más

Valójában “Nincsen más Rajta kívül”, és a Teremtő vágya az hogy felfedje magát az emberi lényeknek. Azonban amennyiben Ő valóban felfedné magát, a teremtett lény soha nem lenne képes függetlenné válni. Az állandóan “eladná” magát a Fénynek, és nem lenne képes magát attól elválasztani.

Ezért van az hogy lehetetlen a személynek magát a Teremtő, a Fény előtt eltörölni, mivel én az élvezet abszolút rabszolgája vagyok. Az emberek tudják ezt magukról és ebben az életben mi állandóan a Fény által vagyunk irányítva.

Ez az oka annak hogy a Teremtő rejtve marad, de a csoport elérhető. Így mi elkezdünk azzal kommunikálni, és még egónk fölé is emelkedünk, mely lehetetlen lenne a Teremtővel. Minden másban a kettő ugyanaz.

Az emberi lényen kívül csak a Teremtő létezik: “Nincsen más Rajta kívül”. és akkor a személy felfedezi hogy maga sem létezik. Csak a felső erő létezik mely megtölti az egész valóságot. De mindez csak azok után hogy a személy maga érkezik el ehhez a felfedezéshez.

2012 augusztus 17, Harkov 2. workshop

Báál HáSzulám, “Test és lélek” cimű cikkből: “És az összes többi koncepcióval, amely kombinálja az okot és a módszert más módszerekkel, tilos a mi számunkra használni, mert különben a bálványimádásba fordulunk”.

Ha elképzelek magamnak valamit, ami nem ragadta meg érzékemet, ez az úgynevezett “bálványimádás”. Ebből világos, hogy milyen illúzióban található az egész emberiség. Az én levizsgálásom pontosnak kell lennie. Valós adatokra kell alapuljon, ami nekem a kezemben van és nem elképzelésben és spekulációban. Csak ez a felfogás és megközelités fog engem megváltoztatni és látni, a valódi  érzékemben, a testiben, egy új világot. Minden más egy elképzelt játék.

Csak, ha abbahagyom elképzelni és felismerem, hogy semmi nem létezik az öt érzékemen kivül, amely csak abban támogat, hogy  a “bíró csak azt hisz, amit a kezében van” – ez szükségessé teszi, hogy kibővítsem az érzékemet. És ezért “képzelődés” tiltása szükségessé teszi a belső változásokat, amely segitségével felfedezem a felső világot az én közös érzékszerveimben.

Kérdés

De ezt senki nem érti meg!

Válasz

Igaz. De van egy dolog – a gonosz felismerése. Csak amikor a személy eléri a végét, amikor az állapotok valóban elviselhetetlenné válnak, akkor nyilik meg a változásra.

Az emberiségnek el kell jutnia a vallás és a hit végére. Ezért modern vallási fanatizmus folyik. Van ennek helye, az embereknek meg kell találniuk az élet összes módszerét. Csak akkor fognak tudni átmenni  a végéig, és felfedezzék az igazságot – az egyszerű materialista igazságot, amely csak egy forráson alapul,  az érzékek észlelésében.

Ez a Kabbala Bölcselete, amely nem misztika és nincsenek szörnyek. A szamár is áll a jászolj előtt, vagy van az étel vagy sem. Nincs más lehetősége. Végül, az emberek felfedezik, hogy az összes a hiszemények nem nyújtanak nekik élelmiszert, és nem adnak semmit. Te romlasz, és nem tudsz élni vagy meghalni. Nem leszel megelégedve az érzékeiddel, és akkor ki kell cserélni őket.

Először elképzeljük ezt a világot az érzékszerveinkben, és élünk itt a felfogás megváltoztatása nélkül. És azután, elkezdünk romlani, az érzelmek összehúzodnak, korlátozzuk. Ez hasonló a születés futárával: a világ fekszik a sötétségben, szegénységben, a problémák és veszélyekben, illetve a választás hiánya miatt futnom kell az érzésektől. Nincs itt más helye a hitnek, hogy létezne valami jobb, mint a “másik oldal” – én élni akarok most. A következő világ reménye már nem segit.

