Kérdés:

Hogyan érezhetem a közöttünk lévő Körülvevő Fényt és a befolyását?How can we feel the Surrounding Light between us and its influence?

Válaszom:

Akkor érezhetjük, ha amennyire csak lehetséges törekszünk egy közös vágyban egyesülni.- a Fény edényében. A Fény egy forrásból jön és nekünk hasonlóvá kell válnunk velükEgy adott fokon, amikor a Terető és a teremtmény egyesülnek, egy kapcsat jön létre, egy érzés keletkezik. Ezért, csak azt kell kívánnunk, hogy érezzük,  hogy egyesültünk, és ez az akarat okozz, hogy feltárjuk a Fényt.

A Fény nem változik és nem tolódik el, mi úgymond „eltoljuk” őt  Felébresztjük a Fényt, arra fordítjuk a fejüket, és ez a hatásőát vaáltja ki ránk. Felébresztjük magunkat is, hogy érezzük őt, de semmi nem változik a Fényen belül. Következésképp mi felfedezzük azt, ami mindig is létezett.Ebből áll a mi munkánk.

Egy ember számára, amikor a Teremtőhöz igyekszik, az idő nem létezik Egy ilyen eber állandóa feltár egyre igazabb képeket fedez fel maga előtt, miközben ezek a képek kétségtelenül már léteztek. Pontosabban szólva, először egy belső, információs gén (Reshimo) tárul fel az emberben, azután a munkáján  keresztül fordul át ez a Reshimo egy valóságos képbe.

Kérdés:

Hogyan készülhetünk egész napon át a Zohár olvasásával, különösen most, hogy a kongresszus közeledik.

Válaszom:

Törekednünk kell a Fényre, amely újraformál minket.  Ez egy nagyon egyszerű motto, ahol „együtt vagyunk” azt jelenti egyesülünk. De miért  egyesülünk?  Ez mindannyiunk számára az, hogy az a Fény befolyásoljon, amely újraformál, amelyik korrigálja gonosz természetünket, nevezetesen, hogy hiányzik bennünk a vágy arra, hogy egyesüljünk.

Minden egy fogalmon belül található. Itt a Malchut,  lelkek gyűjtőhelye, és benne kell egyesülnük a Yesod iránti közös kivánságunkon keresztül, azt kérve, hogy adja nekünk a Korrekció Fényét és a Teljesítés Fényét. Ez minden. Ez kell, hogy a szándékunk legyen az eljövendő Kongresszus előtt.

Ha elgondolkozunk ezen, és megértjük, hogy az egész jövőnk ettől az egyesüléstől függ, mert ez tesz minket hasonlóvá az admányozás erejéhez, akkor semmi másra nincs szükségünk. Újra kell olvasnunk a töténetet a Tóra elfogadásáról a Sinai hegy lábánál, mert mi pontosan ebben a helyzetben vagyunk.  Írva van, hogy minden embernek látnia kell magát, és állnia kell a Sinai hegy alatt, és megkapnia a Tórát..

A Tórát minden nap megkapjuk. De csak akkor leszünk képesek megkapni, ha mindannyian egy emberként egyesülünk, egy szívvel, a Teremtő ellenében állva, aki szintén az Egy.  Akkor aztán kapcsolatot hozunk létre Vele, és megkapjuk a Körbevevő Fényt.

Fel kell készülnünk erre az állapotra, ahol a lelkeink visszautasítják az individuális egoikat,és összekapcsolódnak annak érdekében, hogy magukhoz vonzzák a Korrekció Fényét. A Fény fogja létre hozni az egységet, és benne felfedjük a Teremtőt.

Úgy tűnik sok ember van körülöttünk, akik veled együtt tanulnak. Te külső vágyakat látsz magad körül, mert a látásod elromlott. De most képzeld, hogy ezek mind a te belső vágyaid, amin te nem vagy képes uralkodni. Ez hasonló ahhoz, hogy nem tudsz uralkodni a gonosz hajlamaidon.  Ez azért van, mert ezek a vágyak külsőnek tűnnek neked, és neked kell összekötnöd őket.

