Zohár: Írva van a bűnöző Bálámról: “Ő egyedül sétált…mint a vipera az úton”, mint a kígyó mely egyedül csúszik mászik, és a holló bolyongó utakon. Szóval Bálám egyedül sétált, hogy erősítse a tisztátlanság szellemét.

És így van ez minden személlyel aki egyedül sétál, még fontos helyeken is, még a városban is, ismert helyeken, magára vonva a tisztátlanság szellemét. Így írva van: “Az ember ne sétáljon egyedül az úton és a városban” – hanem csakis másokkal együtt, még ott is ahol emberek sétálnak és laknak.

És ugyancsak: “Az ember ne sétáljon egyedül éjszaka” – mivel olyankor nincsenek emberek.

Mindaz azt akarja mondani nekünk: Lépjünk egységre barátainkkal. A Kabbalisták azt mondják, hogy nem indulhatunk a spirituális útnak egyedül. Amennyiben útra akarunk kelni, de az út az sötét és nem vagyunk képesek semmit sem látni mivel nincsen Fény (hiányzik az adakozás tulajdonsága, és még nem kapcsolódtunk össze a sőpirituális rendszerrel a többi lélekkel), akkor nem hagyhatjuk el “házunkat” egyedül. Sötétben vagyunk, mivel egyedül vagyunk.

Egyetlen lépést sem szabad tennünk, az nem válik hasznunkra, mivel nem vagyunk még képesek másokkal egységre lépni önzöségünk ellenében. Egyetlen lépést sem szabad tennünk, mivel az a lépés nem a megfelelő irányban lesz – az adakozás irányában, a szeretet irányában, a Teremtő felé. Először is egységre kell lépnünk másokkal, és aztán jöhetünk elő. És ahogy egységre léptünk hirtelen látni fogjuk, hogy nincs is éjszaka kinn, hanem nappal van.

De éjszaka nem szabad útra kelnünk, még együtt sem, mivel ez azt jelenti, hogy nem értük még el a szükséges egységet. Ahogy azt a Zohárból láthatjuk, amikor eljön az éjjel, el kell rejtőznünk “barlangunkban” – a Bina tulajdonságában (adakozás), mint Noé menedékhelyén.

Most lépjünk egyet vissza és kérdezzük meg: Mi mindennek az értelme? A Zohár célja nem az, hogy elijesszen minket hátborzongató mesékkel. Inkább ez egy szent könyv, mely a megfelelő megközelítést mondja el nekünk lelkünk korrigálásra. Ki kell nyissuk ezt a könyvet azzal a vággyal, hogy mindezeket az erőket magunkban egyesítsük, azokat a vágyakat és tulajdonságokat melyekről olvasunk. Azok mind bennünk találhatóak.

hzs

A személy az egy kis világ. Az egész világ – az Univerzum és minden amit magam körül látok – az bennem van. Mindaz csak a vágyamon belül létezik. Ennél fogva amikor elérjük a Végső Korrekciót (Gmar Tikkun) az azt jelenti, hogy teljesen kinyitjuk vágyunkat minden lehetséges érzésre, érzéskelésre. Meg kell növelnem a vágyamat maximumára, és éreznem kell benne mindent ami érezhető. Ez jelenti korrekcióm befejeztét.

Jelenleg embereket, állatokat, járműveket és csillagokat látok magam körül. A valóságban azok mind az én vágyaim, felosztva a kövületi, növényi, állati és emberu szintekre. Mindezeket magamhoz kell csatoljam, és azokat magamon belül kell éreznem amellett a sok másik világ mellett, melyeket meg nem fedeztem fel. Mindaz bele kell foglaljam majd belső érzékelésembe. Akkor a valóság nem válik majd külső és belső valósággá, mindazt egy egységként érzékelem majd.

Csak egy vágy van, semmi más nem létezik. A vágy Dávidnak, Ábrahámnak, Izsáknak, Mózesnak, Józsefnek nevezett tulajdonságokból, a jobb és baloldalból, az Édenkertből kifolyó patakból, Imából, Binából, a felül levő Mennyországból és alul levő Pokolból és sok más részletből áll. Mindezen dolgok a vágyunkon belül léteznek. Lehetetlen azt gondolni vagy elképzelni, hogy valami a vágyon kívül található, mivel a vágy az egyetlen teremtmény.

El kell kezdjem megismerni ezt a vágyat. Én azon belül élek ebben a pillanatban is, de nem vagyok tudatában ennek a ténynek. Én állandóan a vágyat használom és cserébe az irányít engem. Az egész életem olyan mint a mókuskerék, és én még csak észre sem veszem azt.