Ma a problémák nyomják a zsebünket, és holnap leesnek a lelkek az életerő forrásától és együtt a Kabbala bölcseletétével, az egész világgal együtt, elviszi az embereket a megértéshez, hogy meg kell változtassák a felfogásukat. A legfontosabb dolog a megszerzési vágyban  van. És az embereknek meg kell változtatniuk a megszerzési vágyat az adakozás vágyra.Ne higyennek abban többet, amit nem látnak, és nem tudják meg csak tapasztalatból. Fantazia nem fog segíteni. Az emberek annyira fejlődtek, hogy érezni fogják, hogy az egyetlen út az érzékeik megváltoztassa.

Ez a gonosz felismerése, a gonosz hajlam, amelyet a Teremtő teremtett a “Tóra”- val együtt”, azaz a korrekciós módszer, a Fény ereje, amely korrigál, és lehetővé teszi elérni a jó hajlamot. Ez három állapot, az út három szakasza.

(A”Test és lélek ” reggeli leckéjéből 3.09.2012)

(BS)

Vallásos iskolák belehelyezik a tanár és spirituális vezető iránti tisztelettel teli attitűdöt a gyerekekbe korai gyermekkoruktól kezdve. Mindez a tradíció spirituális alapokról ered. De mivel főképpen szekuláris emberek jönnek Kabbalát tanulni, nagyon nehéz számukra hogy kicseréljék hozzáállásukat a tanár iránt, mely eredendő hozzááláshoz hozzászoktak az iskolában és a középiskolában.

Mi nem vagyunk hozzászokva hogy egy magasabb szintet tulajdonítsunk a tanárnak aki képes nekünk spirituális elérés megadni. Mi azt hisszük hogy a tanár egyszerűen csak visszamond valamilyen anyagot a könyvekben írottakból, és néha kisebb részletesebb magyarázatot nyújt.

Az felfoghatatlan és nem természetes hogy a Kabbalista megközelítésben a spiritualitást a tanáron keresztül kapjuk meg. De a Kabbalában a tanárral való összeolvadás megelőzi a Teremtővel való összeolvadást. Lehetetlen elérni annál nagyobb remegést, várakozást a Teremtővel szemben mint amit a spirituális tanárral és a csoporttal szemben érzünk. Ez a módja annak ahogy a személy megépíti magát, ezért kapta meg az egész világot magának.

De nekünk ezen dolgoznunk kell, egyébként nem érhetjük el a célt. A tanár iránti tisztelet hiánya egy modern probléma, mely megmutatja nekünk mekkora módon még korrekcióra szorulunk. Mindez nem véletlen, hanem egy hatalmas önzőség hozzáadása, mely korrekcióra szorul.

Ez a hozzáadott egoizmus a hozzáadott távolság, mely minket a Teremtőtől elválaszt, és az azon a tényen keresztül mutatkozik meg hogy nem tiszteljük a tanárt és a csoportot ezáltal eltávolítva magunkat a Teremtőtől.

Amikor ln tanítvány voltam, az segített engem attitűdöm korrekciójában hogy én mindig egy magasabb rendszert képzeltem el melyben mindannyian létezünk, mely azonban el van rejtve előttünk. És ebben a rendszerben mindenki aki alacsonyabb szinten van, teljes mértékben hozzátapad a felsőhöz. Maga az aktuális rendszer nem tört össze, a törés csak érzékelésünkben jött létre. Teljes munkánk abból áll, hogy eljuttassuk magunkat ahhoz a ponthoz amikor már képesek vagyunk érzékelni és felfedni a teljes rendszert.

És amint a spirituális rendszer megjelenik, a rendszer részecskéi közötti kapcsolatok ugyancsak megjelennek. A spirituális szintek létrája nem változik, és amikor egy személy lelke először megjelenik, és egy másik megjelenik utána, és ez a sorrend örökké megmarad. És ezért van az hogy mi mindig spirituális előapáinkon, a Kabbalistákon keresztül kapunk meg, akik előttünk éltek és befejezték korrekcióikat. Mi mindig Baal HaSzulamon és a Rabashon keresztül kapunk majd meg.