Ha összekapcsolod ezeket a tulajdonságokat és uralod őket, látni fogod, hogy minden, ami kívül van,  az aktuálisan hozzád tartozik. Ez a  lenyomata annak, ami benned belül van. Neked belül rengeteg tulajdonságod van, vágyak és törekvések, de nincs hatalmad felettük. Ezért látsz te sok embert rajtad kívül, és egy teljes világot, ami csillagokból, bolygókból, élettelen, növényi és állati objektumokból áll, emberekből, akik veled szemben cselekednek, és emberekből, akiket te fel akarsz használni a szükségleteid kielégítésére, és emberekből akiket éppen meg akarsz ölni, vagy messzire elszaladni tőlük,

Ez azért van, mert te ily módon lettél belül felépítve, ezért látod te az életet ily módon.  Ha kapsz egy erőt Felülről, amelyik hatalmat ad neked minden vágyad felett, , akkor azonnal felfedezed, hogy az egész világ hozzád tartozik, hogy a többi ember nincs elválasztva tőled és egyáltalán nincs rajtad kívül. A saját egodat fogod érezni bennük, belül.

Csak ha korrigáljuk azt, ami még nincs korrigálva, tanulhatjuk meg a Teremtőt megérteni és Hozzá hasonlóvá válni. A mi világunkban a gyerekek úgy tanulnak, mint ahogy egy házat blokkokból felépítenek, vagy ahogy összeraknak egy puzzle-t. Minden részdarabokból épül fel egy egésszé.  Egy gyerek is először szétszedi a játékát, hogy lássa mi van benne, és azután rakja össze a részeket, hogy visszanyerje a tökéletes formáját; ő így fejlődik.

A spiritualitásban mi ugyanezen a módon megyünk előre. Tudnunk kell, hogy mi a hibánk és bűnünk, a széttőrés hol jött létre, hogyan javítsuk azt ki, hogy összekapcsoljuk újra a tört részeket egyre jobban. Felfogás és célba érés a teremtéshez a Teremtőtől jön, az egészből és a tökéletesből a tökéletlenbe. Minél nagyobb a távolság a tökéletes és a tökéletlen között, annál több kapcsolat jön létre az  egyik és másik között, annál jelentősebb lesz az elért tudás, Tudás születik az egyesülésen kívül azon feltételek mellett, hogy fennáll a formák egyenlőtlensége, és hogy szét vannak választva egymástól Ezért minél jobban eltörve, elkülönítve, összezavarva ,becsapva és elhetetlenítve vagyok, annál jobb nekem

Képes vagyok arra, hogy minden erőfeszítést alkalmazzak, felhasználva az összes erőforrást, ami rendelkezésre áll, azután meg kell tennem az összes tökéletesség kigyűjtését a tökéletlenségekből, annak érdekében , hogy a „sötétség mint Fény sugározzon”. És hogy harmóniába és egyensúlyba hozzuk a részeket egy forráson belül.  Ez azt jelenti, hogy rá fogok jönni, hogy ki a Teremtő, Ő az, aki ezt a széttört világot teremtette.. Az a szó hogy „teremtéa” (Beria) azt jelenti,”eljutni a határaid mögé” Kezdetben a Teremtő a gonoszságot hozta létre. Egy tulajdonságot, ami ellentétes vele, és esélyt adott nekünk, hogy megismerjük őt szimplán azáltal, hogy létrehozzuk a kapcsolatot, és átmenjünk a korrigálás folyamatán. Ezért aztán nekünk nem kell panaszkodnunk a nehézségeink miatt, ők elérnek hozzánk, és mi korrigáljuk őket, felépítve a tökéletességet.

Kérdés:

Hogyan képes Aba ve Ima (apa és anya) megengedni az edények (Kelim) törését, mivel az ő hibájuk volt, hogy az megtörtént? Más szóval túl erős szeretetük miatt engedték meg hogy a Fény leereszkedjen a Parsza alá?

Válaszom:

Nem, ez nem a túl erős szeretet esete volt, vagy annak az esete, hogy a megértés hiánya vagy gyengeség lépett volna fel a túl gondoskodó anya miatt. Az ok a az ismeretek hiánya volt melyet nem lehetett előre kiszámítani.

Aba ve Ima (apa és anya) nem tudta akkor még, hogy amikor a Teremtővel való kapcsolat megjelenik, az ilyen hatalmas élvezetet hoz a teremtmény számára. Azonban a teremtménynek nem volt meg ehhez a megfelelő szűrője (a megfelelő szándéka annak megszerzésére).

Használjuk fel megint a házigazda és vendég példaesetét. A házigazda a vendéget szíve mélyéből akarja megvendégelni, mivel szereti őt. A vendég azonban visszautasít, és végül csak azért egyezik bele a vendégeskedésbe, hogy kedveskedjen a házigazdának. Ezáltal a vendég kifejezi szeretetét a házigazda irányában, ahelyett, hogy csak szimplán éhségét elégítené ki, még akkor is ha valóban éhes.

