Szerző arhívuma: geocosmos

Kérdés

Lehet úgy mondani, hogy a kapni-akaró egoizmuson túl a teremtő még teremtett egy “pontot a szívünkben, amelyik egyesekben váratlanul felébred és az élet értelmére kiváncsi?

Válasz

Ez a “pont” az eredeti egységből szétesett fizikai világban az egyes emberekben jelenik meg.Amikor együtt tanulunk, megosztunk, akkor ezek a pontok összeolvadnak és előbb szinte egy “felhő” jön létre, majd egy közös köd. De azért ez nem ilyen egyszerű. Létezik egy átfogó fogalom a téridőn túl, de ez, noha mindent magába foglal, mégis önmaga ellentétébe fordulva jelenik meg az evilágban: ez a lélek szikrája.Azért lesz ilyen icipici, hogy mi érzékelni tudjuk. (geo)

Kérdés

Ha a nők a férfiakat támogatják a “Világ-Hordozóban “, azaz a közös felépülési vágyban, akkor integrált módon az egész világ gondolataira hatnak ezzel?

Válasz

Persze. Globálisan össze vagyunk kötve s a sokmilliárd hálózat integrálódik, akár akarjuk, akár nem. Az egész teremtés szerkezete kölcsönösségen alapul s a nők minden gondolata benne van ebben a szerkezetben. Vagy odaadó szolgálat a szándékunk (s életünkre az íz ráél ) – vagy maradunk az önközpontú addikt kapni-akarásban, egyénpontban. Minden vágyunk és gondolatunk – az ész és a szív – ebben a közös szerkezetben van belül. Mindennek, amit képzünk, a belső része hat a külső vetített világra.

Ha épp most kezdjük el felfogni a felső erő világát, (megvilágítását) akkor sokmilliárdszoros erőre teszünk szert. Tehát ugyanaz a jó szívűség, részvétel, törődés, kölcsönös szolgálat kihat az egész világra és az emberek érezni fogják ezt a közös vágyat a felépülésre. Elkezdik majd felfogni,hogy a természeti világban az a helyzet, hogy minden ember összeköttetésben áll a többi emberrel, s hogy a kapni-akarás, az önközpontúság fölé kell emelkednünk, s csak így tudunk változást elérni a “külvilágnak” tűnő szerkezetben is. (geo)

Kérdés

A Le Monde szerint egyre növekszik a tengerek vízszintje, már 50 éve melegednek az óceánok, olvadnak a jégtömbök a sarkokon, menekülnek az állatok és madarak Északra, a földfelszín is melegszik. Mindez hasonlatos a kis jégkorszakhoz az 1640-es években, amikor rengeteg háború tört ki. Az időjárás befolyásolja a vallást, a politikát, a gazdaságot. Mit tehetünk?

Véleményem

Minden eltérés a megszokott pályától, amennyiben másképp nem megy, minden szerkezet esetében hasonló folyamatokat mutat. Hatnak ránk és a mi irányulásunk is bal-ról jobb-ra tér el a természeti egyensúly terén (ami azonos a teremtőbe való beolvadással). Képesek vagyunk ellenállni a kellemetlen hatásoknak (a csapásoknak) a természetünk változtatásával , ha a belső felépülés, a javítás útjára lépünk, vagyis ha minél inkább hasonlítunk a teremtő-adóra (a csoporton belül), azaz a szeretet , a felépülés üzenetének továbbításával. (geo)

Kérdés

A legutóbbi világtalálkozón éreztem először az egység ízét. Most jön a kérdés, mi lesz a sokszor említett Gát-tal, mahszommal (az ego megszűrésének eszköze)?

Válasz

Az az egység pont, amihez elértünk már a Gát fölött van, azon a szinten, amit majd a következő találkozón remélünk elérni, de még nyers. Hogy miért a gyűlésen? A gyűlés csak egy kitüremkedés a ponton, az egységen, amire vágyunk, mert a gyűlésen tudunk jól összekapcsolódni.