Ezért tanulom a Zohárt – mivel az visszaadja eszméletemet, tudatomat.

hzs

Amikor a Zohárt olvassuk, amilyen keményen csak lehet meg kell próbálnunk magunkat elvonni a korporeális képektől melyek felemelkedhetnek elképzelésünkben. Harcolnunk kell azzal a késztetéssel, hogy materializáljuk ezeket a koncepciókat, és csak az egyetlen dologra kell koncentrálnunk: a vágyra, melyen belül csak két működő erő található: az adakozás és megszerzés, mely számtalan stílusban jelenik meg.

Az általános vágy az sok egyéni vágyra van felosztva, mivel a Fény befolyásolja azt, és ez a befolyás különböző tulajdonságok megjelenését okozza, különböző hajlamokat az adakozásra és megszerzésre. A különböző vágyak mindenfajta kapcsolatokat hoznak létre egymással, mint taszítás, összeolvadás, vagy konfliktus egymással. Mégis mi mindig csak egy vágyról beszélünk mely a teremtés anyaga, az egyetlen dolog melyet a Teremtő teremtett. A Fény befolyásolja a vágyat, és a vágy vastagságától (Aviut) függően a Fény befolyását különböző módokon értelmezi, és annak alapján igazítja magát a Fényhez.

A Zohár pontosan elmagyarázza nekünk a Fény hatását a vágyra, bár általában nem említi meg a Fényt mint eredeti okot, és csak arról beszél ami a vágyban történik. Ez hasonló ahhoz, ahogy a mi világunkban mi látunk különböző tetteket, vagy a Fény behatását, és mindenhez úgy állunk, hogy: “az ami történik”, anélkül, hogy azt a tettek eredeti okához kapcsolnánk.

Nagyon sok tett történik a Fény hatására a vágyon belül. Azonban van a tetteknek egy kis része, mely a vágytól magától származik: ezt hívjuk szabad választásnak, akaratnak. Mi képesek vagyunk kiválogatni ezt a szabad vágyat az összes cselekedet gyűjteményéből, és ha azt megfelelően irányítjuk akkor hívhatjuk magunkat “emberi lénynek”.

Ennél fogva mi csak a vágyon belüli tulajdonságok fokozatairól beszélünk. Nincsenek elképzelt képek.

hzs

Amikor a személy elkezdi a Zohár könyvét olvasni, gyakran az “alvás” állapotában találja magát, és onnantól kezdve el kell kezdje magát ráhangolni az olvasásra és arra, hogy behatoljon az anyagba. Attól függően, hogy mennyire helyes a személy szándéka, hogyan pozícionálja magát, hogy fordítja át magát és nyomul egy bizonyos irányba, annál inkább halad majd a megfelelő irányba amikor a könyvet olvassa. Ennél fogva nagyon fontos, hogy a személy szakítsa el érzéseit és gondolatait a földi dolgoktól, és fókuszálja azokat újra olyan módon, ahogyan a Zohár könyvét megírták.

Sok módja van annak, ahogy az ember “megszerveztehti” magát, és felkészülhet a Zohár szövegének olvasására. Álljon itt egy lehetőség:

Csak egy dolog lett teremtve: a vágy mely beteljesülést vár a Fénytől (a Teremtőtől). Ez a vágy, az emberen belül, megtelhet azáltal, hogy magunkat nagyobbnak, magasabbnak és erőssebbé tesszük mint mások. Ugyanakkor ugyanez a vágy megtelhet magunkon kívül is, azáltal, hogy másokat teljesítünk be. Ebben az esetben minnél jobban beteljesítünk másokat, annál inkább megtelünk mások beteljesülésének érzetével. Azáltal, hogy lemérjük ezt a beteljesülést magunkon belül, mi magunk is beteljesülünk.

Mindkét esetben mi vágyunk vastagságát használjuk, mind az 5 szintjét annak, de azt vagy saját érdekünkben tesszük, vagy mások érdekében. A Zohár arról az érzésről beszél nekünk, melyet az adkozás iránti vágyon belül érzünk. A Zohár azt mondja, hogy magunkat beteljesítő vágy nem természetes, mivel csak az természetes ami természetes a Teremtő számára. A Teremtő, az adakozás tulajdonsága ellentétes azzal a móddal ahogy mi hozzászoktunk az érzékeléshez, mivel mi ezzel a fajta érzékeléssel születtünk.

hzs

Kérdés:

Hogyan válik egy másik személy vágya az én saját életbevágó szükségletemmé?