A személy aki a Teremtőt akarja szeretni, és mindenét amivel csak rendelkezik Neki akarja adni látja a finomságokat maga elé kitéve, és tudja hogy előbb utóbb azokat megszerzi, az összes élvezet az asztalról már ki lett próbálva. Azonban ő visszafizeti a házigazdát mindennel amit Tőle megkapott.

Azáltal, hogy ezt teszi, a személy felfedi, hogy igazából kinek is ad vissza. A személy felfedezi a Teremtő hatalmasságát, és ezzel együtt a fantasztikus élvezetet mely a személy és a Teremtő közötti kapcsolatból származik. És nincsen meg az ereje, hogy ennek az élvezetnek ellen álljon. Ezt az állapotot lehetetlen elképzelni mielőtt mi megkapjuk a Fényt (a (a finomságokat). Azáltal, hogy így cselekszünk a személy fokozatosan felemelkedik a Teremtő szintjére, és megkapja a házigazda státuszát.

Sőt mi több ezt az érzést nem lehet a kezdetektől felfedezni, mivel a Teremtő azt akarta, hogy a teremtmény ezt a felfedezést függetlenül érje el, annak érdekében, ezt a magas státuszt saját maga erejével érje el. A teremtmény összes többi cselekedete nem független, mivel azok egyszerűen előgördülnek és megvalósulnak a Resimók (a személy belső információs génei) által.

A személy szabad cselekvésének pontja abban rejlik, hogy elérje a Teremtő státuszát, és közben elérje azokat a felfedezéseket, melyek ezt a folyamatot kísérik. A szabad cselekvésnek ez a szabad pontja pontosan az edények törésén (Sevirat Kelim) keresztül jelenik meg.

A Teremtő nem adhatja ezt a megértést, elérést közvetlenül a teremtménynek, hanem csakis egy “kerülőn” keresztül, hogy a teremtmény a felfedezést saját maga által teswzi, és így összetörik. A törés azt jelenti, hogy az egyén megérti amit nem képes magától cselekedni, mivel az túl van képességén. A személy nem képes ilyen sokat kiadni, és ilyen hatalmas élvezetet feláldozni. Ezáltal megtörténik a törés.

A törés után a személy megszerzi a lehetőségét hogy elérje szt a státuszt. Ez fokozatosan történik meg, kis adagokban a “kőszív” kivételével – mely az a pont ahol a Teremtő státuszának elérésével kapcsolatos élvezet koncentrálódik a törés pillanatában. Azonban előbb utóbb még ez a pont is korrigálódik.

Más szóval a törés az a nagy felfedezése annak a szakadéknak, mely elválasztja a Teremtőt és a teremtményt, melynek a közvetlen érzését a Teremtő nem engedheti meg a teremtménynek.

Ezért van az, hogy a teremtménynek össze kell törnie, és fel kell fedeznie a benne rejlő gonoszt.

hzs

Úgy gondoljuk, hogy a törés a múltban történt. Viszont nem volt törés. Fel kell tárnunk, hogy törött állapotban vagyunk.

A vágyunk egésznek tűnik mindannyiunk számára. Az életünk nem tűnik töröttnek számunkra; tökéletesnek tűnik. Úgy szeretnénk előrejutni, hogy ugyanazt az utat követjük az életünkben. Úgy gondoljuk, úgy tudjuk folytatni, mint mindig, sikereket találunk és új feltárulkozásokat.

Viszont, valójában, ha előre akarunk jutni, erőfeszítést kell tennünk, hogy feltárjuk, hogy nem vagyunk tökéletes állapotban, hanem inkább töröttben vagyunk. Csak nem látjuk a jelenlegi helyzetet jól, ugyanúgy, hogy az egyiptomi fáraó is nagyszerű mesternek látja magát és felkiált: „Ki az a Teremtő, hogy meghallgassam a hangját?” De ez a hamis büszkeség csak addig tart, míg fel nem ismeri, hogy darabokra törött.

Látja, ahogy „Izrael népe” a belső „Izrael” elviszi őt valahová. Nincs már felette hatalma, és tíz csapást szenved el, ami rá hárul.

Ugyanez történik, ameddig fel nem tárjuk az összetört egónkat. Nem kapjuk meg azonnal az összetörtség állapotának érzetét. Ezért élünk jelenleg benne, bár nem is tűnik számunkra összetörtnek.

Addig a mértékig, ameddig felfedezzük, hogy össze van törve, még több egoizmust kapunk. Így tárul fel felettünk, hogy felfedezzük a spiritualitást az igaz valójában, mintsem egy összetört állapotban.

A feladatunk, hogy feltárjuk a törést. Ki kell derítenünk, hogy össze vagyunk törve, a tökéletességhez képest.