Dr. Michael Laitman

A feltárulás a kételyek nagy felhőjén keresztül történik

Amikor egyesítjük a vágyainkat a Zóhár feltárására, minden személy a saját hiányosságaival járul hozzá, a szíve és az elméje egyedi munkájával, és a kísérletével, hogy kapcsolódjon a szavakhoz, hogy elérje rajtuk keresztül a célt.

Minden személynek megvannak a saját gondolatai arról, hogy mi a spiritualitás és hogyan kapcsolódnak őbenne az olyan minőségek, mint Áron, a bika, a kevert többség, Mózes és a többiek.

Minden személy a lelkének gyökeréből képzeli el ezeket a fogalmakat, változatos, elferdült képeken keresztül elképzelve őket. De rendben van, hogy eltorzultak, mert „a Fény előnye a sötétségből tárul fel”. Minden személy a saját kis téveszméit adja hozzá a közös összezavarodott vágyhoz.

Ez egy nagy, kevert labdát eredményez, mint a mese labdáját, amit valami nem tisztából és ismeretlenből fogalmaztak. Az összes csalódottságból, torzulásból, és vágyból áll, de összeállnak ebben a labdában mert a keresés során egységet érünk el és feltárjuk a Teremtőt önmagunkban. Ennek eredményeképpen imát emelünk (MAN), ami  az összes kételyünk, zavarodottságunk, és benyomásunk összessége, amit Zóhár tanulása alatt érzünk, amikor a Zóhár egy mindannyiunk számára.

Vágyunk rá, hogy törekvéseinket együtt egyesítsük, ami azt jelenti, hogy a Sinai hegynél állunk (a Gyűlölet hegye). Viszont nem értjük, mi történik. Ennél fogva, míg Mózes felemelkedik a hegyre, megépítjük az aranyborjút és egyéb bűnöket követünk el.

De akkor a Körülölelő Fény megjelenik és megvilágítja a közös vágyainkat (Kli), ami zavarodottságunkból és kételyeinkből áll. Megvilágítja a sötétséget, az állapotot, amikor nem vagyunk képesek meglátni hol van ez a kép bennünk, és hol fekszik a kapcsolatunk a többiekkel. A Körülölelő Fény a kételyek nagy felhőjében érkezik el hozzánk, amit közösen teremtünk meg; ezen a felhőn keresztül a Fény minden embert befolyásol. Ezen a szűrőn áthaladva, a Fény mindannyiunk számára vágyakat hoz, hiányosságokat és mások tulajdonságait, ugyanúgy, mint a saját tulajdonságokat. ÉS ez hozza a feltárulkozást.

A Fénynek magának nincs formája. Amikor egyesülni akarunk másokkal és a Zóhárral, amikor nem értünk meg semmit és össze vagyunk zavarodva, de törekszünk arra, hogy a nagy, közös vágy részei legyünk, akkor a Fény lenyomatot hoz ezekről a formákról. Feltárja a helyes kapcsolatot közöttünk és megadja a helyes szerkezetet, amiben össze vagyunk kapcsolódva mindenkivel. Akkor kezdjük megérteni, amit a Zóhár elmond.

Ezek a minőségek nem léteznek bennünk. Nincs bennem Áron, vagy az aranyborjú; ezek csak a másokkal levő kapcsolatomban kerülnek kifejezésre – ha „értük” vagy „ellenük” vagyok. Ezek nem létezhetnek egy különálló személyben. A tisztátalan erő és a szentség ami gonosznak van ábrázolva, az „egység ellen” vagy „érte”. Ennél fogva a Körülölelő Fény, ami jön választ ad az erőfeszítéseinkre, és vagy az egység felé emel minket, vagy az egység ellen. De ez tiszta, tudatos módon történik. Mindent az egységgel való kapcsolatában tudunk meglátni, mert az egyetlen dolog, amit korrigálnunk kell, az a közös lélek eltört edénye.

