Kérdés:

Nem értem, hogy miért kell tudnom ezeket az apró részleteket, amit Zohát leír, amikor nem vagyok képes felfogni a szöveget sem olyan mélyen.

Válaszom:

A Zohár az egy teljes rendszer és te a belsejében tartózkodsz, mint egy pókhálóban, vagy egy hálózatban. Ez az univerzum rendszere, amely minden teremtményt tartalmaz, és mindenek felett a Teremtőt..

Amikor a Zohárt olvassuk , azt  kívánjuk, hogy egyesüljünk annak érdekében, hogy kihozzuk   eme rendszer hatását rajtunk., szóval ez elkezd működni rajtunk, és minket aktív résszé tesz. Akkor képesek leszünk a független megértésre, a cselekvésre és  az előre haladásra.

A Zohár beszél nekünk erről a rendszerről, és hogyan dolgozik, mint egész.  Természetesen még mindig nem fogod fel, hogy milyen mély és sokarcú ez; csak azt fedezed fel, ami életbevágó neked fejlődésed minden percében.

Aktuálisan csak a maradékát olvassuk az  eredeti  Zohár könyvének ami 20- 30 –szor nagyobb volt, mint az a szöveg, ami hozzánk eljutott. És ne feledd, hogy ez az egész majd 2000 évvel ezelőtt íródott..

Kápzeld el, hogy aa Zohár íróinak egyike  most eljönne  hozzánk, és egy leckét adna nekünk. Megértenénk őt, mert ő ugyanazt a nyelvet beszélné, amit mi most tanulunk. Ugyanazokat a dolgokat mondaná, amit mi most meg akarunk tanulni, de ez egy olyan személytől jönne, a hosszú idővel ezelőtt élt. Csak gondold meg: Minden hasonló lehetséges lenne egy bármilyen más helyzetben el tudsz képzelni bármilyen más helyzetet, ahol azt kívánnád, hogy találkozz egy régi ősöddel, azért, hogy tanulhass tőle,  ahol féltékeny lennél az ő erkölcsi és spirituális szintjére, és ahol képesek  megérteni őt, képesek hallgatni őt, ahol elfogadják őt, és  ahol ugyanazon a nyelven beszélnek ugyanazokról a dolgokról.

Ez lehetséges, mert a rendszer, amit leírnak az valós, globális és örök. A belsejében létezünk, de mindenki addig a pontid tárja fel, amíg képes érezni őt. Úgy érezzük, montha a fényből a sötétségbe mennénk, és először úgy tűnik, hogy semmit sem látunk a sötétben. De ahogy néhány perce már ott vagy, fokozatosan egyre több dolgot tudsz megkülönböztetni a sötétben,  És akkor rájössz, hogy egyáltalán nincs szükséged a fényre többé, egyáltalán be sem kell kapcsolnod  Van egy gyenge ízzás, és az elég neked

Amikor először belépsz a spirituális sötétségbe, elveszve érzed magad. De egy kicsit több egység, a szöveg egy kicsit több befolyása rajtad, érezni fogod hol vagy. A  világ jelen érzékelése helyett, azt kezded  érezni, hogy különböző erők működnek körülötted. . Befolyásolnak minket, és össze vagyunk kötve velük. A levegő sűrűbb lesz, és helyet csinál a spirituális világnak.

Amit midössze tenne kell, hogy folytasd a menetelést.

Kérdés:

Mi az álom, melyről a Zohár beszél?

Válaszom:

Az érzéket, melyen keresztül mi mindent érzékelünk (a mi edényünk, Kli) úgy hívjuk, hogy az “élvezet iránti vágy”. Mi magunkat és környezetünket, valamint az egész világot ezen a vágyon belül érzékeljük. Mi csak azt érezzük, amit ez az érzék képes “elkapni”, azaz amikről ez az érzék úgy dönt, hogy szükségesek, és melyek hasonlóal hozzá.

Ennél fogva mi semmilyen spirituálisat nem érzékelünk, mivel a spiritualitás az teljesen adakozás, és szeretet. Mi egyszerűen nem érezzük ezt a másik világot, mely a megszerzés helyett az adakozásra épül. Ami jelenlegi állapotunkta még álomnak sem hívhatjuk a spirituális állapothoz viszonyítva, mivel az még annál a szintnél is alacsonyabban van. A mi állapotunkat Kiszta de Hayuta állapotának hívjuk, mely egy vékonyka illumináció minket életben tartva.

Ez az illumináció a Resimo (információs gén) mely megadja nekünk azt az érzést, hogy valamilyen valóságban létezünk. De ez csak annak érdekében történik, hogy dolgozzunk azon, hogy a spirituális érzékelésbe emelkedjünk. Az a valóság melyet most nekünk érzékszerveink bemutatnak el fog halványulni, mivel ez az érzése célirányosan van nekünk megadva, annak érdekében, hogy függetlennek érezzük magunkat a Teremtőtől, amikor spirituális fejlődésünkön keresztül megyünk. Ez képessé tesz minket arra, hogy magunktól fejlődjünk.

Az “álom” szintje a mi világunk felett helyezkedik el. Emellett sok fajta álomról beszélünk, jókról, és rosszakról. Például a Zohár mesél nekünk a Fáraó minisztereinek álmairól, valamint József álmáról.

Az egyik fajta álom az, amikor a személy a személy abba szándékosan hatol bele, amikor a magasabb szintről egy alacsonyabb szintre ereszkedik, mely az álomnak a szintje. van olyan álom is, amikor az az állapot, melyet “éjszakának” hívunk érkezik, azaz spirituális sötétség. És akkor mi alszunk, és a Felső Világ egy részéről álmodunk.