És ha folytatjátok ezt az útat és eléritek majd a spirituális elérést, ti majd rajtam keresztül kaptok meg. Ez az ahogy a spirituális létra létezik.

Nekünk ezen kell dolgoznunk, egyébként a közöttünk levő kapcsolat nem jelenik majd meg. Írva van, “Készíts magadnak egy Ravot (Rav mint nagy), és vásárolj magadnak egy barátot, és ítálj érdemei alapján minden személyt”, és mindez a felkészülés a Teremtővel való összeolvadáshoz. Természetesen a tanárnak nincs szüksége arra a tiszteletadásra melyre a tanítványnak van szüksége. De a tanítványnak fel kell készülnie a Teremtő felfedésére.

2012 szeptember 4, Reggeli lecke, 1. rész, Lecke a Rav nagyságáról

SZS

Teremtőben nincsen semmi más, csak szeretet. De annak érdekében, hogy megtudjuk szerezni, mi az a szeretet, mivel ez egyáltalan nem érthető, a Teremtő megteremtette a megszerzési vágyat mindenféle eszközöket, amelyekkel megtudjuk szerezni a szeretetet.

A szeretet, az valami idegen a mi egónk számára, nem a természete. Hogyan lehet az, hogy én kóstolok mindenféle izeket, amelyek előttem állnak, én ezektől az izekből érezzem a házigazda szeretetét? Milyen kapcsolat van ezek között?

Ez a teremtés értelme – “létezés a semmiből”, mert ebben a “semmi” – ben “létezik” valami. Mivel, a “semmi”- ben, a megszerzési vágyban én elérek a “létezés”- hez, azaz, sóvárgok a megszerzés vágyban, hogy elérjem a szeretetet, ez a tulajdonság, le van vágva a teremtménynek minden dologban.

És hirtelen olyan csoda történik, amelynek eredményeként  működnek, és a jelenségek a megszerzés vágyban, ő megszerzi a tulajdonságot, amely hasonló a felsőbb Isteni természettel.

Ez egyáltalán nem világos nekünk, hogyan mükődik az “adni és kapni”, lehetséges, hogy olyan csoda születik, amely jelentése a “szeretet”. Ő nem tartozik a megszerzési vágyához.

Minden alkalommal, minden szakaszban, nekünk ki kell egészítsük a cselekvéseket és csodálatokat, amelyet megtapasztalunk a megszerzési vágyban, azért, hogy összegyűjtsünk mindent, és elérjük a szeretet tulajdonságát.

(Reggeli lecke, 3.09.2012 a”Tiz Szfira tanulmánya”)

(BS)

Azért, hogy a teljes képet és a valódi valóságot kapjunk, szükségünk van, hogy egy kissé leválnunk attól a valóságtól, amelyhez már hozzászoktunk. És hogyan lehetséges? Hogy próbáljunk elképzelni egy állandó állapotot, amely a megszerzési vágy, amelyet a Teremtő teremtett. És minden mozdulat csak ebben a vágyban van, az Ő elismerésén belül.

Ha ez a vágy megpróbálja megérteni és érezni a valós helyzetet, akkor ezt hivjuk úgy, hogy mozgás.

Tulajdonképpen mi ebben a helyzetben vagyunk, csak a megértést és az érzést illuzióbeli valóságként fogjuk fel. Ez a torz kép annak az eredménye, hogy a mi tulajdonságunk ellentétes a valódi tulajdonsággal. Ez a fajta mozgás, játék, ahol vagyunk, azért, hogy erőfeszítést tegyünk, mint a gyerekek, megpróbálunk sikerülni a játékban, és emiatt megkapjuk a tudást, érzést, megértést, értelmet, és igy fejlődünk.

Különben, ha nem lennének ezek a játékot, gyakorlatok, akkor a gyermek növekedne, mint egy állat: egy nagyobb állattá nőne fel. De a játékok által minden alkalommal tanul, változik és emberré válik.

