Nem is érzékeljük mennyire össze vagyunk kötve egymással. Össze vagyunk kötve, mint  a különböző kapcsolatok egy teste a vágyban, a szándékban, a gondolatokban, az erőfeszítésekben, egyszóval mindenben.

Egy  rendszer attól a ténytől teljes egész, hogy ha bármelyik elemét megváltoztatod, az egész megváltozik. Ez nem lehet másképp, különben a rendszer nem lenne egy teljes egész.

Globálisnak lenni azt jelenti, hogy össze vagyunk kötve minden oldallal, minden tulajdonságunkban, mindenben. Ennek az összekötöttségnek megfelelően minden személy magában tartalmaz mindenkit. Én vagyok én és a többiek bennem vannak és ő az ő és a többiek benne vannak, és így van ezzel mindenki más is.

De mi nem javítjuk ki a rendszert magát, mi csak felfedjük a már a Végtelen Világban létezőt. Ezt az elromlás kijavításának nevezzük, de amit csak hozzánk relatívan éreztünk. Ez a látásunk és érzékelésünk korrekciója. Ha kijavítjuk a kapcsolatot és kezdjük érteni a rendszert, akkor felfedezzük, hogy nincsenek individuális elemek..

Ha közelebb kerülünk a Végtelenhez, érezzük, hogy nincsenek egyedi elemek, csak egy egész van. Minden annyira összekötött, hogy lehetetlen egyiket elválasztani a másiktól.

ft

Zohár: Amikor a személy megtelt a tökéletességgel akkor úgy tartjuk, hogy ő a “házban” lakik. A “ház” szó a Zeir Anpin Nukv-jának felel meg, mely kibocsátja a Mohin de Gar Fényét, ahogy írva van: “Bölcsesség építi a házat”. Ennél foga bárki, aki kap a Nukva-tól, a ház lakójának számít. Azonban, amikor a személynek korrekcióra van szüksége tökéletlenségének következtében, akkor szüksége van védelemre azoktól akik kívül vannak, akik megragadhatják, és bűnbe vezethetik őt.

Amikor a személy eléri azt a szintet, hogy megtelik a Hohma Fényével, akkor szüksége van a védelemre, és jelentős korrekcióra. A Hohma Fénye hatalmas élvezetet nyújt, és óriási korrekciókat hozhat létre, felébresztve az emberi vágyakat, és szomjúságot keltve a Fény általi beteljesülésre. Ezért van az, hogy a személynek szüksége van a védelemre önző vágyaitól, hogy a védelem megakadályozza abban, nehogy lopjon a Fényből saját maga számára, és hogy képes legyen megtartani azt a spirituális szintet, melyet már megszerzett. De hogyan képes magát megvédeni?

Ennek eredményeképpen kénytelen elhagyni a házat (el kell hagynia azt az állapotot, ahol megtölti őt a Hohma Fénye) mivel nincs számára megengedve, hogy az emelkedett Fényből kaphasson abból a félelemből kiindulva, hogy a külső (önző) vágyak megrahadhatják őt.

Mindez arról a személyről beszél, aki azonosítja magát az adakozás tulajdonságával. Az adakozás tulajdonsága (a Haszadim Fénye) magában tartalmazza a Hohma Fényét, mely kitölti az adás iránti vágyat. De az adás iránti vágy mellett, a személynek meg van a megszerzés iránti vágya is, és fél, hogy ez a vágy felébred, és hozzá csatolja magát a Hohma Fényéhez (az élvezet az adás iránti vágyon belül érződik) a Haszadim Fényén belül. Ezért van az, hogy el kell hagynia jelenlegi állapotát, és “el kell hagynia a házat”.

Azáltal hogy elhagyja a házat megmarad ugyanazon a spirituális szinten, ugyanazon a lépcsőfokon, csak most a Haszadim Fényének oldalán. Amennyiben az ő korrigálatlan, önző vágyai, melyeknek hiányzik az adakozás szándéka magukra vonzzák a Hohma Fényét felülről lefelé, akkor ő lezuhan spirituális szintjéről, és olyanná válik, mint a többi bűnös. Akkor az özönvíz vízei felemelkednek és elmossák, megfullasztják őt is.

