Kérdés:

A Körbevevő Fény az nem számít misztikumnak?

Válaszom:

Ki képes elmagyarázni, hogyan érik meg a gyermek, és válik felnőtté? Miért nem marad olyan, mint amilyen tegnap volt? Mi egyszerűen hozzászoktunk ahhoz hogy ez megtörténik, de igazából nincs rá magyarázatunk.

A tudomány képes nekünk elmagyarázni, hogy milyen stádiumokon megy a gyerek keresztül, és hogy mely stádiumok jönnek először, és mi jön utána, de képtelen nekünk elmagyarázni mindez miért történik. Képes elmagyarázni mi történik az anyagban, de nem képes látni az okot, mely az anyagon kívül rejlik, azt fejlődésre késztetve.

A válasz az, hogy a gyermeket ugyanaz a Körbevevő Fény befolyásolja mely a természet bármely más részére is hat, beleértve a Kabbalistákat is. Minden egyes személynek számtalan reinkarnáción kell keresztül mennie annak érdekében, hogy végül elérje végső célját. Ezért hat a Felső Fény az anyagra, és hozza létre a növényi, állati és emberi természetet a kövületi anyagból. Máskülönben az összes anyag élettelen és azonos maradna.

Azonban az anyag célja az, hogy fejlődjön. A Felső Irányítás ugyancsak jelen van a mi világunkban is, de egyetlen kutató, tudós nem sejti azt. Ezért hagytam én magam ott a tudományt. Én tanulni akartam: honnan jön az élet ereje? Mindaz az atomokban, molekulákban, sejtekben, vagy azok alrendszereiben található? Azonban a tudomány nem kutatja ezt, és ennél fogva mi haszna van, ha nem vagyunk képesek a legfontosabb dolgot felfedezni, és még csak meg sem próbáljuk megtalálni mi is lehet az?

A Körbevevő Fény a Felső Erő, melyet nem vagyunk képesek bármilyen fizikai eszközzel rögzíteni. Mi annak csak következményeit, hatását látjuk, mint ahogy a gyerek évről évre fejlődik. Ez nyilvánvaló számunkra.

Azt az erőt mely minket az egyik állapotból a másikba juttat hívjuk Körbevevő Fénynek. Azonban mindez csak azzal a személlyel kapcsolatban igaz, aki ezt az erőt maga által vonja magára, tudatosan azáltal, hogy tovább akar fejlődni. másrészről a mi világunkban a Fény a természetes evolúciót hozza létre, a “saját idejében” nevű útvonalat követve. Az evolúció fonala lassan kavarog saját sebességét követve, és a Felső Erő az anyagban működik, azt a cél felé előre tolva.

Amennyiben mi belépünk a spirituális világba akkor képessé válunk az evolúció minden stádiumát megvizsgálni – még a dinoszauruszokat is, amennyiben ez érdekelne minket, mivel az összes előző forma előre el van döntve. Azok szükségszerűen jelentek meg bizonyos formában, a megszerzés és adakozás tulajdonságainak egy bizonyos kombinációjában.

Csak az utóbbi időkben fejlődtünk egy olyan szintre, hogy képesek vagyunk az életnek ezt az erejét, a Körbevevő Fényt magunkra vonzani saját magunk által.

hzs

A Kabbalában a “tiltott” azt jelenti, hogy “lehetetlen”. Valami tiltott annál fogva mivel az ellenkezik a természet törvényeivel, és nem lehet véghez vinni. Azonban mi a rejtettség állapotában vagyunk, mely azt hiteti el velünk, hogy képesek vagyunk ezeket a cselekedeteket elvégezni és azokból hasznot hajtani. Mégis a Kabbalisták figyelmeztetnek minket, “Ez tiltott!”, mint amikor egy kisbabához beszélünk, aki kárt akar okozni magának.

A kár mely abból származik, hogy nem megfelelő tetteket hajtunk végre nem feltétlenül érkezik közvetlenül, jöhet közvetett módon is. Ennél fogva úgy tűnhet számunkra, hogy megfelelően cselekedtünk, és akár profitra is tettünk szert, míg valójában csak vesztegetjük életünket haszontalan, és valószínűleg káros tettekre. Hosszú időbe, és sok szenvedésbe telik míg mindezt felfedezzük.

