik ajtó nyílik meg, kissé nagyobb mint az előző. És ez folytatódik, ameddig a Teremtő ki nem tárja az összes felső kaput, melyek a föld mind a négy sarka felé néznek.

Ennél fogva a menekülés nem érkezik hozzájuk azonnal, hanem úgy, mint a reggeli hajnal, mely fokozatosan virágzik ki, ameddig a nap teljesen fel nem kel.

A menekülésünk garantálva van – a szeretet és adakozás tulajdosnágának megszerzése, mely a Teremtőben létezik, mely a vele való összeolvadáshoz vezet.

És ez az amit a Teremtő Izrael fiaival tesz...Izrael mindenkire vonatkozik, aki közelebb akar kerülni a Teremtőhöz, mivel Isra-El, azt jelenti, hogy “aspiráció a Teremtő felé”, függetlenül a személy korporeális elődeitől. Végül is a Zohár az összes “Babilóniaihoz” beszél – mindannyiuinkhoz…és a közöttük levő igazakkal. Ez azokra vonatkozik, akik arra vágynak, hogy felfedezzék a Felső Szintet annak érdekében, hogy igazolhassák a Teremtőt, ahelyett, hogy káromolják gyanúsítsák Őt.

Ő fokozatosan menti meg őket, nem egyszerre. Ez olyan mint az az ember aki sötétségben élt egész életében, amennyiben Fényt akarunk adni neki, először azt kis sugárban kell, hogy felfedjük, mint a tű foka, és utána apránként, lépésről lépésre fokozatosan növelni azt, ameddig az egész Fény illuminál számára.

Mindez a mások iránti szeretet és adakozás Fényéről szól, mely csak akkor jelenhet meg, amennyiben mi kollektíven beleegyezünk hogy arra vágyunk, azt követeljük. Ezért van az, hogy mindez fokozatosan fedődik fel számunkra, akkora mértékben, amenniyben mi megértjük természetünket, és hogy mekkora mértékben vagyunk ellentétesek a Teremtő adakozó természetétől.

Ez az ahogy mi felfedezzük lelkünket – a legkisebb Fény sugártól a teljes spirituális Parcuf felfedezéséig, mely a teljes HaVaYah és a három vonal, melyet “Izrael 12 törzsének” – azaz a lélek 12 tulajdonságának nevezünk.

hzs

Valahányszor el kezdjük olvasni a Zohár könyvét arra kell hangolnunk magunkat, hogy azon az anyagon menjünk át, amit ezen könyv nagy szerzői előkészítettek számunkra Ők azt mondják nekünk, hogy az egyetlen dolog, ami teremtetett, az az élvezet vágya. Ennek a vágynak két formája van arra hogy felfogjuk a valóságot (felfogjuk a Teremtőt).

Az első a vágy direkt percepciója,  amit fentről le felének mondunk. Ebben a formában a vágy csak az lehet amit pontosan most érzünk .magunkon belül. Ezt a percepciót ezen világnak hívjuk. A második percepció ami a vágy felől „kívülről” jön Ez az, amikor nem magunkat töltjük fel, hanem másokat(vagy akik másnak látszanak)

Mi nem vagyunk hozzászokva a második fajta percepcióhoz, mert nem születtünk vele. Furcsának és idegennek tűni nekünk, és bár a Zohár könyve szerzői azt mondják nekünk, hogy ez a legtermészetesebb, mert ez a természettől (Teremtőtől) származik  Továbbá ehhez a kis világhoz hozzáadva, amit magunkban érzünk, van egy másik hatalmas világ  rajtunk „kívül”

A Zohár tanít minket, úgyhogy  megszerezhetjük a testen kívüli valóságnak ezt a további percepcióját  Ez okból, ha akarjuk látni, hogy a Zohár  miről beszél,  rá kell hangolodnunk inkább a kint lévő valóság percepciójára, mint a bent lévőre.

Ez a könyv sok olyan dolgot leír, amelyek jelenségnek tűnnek ezen a világon, úgy mint mágikus teremtmények, mint angyalok, szellemek, vagy démonok  Mindazonáltal eltekintve, hogy milyen realisztikus és szupernaturális dolgok jelennek meg nekünk, a Zohár a rajtunk kívül lévő percepciókról beszél. Ezért, ha meg akarjuk érteni, hogy a Zohár mit akar mondani nekünk, vagy inkább mit akar feltárni bennünk, ugyanabba az irányba kell állítani magunkat, ahelyett, hogy a saját feltöltödést választanánk, ehelyett a kívül lévő .valóságot választjuk

ft

Annak érdekében , hogy az igaz valóságot lássuk, semmi mást nem kell elképzelnünk, mint a saját vágyainkat. Születésünk óta arra lettünk kondicionálva, hogy egy mozit nézzünk, ami rajtunk kívül van. Mindazonáltal az egész csak a belsőnkben van. Mindazonáltal ez a tény nem a valóságot hívja életre, mert a valóság maga a vágy.

Általában azt gondoljuk, hogy a vágy az csak egyszerűen az, ha valamit megkívánunk. Mindazonáltal a vágy az valami. A fal, ami  utunkat állja,  az szintén a vágy, ha ellene megyünk, akkor mi a vágy ellen megyünk.  Minden körülöttünk vágy vagy erő, amik valamilyen módon le vannak festve a képernyőn. Ha képeket nézünk a számítógép képernyőjén, nem gondoljuk azt , hogy valódi objektumok vannak a számítógépben. Tudjuk hogy a képeket elektronikus erők hozták létre. De mégis, ha nézem ezt a világot, ezt nem így érzékelem, mert mi nem látjuk az ernyőt, amire ez a világ vetítve van

A valóságban minden sokkal egyszerűbben megy végbe.  Amit mi a számítógép ernyőjén látunk, az úgy tünik, mint ami rajtunk kívül működik, magán az ernyőn, és a képek onnan kerülnek a szemünkbe, ott feldolgozódnak, össze lesznek hasonlítva azzal, amit a memóriánkban tárolunk, és azután fel lesznek ismerve az agyban elektrokémikus folyamatok  által. Mindazonáltal, amikor látjuk a világot, magunkon belül látjuk, az agyunkban. Ez az amikor a világunk projekcióját látjuk,  amelyik úgy létezik, mintha kívül lenne. A valóságban ez szintén csak vetítve van a képernyőre, ahol elektromos erők festik a képet. Miközben mi azt gondoljuk, hogy ez a kép bennünk van elhelyezve.

Ha közelebb jövünk az autentikus észleléshez a Zohár könyvének segítségével, akkor egy világot látunk magunk előtt erőkkel és tulajdonságokkal.  Ezeket az erőket és tulajdonságokat egy általános erő irányítja, a Teremtőé.  Elérve ezt a víziót és realizációt, feltárjuk a Teremtőt, aki a mi legnagyobb vágyunk. Ez a feltárás a mi vágyainkon belül jön létre, a Teremtő vele ekvivalens formáját illetően. Az egész Zohárnak az a célja, hogy a valós világ igazi percepcióját felfedje.