Akkor ez a pont átváltozik valami új és teljes érzéssé, egy más világ tárul fel. Először ez csak piciben érezhető, de mégis egyfajta ébredés és eleinte nem kifejlett. De érezni fogjuk ennek az új megvilágításnak a tágasságát s ottt már tudni fogjuk, merre irányuljunk. Remélem, elérjük ezt a közös felépülési vágyat, hiszen minden csak a felkészüléstől függ (a napi csoport, olvasás, stb.) /geo/

Csoport

Nincs mód fejlődni a szellemiségben, csak a zavarok által. Az “ellenséges fáraó”. Ha megtartjuk magunkat abban a helyzetben, ahova az Arvut-konferencián elértünk, s hozzákötjük a növekedni kezdő énközpontú egónkat, akkor elindul azon a ponton a fejlődésünk.

A kialakuló vágy-hordozónk nem tűnik el, ez a közös felépülés vágya téridőn kívül van, nincs vége soha. Tehát éppen az ellentéteink fölé emelkedve kell a kapcsolatunkat megteremteni – a Fáraó, a Szináj fölé emelkedve, a széthúzás fölé, s így mindenki eljut a Vég-nélküli Malkutba (Uralomba-Birtoklásba)

Ha annak örülök, hogy odaadó szolgálatot végzek a társnak, a csoportnak, akkor az élvezetem zavartalan, szennyezetlen. Ez az a pont, ahol a hordozómat egész dimenzióvá növeszthetem s nem kell félni, hogy elveszítem. S a megoldás mindenre az, hogy a kötelékeket, amik összekötnek, erősítenünk kell. Csak akkor jutunk el oda, hogy mindenki érezze ezt a téridőn túli vég-nélküli teljességet. Ezért van, hogy a társulás,a mit látok, az egyben az a hely, ahol megszilárdítom ezeket a viszonyokat s felépítem ezt a vég-nélküli Malkut uralmat-birtoklást a két ellentétes késztetésből: taszításból és kapcsolódásból, együtt.(geo)

Kérdés

Ahhoz, hogy az egész világ teljesen felépüljön, el kell válnunk tőle?

Válasz

Nem tudunk egyáltalán leválni a világról a felépítéséért. Hogy is lehetne valamit felépíteni, ha kilépünk belőle? Fölé kell emelkedni, hogy beleolvadjunk az odaadó szolgálat szellemiségébe, a kölcsönös lemondás, az adás (hass-pá) a szeretet szellemébe. Csak ha már ennek része vagyunk és ebben biztosak vagyunk, akkor tudunk felépülést adni s az evilágban vezetni tudni. Vagyis az a lényeg, hogy nem kell semmit sem csinálnunk. Csakis a közösség egysége az, amiben az egyénnél Magasabb megvilágítás, a harmónia s az egyensúly megjelenhet.

Vannak nagy bajok a világban és van egy, amiről nem beszélnek: a kihűlés veszélye. A következő években már felmerül a veszély, hogy a Golf áramlat eltűnik, s Amerika, Britannia és Európa Szibériává változhat ettől. Ez éhínséget és egyéb bajokat okoz majd. És emelett vannk a pénzügyi válságok, a nevelés válsága, a tudásé, a családi gondok és a többi.

Mivel az emberi környezetbeli konceptuális szinten dől el minden (annak érzelmi és hormonális atom-alatti szintjén) akkor lehet csak javulás, ha mi emberek az egyensúlyt magunkban elérjük s ezzel egy új megvilágításban jelenik meg a világ, mert erről a felső szintről indulnak a mi világunkban a vezető erők.

A felső (konceptuális-spirituális) szinttől való eltérésünk (Az önzés felé) hozza létre az evilágban a (bizalmi) válságot. Ezért ha a saját elképzelésünkbeli felső Erőkben a közös felépülési vágy a legfontosabbá válik bennünk, akkor tud az evilág változni, s harmónia létrejönni a két szint közt. Észrevesszük, hogy egy békés világ vesz körül: minden rendben, mindenki elégedett, mert a másikat szolgálja, a közösséget, s a bajok eltűnnek.