Ezért figyelmeztetnek minket a Kabbalisták, “Ne vesztegessük időnket és erőfeszítéseinket. Semmit nem vagyunk képesek ily módon megváltoztatni, mivel a Természet rendszere másképpen van elrendezve, mint azt mi elképzeljük!” Ahogy telik az idő elkezdünk elmaradni és nem végezzük el, amit elvárnak tőlünk. Azonban az erő érettségi szintünknek megfelelően viselkedik, egyre nagyobb előrehaladást követelve tőlünk.

Mivel nem haladunk előre, továbbra is nyomást, problémákat és szenvedést érzünk. Ezért mondják nekünk a Kabbalisták, “Te nem vagy képes ezt tenni!”. Nem próbálnak minket rábeszélni, hiszen nem képesek ezt nekünk olyan módon elmagyarázni, ahogy a tanár magyaráz valamit a gyerekeknek, azt mondva, hogy ne cselekedjünk egy bizonyos módon, mivel nem vagyunk képesek saját szintünknél magasabbra látni. Ezért mondják nekünk keményen: “Ez tiltva van!”. Azonban annak érdekében, hogy meghalljuk őket be kell lépnünk egy csoportba, és tanárt kell keresnünk magunknak.

hzs

A személy az egy kis világ, ami azt jelenti, hogy az egész világ bennem található. Én állok szemben a Felső Fénnyel és a Teremtővel az összes tulajdonságommal, és belső személyiségemmel. Képtelen vagyok bármit is elképzelni magamon kívül.

Mi már átmentünk a megfelelő felkészülésen annak érdekében, hogy képesek legyünk megakadályozni, hogy a Zohárban leírt dolgokat a mi világunkkal, annak történelmével vagy földrajzával azonosítsuk. Mi már képesek vagyunk látni, hogy a könyv az magunkat ír le, a Teremtőt és a szűrőt Ő és magunk között. Most meg kell próbálnunk látni a kapcsolat rendszerét és annak felépítését, melayet magunk és a Teremtő között kell felépítenünk.

A szűrő (Masach) nem csak egy elválasztó a Teremtő és magunk között, hanem az egy teljes rendszer. Végül is én csak egy vágy pont vagyok, melyet a “semmiből teremtettek”, és a Teremtő maga is csak egy pont, egy Fény szikra mely engem a vágy pontot megteremtett.

A szűrő az egy halatmas rendszerre utal, mely a két pont között létezik: magam (a fekete pont) és a Teremtő (a fehér Fény pontja) között. A szűrő nem az élvezet iránti vágy felett helyezkedik el, hanem része magának a vágynak. A szűrő segítségével képes vagyok kiszámolni milyen közel tudom vágyamat hozzáigazítani a Fényhez, ezért van az, hogy a szűrőnek teljesen körbe kell ölelnie vágyamat.

A Rosh (fej) része a Parcuf-nak az a hely, ahol eldöntöm, vágyamnak mely része csatlakozhat a Fényhez. A vágyamnak azt a részét, melyet képes vagyok hozzáigazítani a Fényhez Toch-nak (belső résznek) hívjuk. Azt a részt, melyet még mindig nem vagyok képes a Fényhez igazítani Szof-nak (végnek) hívjuk.

A szűrő mindegyik részben működik, egy olyan rendszerként mely engem és a Teremtőt összeköt. A rendszert három részre oszthatjuk:

1. Rosh, a Parcuf feje, mely a tisztázásokat, számításokat végzi

2. Toch, a Parcuf belső része, mely megkapja a Fényt, és megszerzi azzal a cselekedetek azonosságát

3. Szof, a Parcuf vége, ahol a egy külön számítás történik a Fénnyel való azonosságra való képtelenségemmel kapcsolatban.

Nem elég, hogy én egyszerűen eldöntöm mely vágyaimat vagyok képes azonossá tenni a Fénnyel, és a többit pedig eldobom. Azt is le kell ellenőrizzem mely részeket nem vagyok képes a Fényhez igazítani, és miért nem. A Parcuf végének olyan tisztának, tisztázottnak kell lennie, mint a belső részének.

