Amennyiben a személy a Kabbala könyveiből tanul, anélkül hogy megértené mi is van bennük leírva, belső változásokon megy keresztül, és fokozatosan elkezdi érezni azt, ami ezekben a könyvekben van leírva. Ezt hívjuk úgy, hogy ő a Kabbala tudományát tanulja. Elkezdi látni a kapcsolatot a beteljesülés és a lélek vágya (a Fény és az edény) között, “világ-év-lélek” és a “létező teremtés” között.

Amennyiben elkezd ezekből a könyvekből tanulni, annak érdekében, hogy azokat belső látásával érzékelje, akkor a Kabbala bölcsességét tanulja – a tudományt arról, hogyan teljesítsük be lelkünket, hogyan fedezzük fel a spirituális világot és a Teremtőt, azáltal hogy tulajdonságainkban hasonlóvá válunk Vele. Azonban ha a személy csak olvassa ezeket a könyveket, még akkor is, ha próbálkozik és erőfeszítést fektet bele, de ennek ellenére még nem érzi a Teremtő cselekedeteit magában, az azt jelenti, hogy nem tanulmányozza a Kabbala tudományát. Csak felkészül rá.

Azonban ha semmi szándéka nincs arra, hogy spirituális érzékelést érjen el, akkor nincs kapcsolata a spiritualitással, vagy a Tórával. Csak tudáshoz kapcsolódik, mivel nem vágyik a Tórára. A Tóra az a Fény, mely képes minket a forráshoz visszatéríteni, és az befolyásolja az egyént, amikor az arra vágyik, hogy a Fény jöjjön el hozzá, és korrigálja őt, mivel érzi, hogy szüksége van a korrekcióra.

Szóval, ha a személy egyszerűen olvassa a Kabbala könyveket, az nem jelenti azt, hogy Kabbalát tanul. Lehet, hogy csak egy bölcsességet tanul. Ennél fogva mindent a személlyel kapcsolatban elemzünk, beszélünk meg. Amennyiben én magamhoz veszek egy könyvet melynek címe az, hogy “Tóra” vagy “Kabbala”, az nem feltétlenül jelenti, hogy én azt tanulom. Minden rajtam múlik, és azon, hogy mire vágyom ezeknek a könyveknek a segítségével.

A társadalom ellátja a személyt mindenfajta művi viselkedési modellekkel, az egóját kihasználva. És soha nem kérdezi meg a személyt, hogy ennek megfelelően akar-e élni vagy sem. Egy bizonyos helyen megszületik bolygónkon, és ez meghatározza általános kultúrális értékeit, melyeket gyermekkorától kezdve megkap. Ez meghatározza nevelését, és azt, hogy milyen fajta személlyé kell válnia. Akár akarja, akár nem magába szívja ezeket az értékeket és utána egész élete során folytatja azok követését. Mind emellett a társadalom jutalmakat igér neki a túlvilágon is, de ez annak érdekében történik, hogy képes legyen az egyént még inkább kihasználni. Ebben a tekintetben a személynek semmi szabad választása nincsen, semmi szabadsága nem létezik.

De egy nap, a személy “szívben található pontja” hirtelen felébred és elkezdi elveszteni illúzióját mindennel kapcsolatban előzetes életében. Ez olyan, mintha életét újra, tiszta lappal kezdené. Minden előzetes értékrendje összeomlik és eltűnik a horizontról, elvesztve fontosságát. Előző viselkedési modelljei eltörlődnek, mivel nem kecsegtetnek semmilyen jutalommal vagy büntetéssel a személy számára. Csak azok a dolgok maradnak meg, melyek szükségesek viselkedése számára, olyan dolgok, melyek nélkül nem képes létezni.