Válaszom:

Ez csak akkor történhet meg, ha te valóban úgy látod , hogy ez így van. Nem szabad kényszeríteni magad, hogy adjál édességet és virágokat az embereknek. Vagy hogy mosolyog rájuk egész nap. És nem szabad, hogy egy hippokrata „aranyos személy” legyél. Ehelyett a Kabbala  a belső korrekcióról beszél, amely tudatosan történik, és annak eredményeképp, hogy látod a célt, látod, hogy a valóság hogy van elrendezve, és látod magadat összehasonlítva vele..

Akkor el kezdesz távolodni a dolgoktól, hogy amit  érzel az jó vagy rossz, mivel azok érvénytelenítik a szabad akaratot, és átfordítanak téged egy tehetetlen állat. Ehelyett te észreveszed a cél nagyságát, ez lesz a legmagasabb rendű dolog neked. Mindazonáltal nem értékeled az ígért egoista hasznot, hanem egy teljesen más elven alapul az egész.

De hogyan is lehetséges, ha az egész életünk, hogy az egész életünk egy jó és rossz érzés körül mozog, teljesülés vagy üresség között.  Ez azért van, mert ez aktuálisan egy új igaz vagy hamis kritériumot sajátít ki, Mely nem önnön kielégüléseden alapszik, hanem a spirituális fontosságon. Ezt a Fény hozza el neked , jóllehet nem is veszed észre..

Így jön el az adakozás ereje hozzád.  Ez valami, amit sohasem éreztél azelőtt,  és lépésről lépésre elkezd befolyásolni téged, átadva Bina minőségét neked, ami felete áll, minden kurrens kalkulációnak. Te különböző természetet sajátítasz el,  olyant,  ami pillanatnyilag barátságtalan, és a mérőrúddá válik az akcióidat és cselekedeteidet illetően.

Mindazonáltal, amit közben csinálsz, az arra jó, hogy felébressze benned ene az erőnek a befolyását. A Kabbala teljes módszertana abban áll, hogyan vonzad a Fényt, ami változást okoz benned. A segítsége nélkül, soha nem fogsz megváltozni magadtól. Mindörökre el leszel veszve a filozófia bonyolultságának labirintusában, . Másrészt, ha a Fény befolyásol téged, elkezdesz látni és tanulni mindent.

Ezért kezdtük el tanulni a Zohár könyvét , hogy mindenkinek (még a teljesen kezdőknek is) alkalmat adjunk arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a Fénnyel, amitől mi teljes mértékban függünk.

ft

A Zohár csak a vágyról beszél, arról ami abban történik, ami abban található. A barátaim és a vágyaim, olyan törekvésűek, melyek össze akarnak kapcsolódni egymással és annak érdekében, hogy felfedezzék a Teremtőt. Azok a vágyak melyek ez ellen működnek, azok az ellenségek.

Ez az ahogy, felosztjuk a valóságot.  Az “ez a világ”, vagy a “túlvilág” fogalma egy nemlétező dolog, valójában csak egy vágy létezik. Hozzá kell szoknunk ezekhez a definíciókhoz, be kell hogy fejezzük azt,, hogy a világot bármilyen más formában lássuk. Meg kell szabadulnunk attól a berögződéstől, amit születésünktől fogva magunkban hordozunk – hogy a világot egy olyan struktúrának látjuk, mintha  rajtunk kívül létezne. Éreznünk kell, hogy eddig elég hibás valóságérzékelésen mentünk keresztül, és most már vissza kell térnünk a helyes valóságérzékeléshez. Nem akarunk tovább már ebben az illúzióban létezni.

Meg akarom érteni a vágyamat, és fel akarom fedezni azt az erőt, mely benne működik. Ezt az erőt cseledetein keresztül tudjuk megérteni. Ezért van az, hogy a Zohár elmagyarázza, hogy hogyan kapcsolódnak össze a vágyaink egymással, és hogyan befolyásolják egymást. Azáltal, hogy megtanulom mi is történik vágyainkon belül, elkezdem megérteni ezt az erőt.

Ezt az erőt nem vagyunk képesek önmagában felfedezni, hanem kizárólag a vágyon belül kifejtett cselekedetein keresztül. Például hogyan ismerem fel a mágnest? Azáltal, hogy látom, hogy hogyan hat a fémdarabokra. Annak érdekében, hogy felismerjük ezt, az értelmünket kell használnunk, és meg kell értenünk az ok és okozat sorrendjét. Amennyiben ezt a jelenséget, egy kisgyereknek mutatnánk be, azt hihetné, hogy ami történik az egy csoda.

Mi a jelenségeket ok és okozat alapján érzékeljük, az anyagban létrejövő reakciójuk és annak következményei által. Nem látjuk az elektromos töltést, hanem csak annak hatását, ami egy mozgó, vagy forgó tárgyon keresztül nyilvánul meg. Tehát mi csak valaminek a megnyilvánulását érzékeljük, de nem vagyunk képesek annak lényegét megragadni, még a saját magunk lényegét sem tudjuk megragadni. Ezért van az, hogy a Zohár minden jelenséget, az általános vágyon belül magyaráz el.