A Házigazda megkérdez engem a legkisebb részletekről is: “Miért nem akarod elfogadni a Fényt Tőlem abba a részbe?”. És akkor nekem le kell ellenőrizzem azt a részletet és meg kell magyarázzam magamat, miért nem vagyok képes mindazt magamba megkapni. Ennél fogva a szűrő az egy teljes kapcsolatrendszer a Teremtő és magam között, az nem egyszerűen egy elválasztó vonal, ahogy azt a rajzokon általában jelöljük.

Amikor a Zohárt tanuljuk, állandóan erről a rendszerről tanulunk – a közöttünk és a Teremtő között létező kapcsolatról. Én vagyok alul, és a Teremtő felül, és közöttünk létezik egy teljes rendszer, melyet mi “szűrőnek” nevezünk, mely 3 részből áll. Ez a rendszer foglalja magába az összes világot.

hzs

Kérdés:

Mit jelent a Kabbalában az, hogy a csoporthoz fordulok?

Válaszom:

Az hogy a Kabbala csoporthoz fordulok azt jelenti, hogy a személy az teljesen tehetetlen, elmerül és fuldoklik az óceánban, szörnyű helyzetben találja magát, éhen hal – és hirtelen felfedezi, hogy jó emberek veszik körül, akik segíteni akarnak neki. Csak kérnie kell, és meg kell mutatnia nekik, hogy a segítségüket kéri!

Biztosnak kell lennie abban, hogy azok segíteni akarnak neki. Nem is kell azt hallania, hogy ők azt kimondják. Minden a személyen múlik, hasonlóan ahogy mi a Teremtő hozzánk való attitűdjét látjuk. A valóságban a Teremtő állandóan készen áll arra, hogy segítsen, és a csoport az megegyezik a Teremtővel. Amennyiben én lenullázom magam a csoporttal szemben, és segítséget várok tőlük, akkor én azt meg is kapom! Ez automatikusan fog megtörténni. Ez nem függ a csoporton belül specifikus emberektől, mivel én az ő belső, korrigált állapotukhoz fordulok, mely a Végtelen Világban található, és lehet, hogy ők maguk sem érzik még mindazt.

Annek érdekében, hogy ezt elérhessük, nekem erre valóban szükségem kell hogy legyen. Kétségbe kell essek a saját tehetetlenségemtől, és hinnem kell, hogy mindazt csak az ő segítségükkel vagyok képes elérni, csakis ha megkapom támogatásukat, kölcsönös garanciájukat, energiájukat és minden mást. Amennyiben én lenullázom magam előttük ilyen módon, akkor bizonyosan sikeres leszek.

Azonban le kell magamat teljesen nulláznom. Annak érdekében, hogy a mag amit a földbe ültettünk elkezdjen növekedni, először is el kell, hogy rohadjon. Hasonlóan a személynek mindent el kell vetnie ami az övé, annak érdekében, hogy a csoport teljes mértékében képes legyen őt befolyásolni. És akkor egy új életbe lép bele, egy új növény fog kinőni az elrohadt magból. De ez nem történik meg, amíg a mag el nem rohadt.

Mi azt gondoljuk, hogy csatlakoztunk másokhoz, és valamit együtt építünk, de ez nem így van. A magnak először is le kell nulláznia magát, és akkopr a környezet képes őt befolyásolni. A személynek meg kell értenie mire van szüksége, amit a csoporttól meg kell kapnia – mely ásványokra van szüksége, milyen nedvességre, melegségre, és oxigénre vam szüksége. Szét kell esnie darabjaira annak érdekében hogy magába szívhassa a környezet hatását.

Mi azonban azt hisszük, hogy mindez a nedvesség, ásványok és oxigén az bennünk létezik. Azonban mindössze a Resimo található bennünk semmi más. Minden más a környezettől érkezik, mivel a teljes spirituális rendszer a kapcsolatunkra épül.

Amennyiben egy új testrészt ültettek a testbe, akkor az egész test elkezd azzal dolgozni. Mi azonban le kell nullázzuk egónk védekező erejét, mely ki akarka lökni az idegen testet és nem engedi azt, hogy az kapcsolódhasson. Ez valami olyasmi amit magunk által kell elvégeznünk.

hzs

Kérdés:

Ha a Zohár könyvét más nyelven olvassuk ugyanaz-e a hatása, mint héberül vagy arámiul?