Amennyiben a személy vallásos, akkor a túlvilággal kapcsolatban is elkezd kételkedni. Lassan körülményei eljuttatják egy Kabbala csoporthoz, a könyvekhez, és akkor döntést kell hoznia: mekkora mértékben akar ebbe a társadalomba beépülni, és annak útját követni? Nincs szabadsága abban, hogy ezt az útat kiválassza, de szabad abban, hogy milyen sebességgel halad előre az úton, mennyi energiát fektet bele, és milyen gyorsan szívja magába a környezetéből a megfelelő példákat, annak érdekében hogy új viselkedési normákat és új értékeket vegyen magához.

Szóval választásunk abból áll, mekkora mértékben leszünk részeseivé az általános folyamatnak: hogy gyorsabban vagy lassabban haladunk. Ebben a tekintetben a személynek megvan a szabad választása: az a választás, hogy milyen gyorsan magunkba szívjuk a példákat és normákat melyet az új tásadalom nyújt számunkra.

Mág akkor is, ha csak abban vagyunk szabadok, hogy azt a sebességet válasszuk meg, mellyel az új példákat magunkévá tesszük, ettől függetlenül ez valódi szabadság. Ez azért van, mert ez az önző élvezet iránti vágy felett van. És ily módon már elkezdjük építeni az “emberi lényt” magunkon belül.

(a reggeli leckére való felkészülésből)

Néha az emberek megkérdezik tőlem: miért pont a Kabbala? Miért nem valami más? De kérdezzük meg magunktól: mi a teremtés anyaga, mi az ami azt befolyásolja, ki az adakozó, és ki a befogadó? S akkor mutassunk bármilyen más hatékony módszert ennek feltárására.

Mi más is lehetne? Képesek vagyunk más fizikai törvényeket alkotni világunkban? Nem! Nos, ez ugyanígy van a Kabbalával is. A Kabbala nem valami teória, amit egy valaki valahol kitalált. Hanem egy csoport alapú, tapasztalati tudomány, ami onnan ered, hogy a Kabbalisták megtanulták azokat a törvényeket, melyek alapján a vágyak működnek és feltárták azt az Erőt, mely mindezt befolyásolja. Felfedezték a pozitív és negatív oldalt, egyiket a másikkal szemben, és megfigyeléseik alapján megteremtették a Kabbala bölcsességét.

Feltételezve, hogy a teremtésben csak a Fény és a vágy létezik, a Kabbala elmagyarázza hogyan kapcsolódik egymáshoz a Fény és a vágy minden lehetséges helyzetben. Tehát miért pont a Kabbala? Mert a Kabbala egy tudomány.

(A reggeli leckére való felkészülésből)

KA

Miért kellet keresztül mennünk több milliárd éves evolúción annak érdekében, hogy elkezdhessünk ismét alulról felfelé emelkedni oda, ahonnan jöttünk? Egy hatalmas vággyal rendelkezünk, mely egyenlőre rejtve van előttünk. Mindez az összes világgal kapcsolatban van. Tökéletesítenem kell magamat, és azok a változások, melyek magamon belül történnek befolyásolják az egész végtelen vágyat – az egész teremtést. És az abban történő változások cserében engem is befolyásolnak majd, apró változásokat okozva, mivel én csak apró változásokat vagyok képes egyszerre elviselni.

Egy hatalmas munkába fektetjük bele magunkat, mely rejtve van előttünk. Olyanok vagyunk, mint egy újszülött, mely hatalmas mértékben halad előre és fejlődik napról napra. Később már soha nem megy keresztül ilyen mértékű fejlődésen élete során. Azok a változások, melyek a fejlődés első évének minden hónapjában történnek, egyszerűen döbbenetesek ahhoz képest, milyen változásokon megy majd később keresztül egy hónap alatt, például 5, 1O, vagy 2O éves korában.

Pontosan ilyen gyorsan változunk mi is, akkor is, ha mindez rejtve marad előttünk. Ezért van az, hogy ezt az időt a “rejtettség időszakának” hívjuk, mivel az a hatalmas munka, melyet végzünk, rejte van előttünk. El van rejtve előttünk, mint az újszülött előtt, mely erőfeszítéseket tesz anélkül, hogy megértené mit is csinál. Mi magunk sem értjük egyenlőre mit teszünk. De ugyanakkor mégis hatalmas változások lépnek fel bennünk.