Ezért semmi módon nem kell a fizikai világban kijavítani bármit. Minél inkább javítgatjuk vagy csak vágyunk a javítására, annál rémesebbé válik a kezünk között. Ha a Harmónia, a z Odaadás felső erejének leszünk a részei, megteremtve a saját elképzelésünket erről, magunkat akarva csak felépíteni, kijavítani, nem a “külvilágot” , akkor megtapasztaljuk majd a nyugalmat és biztonságot. És csak ezzel kell foglalkoznunk. (geo)

Kérdés

Azt mondtad, hogy a szellemi születés folyamatában vagyunk. Hogyan lehet megvalósítani ezt a születést? És ha befejeződik, hogyan őrizzük meg a helyzetet, hogy lehetőség legyen a felcseperedésre?

Válasz

Két erőt tartalmaz a születés folyamata: maga az áthaladás ereje, és az anya ereje. a külső nyomás, ami hat rá, hogy szüljön, és a belső, hogy egy vággyá egyesüljön. Így készülünk fel a születésre. Ami megszületik köztünk, az a közös felépülési vágy, amelyen keresztül a köztünk megjelenő új világ valóságát elkezdjük megérezni, de amely újra meg újra elrejtőzik, mert az egoizmus, a kapni akarás, a függés legyőzi.Ezért hívják az Elfogadás Tanát a Titkos, rejtett tannak. de azért feltárul az, ami el van rejtve, nekünk, ha együtt vagyunk.
A feltárulásához szükségünk van azokra a külső erőkre, amik nyomást gyakorolnak ránk. Vagy a természettől érkezik valami, vagy magunkra a közösségi környezetünk megalkotásával gyakorolunk nyomást. A női oldalunk is gyakorolhat nyomást ránk kívülről, hogy mi, a férfi részleg, erőfeszítést együnk mindig a csoportba való visszatérésre, hogy minden fáradozásunkból egyetlen vágy kristályosodjon ki felső Erőként – és akkor feltárul az, amit az “új világra születésnek” neveznek, mely hasonlít ahhoz, ahogy mi megszülettünk erre a világra.

Érezni a kérdésekből, a vágyakból, a gondolatok folyamatából, a közös áramlást, a közös szellemet, ahogy ez ebben a gyűlésben egybefolyik, s ahogy elkezdjük megérezni ezt a bennünk felébredő új világot, megvilágítást.(geo)

Kérdés

Minden nap a nehéz és intenzív nap után a reggeli tanítás szinte új életet lehel, begyógyítva a sebeket, új lapot nyit…

Válasz

Igen napközben sok-sok dolgot csinálunk, áthaladunk a felkészülésen, belső munkákon, s reggel új ösvényt kell vágni.

Kérdés

Hogyan lehet ezt a ritmust megőrizni, s vigyázni, hogy ne zuhanjunk túl mélyre most a kongresszusunk elejéig?

A sebesség nem visz lejjebb. Megvagyunk együtt a világ-kli (hordozó) , a “közös vágy” elég erős, hogy ne engedje csökkenni a vágyunkat a teremtő felépülés feltárására.Azonkívül ne felejtsük, hogy mi csak a munka felét kell megtegyük: el kell jutni a felépülési vágyig, ami a “kli”, a hordozója a megvilágító, teremtő Fénynek. A többit ez a Felépítő fény végzi el.
A mi dolgunk csak, hogy felismerjük a Rosszat, az önző kapni-akarást s az ebből adódó tehetetlenséget s ez segít, hogy vágyjunk a felépülésre és elérjük azt. És persze remélnünk kell, hogy a felső Erő fénye valóban megteszi a dolgát.

