Zohár: Tudva levő hogy minden a “világból, évből és lélekből” áll.

A személy magát és a világot korlátozásokon keresztül érzékeli, mely korlátozásokat “világnak, évnek és léleknek” hívunk. A “világ” az minden amit a személy érzékel, mint a tér mely körbeveszi őt, melyben ő és minden más létezik. Az “év” az a cselekedetek szekvenciája, idők, és állapotok melyeken a személy keresztül megy, azokat úgy fogva fel, mint ok és okozat. Ez adja mg a személynek életének, és az idő folyamának érzetét. A “lélek” az a személy, aki azt érzi létezik, és a térben és időben él.

Ezáltal létezik egy személy, az őt körülvevő világ, és a változó valóság érzékelése – világ, év, lélek. Mindannyian így érzékeljük létezésünket. Azonban a valóságban a “világ, év, lélek” limitációi nem léteznek. Mindazok a Felső Erő-nek felelnek meg, mely ezeket az érzéseket, koordinátákat és határokat lefesti bennünk belül.

A Kabbala tudományában megtanuljuk, hogy létezik Malhut és Bina. Amikor mi érzékeljük létezésünket Malhut-ban, mi úgy érezzük a földön állunk, amikor létezésünket Bina-ban érzékeljük úgy érezzük a felhők között vagyunk, és amikor úgy érezzük Malhut és Bina között vagyunk úgy érezzük a föld és ég között lebegünk.

A Felső Erő festi le számunkra a teljes világot, mely körbevesz minket, és a mi létezésünket abban. Azok olyanok, mint vektorok a számítógép képernyőjén, megadva nekünk az idő és tér érzetét, mely sok objektumból áll. Azonban mindezek csak erők melyek a színes 3 dimenziós képet illusztrálják számunkra és bennünk.

Mindez igazából egyetlen erő, de annak behatása olyan módon jelenik meg számunkra hogy az időre, térre és mozgásra oszlik fel, vagy ahogy a Zohár könyve mondja világra, évre és lélekre. Ennek eredményeképpen mi azt érezzük mi egy világban létezünk ahol minden mozog és létezik folyamatos módon.

Azonban mindez csak egyetlen erő behatása rajtunk. Ez az az erő, mely mindezeket a különböző benyomásokat teremti, megadva nekünk a saját magunk és a 3 dimenziós tér és idő érzékelését.

hzs

Ha érzem az ördögi erőket, ez azt jelenti, hogy képes vagyok megérteni , kik a  jó erők, akik szemben állnak az ördögi erőkkel. Mindazonáltal én nem vagyok a jó erők befolyása alatt, ehelyett és az ördög tartományába kerültem.

Például van egy otthonom, ami egy jó, meleg, biztonságos hely. De éjjel egy sötét erdőben találom magamat, ahol félek és nyomorultul érzem magamat, mert nekem van valamim, ami jó, és amit összehasonlíthatok vele. Mégis ha nem lenne egy jó és meleg otthonom, nem szenvednék, egyszerűen csak alkalmazkodnék ahhoz, hogyan kell az eredőben élni. Nem nézne ki sötétnek és félelmetesnek, mert a normális életem lenne.  Ugyanígy, megszoktuk az életet ezen a világon, minden világok legrosszabbikán.

Ez a megértés kell , hogy segítsen, hogy elkerüljük, hogy megzavarjanak a képek, amit a Zohár leír.  Ha a félelmetes karakterekről olvasunk, mondanunk kell magunknak, hogy „mindez csak bennünk létezik”. Ezek az én vágyaim, amelyektől élvezetet kell kapnom minden démon, szellem, és pokol pont itt van.

Ezt pontosan meg kell értenünk. Különben a pokol és a menny mindenféle materiális képe képződik nekünk, amelyek a szokásos vallásokban azt mondják nekünk, neked tilos ide menned, de amoda meg mehetsz. Ezért alkotott BaaHaSulam egy kommentárt a Zohár könyvéhez” az volt a cél, hogy megszabaduljunk ezektől a művi csinált képektől, és hogy mindegyik után magunkban kutassunk..

A Tora belső részét tanulmányozzuk, ami elmondja, hogy minden az emberen belül van, és az ember egy kis világ. Minden én vagyok, és nem létezik más rajtam kívül. Az egyetlen dolog, ami bennem létezik, az a Teremtő.(a Fény). Vagy ennek ellentétes felfogása. Csak Ő van és Én, és Ő megmondja nekem, hogy hogyan tárhatom fel Őt a saját rejtettségéből. Szándékosan rendez el mindent így, ahol erőfeszítéseim és kutatásom erdeményeképpen feltárom Őt.

Kijavítva a vágyaimat, eljövök, hogy megismerjem Őt, az Egyet, aki alkotott engem ebben a formában. Elérve a Teremtőt, én elérem magamat, minden tulajdonságomat és képességemet. Hogyan érem el ezt a korrekciót?  Állandóan kérem a segítségét, hogy összegyűjtse és megértesse a lelkem bizonyos részeit.  Válaszul , ő jön és feltárja magát nekem, és elkezdünk együtt dolgozni, és egyesülünk ezen munka által.

A rendszer, amivel dolgozunk, a lelkünkké lesz, ahol  Ő és Én együtt létezünk. És minderről a Zohár beszél nekünk.

Zohár: “Ezáltal ők nem ehetnek…a combvéna inából (Gid HaNaseh). Az tiltva van még élvezetek céljára is, és még a kutyának sem adhatjuk oda.