Azáltal, hogy kilép a házból a személy egy jelentős korrekciót hajt végre. Erősebbé válik, és egy újabb “szűrőt” vesz magához, melyet képes legközelebb felhasználni amikor belép a házba és ott marad. Ezeknek a házból való kilélpéseknek eredményeképpen (spirituális tett) a személy felépíti szűrőjét. Ez az ahogy az erőt gyűjti ahhoz, hogy felül emelkedhessen, mely erőt képes felhasználni amikor legközelebb belép, és a Hohma Fényével megtelt házban marad.

hzs

Nagyon sok vágyunk van, és azokat ki kell válogassuk. A vágyak egy részét képesek vagyunk az adakozáshoz, felebarátunkhoz kapcsolni a következő módon. Bár én értem, hogy minden vágyam csak az önmagam kielégítése irányában létezik, és semmilyen másfajta vágyam nem létezik, mégis képes vagyok azokat felhasználni annak érdekében, hogy más lelkekkel összekapcsolódjak – képes vagyok a középső vonalon dolgozni, a De Hirik szűrőjében.

Egyrészről a vágy az az élvezet megszerzésére irányul, azonban másrészről képes vagyok azzal együttműködni az adakozás érdekében. Összekapcsolom a jobb és bal oldalakat, felhasználva azok kapcsolatát annak érdekében, hogy felebarátommal összekapcsolódjak. Ezt hívjuk a “publikum imájának”, egy imának, melyet én felemelek, és arra választ kapok Felülről az Erőtől, mely képessé tesz engem arra, hogy a megfelelő kapcsolatot hozzam létre. Képességeimben benne van az, hogy vágyjak arra, hogy ez megtörténjen, képes vagyok MAN-t emelni, és ezért cserébe egy erőt kapni, melyet “kulcs”-nak (Miftecha) nevezünk, mely segít nekem felfedezni a mennyországot – a Felső Világot.

Emellett vannak más vágyak vagy vágyrészek melyeket nem vagyok képes a többiekhez kapcsolni. Mindazt csak egy bizonyos hartárig vagyok képes tenni, de nem tovább. Ezért van az, hogy én levágom ezeket a vágyakat, vagy vágyrészeket magamról, és eldobom őket. Egyenlőre nem dolgozom velük, bár később majd lesz arra erőm, hogy képes legyek erre, mivel látom azt, hogy azáltal, hogy nem használom fel őket arra a célra, hogy összekapcsolódjak a többi lélekkel nagy veszteség és kár ér engem. Azonban jelenleg nem fedezem fel a gonoszt bennük, csak azt látom, hogy képtelen vagyok velük dolgozni, és ezért egyszerűen eltolom őket magamtól.

Azokkkal a vágyakkal, melyeket képes vagyok felhasználni a felebaráttal való kapcsolatra, partnerként dolgozom együtt. Ezt a partneri viszonyt hívjuk a “De Hirik szűrőjének”.

Ez az ahogy a személy állabdóan dolgozik magán belül, kiválogatva vágyait, erőit és tulajdonságait, egyesítve őket különböző csoportokba annak érdekében, hogy állandóan egy különleges attitűdöt teremtsen felebarátja irányában. De bár úgy tűnik számára hogy viszonyul felebarátjához, állandóan felfedezi, hogy a valóságban az a rész is hozzá tartozik. Ily módon megpróbál az elképzelt képből felemelkedni a spirituális világba, ahol felfedezi, hogy mindannyian egy testbe, és lélekbe kapcsolódunk.

Ez a feltétele annak, hogy felfedezzük a Teremtőt, a Felső Erőt – egy emberré egy szívvel kell váljunk.

hzs

Kérdés:

Hogyan akar a Zohár könyve minket irányítani?

Válaszom:

A Zohár azáltal irányít minket, hogy felfedi a világokat bennünk, és ott megtaláljuk az összes lehetséges belső jelenséget – magamat, a világot és a kövületi, növényi, állati és emberi szinteket. Végül is mindaz amit csak elképzelni tudunk most, magunkat is beleértve, csak belül létezik.