Itt mi is pontosan egy ilyen helyzetben vagyunk. Szándékosan adták nekünk ezt az érzést, eltávolitva a valóságtól, mint a kisgyerekek, hasonlóvá tenni magunkat mint a valódi állapot. És a tapasztalatnak megfeleően elkezdjük magragadni a valós állapotot, belé hatolunk, hogy érezzük magunkat benne.

Ennélfogva, a Kabbala Tudománya egy komplex tanács, hogy hogyan lehet a valós helyzetet megszerezni, milyen törvények működnek, milyen műveletek történnek, mit tehetünk azért, hogy átmenjünk fokozatosan a jelenlegi állapotból egy fejlettebbé, az akciók, a gondolatok, és a vágyak által.

Mindez az úgynevezett “Teremtő műve”, mivel ezen keresztül akarunk hasonló lenni  ehez a tulajdonsághoz, amely a Teremtő. Mi létre kell hoznunk feltételeket  az Ő felderítésére. Pontosan ezt teszünk lépésről lépésre, elfogadjuk a kabbalista tanácsait.

Ezek a fokozatos korrekciók, amelyek által mi korrigáljuk magunkat, abból a formából, amely ellentétesek és fordítottak az adakozás tulajdonságával, egészen addig a pontig, amig teljesen hasonlóvá nem válunk mint az, amely az úgynevezett “spirituális létra”, a mi felemelkedésünk létrája. A létra felemelkedésén mi tanulunk a spiritualis cselekedetekből, az adakozás tulajdonságának a megértéséből, az összes vágyakban.

Ezek a korrekciók az egoista tulajdonságoknak az adakozás tulajdonságához, amely jelentése: “a parancs végrehajtása”.

(Reggeli lecke, 31.08.2012, Rábásh irásai)

(BS)

B. Rábásh: 22 Levél

“Az, hogy megadják a lehetőséget tanulni, imádkozni, és elvégezni a parancsolatokat , akár egy pillanatra egy nap, az már egy ajándék a Teremtőtől. Mivel több milliárdan vannak a világban, akiknek a Teremtő nem adta meg a lehetőséget, hogy meglegyen a képessége, hogy a Teremtőre gondoljanak, akár egyetlen áldott pillanatra egy évben. Ezért, miközben foglalkozik a Torával, akkor ezt boldogsággal kell tennie, mert csak a boldogsággal terjeszthetjük ki a Tóra Fényét”.

Minden az értékelésen múlik, hogy mennyire értékeljük azt magasra “hiszen a Fény a sötétségből tör elő”. Tehát mi nagyra kell értékeljük a felső fontosságát, és a hatalmas hálat, hogy megkaptunk  egy kapcsolatot a Teremtővel. Ha a személy kifejleszti és értékeli ezt a kapcsolatot, amely a szeretet, a Fény, a magasra értékelés, becsület és minden érzelem, amely az adakozás tulajdonságának a következtében jelenik meg, a Teremtőhöz, és ha akarunk ilyen tulajdonságot, kapcsolatot, intimitást, hogy összekapcsolódjunk vele. Így haladunk, amíg el nem érünk az első kapcsolathoz.

Ezért olyan fontos, hogy benyomást kapjunk a környezettől, a Teremtő nagyságától, miközben a Teremtő rejtve marad. Nem létezik más eszközünk, arra, hogy megkapjuk ezt a hatalmasságot. És ahogyan megkapjuk ezt a környezettől, amely magasra értékeli a Teremtőt, akkora mértékben megvan az erőnk és energiánk, hogy  dolgozzunk és befektessük minden erőfeszítést, azért, hogy megszerezzük  az első kapcsolatot a Teremtővel.

A legfontosabb dolog, hogy a környezetnek ki kell fejlesztenie a jó és jóttevő Teremtő nagyságát,  amelyet mi nem érzünk, mivel mi ellentétes formában létezünk. Ha a közösségünk megmutatja ezt a személynek és állandóan gondoskodik arról, hogy kapjon ilyen benyomást, akkor képes gyorsan halad előre.

