Kérdés:

Írva van, hogy a Teremtő kegyelettel kezel minket. Mit jelent mindez?

Válaszom:

Ha a Teremtő nem kezelne minket kegyelettel, akkor soha nem lennénk képesek korrigálni magunkat. Végül is a kezdeti állapotunkban képtelenek vagyunk a jót a gonosztól megkülönböztetni. Ennél fogva mi természetünknél fogva a gonosz felé hajlunk, mivel ez az alapvető tulajdonság melyből teremtve lettünk.

Ha a Felső Irányítás a gonosz oldaláról cselekedne, ugyanazzal az erővel, mint a jó oldaláról, akkor mi mindig a gonoszt választanánk, és ki lennénk tiltva a Felső Világból, mint bármilyen más bűnös. Ebben az esetben soha nem lennénk képesek célunkat elérni.

Ezért van az, hogy egy korrekció, avagy hozzáadás történt Felülről, ahol az én természetes, öröklött tulajdonságaimat nem veszik figyelembe. Ehelyett a Teremtő az, aki megteremtette a gonosz hajlamot, ennél fogva az egyetlen figyelembe vett tényező az, milyen mértékben használom fel az eszközöket, melyeket megkaptam: a csoportot, a tanárt és a könyveket, annak érdekében, hogy akár a legkisebb lépést is megtehessem a korrekció irányában természetem ellenére. Ezért van az írva, hogy a Teremtő minket kegyelettel kezel.

hzs

Kérdés:

Amikor azon dolgozunk, hogy egységre lépjünk másokkal, mi a közös, vagy az egyéni egót fedezzük fel?

Válaszom:

Mi mindannyian azért dolgozunk az egység létrehozásán, hogy elérjük közös vágyunkat a Teremtő felfedezésére, mely az adakozás tulajdonsága. Nincsen szétválasztás a személyes egó és a közös egó között. Én függök tőled, te tőlem függesz, és mindenki függ mindenkitől. Amennyiben egy személy lyukat fúr a közös hajón, mindenki elsüllyed.

Ennél fogva az egyén, és a csoport egységre lép egyként (Ehad). Amennyiben mi együtt menetelünk a harcba a cél elérése érdekében, akkor érdekes-e az, hogy ki az egyén, és ki a csoport? Ez olyan mint egy csapat, vagy együtt nyerünk, vagy együtt vesztjük életünket. A társadalom azzal rendelkezik, amivel az egyén, és vica versa. Ennél fogva az “egyén” koncepciója eltűnik és érdektelenné válik függetlenül attól, hogy én járok sikerrel, vagy valaki más. Mindenki sikere vagy kudarca a fontos. A csoport és én magam mind egyet jelent.

Ezt hívjuk kölcsönös garanciának. Az tény az hogy azt mi képetelen vagyunk magunk által elérni, de ez az amit a Korrekció Fénye (Or makif) akar tőlünk. Megkaptuk a feltételt: lépjünk egységre egy emberként egy szívvel. Azonban mi képtelenek vagyunk minderre. Mi felfedezzük képtelenségünket az összeolvadásra, melyet úgy hívunk, mint “Mózes összetört kőtáblái”. Mi megértjük, hogy képtelenek vagyunk erre, mivel ellentétesek vagyunk a Tórával.

Az egység nem az amit én a spiritualitásról elképzeltem. Én azt olyannak képzeltem, amit az egómmal képes vagyok megszerezni. Azonban amikor elérkezünk ide, nem akarjuk már a spiritualitást, mivel az ellenkezik mindazzal aminek én azt elképzeltem. Ez a valós gonosz amit magamon belül felfedek: annak a ténye, hogy én nem akarom az egységet, és képtelen vagyok azt elérni. Ezt hívjuk az “aranyborjúnak”, ahol a Felső Erő egy bórjút hoz létre számomra. Mindez Áron által jön létre, a kedvesség (Heszed) tulajdonsága által, és ez a felfedezés a személyen belül, hatalmas erőfeszítések árán történik.

hzs

Amennyiben kevesebbet adakozunk, mint amire képesek vagyunk, akkor az nem adakozás. Ez az ahogy a középső vonal fel van építve. Az nem képes kiemelkedni, hacsak nem épül a maximális adakozás precíz mértékére.