A Válaszom:

Nem számít milyen nyelven olvassa az ember a Zohár könyvét Mindenkinek a világon tanulmányoznia kell ezt a könyvet, és mindenki a saját nyelvén fogja olvasni.

Még ha a Zohár tartalmaz olyan részeket, amelyek olyan részekről beszélnek, amelyek a héber betűket képezik, úgy mint vonalak és pontok, amelyek alkotják a betűket, ezek nem igazán betűk, hanem szimbólumok., jelek és formák, amelyek erőket képviselnek. Nem számít,,hogy te a betűt a héber ábécé részének tekinted-e, vagy csak egy szimbólumnak, ami a fontos, hogy mit jelent. És a nap végére minden csak az ember vágyáról szól,  és a vágynak nincs nyelve vagy nemzetisége.  Ő csak egy vágy.

Ha lefordítod a szavakat: édes, keserű, vagy savanyú egy másik nyelvre, minden olvasó ugyanazokat az ízeket fogja érezni.   A Zohár az érzésekről beszél,  mivel a különbözően hangzó szavak ugyanazt az érzést hívják elő az emberekben, bár ha más nyelben is olvassa, ez nem akadályozza a megértésben.

A Makkabeusok háborúja és a Hanukka ünnepe nem volt véletlen esemény a történelemben. Ez a történet arról szól, hogy egy személy hogyan építi fel a lelkét és hogyan gyújt világosságot benne. Amit egy korsó megszentelt olaj szimbolizál, amint magunkban találunk ami mindennek a közepén van. Ez egy rész bennünk, amit akkor gyújthatunk meg, ha megtaláljuk.

Ha ez meggyullad, akkor az egoizmusunkat egy spcifikus mértékig kijavítjuk. Csak ezért kapunk egy lehetőséget, hogy elkészítsük a szentelt olajt, .ami azt jelenti, hogy kijavíthatjuk a Malchutunkat a magunk módján.

A megszentelt, szent olaj a szeretet és adakozás vágya, anélkül, hogy magát megjutalmazná.. Az olaj a vágy. Normál olaj az egoista vágy, míg a megszentelt olaj az adakozási szándékunk vágya. A szikra amit azért kapunk, hogy megkezdjük belső munkánkat, olyan, mint egy kicsi mécses amit minden személynek meg kell keresnie magában. Ha már képesek leszünk meggyújtani ezt a szikrát, elkezdjük kijavítani fő egoista vágyunkat, vagy elkészítjük az olajt a lámpánknak.

Hanukka a következő szavakból jön: “Hanu Ko,” ami azt jelenti, hogy „itt megálltak” Ez egy rövid megálló az út közepén  a „Yom Kippur és Rosh HaShana” belső állapot, ami az út eleje és a Purim – a Végső Korrekció között..

Hannuka  idején csak Kelim adakozásunkat javítjuk ki,és meggyújtunk egy gyertyát hogy élvezzük a vágyainkat. Mindazonáltal, amikor elérjük a Purim ünnepét, magát a vágyat használjuk.. Ezért a Purim ünnep szimbóluma nem egy mécses, ami az olaj (vágy) felett ég, hanem a bor, a Fény, ami kitölti a vágyat

Hogy meggyújtsunk egy mécsest, egyesítenünk kell Malchutot és Binát a kapás vágyát és az adakozás vágyát, azért, hogy meggyújtsuk őt Binában. Ez a Hannuka ünnep jelentése, . Mikor mi felemeljük  Malchutot Binára és ezáltal Malchut Bina egy részévé válik, hozzáadva a vágy erejét.

Azután a Fény meggyullad Binában, a kanócon, ami az olajból jön. A kanóc az  Zeir Anpin, amit a középső vonalnak nevezünk. Ez köti össze a Malchut olaját, a Fénnyel, Binával.

Mindez a vágy fölött történik. Ez az a javítás, ahol mi az adakozás tulajdonságát érjük el, egoista tulajdonságunk felett megkapva azt. Mi elérjük a Tshuva mi Ira – állapotot, adakozás az adakozás kedvéért.

ft

A spirituális világ azon erők világa, amelyek olyan törvények mentén hatnak, amelyeket csak részben értünk meg, amíg bizonyos aspektusok ismeretlenek maradnak, mint például a legfőbb tudományok, amelyek ennek a világnak a természetét tárgyalják.  HYPERLINK “http://www.laitman.com/wp-content/uploads/2009/12/wisdomneeds.jpg” Megértjük a spirituális világ egyes részeit, míg más részek rejtve maradnak.