Ezért minden barátnak  pontosan meg kell vizsgálnia ez a kritériumot: mennyit fektet be a közösségbe, azért hogy benyomást kapjon a Teremtő nagyságától, az adakozás tulajdonságától, amely el van rejtve tőlünk. Pontosan ezt a tulajdonságot kell megszereznünk. És ha mi szenvedést és sötétséget érzük, a világ sötétnek tünik, mindez azért, mert mi ellentétesek vagyunk a Teremtő formájával. Ahogy irva van: “a Fény a sötétségből tör elő”.

(BS)

Báál HáSzulám, Sámáti 02.08.2012 “Te körülvettél engem hátulról elülről”

Minden jelenség felfedeződik  csak az ember szempontjából a teljes érzékelése hiányából, mert az érzékelések korrigáltak. A világ megjelenik mint nem teljes, az emberi látás és tudásnak megfelelően. De meg kell érteni, hogy a tökéletesség hiánya nem rajtunk a kivüli világban, hanem mi bennünk van.

Ma a globális válság nem fejlődik körülöttünk, hanem a mi érzékelésünkben. De ha egyszer mi megjavítjuk magunkat, akkor az összes külső problémák megszűnnek. Mivel a világ nem létezik bennünk, csak az érzelmeinkben, ő bennünk van. És ha mi egyszer kijavítjuk a tulajdonságainkat, azonnal eltűnnek a katasztrófák, a problémák, viharok és válságok. Mindez nem létezik, az egyszerű felső Fény létezik, amely kitölti az egész valóságot …

A különbség az igaz és a hazug kép között csak az emberen belül van. Először is meg kell érteniük, hogy ezek a csapások hasznosak, célirányosak, mint ahogy irva van: “Én vagyok az első” azaz ok-okozati és az “útolsó”, vagyis a cél. Ezek az ütések jönnek az embernek, hogy javítsa ki magát, és mutassa meg, hogy a valóság érzékelése hamis.

Úgy működik, mint egy “segítőtárs”. Mert ha ez a gonosz az emberen belül maradna, akkor soha nem fedezte volna fel. Bár a gonosz feltárul kívülről, mintha ellene lenne, akkor az ember különbséget tud tenni. A mi egónk növeli ezt a gonosz, ami lehetővé teszi, hogy lássuk másokban a legkiemelkedőbb formában.

Mi nézzük gonoszt, mint nagyítón keresztül, azt látjuk egy nagyobb méretekben 620 – szorosan. Ez segít abban, hogy felfedezzük, és ezt nevezzük, hogy “segitőtárs” a magam ellenében.

Én felfedezem a rosszat másokban, de az intelektemben látok mindent ellenkezőleg, és ő bennem van, így korrigálom magam. Az ember ha folyamatosan kritizálja a valóság érzékelését : hogy minden gonoszt lát kívülről, ezt azonnal át kell forditania, és úgy kell látnia őt mint hogyha benne lenne.

Tehát amikor azonosulok azzal, ami rajtam kívül van, akkor ez a tulajdonság egy jó tulajdonságá válik. Én elfogadom, benne vagyok, és helyes módon  korrigálom magam. Mert ennek segitségével én megtudom vizsgálni magam a csoport, az emberek, és a Teremtő szempontjából.

Ebből az következik, hogy a külső valóság érzékelése segít nekem abban, hogy megtaláljam a gonoszt magamban a belső másolatomban, megértsem, hogy ez a világ nem pusztult el, hanem én teszem tönkre magam, mert ez igy fedezi fel az én gonoszom. És pontosan ez által korrigálom magam, én kijavítavitom az egész világot. Ezt nevezzük, hogy “magamat és az egész világot az érdemei iránt itélem”.

Reméljük, hogy megtudjuk érteni és megemészteni egy ilyen képet, és átadjuk a helyes megközelítést az egész világ számára, minden lakosnak. És akkor, az ember  korrigálásával megtudunk gyógyítani minden problémát. És az első nehézség az, hogy ahelyett, hogy a világot korrigálnánk, az ember meg kell értse, hogy mi magunkat kell korrigálnunk.