A középső vonal nem létezik eredetileg, és mi nem ismerjük annak mértékét, de mégis ez jelenti a teljes “emberi lényt” bennünk. Nekünk létre kell hoznunk ezt az emberi lényt, hogy az azonossá váljon a Teremtőhöz. Szóval hogyan vagyunk képesek megépíteni és létrehozni a középső vonalat a Teremtő képmására, hogyha az két erőből tevődik össze: a férfiből és nőből, jobb és bal oldalból? Mi nem tudjuk mi is ez a kapcsolat, és milyen formával kell ennek a teremtménynek, az “én”-nek rendelkeznie. De mielőtt ez megtörténik, ez olyan, mintha mi nem is léteznénk.

Mi nem tudhatunk ebből semmit idő előtt, mivel mi nem látjuk a Teremtőt. Amikor mi befejezzük ezt a munkát, és pontosan tíz Szfirát építünk, és nem 9-et vagy 11-et, akkor annak eredménye a Teremtő lesz – Jöjj és Láss (Bo-Re). Mi felfedjük magunkat és a Teremtő együtt, mivel a személyt nem lehetséges a Teremtő nélkül felfedezni, és nem lehetséges a Teremtőt az ember nélkül felfedezni, ők csak együtt képesek létezni.

Nincsen semmilyen példánk, vagy képünk arról mi is a középső vonal. Nekünk keresnünk kell, és azt kérnünk kell annak érdekében, hogy példákat és kapcsolatokat kezdjünk el találni. Ez az ahogy elkezdjük látni azt a játékot, melyet a Teremtő játszik velünk azáltal, hogy különböző érzéseket ébreszt fel bennünk, ez az Ő módja hogy nekünk tippeket ad, hogy mi megtaláljuk a középső vonalat.

Ellenkező esetben nem lennénk képesek azt megérteni, mi a közéspő vonalat csak azáltal vagyunk képesek megtalálni, hogy keressük azt, megpróbáljuk azt elképzelni, ameddig a sötétségben tapogatózunk. Ez a teljes művészet, és a Templom építésének a munkája, mely Templom az a Teremtő képmásának manifesztációja vágyaink minden szintjén: a kövületi, növényi, állati és emberi szinteken.

hzs

Mi mindannyian a Végtelen Világból származunk, mely az egyetlen vágy ahol mindannyian egyként vagyunk összekapcsolódva, mint egy test sejtjei. A kapcsolat mely létezett mielőtt leszálltunk ebbe a világba a Teremtő ereje által volt fenntartva. Ő “elnyomott” minket az Ő Fényével, és erővel tartott minket egységben.

Utána Ő elhagyott minket, “megszorította Magát”, és a Fény eltűnt. A vágy elkezdett egyre lejjebb ereszkedni, ahogy az eltávolodott a Fénytől, ameddig teljesen kis darabjaira nem tört össze. Ennek eredményeképpen miden egyes kis darab elválasztva érezte magát a többitől, és teljesen elválasztódtak a részek egymástól.

De akkor egy még mélyebb zuhanáson mentünk keresztül, és most elkezdjük felfedezni, hogy mégis kapcsolatban vagyunk a többiekkel, azonban kapcsolataink negatívak, mely azt okozza, hogy akár meg is akarjuk gyilkolni egymást. Kapcsolataink negatívak, és ellentétesek azzal az állapottal aminek léteznie kellene.

El kell érkeznünk ennek megértéséhez, annak érdekében, hogy elkezdjünk felemelkedni a köztünk levő kapcsolatok felé, ugyanabba a Végtelen Világ malhut-jába. Azonban ez alkalommal mi magunk által emelkedünk oda, felkészítve magunkat a tanulás és különböző cselekedetek segítségével, és azáltal, hogy a korrigált állapot felé akarunk haladni.