Miért hívjuk azt úgy, hogy “Gid HaNaseh”? Mivel az mozgást okoz (Menase), eltávolítja az embereket a Teremtő szolgálatától. És ezáltal megjelenik a gonosz hajlam.

Itt a Zohár elmagyarázza hogy a vágyak összességéből mely vágyakat használhatjuk fel, és melyeket nem, valamit azt hogyan korrigáljuk, és kapcsoljuk magunkat azokhoz, és azokat egymással. Mindezen vágyak önzőek, a saját magunk élvezete irányában, és ennél fogva bizonyos megszorításokat kell felállítanunk amikor őket használjuk.

Mi képesek vagyunk vágyakat bizonyos Aviut (durvaság) szint alatt korrigálni, azáltal, hogy adakozás érdekében használjuk fel őket – azaz hogy az adakozás érdekében szerzünk meg általuk. Ezen Aviut szint feletti vágyakat csak “adakozás az adakozás érdekében” módján vagyunk képesek használni.

Emellett vannak olyan vágyak, melyeket egyátalán nem szabad használnunk, hanem csak megszorítani vagyunk képesek őket. Azon szavak, hogy “tiltott”, “nem szabad” azt jelentik, hogy “nem vagyunk képesek”. Ez az egyetlen fajta tiltás mely a spirituális világban létezik.

Azonban mivel vágyaink eredendően korruptak, ahogy az írva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot”, az első lépés útunkon a gonosz felfedése, leleplezése. Utána azáltal haladunk, hogy korrigáljuk vágyainkat – azáltal, hogy kicseréljük szándékunkat a “megszerzésről” az “adakozásra”, a könnyebbtől a nehezebbek felé haladva, az egyszerűtől, a komplikáltabbig.

A Zohár elmagyarázza hogy nekünk változásokat adnak, hogy a teljes képet felfedezhessük minden állapotban, azonban mi azt csak egy bizonyos fokig fedhetjük fel, mintha az össze lenne sűrítve, mintha mi abba belemerülnénk. Ennél fogva minden szinten összes vágyainkkal rendelkezünk, a teljes lélekkel. Más szóval ugyanazt a Végtelen Világot mutatják be nekünk különböző mértékben, felbontásban.

De bármi is történik, minden vágyat meg kell különböztetnünk minden állapotban. Ennél fogva bár mi még nem értük el azt az állapotot, hogy képesek legyünk hatalmas, magasröptű és különleges vágyainkat korrigálni, ennek ellenére azáltal, hogy olvasunk ezekről a vágyakról, melyek még nem jelentek számunkra egyéni spirituális munkánk során, mi felébresztjük a Fényt azokon a szinteken, és ezek a Fények cserébe korrigálnak minket.

hzs

Zohár: És bár a kőszív (Lev HaEven) esszenciája nem korrigálható, a szín ennek ellenére korrigálva lesz, mivel annak fekete színe benne foglaltatik az első kilenc Szfira szentségének (adakozás) 3 színében, és általuk illuminációt és korrekciót kap. Ez lehetővé teszi, hogy létezzen, és hogy alkalmassá váljon arra, hogy a jövőben (a Végső Korrekciókor) megkülönböztethessük.

Ahogy én megnövelem vágyamat, hogy hasonlóvá váljak a Teremtőhöz cselekedeteim által, azáltal, hogy vágyamat (Malhut) az adakozás érdekében felhasználom, én elkezdem érzékelni a Teremtő cselekedeteit és tulajdonságait a lelkem első kilenc Szfirájában. Ugyanakkor semlegesítem és nem használom azokat a vágyakat, melyek a Malhut-hoz (kőszív) tartoznak. Ennek az analízisnek az eredményeként, és azon erőfeszítéseim alapján hogy elkerülöm a Malhut (kőszív) vágyaival való dolgozást, Malhut egy apró illuminációval itatódik át.

Később ahogy én teljesen hasonlóvá váltam az első kilenc Szfirához adakozási vágyamban, azáltal, hogy vágyaimat amekkora mértékben csak lehetséges korrigáltam, és őket az “adakozás érdekében” készítettem fel, felfedezem, hogy még a kőszívet is képes vagyok az adakozás érdekében felhasználni. Azt találom, hogy pontosan azért, mert mindig elutasítottam azt, és távol tartottam magam tőle, és nem voltam hajlandó azt használni, ezáltal az megkapta az adakozás benyomását. Ezáltal az magába foglalta az összes olyan szín ármyalatait, melyeket én az első kilenc Szfirában használtam.

Csak néhány szín létezik – fehér, vörös, zöld és fekete, és mindegyiket használhatom a fekete kivételével. Mivel én nem használom a fekete színt, a többi szín megengedi, hogy azokat egy bizonyos szintig magába foglalja, és ennek eredményeképpen alkalmassá válik a felhasználásra. Ez a jelentése annak a versnek: “A jövőben a halál angyala, önzőség mind szent angyalokká válnak, azaz a szeretet és adakozás tulajdonságaivá”. Más szóval a Végső Korrekciókor a “tiltott” kifejezés vissza lesz vonva, mivel meg lesz az erőnk arra, hogy minden vágyunkat a mások érdekében használjuk fel.

És akkor az összes tiltás és megszorítás eltűnik az idő, tér és mozgás tengelyeiben. Ezt az állapotot hívjuk a Végtelen Világnak – egy világ megszorítások határok nélkül, ahol létem határtalan, és én végtelen lehetőségekkel rendelkezem.

hzs