Ezért, a felépülés követelése (amit Női Vizeknek, Májin Nukvin-nak vagy MAN-nak hívunk) két dolgot jelent: egyrészt elfogadom a tehetetlenségem, enélkül nem tud elindulni a felső fény. Másrészt hiszek az értelemben (bina), ami más néven maga a “hit”, vagy “hasspáá” (odaadás) és közben tudom, hogy én – a birtoklás, királyság, malkut /mély-kút/ semmire nem vagyok képes magamtól.

Kérdés: Különleges hullámon haladunk most. Hogy lehet elkerülni a rózsaszín felhő részegségét?

Válasz

Egyrészt nem kell túl magabiztosnak lenni, de aggódni sem kell.Kétarcú ez: hogy is aggódhatnék, ha a Nagyobb Erőt keresem? de azért aggódhatok, hogy az egész csoport eléggé egyben van-e? Más nem kell. Csak az árvut (a közösség), ami azonos a “sokaság imájával”, ami a Nagyobb Erő feltárását lehetővé teszi köztünk (nem az egyénben).

Minél jobban lenullázom az egómat a csoport előtt, annál jobban feltárul a felépülés felső Fénye.

Kérdés

Hogy lehet ezt a felépülési vágyat megtartani és nem hagyni, hogy a már elért egység feletti öröm elhomályosítsa?

Válasz

Nem lehetséges kimaradni a felmenetek és lemenetek hullámvasútjából. Egyikünk éppen kiürül, másikunkat elárasztják az érzelmek éppen.
Így egészítjük ki egymást. Ebben jelenik meg a Svirat HaKelim, a Hordozó Szétesése.
Folytatni kell az erőfeszítéseinket. Célunk a Sokaság imája, a közös vágy a felépülésre, ami összesző minket egy szívvé, egy emberré.(geo)

A Rabas (Aslag rabbi fia) cikke a Társ szeretetéről írja

“Egyetlen jótanács létezik a szellem világát elérendő, új érzékre kell szert tenni s ez: ” Gyűjteni kell magunk köré néhány egyedet, akiknek a kis ereje megvan ahhoz, hogy az önközpontú önszeretetből kilépjenek, még ha nincs is ahhoz erejük, hogy átlépjenek az odaadás fontosságának megérzéséig, a hasspáá-ig, de képesek lesznek külső segítség nélkül függetlenül élni.” Noha készek arra, hogy összetársuljanak, csoportba, mégsem lesz rá módjuk. Ezért kell, hogy a Megvilágító Fény , a közös felépülés vágya hasson rájuk. A megvilágító fény az, ami lehetővé teszik, hogy eggyé váljunk a közös felépülési vágyban, de ezt elkülönülten, egyedül senki nem tudja érezni.Abban a közös vágyban, teremtményben , melyben együtt mozgunk, áramlunk, betölt minket ez a megvilágító fény.

” Lehetőségként, kismértékben mindenkiben meg lehet a teremtő szeretete, mint ügy, de gyakorlatban nem tudjuk megvalósítani, csak ha mindenki külön-külön betársul a csoportba.” Mindenki, aki betársult a csoportba, hajtsa fejét maga felé, s ekkor, ha elfogadja ezt a feltételt, akkor mondjuk, hogy a közösség “testet ölt”, a közös felépülés vágyában. Ha megteszitek, ami írva van, amint valamifajta közösségre léptek, azonnal megjön a segítség (Jesuá) fentről. “Ezért a “társ szeretete” az az alapkő, amire bármilyen “szent” azaz önzetlenségi építményt fel lehet húzni.” Amikor valamit egyénként efelé lépek, akkor ez vezet el a társuláshoz, az erőfeszítés, a kezdeti köztünk lévő feszültség maga. Mert ez a feszültség köztünk, épp ez az, ami vállalja majd a az odaadó szolgálat fényét, a hasspáá-t , s ez a megvilágító fény majd befejezi a munkát és létrehozza a csoportunk közösségét. Ezért kell nagy erőfeszítést befektetni a csoportba, s ez másodlagossá teszi, eltakarja a sok-sok vágyat és követelést a mindennapokban. Végülis majd együtt áramlotok s ebben hasonlatosak lesztek a Fényhez.(geo)