Ennél fogva egy különálló egyén nem tudja elképzelni, amit a Zóhár leír. Az ima felemelkedik, és a Fény leereszkedik a zavarodottságunk és kételyeink közös felhőjén keresztül.

cst

11 feb 2010

Spirituális összeolvadás

A spiritualitásban a “kölcsönös egymásba foglalás” az egy olyan cselekedet, melyet a Teremtőtől érkező erő hajt végre. Bár tulajdonságaink egymásra hangolódnak, a kölcsönös egybeolvadás nem történik meg magunkon kívül, mivel azt lehetetlen a mi szintünkön elérni. Én nem vagyok képes két tulajdonságot magamhoz venni, és összeolvasztani őket egy tányéron az előttem levő asztalon. Fel kell, hogy emeljem azokat a Forráshoz, ahol képesek egymásba olvadni egyetlen egységgé a Teremtőben. Ott tudok csak kölcsönös egymásba olvadásukon dolgozni.

Az a vágyam, hogy ezeket a tulajdonságokat magamba foglaljam, ebben a világban létezik. Azonban annak érdekében, hogy létrehozzam kölcsönös egymásba olvadásukat, azokat az adott szint eredetéhez (Keter) kell felemeljem, és ahhoz a helyhez kell kapcsolnom őket, ahol egy egészként léteznek. Ez nem egy olyan materiális egység létrehozása ahol néhány atom egy molekulává áll össze, és valami anyagot hoz létre kémiai reakció eredményeképpen.

A spirituális egységre lépésben semmi nem marad meg a jobb és bal vonalakban. A középső vonal az egy teljesen új jelenség. Az nem részben a jobb és részben a bal vonalakból áll. Ehelyett a kölcsönös egymásba olvadás egy új tulajdonságot hoz létre, mely felülmúlja azokat a tulajdonságokat melyek alapján létrejön.

Az élvezet iránti vágy (mely a szűrőhöz kapcsolódik) és a visszavert Fény (az adakozás iránti munka történő szándék) úgy van lefestve, hogy a vágy van alul, és a szűrő (az adakozás iránti szándék) felül, mintha a vágy és a szándék elkülönülve léteznének. Úgy vannak lefestve, mintha két különálló komponensről beszélnénk, és nem egy egészről.

Azonban ez a magyarázat csak azért van ilyen módon megadva, mert a mi világunk kifejezéseit használjuk. A spirituális világban a szándék és a vágy arra van kényszerítve, hogy teljeden elválaszthatatlan, öszzekapcsolódott, és összegabalyodott állapotban legyen egymáson belül. A szándék képes teljesen megváltoztatni a vágyat azáltal, hogy azt a megszerzés, vagy az adakozás irányában használja.

Ennél fogva a munka, melyet a “harmadik napon” végzünk abban rejlik, hogy összeolvadunk egymással, és egy közös testet hozunk létre. Minden személy elvégzi belső munkáját, hogy egyesíti tulajdonságait a jobb és bal oldalakról egy egésszé a középső vonalon keresztül, ezáltal a Teremtővé válva gyakorlatilag.

Végül is mindezen ellentétes dolgok forrása benne helyezkedik el, ahol mindezek teljes egységben léteznek. Ezért van az, hogy a “harmadik napon”, ahogy felemelkedünk a Teremtőhöz a Teremtővel szemben álló spirituális tulajdonság fel lesz fedve, mely az olyan spirituális tulajdonságok, mint Sechen halála.

hzs

11 feb 2010

Csökkenthetjük a sprirtuális születésünk szenvedését

A Zóhárban a „Ki Tisa” fejezet 24-es bejegyzés: „Ahogyan a terhes nő megjelenik, hogy szüljön, gyötrődik és felsír a szülési fájdalom miatt” mivel a terhes nő természete, hogy várjon kilenc teljes hónapig.