(A reggeli leckéhez való felkészülésből)

A Teremtő rejtettsége csak magammal való viszonylatban létezik. Abban a mértékben melyben spirituálisan előre haladok, én magam kezdek vágyni az Ő rejtettségére, hasonlóan ahhoz ahogy egy játékot játszunk. A Teremtő számára azonban nem létezik a játék: Ő ismer mindent, hiszen minden benne létezik. De a magam részéről semmit sem akarok megtudni előre, rejtettségre vágyom, mivel ez adja meg nekem a lehetőséget hogy irányításától függetlenül kifejezzem magamat.

Hogyan meri az ember kijelenteni, hogy nem része a természet rendszerének? Akkor mik vagyunk mi, ha nem vagyunk része a természetnek? Több ezer évvel ezelőtt, száz évvel ezelőtt a természet irányított minket, de most már nem? És miért nem? Azért mert képesek voltunk néhány új játékot – autókat, repülőket készíteni? Mindössze annyit tettünk, hogy néhány alapanyagot összekevertünk, és felfedeztük a műanyagot és a rágógumit. Szóval mivel értük el azt, hogy különállóvá váltunk a természettől?

A tény az, hogy egyátalán nem váltunk el a természettől. Az összes tudomány, beleértve Darwin elméletét azt mondja, hogy mi egy a kövületi, növényi és állati szinteken keresztül folyó evolúció eredményei vagyunk. Szóval hogy lehetséges az, hogy az ember hirtelen úgy dönt, hogy a természet felett áll, kívül az Univerzum integrált rendszerén túl? Miért lép hirtelen  túl ezeken a határokon, és mondja azt: “Szabad vagyok!”. Mitől vált szabaddá?

Szóval most, értelmetlen büszkeségünk miatt, mivel arcátlanul szabadnak gondoljuk magunkat, hirtelen egy válság előtt állunk. A tény az, hogy nem vagyunk szabadok, és a Természet (Teremtő) integrált, globális rendszerén belül létezünk. Ennél fogva harmónikusan kell viselkednünk a rendszeren belül.

Mi a Teremtőn belül létezünk. Ő irányít minket, és nincsen Más Rajta kívül. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy szabadon cselekedjünk, bármilyen formában is. Még az az érzés is, hogy ellentétesek vagyunk Vele, az is Tőle származik, hogy megadja nekünk a lehetőséget a felemelkedésre.

(A reggel lecke harmadik részéből)

Igazából minden fejlődés a Fény által történik, mely Fény rejtve marad előttünk. És bár minden egyedül a Fény által történik, amikor  ez az egoisztikus fejlődésünkön belül történik, semmit sem tudunk a Fényről, és semmilyen formában nem vagyunk vele összeköttetésben. Ezért amikor az ember fejlődik, egyre messzebb kerül a Teremtőtl, mivel úgy érzi, hogy nélküle is képes boldogulni. Végül is hol van a Teremtő a mi világunkban, és hogy vesz részt bármiben is amit én teszek?

Ezért van az, hogy a Felvilágosodás kora létezett történelmünkben, amikor az emberek elhagyták a vallást. De most, minden fejlődésünk ellenére felfedezzük, hogy csak ürességet értünk el. Azután, hogy tanulmányoztuk, és megértettük a világot, azt találjuk, hogy az mocskos és szörnyű. De a legfontosabb dolog, az, hogy meg kell értsük, hogy minél több erőfeszítést teszünk, és annak ellenére, hogy okosabbak és sok tekintetben ügysebbek lettünk, a dolgok csak egyre jobban szétesnek, és a világ rosszabbá válik. Szóval azáltal, hogy fejlesztjük a világot, nemhogy jobbá, hanem rosszabbá tettük azt.