Amennyiben én a Zohárhoz így viszonyulok, tudva azt, hogy az magamat fedi fel előttem, akkor a könyv képes magamról mesélni. Minden amit a Zohár könyvében olvasok bennem játszódik le. Én lényegében egy képernyő vagyok, és az erő különböző formákat, képeket és cselekedeteket vetít ki erre a képernyőre. Az én élvezet iránti vágyam különböző szintjein ez az erő vagy élettelen tárgyakat vetít, vagy a növényi világot, vagy az állati világot, vagy az emberi világot. Mindezek a képek az élvezet iránti vágyamon belül jelennek meg, és őket a vágy ereje rajzolja meg.

Hasonlóan ahhoz, ahogy képeket látunk a számítógép képernyőjén, létezik egy fotó kamera bennünk, mely egy illúziót hoz létre a valóságról, mely előttünk zajlik. De igazából nincsen valóság, mindaz csak az élvezet iránti vágyunk, amint benyomásokat kap a benne működő erő által, különböző képeket a vágyba vetítve. Mi, ennek megfelelően ezeket a képeket mint élettelen tárgyak, növények, állatok és emberek érzékeljük, függően a vágy szintjétől, melybe belerajzolódtak.

Ennél fogva amikor én a Zohár könyvét olvasom, azt kell, hogy elképzeljem, hogy én egy kis teljes világ vagyok, és minden bennem létezik: az óceán, a hegyek, a színek, hangok, fák, emberek és az összes esemény mind bennem történik. És akkor én fokozatosan elkezdek átváltani a képekről melyeket a Zohár lefest tulajdonságokra és erőkre. Ahelyett, hogy a könyvben megjelenő szavakra reagálnék, állatokat embereket fákat és minden velük történő eseményt elképzelve, fokozatosan elkezdem majd megkülönböztetni mindezen tulajdonságokat magamon belül. Lényegében csak két tulajdonság: az adakozás és megszerzés létezik, de ezek különböző fokokban jelentkezhetnek, és különböző módokon fejeződhetnek ki.

Meg kell próbálnunk felismerni mindent amit ez a könyv megkülönböztet. Ahogy mi valóban megtesszük az átváltást az erők világába, elkezdjük látni a igazságot, és elkezdjük megérteni hogy azok a képek melyeket most látunk csak egy képzelt világ képei, és valójában mindezek csak erők. És akkor ezen erők mögött fokozatosan elkezdjük felismerni az Egyetlen, Egységes Erőt – a Teremtőt.

Ez az ahogy a Zohár könyvét olvasnunk kell.

hzs

Zohár (mindent amit ebben a könyvben olvasok magamon belül kell keresnem): És a Teremtő (az adakozás általános ereje, amennyire azt én képes vagyok elképzelni) azt mondta Noénak (az én belső vágyam, hogy a Teremtőhöz hasonlóvá váljak): “Egy szivárványt helyeztem a felhők közé”. “Helyeztem” azt sugallja, hogy azt már korábban tette, mivel a szivárvány az egy “alapkő”. És az alapkő már helyére lett helyezve a világ teremtése előtt, mivel a világ azon alapul, és ezért írva van: “Helyeztem” múlt időben.

Írva van: “Az égbolt fölött”. Amiről ami az égbolt fölött létezik írva van: “És hallani fogom a szárnyaik suhogását” Ezek a négy legnagyobb és legmagasabb szent állatról szólnak, melyeken az égbolt nyugszik. Szárnyaik összekapcsolódnak, torzójukat eltakarva. Az égbolt a határ, a második megszorítás, azaz a Parsa. Mindaz a négy nagy állaton nyugszik, melyek: Heszed, Gevura, Tifferet és Malhut.

Bennünk vannak ezek az erők, melyeket Heszednek, Gevurának, Tifferetnek és Malhutnak nevezünk, vagy a négy állat az állati szinten. Létezik az “égbolt”, mely elválasztja ezeket az erőket más erőktől. De ezek csak erők – semmi más.