A teljes korrekció a közöttünk levő kapcsolatok létrejozását jelenti. Ezért van az írva: “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” a Tóra legfontosabb szabálya. Ahogy a vágy korrigálttá válik, az megtelik Fénnyel. A formák egyezőségének törvénye alapján minnél inkább megnyitja magát a vágy az adakozás irányában, annál több Fény tölti azt ki. A Fény oldaláról nincsen megszorítás, az összes megszorítás az mindig csak a vágy oldaláról létezik.

hzs

Korrektül nézve a világot, azt úgy hívjuk „Visszavert Fény”  és ez egy hiteles adományozás. A pillanat amikor a világhoz egy igaz adományozással ( ami ellentétes az egoista jósággal, ami szokásos a mi világunkban) kapcsolódunk, rögtön  teljes tökéletességet látunk -egy végtelen világot, ami harmóniában és örökkévalóságban van. Ezt magunkban fedezzük fel, és ettől kezdve egy tökéletes világban kezdünk élni

Ez egy valódi csoda, mert mi aktuálisan megváltjuk a világot vele. Továbbá nem csak a kapcsolat köztünk, ami megváltoztat minket, de mi magunk is változunk. Ez nem csak az , hogy megpróbálunk kevesebb rosszat és több jót tenni. Hanem azzal hogy megváltoztatjuk magunkat, egy teljesen más filmben találjuk magunkat, és egy egész más módon kezdünk élni.

Ahhoz hozzá vagyunk szokva, hogy a külső környezet nyomására változzunk meg. Másokat megajándékozunk vagy avval, hogy többet kapjanak, vagy hogy elkerüljék, hogy ellenséget szerezzenek be maguknak. Mindazonáltal,ez csak egyszerű egoista adaptáció,  acélból, hogy jobban érezzük magunkat..

Az igazi változás akkor következik be, amikor a Felső Fény hatását magunkon először ébresztjük fel Most még nem tudjuk, hogy ez micsoda. Alkalmanként felemelkedve érezzük magunkat, amikor valamit hirtelen megértünk az agyunkban, vagy az érzéseket a szívünkben,, vagy ellenkezőleg egy fekete felhő vonul át rajtuk, és leteper minket.

Íly módon a spirituális világ ( az adakozás világa) megnyilatkozása előtt, lehetővé lesz, hogy érezzük a változásokat, ami bennünk történik, míg mi még a  folyó állapotban vagyunk. Ezen okból a Fényt „Körülvevőnek” hívjuk, mert ez messziről sugároz.

Mindazonáltal ezeken a példákon keresztül hiteles változásokat képzelünk el,  a  Fény ami újraformáz segítségével. És ez most valami egészen új nekünk. Ez egy teljesen új ember, új világszemlélettel. Ez már nem én vagyok.

A Teremtő vágyát pontosan kell feltárnunk, amíg a sötétben vagyunk. Ezt fel kel fognunk, Őérte,  Ez a legkivánatosabb és legkitüntetebb állapot, miután nincs idő a spiritualitásban, és a z állapotokban semmilyen változás nem történik.

Ez maga az ember, aki megváltoztatja az attitüdjét, és ennek eredményeképp a mennyországot látja a pokol helyett. Emelkedést láthat a lesüllyedés helyett, és Fényt a sötétség helyett. Az ember attitüdje az egyetlen dolog, amely a változás tárgya lehet.

Nincs változás abban az állapotban, amit a Teremtő készített elő nekünk; ez állandó. Mi egyszerűen agyet kell vele értenünk még jobban, és még jobban kész kell lennünk rá, addig míg képesek leszünk arra,  hogy elfogadjuk szeretettel és hálával, hogy úgy lássuk őt, mint a legkivánatosabb állapotot. Akkor mi nem fogunk akarni semmilyen más állapotot.Ennek eredményeként a mi beleegyezésünk, szeretetünk, megértésünk és rajongásunk a Teremtő tervei iránt csak szélesedik és növekszik.

A Teremtő azt akarja, hogy felfedezzük, hogy minden csak a mi attitűdünktől függ a megváltoztathatatlan feltételek irányában, amelyekben mi már jelen vagyunk.  Ebben a valóságban  semmi nem változik csak az attitüdünk.