Ez arról beszél, hogy időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érezzünk minden gonoszt önmagunkban. Először csak halványan kezdjük érezni, de ez nem jelent még semmit. Minden állapot a négy állomáson megy keresztül, ameddig el nem érjük a gyökerét és eldöntjük, hogy ez nem valami véletlenszerű vagy ideiglenes, de a kezdetektől gonosz., a teljes gyökerénél, és rájövünk, hogy meg kell tőle válnunk. Csak ilyenkor lesz meg az erőnk eltörölni a gonoszt.

De van egy kevés olyan ember a világon, akik a kilenc hónap egy vagy lét napján mennek keresztül, míg a terhes nő összes fájdalma a kilencediken van. Ezért amikor egy napon megy keresztül a kilenc hónapból, úgy tekintjük, mintha a kilenc hónap eltelt volna számára.

Itt a Zóhár a gonosz feltárásáról beszél, a száműzetésről és a jóvátételről. Azt mondja, nem keIl megvárnunk a 6000 év végét, ha már érezzük, hogy elkezdtünk a terhesség „kilencedik hónapját”, és a száműzetés szülési fájdalmait. Ez azt jelenti, hogy már képesek vagyunk teljesíteni az egész korrekciós folyamatot.

Így van Izrael: Mivel ők megízlelték a száműzetés ízét, ha megbánják bűneiket, ez úgy tekintendő, mintha megtapasztaltak volna minden bajt, ami a Tórában le van írva, különösen. hogy számos fájdalmat is megtapasztaltak a száműzetés kezdetétől.

Ez azt mondja, hogy a száműzetés hossza nem az időtől függ. Azt kell mondani, hogy a „kilencedik hónap” jeléig függ az időtől. Át kell mennünk nyolc hónapon, és akkor minden a gonoszunk gökérhez viszonyított érzetétől és teljes felfogásától függ. Ekkor képesek leszünk kijönni a száműzetésből, mert  „úgy tekintendő, mintha átmentünk volna minden szerencsétlenségen.”

Ezt a szakaszt úgy hívják, hogy „bevezető nyolc hónap”, ez a felkészülési időszak, a száműzetés ideje, amin keresztülmegyünk. Nincs rá mód, hogy ezt megszüntessük vagy csökkentsük.  Ez volt az Ari előtti szakasz. Aritól következőleg egy más időszak kezdődött, ami lecsökkenthető, minél jobban haladunk. Ez növelni fogja a fejlődésünk „szülési fájdalmait”, és lehetővé teszi azt számunkra, hogy teljesítsük a fejlődésünket sokkal a 6000 név előtt.

cst

09 feb 2010

A végső éjszakai váltás

A Zóhár „Mikec” fejezetében a 33-as bejegyzés: „Nekik, akik várják a könyörületét” , akik éjjel köteleződnek ek a Tórához és részt vesz az Istenségben. És amikor a reggel jön, várnak a könyörületére.

A Zóhár szintén erről beszél a cikkben, aminek az a címe, hogy a „Menyasszony éjszakája”. Ez leírja az összes napot a száműzetés alatt, mint sötét éjszaka, ami alatt felkészítjük a vágyainkat (Kelim) a kapcsolatra a Vőlegény és a Menyasszony között, ami reggel történik.

Mindenki, aki erre a találkozásra készül, a Király palotájának lakója. A pillanatban, mikor a hálókanapé megépítésével elkészülnek (Huppah, ami az ernyőt és a Visszavert Fényt jelképezi), a Teremtő (Zeir Anpin) egyesül a Sekinájával, ami az összes lélek egysége. Ez az edény arra solgál, hogy megkapja a Fényt. Aztán a Menyasszony egyesül a Vőlegénnyel; a két kiegészítő része egymásnak eléri a tökéletesség és béke állapotát.

Amikor a személy elköteleződik a Tóra mellett éjjel, a könyörület rá terjed napközben….