Mindaz amit mi jelenleg érzünk az ezen erők által jelenődik meg belső képernyőnkön. A célunk az, hogy átváltsunk a külső képekről melyek a képernyőn jelennek meg magukra az erőkre. És akkor képesek leszünk megérteni, megszerezni a valóságunk eredetét, elkezdhetjük azt változtatni, és elérkezni a Forráshoz.

A spirituális világ az erők világa. Csak amikor mi a korporeális világban létezünk akkor képzeljük el ezeket az erőket korporeális képekként. Azonban legvégül ez az egész elképzelt valóság eltűnik a semmiségben.

hzs

Bármennyire ellentmondásosnak is tűnik, amennyiben én a következő spirituális szintre akarok emelkedni, és nagyobb Fényt akarok megszerezni, akkor “ki kell lépjek”, el kell hagyjam azt az állapotot ahol eddig beteljesülést kaptam, és arra szintre kell emelkedjek, ahol nincsen Hohma Fénye, csak Haszadim Fénye. Akkor garatálva van, hogy nem fogok lezuhanni spirituális szintemről, és semmi sem tud engem károsítani.

Valójában semmi sem tud nekem kárt okozni! A személy az egy kis világ. Minden amit magamon kívül látok igazából bennem, érzéseimen belül létezik. Ez az egész világ csak úgy tűnik, mintha külső lenne, de igazából belül létezik, én azt csak képzelem, hogy mindaz kívül található. Amikor mi elkezdünk spirituális érzéseket kapni, érezzük, hogy azok a tulajdonságok, és jelenségek belülről jelennek meg. Nyilvánvalónak tűnik, hogy minden kívül létezik, beleértve a kövületi, növényi, és állati szintjeit a természetnek, csakúgy mint a világ embereit, az összes csillagot és az egész Univerzumot. Végül is hogyan is férne el mindaz mi bennünk? De valójában én mindezeket a dolgokat csak magamban érzem. Ez egy nagy megtévesztés, hogy a világot külsőleg látjuk. Még a klasszikus tudományok, melyek a fizikai világot vozsgálják is kezdik elismerni ezt a látásmódot, azt, amiről a Zohár könyve már évezredekkel ezelőtt írt.

Az összes dolog és személyiség mely a Zohárban szerepel, mint a Teremtő, és teremtés, Lea, Rachel, Jákov, Izrael, angyalok gonosz szellemek és mindenféle más erők, saját magam és az összes világ ami csak el tudok képzelni mindaz csak az én érzékelésemben létezik. Ennél fogva amikor én a Zohárt olvasom, szükséges hogy megpróbáljam érezni, hogy mindezek a dolgok bennem történnek, míg kívül – semmi sem létezik! Az összes barátom akikkel együtt tanulok, a televízió mely a leckét adja – mindezek csak az érzéseimen belül léteznek.

hzs

Kérdés:

A korrigált állapotban szeretem felebarátomat, mint saját magamat. De az ő vágya hozzám viszonyítva továbbra is megmarad “nem az én” vágyam?

Válaszom:

Mi nem töröljük el a közöttünk levő különbségeket, mi megőrizzük öszes vágyunkat. Írva van: “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” nem az hogy “nullázd le magad, és tűnjél el”.

“Mint saját magadat” a minden személyben megmaradó vágyakat jelenti, ami megmarad közöttünk, a mi különbözőségeink és gyűlöletünk, mely fölé emelkedünk, mint a Sínai hegy fölé (Sina héberül gyűlöletet jelent). Mi önzőségünket használjuk fel, annak teljes mélységét, annak érdekében, hogy adakozássá változtassuk. Ha mi eltörölnénk vágyainkat, semmink sem lenne, amivel feljebb emelkedhetnénk.

Ennél fogva nem szabad semmit sem elpusztítanunk magunkkal kapcsolatban. Még a legrosszabb tulajdonságainknak is meg kell maradniuk. Mi csak korrekciót adunk hozzájuk, anélkül, hogy bármi újat teremtenénk, mi egyszerűen felhasználjuk ami bennünk eredetileg létezik. A Végtelen Világig az önző vágyunk szintjeinek megfelelően emelkedünk, azt adakozássá változtatva át.