Ezért van az, hogy az emberek elérkeztek a kétségbeesés pontjához. De mindez nem elég, és a Felső Erő nem engedi meg az emberiségnek, hogy elmeneküljön mindenfajta kábítószerek használatával. Mindazzal együtt ami ma történik a világban, a szívben található pont is megjelenik az emberekben, és ez újabb fejlődés irányába vonzza őket. Ez akkor elérkezünk a problémához: egyik részről ez a pont is önző, mivel ez az isteni tualjdonság ellenkező oldala. De még akkor is, ha ez az önző pont a törés eredménye, mindez átváltoztatható egy altruisztikus ponttá. Mindezt egy “sperma cseppé” változtathatjuk, amiből a spirituális embrió kialakulhat.

Az egó többi részéről – azaz az egész világról – szólva, nem vagyunk képesek azt spirituálissá változtatni, mivel annak minden része élettelen anyag. Szóval annak érdekében, hogy spirituálisan fejlődjünk, el kell érkezzünk egy csoporthoz, és a Kabbala könyvekhez, de továbbra is ugyanazon a helyen maradunk, mint egy szamár, amíg végre megértjük: “Szükségünk van a Felső Erőre, a Fényre, mely visszatérít minket a forrásához” és akkor elkezdem azt követelni, könyörgöm a Teremtőhöz, hogy jelenjen meg számomra, és korrigáljon engem.

Ezért a földi fejlődésünknek vége. Az összes kultúrális és tudományos fejlődés elérte végét. Az emberek elkezdik majd érezni, hogy semmi újat nem tudunk elérni ezeken a területeken – mindez kimerítette magát.

A spirituális világ az egy valódi érzékelés, nem valami teória vagy fantázia. Ez egy olyan valóság, melyet jóval erősebben érzünk annál az általános életnél, amihez eddig hozzászoktunk. Azonban a spirituális valóság egyenlőre el van rejtve előttünk. El kell kezdjük azt felfedezni azáltal, hogy személyes erőfeszítéseket teszünk, és akkor mindenfajta spirituális erőket, eseményeket és megjelenéseket fogunk érezni. Sőt mi több még inkább fogjuk érezni és megérteni materiális világunkat is. De az egyetlen módja mindennek az, hogy a Kabbalát tanuljuk hasonlóan gondolkodó emberek csoportján belül.

Akkor látni fogjuk, hogy a csoport, a tanulás, az egész világ és a spirituális rendszer egyetlen egésszé áll össze érzékelésünkben. Amekkora mértékben teszünk erőfeszítéseket, felfedezzük azt, hogy az a spirituális rendszer, melyet elkezdünk érezni, jóval erőteljesebb és sokkal több dolgot határoz meg, mint a materiális világ melyet most érzünk. Így képes valaki előre haladni, amíg elérkezünk oda, hogy látjuk: a spirituális rendszer teljesen irányítása alá vonja a materiális világot. És akkor a materiális világ másodrendűvé válik, mint a spirituális világ lenyomata.

Annak érdekében, hogy mindezt elérjük, a csoporton belül kell tanulnunk és munkálkodnunk. Ma egy egyszerű általános felfogásunk van a valóságról, és most fel kell fedezzük az általános rendszer képét. Mindezt magunkba kell vetítenünk, mint ahogy egy fényképet a negatívról levetítik. És akkor ezt a képet egyre jobban ki kell elemezzük magunkon belül.

Ennek az a módja, hogy eredeti, hiteles Kabbala forrásokkal dolgozunk, és a csoporton belül tanulunk. A spirituális érzékelés akkor hozzáadódik a jelenlegi érzékelésünkhöz, és a világ érzetéhez. Természetesen az ezzel a világgal kapcsolatos érzékelésünk megváltozik és kitágul, de nem tűnik el. A spiritualitás akkor csatlakozik a korporealitáshoz, tehát soha nem található “valahol fennt, a felhők között”. A személy megmarad jelenlegi életén belül, a valóságnak ugyanabban az érzékelésében, de azt kiegészíti. Az új kiegészítés fokozatosan élete legfontosabb részévé válik, mivel kiderül, hogy az olyan, ami mindent meghatároz és irányít.