Lehetetlen elköteleződni a Tóra felé napközben, mert a nap az, amikor az egyesülés megtörténik. Ezen a ponton minden feltárul és nincs más munka amit el kellene végezni. A munkánk abban van, hogy használjuk a döntési szabadságunkat, ami alatt valójában tökéletes állapotban létezünk. Csak előnyben  kell részesítenünk, ez azt jelenti, hogy a napot kell választanunk, nem az éjszakát.

Amikor úgy döntünk, hogy az adakozás a nap, del fogjuk tárni azt, mint egy napot. A Visszavert Fényen keresztül napra ébredünk és Fényre a sötétség helyett. Ezért van az, hogy minden munka éjjel történik; mert minden döntésünk és erőfeszítésünk ott összpontosul. Nincs olyan munka, amit „napközben” kellene megtenni.

cst

09 feb 2010

A gonosz jónak látása

A Zóhárban, a „Ki Tissa” fejezetben a 16-os bejegyzés: „Mindazokra, akik mérgesek lettek rád, szégyen rájuk és nem fogják őket tisztelni.” A Teremtőnek az a sorsa, hogy jót adjon Izraelnek, amit az igazság prófétáin keresztül kimondott, és amiért Izrael annyira szenvedett a száműzetésben. Ha nem lett volna mindaz a jó, amit vártak és láttak, képtelenek lettek volna elviselni és kiállni a száműzetést.

Ez azt jelentik, hogya személy nagyobb vágyat szerez meg a korrekcióra, azt „Izra-elnek” hívják, (egyenesen Istenhez), a jóság várásával és a bőséggel, ami később jön. Sőt mi több, ez a vágy még erősebbé is válik, amikor kezdeti kapcsolatra tesz szert azzal a jósággal.

A mi világunkban, úgy tűnik, hogy egy ember úgy érzi, ő tudja, hogy a szenvedésért később jutalom jár. De a spiritualitásban nem ez a helyzet. Ott egy embernek nincs pszichológiai megnyugvása abból, hogy a gonosz jóvá fog változni. Aki kabbalát tanul, az másként viszonyul ehhez. Amikor egy illető az igazság útján van, tudja, hogy a gonosz azért van ott, hogy segítsen megszerezni a jóságot. Úgy látja, hogy a gonosz valójában benne van és ki kell javítania, ahelyett, hogy egyszerűen elviselje. Ekkor a gonosz érzete helyett, ő jóságot érez.

Egy illető nem vár egy szerencsés sávra, hogy egy rosszat kövessen, de tudja, hogy a „szerencsétlen sáv”, amit megtapasztal, ez a gonosz feltárulása önmagában, amit fel kell tárnia és korrigálnia kell. Ezen a módon jóságot ér el önmagában. Nem arról van szó, hogy szenvednünk kell és a jutalom jönni fog, vagy erőfeszítést tesz és fizetséget kap érte. Inkább a korrekció teljesítésével a „gonosz hajlamot” „jó hajlammá” változtatja és ez a díj.

Ezért van az, hogy a személy örül, ha a „gonosz feltárul” – mert ez munkát ad neki, hogy kijavítsa. És köszönhetően ennek a munkának elnyeri a spiritualitást, a Teremtőt, és az adakozás tulajdonságát. És minden ugyanott történik: az élvezet utáni vágyban.

cst

09 feb 2010

Minden ugyanabból a tíz Szfirából áll

A Zohár, Miketz fejezet: 178. pont: A Teremtő úgy teremtette az embernek, hogy az erősítse magát a Tórában, és az igazság útját járja a jobb oldal irányában, és nem a bal oldal irányában. És mivel az embereknek a jobb oldalon kell haladnia, meg kell erősítség szeretetüket egymás között. Mindez azért van, mert a szeretetet a “jobb” oldalnak tekintjük, és ott nem lesz gyűlölet közöttük, mely gyűlöletet a bal oldalnak tekintjük, hogy ne gyöngítsük le a jobb oldalt – azt a helyet amelyhez Izrael kapaszkodik.