Bármelyik pillanatban lezuhanhatunk, ahogy az írva van: “Ne higgyél magadban a halálodig (önzőségünk haláláig)”. Amennyiben elveszítjük szűrőnket, visszazuhanunk ezekbe a vágyakba, mivel a szűrő tartja vissza önzőségünket – összes gyűlöletünket. Azonban a gyűlölet megmarad, és kitörhet bármelyik pillanatban.

Még normális életünkben is láthatjuk, hogy emberek hogy lépnek egységre, és egyszer csak hirtelen, váratlanul gyűlölet tör ki közöttük és háború kezdődik. Mindez azért történik, mert az emberek olyan “korrekciókra” alapozva építenek ki kapcsolatokat egymás között, melyek bármelyik pillanatban széteshetnek. Mindez olyan, mint az “egységes” Európa, ahol 30 különböző ország van együtt, mindegyikük kölcsönös ellentéttel által széttaszítva. Teljesen mindegy mekkora mértékben próbálkoznak egy “egységes otthont” építeni, ez bármikor felrobbanhat, és egy pillanat alatt harmadik világháborúhoz vezethet!

Hirtelen szörnyű gyűlölet jelenik majd meg, olyan melyet még soha nem éltek át. Az összes egységesítés, amit most megpróbálnak elérni csak hajtóerőként szolgál majd a gyűlölethez. És csak egyetlen gyufaszálra lesz szükség a robbantáshoz.

A mi spirituális emelkedésünkben csak  Teremtő szolgálhat garanciával azzal kapcsolatban, hogy ez nem történik meg, feltéve, hogy Őt is bevesszük egységünkbe!

hzs

A felkészülési időszak a legfontosabb és speciális időszak, mivel pontosan ez alatt a rejtettségi idő és sötétség alatt próbáljuk meg megismerni tulajdonságainkat, céljainkat, eszközeinket és belső definícióinkat. Később, amikor a Machsom fölé emelkedünk, csak azt a gonoszt korrigáljuk magunkban melyet felfedtünk és felkészítettünk a korrekcióra a felkészülés időszak alatt.

Báál HaSzulam elmagyarázza, hogy a felkészülési időszak alatt, mi “végzünk” (feldedezve magunkat) Zdonot-okat (szándékos, bűnöket hibákat) és Shgagot (véletlen hibákat, vagy hanyagságokat). Mi ezeket a hibákat és hanyagságokat a felkészülési időszak után korrigáljuk, azalatt az időszak alatt, melyet az “adakozás az adakozás érdekében” időszakának nevezünk, és még később korrigáljuk a szándékos bűnöket a “megszerzés az adakozás érdekében” állapota alatt.

A felkészülési időszak az az idő, amikor felfedezzük az összes “bűnösöket” magunkon belül. Azokat fokozatosan fedezzük fel, amekkora mértékben képesek vagyunk minderre. De a legfontosabb az, hogy azokat csak olyan mértékben fedezzük fel, amekkora mértékben képesek vagyunk őket magunkon belül tolerálni, amekkora mértékben képesek vagyunk mindezeket felfedezni anélkül, hogy elmenekülnénk a spirituális útról! És ameddig fel nem ébresztjük mindegyiket, nem vagyunk képesek a Machsom-on áthaladni.

A Machsom-on azzal a feltétellel haladunk át, hogy mi felül emelkedünk a bűnökön és hanyagságokon. Nem szabad belekezdenünk korrekcióikba, hanem ahelyett föléjük kell emelkednünk. Később, a Machsom után korrigáljuk őket és megszerezzük az “adakozás az adakozás érdekében” szintjét. Akkor felhasználjuk őket ahogy vannak, és hajlandóak vagyunk megmaradni bennük, de csakis az adakozás érdekében. Mindez jelenti azt, hogy áthaladunk a Sínai sivatagon.

Utána korrigáljuk őket a “megszerzés az adakozás érdekében” szándékával, ami azt jelenti, hogy belépünk Izrael földjére (a Teremtő felfedezésébe). Ebből az következik, hogy pontosan ezeken a tulajdonságokon belül, melyeket magunkon belül a Machsom előtt felfedtünk, később felfedezzük a Felső Világot és a Teremtőt.

hzs