Kabbala tudománya azt mondja, hogy az egész világ amit magunk körül látunk, ez a mi belső tulajdonságunk, mint egy tükör. De az egyszerűség kedvéért el lehet magyarázni, hogy először az embert kell megjavítani, mert csak később tudja megjavítani a világot. Mivel a korrupt az ember, egy korrupt világot épít, és a korrigált ember megtudja építeni a korrigált világot.

(BS)

Kérdés

Azt mondtad, hogy nem kell meghatározni a szabályokat és nem kell változtatni semmit a rendszerben ami ma létezik az emberi társadalomban. De kell összpontosítani egy dologra, hogy mindent amit teszünk része legyen az emberiség javára.

Válasz

Először is lehetséges, hogy jó egy kis kör számára, a közvetlen környezetükben. Kezdetben, a csoport javára, azután az állam számára, és majd az egész világ számára. Ez fokozatosan történik, mint az emberi fejlődésnek a folyamata.

De jegyezzük meg, mi nem erőltetünk senkit! Minden a fejlődésünk üteme szerint történik. Mi itt a nem hoztunk létre egy KGB, mint ahogy Oroszországban volt, amely kényszer alatt igyekezett építeni egy társadalmat, bottal. Mi megszerezzük a változást az emberben, aki megkapja szüksége szerint, látja a valós szükségét.

Nincs más választásunk, vagy mi közeledünk a nukleáris háború felé és teljesen megsemmisítésül a világ (habár már romlik, de nem háború), vagy a jó irányában változik!  Már csak két irány van, és mi válaszút előtt állunk.

(BS)

Kérdés

Mit tehetek a csoportért, amikor a Zohár könyvét olvassuk?

Válasz

Kapcsolódj össze mindenkivel, és legyél egyetlen szándékban. Rabash írta, hogy az összes egyéni szikrák a barátok a szívében összekapcsolódnak a szeretet hatalmas lánggá. És ezért minden kis vágyunkat, tendenciákat, szándékainkat, inditékainkat meg kell próbálnunk, hogy  összekapcsolni egymással.

Hatalmas különbség van, itt és szerte a világon jelen van a leckén sok ezer ember egyszerre, akik elolvassák a szöveget, arra gondolva, hogy hogyan lehet kapcsolódni a spiritualitással, és mindenki külön gondolkozik róla.

Ha a kérelem egyénileg emelkedik fel, ez egy hazug, falcs forma. Nem beszélünk hazugságról ebben a világban, mert mindenki hazudik a másiknak, mivel ki akarja használni a másikat a megszerzési vágyában. Ez természetes, tiszta.

Ha mi a Teremtőhöz egy hamis módon akarunk viszonyulni. Mit jelent ez? – Ha te ezt egyedül csinálod, akkor nyilvánvaló, hogy te egy falcs módon, a természeted szerint csinálod. De ha csinálod a kapcsolatban másokkal, akkor te már feladsz valamit, lenullázod magad,  valami kölcsönös együttműködés van.

Ha egy millió ember sóvárog a spiritualitásra, de egyénileg, ez ad egy nagyon gyenge eredményt, bár erőfeszitéseket tesznek, tanulnak, csinálnak valamit. Ezt láthatjuk, mint a például a vallásban, akik tanulják a szárazTórát.

Mivel ha mi összekapcsolódunk, hogy szeretnénk elérni a spiritualitást a kölcsönös adakozás útján, akkor rögtön már a azonos formában vagy a spirituálissal, ha te kérsz, akkor te kérelmed azonnal a megérkezik az adakozás edényévé. Mert ő a átmegy a kapcsolat útján. Felébreszti a Fényt, amely vissza tér hozzád  a Teremtőtől, a Reformáló Fénytől.

Mert a sóvárgás egyedül a célhoz – kár vesztegetni az időt. Ezek üres erőfeszítések. És a sóvárgás 10-szer kisebb, de ha a kapcsolatot útján másokkal, akkor egymilliószor hatékonyabb.