Ez a paragrafus látszólag a korrigált társadalomban vagy csoportban található életről szól, de nekünk mégis le kell azt fordítanunk, hogy mindez mit is jelent belső tulajdonságaink szempontjából. Nincs különbség amikor a Zohár látszólag a külső emberek gyülekezetéről beszél, vagy a lélek belső tulajdonságainak gyülekezetéről. Mindaz egy és ugyanazt jelenti, mivel minden ugyanabból a tíz Szfirából áll. Mi mindannyian tartalmazzuk a közös lélek (Adam haRishon) edényét, és a tíz Szfirának ugyanaz a belső állapota létezik mindannyiunkban.

Ezért van az, hogy a Zohár belső definíciókat használ, amikor a tulajdonságainkat leírja, vagy amikor arról beszél, hogy a csoportnak milyennek kell lennie, néha csak egy emberről, vagy állatról beszélve. Meg kell próbálnunk több szintet látni egy időben: a lelkünk belső szintjét, a csoportunk szintjét barátainkkal való kapcsolatainkkal, és az egész emberiség szintjét. A jövőben ezek a szintek egysége lépnek majd.

hzs

09 feb 2010

Létezzünk saját magunk felett

Jól, rosszul, semlegesen – nem érdekes hogyan érezzük magunkat amikor a Zohárt olvassuk. A legfontosabb dolog az, hogy folytassuk erőfeszítésünket függetlenül attól ami érzünk, vagy nem érzünk. Ha megengedjük, hogy az belénk áramoljon, mint egy infúzió, akkor az elvégzi munkáját számunkra.

Mi az önző benyomások fölé emelkedünk azáltal, hogy nem figyelünk oda arra, amit önző vágyunk érez. Akár olyan állapotban vagyunk hogy boldogok vagyunk, vagy félünk, vagy irritálva vagyunk, vagy meg vagyunk zavarodva, mi afölött kell, hogy létezzünk. Más szóval az egyik nem függ a másikon, és mi folytatjuk munkánkat érzéseink ellenére.

A Teremtő szándékosan oktat minket egoizmusunkon és élvezet iránti vágyunkon keresztül. Azonban nekünk folyamatosan felül kell emelkedjünk ezen az érzésen, és folytatnunk kell az úton való haladást, mintha semmi sem történt volna.

Azt kell mondjuk a Teremtőnek: “Nem a Te ajándékaid fontosak számomra, Te vagy az amire szükségem van!” Csak az ilyen fajta kitartás hozhat eredményt.

hzs

09 feb 2010

Tegyünk amit csak akarunk, de ne meneküljünk el

Kérdés:

A Zohár leckék alatt úgy érzem magamat, mintha egyik oldalról a másikra lennék dobálva, mint egy hajó a viharban. Néha jól érzem magam ezáltal, máskor megint nagyon félek. Mindez jó, vagy épp ellenkezőleg?

Válaszom:

Meg kell értsük, hogy nincs kapcsolat aközött amit olvasunk, amit érzünk, és igazából aközött ami bennünk belül történik. A lecke alatt a Zohár dolgozik rajtunk, mintha mi egy olyan eszköz gombjait nyomogatnánk, melynek működését nem ismerjük. Mint egy kisgyerek, aki például kihúzza a mobil telefont apja zsebéből, játszik a gombokkal, és véletlenül felhív valakit, vagy üzenetet küld. Hasonlóan amikor mi a Zohárt olvassuk, mi “gombokat” nyomogatunk anélkül, hogy megértenénk milyen erőket mozgatunk meg, hozunk létre. Ennél fogva a válaszul érzett reakciók egyátalán nincsenek kapcsolatban a mi kezdeti cselekedeteinkkel.

Mi gondolhatunk barátainkra, az egész világra a Teremtőre szeretettel, és hirtelen egy ellenkező aggodalom csaphat le ránk: “Egyátalán miért csinálom én mindezt?”. Vagy lehet, hogy ellenkező formában történik mindez, ahol mi a Teremtőt, a csoportot és magunkat okoljuk, de hirtelen valami jó jelenik meg, amit nem érzünk, hogy megérdemeltünk volna.