Egy részről az álom a felsőbb szinttel való egyesülés alapján érkezik. Más részről annak érdekében, hogy ez megtörténjen, a személynek el kell veszítenie az alsóbb szintjét. Mindenesetre mi a vágyunk szintjeiről beszélünk. A vágy lehet, hogy egy olyan szinten található, mely teljesen le van választva a spiritualitásról – ebben a világban, vagy egy magasabb szinten, mely kissé már kapcsolatban áll a spiritualitással. Az utóbbit hívjuk “álom”-nak.

Az álom nem misztikum: ez a valósága annak a személynek, aki a spirituális szinteken emelkedik. Vagy saját maga által emelkedik, és szándékosan kerül az alvás állapotába, vagy ezt az állapotot Felülről kapja.

hzs

A Zohár csak egy személyről beszél, melyben a teljes világ megtalálható. Ez a személy mindegyikünk. Amikor mi a valóság érzékeléséről tanulunk a Kabbalában, megtanuljuk, hogy minden ami úgy tűnik, hogy rajtunk kívül van, az igazából bennünk helyezkedik el.

Ez a hatalmas világ, beleértve a természet kövületi, növényi, állati és emberi szintjeit körülöttünk, igazából az emberen belül van. Mindezek a dolgok tulajdonságok, és erők a személy lelkében, mely dolgok látszólag kívül helyezkednek el, de igazából belül vannak.

Amekkora mértékben a személy fejlődik, a világ teljes képe, melyet maga körül lát, egyre illuzórikusabbnak tűnik számára. Ezért világunkat valótlan, vagy elképzelt világnak hívjuk, és az egész valóságunkat álomnak hívjuk.

Például jelenleg József történetét olvassuk, aki Egyiptomban van a Fáraóval együtt, és arról hogyan érkeznek meg József testvérei, és ő hogyan üdvözli őket. Ahogy mi ezt olvassuk, meg kell értsük, hogy mi a lelkünkben található erőkről olvasunk, mely minden egyes személyen belül létezik, függetlenül annak nemétől, korától, vagy nemzetiségétől.

Ugyanazon erők léteznek mindegyikőnkben, mivel a Teremtő egy hatalmas vágyat teremtett az élvezet iránt, mely a tíz Szfirából áll, melyek mindegyike ezek után még tíz Szfirát tartalmaz, és így tovább egészen a végtelenségig. Ez a vágy széttörik, és hatalmas mennyiségű darabokra szakad, melyek eltávolodnak egymástól. Mindezek a különálló lelkek, ahol mindegyikőnk a saját maga személyes lelkét tartalmazza magában.

Ennél fogva minden egyes személy mindenki mást magában tartalmaz, mivel tíz Szfira létezik benne, és annak mindegyik része hozzákapcsolódik a közös lélek tíz Szfirájához, és minden egyes személy lelkének tíz Szfirájához. Ebből az következik, hogy minden ami a Kabbala könyvekben le van írva mindegyikőnkről szól – minden egyes személy lelkéről.

Ennél fogva amikor mi a Zohár leírását olvassuk valamiről, ami látszólag rajtunk kívül történik, mint történelmi események, természeti, emberi és állati leírások, azt nekünk a belső szinteken kell interpretálnunk. Mindezek a történetek arról beszélnek, mi is történik magunkon belül – az én lelkem erőiről, a vágyaimról, tulajdonságaimról, melyek ellentétesek egymással, vagy össze vannak kapcsolódva egymással bizonyos viszonyokon és számításokon keresztül.

Nekem be kell hatolnom a lelkem belső rendszerének tanulmányozásába, mivel annak megismerésével, és megvalósításával vagyok képes látni a Teremtő tulajdonságait és erőit, melyeken keresztül Ő engem befolyásol. Őt én magamon belül látom majd, ahogy aktivizálja összes erőimet.

Ennél fogva amikor a Zohárt olvassuk, magunkon belülre kell koncentráljunk, megpróbálva látni a lelkünk erőit minden szó mögött.

hzs

A Zóhár „Végén” fejezetének 100-as bejegyzése: Ennél fogva megtanultuk, hogy mikor a Sabbat kezdődik, minden gonosz a pokolban marad, és szabadon pihenhetnek. És amikor a Sabbat végződik magunkra kell vonnunk a felső örömöt., hogy megmeneküljönk a gonoszok támadásaitól, amik attól az időtől eljönnek. Fel kell ébredünk és azt mondanunk „Legyen felettünk az Úristen öröme”. Ez a felső öröm, a mindenek élvezete a Mohin de Jessut. És azt mondják róla, hogy „Az ő útjai az öröm útjai”.

„A gonosz” azokra a vágyakra utal, ami miatt „pokolban” érezzük magunkat. Ez a szégyen egy érzete, ami megjelenik, mert felismerjük az adakozás tulajdonságát, és azzal való ellentétben látjuk a saját korrigálatlan tulajdonságainkat.

Meg kell tanulnunk, hogy ilyen állapotban lássuk minden egyes tulajdonságunkat. A vágyaink korrekciója lehetetlen a „pokol” érzete nélkül, minden egyes korrigáltalan tulajdonságunkban ellentétesek vagyunk a Teremtővel.

Ennél fogva amikor képesek vagyunk felismerni a korrigálatlan tulajdonságainkat a Teremtővel ellentétben, és megérkezni a korrekcióhoz, minden út az „öröm útjává” válik. Mi vagyunk, akik úgy döntenek, hogy így legyen..