Ez a munka nem mennyiségi, hanem minőségi. Tegyünk keveset, de a helyes szándékkal.

(BS)

Báál HáSzulám, “Bevezető a Zohár könyvébe”:

“Mivel a megtisztulás időszaka a megszerzési vágynak, hogy megszerezze a fényeket és szinteket a lelkének, az úgynevezett NaRaNHaJ. És minden szint, amelyet megszerez, azonos a Fénnyel, amely segít neki a megtisztulásban. Tehát, a szintekre emelkedik, addig amig el nem éri a helyes folyamatot, amely a Teremtés gondolatában van”.

Kérdés

Ha a szint “kapni, azért hogy adakozzunk”, ez megjelenül minden léleknek és léleknek?

Válasz

Igen és nem. Ezt meg lehet szerezni nem csak közvetlenül, hanem az integráció által is. Mert mi beszélünk az analóg rendszerről, amely tökéletes és integrált, ahol mindenki kapcsolatban áll mindenkivel és mindenki megkapja az általános mintázatot, mint egy holografikus képet.

A lényeg az, milyen szerepem van ebben a képben: Én része vagyok a “láb” – nak, vagy a “fej”- nek, a “szív”-nek, vagy más szervnek az általános “test” – ben? Biztos, hogy én mindent megszerzek, de az én részemet a rendszerben aktiv módon szerzem meg, úgy hogy én függetlenül működök.

Nekem megvan a saját hiányom, és a hiány szerzi meg az összes többit. Létezem én, ami az alapom, és létezik mindenki. Tehát az elérés nem azonos mindenkinek. Mindegyik megszerzi a teljes rendszert, az Ein Sofban található, de ezzel együtt, hogy mindenki “féltékeny” a másikba, mivel minden pont különböző  eredetű. Erre a munkára is szükség van és korrigálni.

Mi egy olyan szakaszon megyünk át, hogy egyelőre nem tudunk semmit. Fejlődés folytatódik, és valahol eltűnik. Az edények nővekednek és átváltoznak valami nem ismertté…

Kérdés

Miért kell a személynek, megszereznie a teremtés gondolatát?

Válasz

Mert ez a Legfelső vágya, a Teremtőé. Mert a teremtés gondolata  a Teremtőé. A mi  szavaink nem helyesek, de kötelesek vagyunk használni őket. Mondva, hogy van egy elérhetetlen valóság, amely jelenti a “Kibocsájtó”. Ő maga nem fogalom, hanem a teremtés gondolata, azaz a felénk való viszonya.

Ennek a gondolatnak eredményeként, volt az akció. Ő teremtette meg a megszerzés vágyat, és tett neki mindenfélé műveleteket. De a lényeg nem az, hogy mi maradjunk a megszerzés vágyban. Mert a vágy és a Fény, összesen két tulajdonság – megszerzés és adakozás, amelyet Ő úgy határozott, hogy felemeljen minket a kettő fölé.

Ez azt jelenti, hogy mi felemelkedünk nem csak a kapás vágya fölé, hanem az adakozás fölé is, mert nem létezhet e nélkül. Meg kell értenünk a teremtés gondolatát, és még magasabbra kell emelkednünk, amiről nem tudunk beszélni ma, mert nem tudjuk mi az.

Ez az megszerzés vezet el bennünket az ismeretlen folyamatra. A mi vágyunk nem tud valami sokkal magasabbat megszerezni,  mint ezek, és itt arról van szó ami a korrekció vége után van. Továbbra is meg kell értenünk, hogy ott vannak célok, amelyek találnak a “Kibocsájtó” – hoz. Azért amikor megtisztázzuk a folyamatot, amelyen keresztül haladunk, azt kell mondani, hogy az Ő viszonya felénk nem kevesebb fokozat, mint az a fokozat amelyen Ő van, és amelyről nem tudunk semmit, mert hozzá még a gyökérek is, amelyből a mi ágaink jönnek, még ők sem  vonzódnak hozzá.

Mivel mi tudjuk ezt a lehetőséget, mi meg kell érteniük, hogy hol állunk ma.

(BS)