A Zohár úgy beszél hozzánk, mint egy szülő a kisgyerekhez, aki nem érti mit is mondanak neki. A szülő mindent tud a babáról, de az újszülött semmit nem ért a szülővel kapcsolatban. A spiritualitásban mi az újszülött szintjén vagyunk. Ezért van az, hogy nem szabad konklúziókat levonnunk az érzéseink alapján, mivel azok még nincsenek megfelelően kapcsolódva.

Lehetséges, hogy azt gondoljuk minden egy nagy zűrzavar, és csak problémákat és zavarokat érzünk, amikor igazából minden tökéletesen el van rendezve. Óvatosnak kell lennünk, hogy függetlenül attól ami történik, folytatjuk tanulmányainkat amíg a kimenekülés meg nem érkezik. Azt tanácsolják nekünk, hogy óvakodjunk attól, hogy azokkal kapcsolatban aggódjunk, ami az út mentén történik, ahogy az írva van: “tegyél bármit amit akarsz, de ne meneküljél el!”.

Bizonyos mértékű kitartásra, odaadásra és türelemre van szükségünk a spirituális úton. Báál HaSzulam azt írja a “Tíz Szfira Tanulmányához írott Előszavában”, hogy “Csak azok a hősök, akik a valódi türelemmel rendelkeznek képesek felmászni a hegyre, és belépni a Teremtő palotájába”. Ezáltal meg kell engedjük a Zohárnak, hogy a Körbevevő Fény segítségével befolyásoljon minket.

hzs

09 feb 2010

Az akadály köztünk és a Zohár között

Kérdés:

Miért olyan nehéz a Zohárt megérteni? Mindez a szöveg érthetetlensége, érzéseink hiánya miatt van, vagy azért mert nem tudjuk magunkat leválasztani a számunkra ismerősnek hangzó szavakról?

Válaszom:

Csak egy nehézség van: Szükséges az, hogy érzéstelenítés nélkül essünk túl a műtéten, teljes öntudattal és vággyal. A műtéti szervátültetésen át kell menjünk, mely kiszedi belőlünk egoisztikus szívünket, és belénk ülteti a mindenki iránti szeretetet, az azzal együtt járó gondolatokkal együtt.

hzs

09 feb 2010

Minden lépcsőfok rajtam múlik

Kérdés:

Írva van, hogy a Teremtő kegyelettel kezel minket. Mit jelent mindez?

Válaszom:

Ha a Teremtő nem kezelne minket kegyelettel, akkor soha nem lennénk képesek korrigálni magunkat. Végül is a kezdeti állapotunkban képtelenek vagyunk a jót a gonosztól megkülönböztetni. Ennél fogva mi természetünknél fogva a gonosz felé hajlunk, mivel ez az alapvető tulajdonság melyből teremtve lettünk.

Ha a Felső Irányítás a gonosz oldaláról cselekedne, ugyanazzal az erővel, mint a jó oldaláról, akkor mi mindig a gonoszt választanánk, és ki lennénk tiltva a Felső Világból, mint bármilyen más bűnös. Ebben az esetben soha nem lennénk képesek célunkat elérni.

Ezért van az, hogy egy korrekció, avagy hozzáadás történt Felülről, ahol az én természetes, öröklött tulajdonságaimat nem veszik figyelembe. Ehelyett a Teremtő az, aki megteremtette a gonosz hajlamot, ennél fogva az egyetlen figyelembe vett tényező az, milyen mértékben használom fel az eszközöket, melyeket megkaptam: a csoportot, a tanárt és a könyveket, annak érdekében, hogy akár a legkisebb lépést is megtehessem a korrekció irányában természetem ellenére. Ezért van az írva, hogy a Teremtő minket kegyelettel kezel.

hzs

08 feb 2010

62 queries in 0,179 seconds.