A probléma az, hogy a Kabbalistáknak nem állnak azok a szavak rendelkezésükre, amelyek nem ehhez a világhoz tartoznak, ezért használják az úgynevezett  ágak nyelvezetét. Olyan szavakat kell, hogy használjanak, melyek eredetileg evilági dolgokat írnak le, miközben azok a spirituális valóságban található dolgokra utalnak. Valódi áldás, hogy ez a nyelvezet létezik, mivel ez lehetővé teszi, hogy függetlenül és önkéntesen lépjünk be a spiritualitásba, azáltal, hogy azt kívülről tanuljuk és értjük meg.

Hogyan ismerhetjük meg a spiritualitást, ha mi kívül vagyunk, és nem ismerjük azt, és nem tudunk semmit róla? A spiritualitással kapcsolatban olyan vagyok mint egy újszülött. A különbség az, hogy míg a kisbaba ösztönszerűen fejlődik, a természet (a Teremtő) által noszogatva, addig nekünk kérnünk kell Őt, hogy megadja az erőt ahhoz, hogy Felé közeledhessünk. Mégis azáltal, hogy ezt tesszük, mi szabad választásunkat gyakoroljuk, azt a szabadságunkat,  hogy saját döntésünk által  hasonlóvá váljunk a Teremtőhöz.

ford: HZS

lekt:KN

Azalatt az időszak alatt, míg a Zohár könyve el volt rejtve az emberek elől – 2. századi kompozíciója óta 11. századi felfedezéséig – senki nem hívta azt rejtettnek, mivel senki nem is tudott róla. Ma azonban minden ember a világon könnyedén megvásárolhatja a Zohár könyvét, és olvashatja is, akkor miért hívjuk azt rejtettnek, vagy titkosnak?

A Zohár könyve magában tartalmaz mindent. Meg van a képessége hogy felfedje ezt a világot, és a Felső Világokat is számunkra teljes terjedelmükben, mivel azt a 125 szint tetejéről írták, a teljes Univerzum megértésének szintjéről, és a könyv a teljes utat írja le. Az egyetlen probléma az, hogy a könyv csukva marad, mivel az a személy aki olvassa azt gyakorlatilag becsukja maga számára azáltal, hogy képtelen koncentrálni, vagy magát ráhangolni megfelelő módon, hogy megláthassa mi is történik igazából a könyvön belül. Önmagában, természetes módon az olvasó képetelen magát olyan helyzetbe hozni a szöveggel kapcsolatban, mintha bármilyen más könyvet olvasna. Megzavarodik a Zohár szövege által, azt gondolva, hogy az a mi világunk képeit írja le, történelmet, földrajzot, pszichológiát vagy anatómiát írva le. Az olvasó hibásan kapcsolja össze ezeket a koncepciókat, tárgyakat és cselekedeteket saját földi megértését használva.

Gondoljunk egy elektromos eszközre sok különböző dróttal, és részlettel, és hogy mi azokat mind hibásan kötjük össze. Képesek leszünk valaha is működésbe hozni ezt a szerkezetet? Nyilvánvalóan nem! Ugyanez a helyzet a Zohárral: minden tisztán előttünk áll, de a probléma az, hogy mi nem vagyunk azt képesek felfedni, mivel képtelenek vagyunk magunkat helyesen belehelyezni a rendszerbe, vagy magunkat ahhoz megfelelően kapcsolni. Egyszerűen nem rendelkezünk a megfelelő megközelítéssel a Zohárral kapcsolatban.

Az olvasás előtt és alatt a személynek folyamatosan tanulnia kell, hogyan hangolja magát egy új fókuszra, megértésre és látásmódra. Emellett fokozatosan kell előre haladnia, mindenféle siettetés nélkül. A hangolási folyamat szükséges, mivel ha valaki csak egyszerűen kinyitja a Zohár könyvét, és elkezdi azt olvasni, akkor csak megzavarodik és később sokkal nehezebb lesz korrigálni azt a zűrzavart ami létrejött, és onnan visszatalálni a megfelelő kezdetekhez.

Ennél fogva a legnagyobb nehézség annak megtanulásában rejlik, hogyan lépjünk bele a Zohár könyvébe a megfelelő módon. És ezért van az, hogy a Zohár könyve körbe van véve olyan forrásokkal, anyagokkal, melyek arról beszélnek, hogyan hangoljuk hangszerünket, vagy érzékelésünket – azaz lelkünket.

hzs