Gyakorolnunk kel egy szigorúan tudományos és higgadt közelítését a spirituális kutatásnak, pont úgy, amikor a fizikai természetet tanulmányozzuk. Ami ma még rejtve van, az feltárul holnap. A Kabbala tudománya olyan kutatási eszközökkel (Kelim)  lát el minket, amelyek egy olyan mikroszkóphoz köthetnek bennünket, amelyen keresztül meglátatjuk a spirituális erőket, az adakozás erőit.

Mindazonáltal, birtokolnunk kell az adakozás erejét, azért, hogy megmérjük ezeket az erőket, hogy lássuk és észrevegyük őket. Egy emberi lény az egész tudást értelmezi,  és a tapasztalatokat is , amit általunk kap..

Miután kifejlesztettem az adakozás erejét, behangolom őket, csakúgy mint egy érzékeny mikroszkópot hangolnék, és mélyen belenyúlnék a dologba(vágy),ahol különböző jelenségeket figyelnék meg, (adás, kapás), megegyezően a percepcióm edényének(Kli) érzékenységével.

Bármilyen tudományban mi mindig  eszközként szolgálunk, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik végülés hozzájutnak a tudáshoz, és bizonyos határig ezt szubjektíven tesszük. Amikor mi tanulmányozzuk a Kabbala tudományát, ezt tudatosan tesszük, és mi magunk is a kutatás eszközévé  válunk. .Mindazonáltal a kutatásnak magának tisztán tudományosnak kell lennie. A kutatásunk objektívvé válik, mert a mi természetünk objektivításra törekszik.

Több alkalommal mondtak a Kabbalisták: “A cselekedeteidről ismerlek meg téged,” “Ismerd meg Teremtődet, és Neki szolgálj” “Mindenki a legkisebbtől a legnagybbik ismerni fog engem.”

Csak két erő (tulajdonság) van az egész univerzumban, a Fény(az adakozás tulajdonsága) és a vágy, amit élvezünk ( a kapás tulajdonsága). Minden más ezekből a tulajdonságokból következik.

Ugyanez működik a matematikában, van egy nullánk, és egy értékünk, ami nem nulla Minden más ezekből az értékekből folyik, és ez egyszerűen számolás dolga. A fizika szintén ugyanaz, két erő van, amelyek különböznek egymástól.

Ugyanez működik a Felső Fény esetében is.  A pillanat a pont egy kicsit sötétebb, és a megjelenő Fény, és igy két tulajdonságunk van. Ez, amikor a folyamat kezdődik, és a Kabbala tudománya létre jön

Mint a többi tudományban a Kabbala két erő(fenoména) közti eltérést tanulmányozza. Ez a köztük lévő külőnbségek  megnagyításai egy mikroszkóp segtíségével érhető el(analízis), vagy kapcsolódó pontok megtalálásával (szintézis). A tudomány azon alapul, hogy megtaláljuk az interakciót két erő között,  a Teremtő (adakozás) és teremtés (kapás) között. Manifesztációjuk minden szintje a vágyon belül (dolog) van. Lehetetlen azonosítani és tanulmányozni az egyik erőt a másik nélkül.  Az analizis és a szintézis segítségével tanulmányozzuk az interakciójukat, és bizonyos következtetésekre jutunk. „Nincs Teremtő teremtés nélkül és nincs teremtés Teremtő nélkül”

Mi van , ha  csak egy erő rossz, és nem vezet tudományos következtetésekre, hanem egy absztrakt forma megfontolásához juttat el? Ha azt mondom „az adakozás tulajdonsága”, mit értek ez alatt? Mi ez?. Mit ad nekem?  Mit befolyásol? Milyen jelzéseket ad ?  Honnan tudom, hogy ez adakozás? A válasz: Mindez az ellenkező oldal megértése:

A különbséget csak úgy mondhatod el, ha összehasonlítod az ellenkezővel?  Ha tanulmányozol valakit, aki kapni szokott. Nem mondhatjuk egyszerűen, hogy valaki pozítiv, mert relative mi az, hogy pozitív? Hol a negatív?

Más szavakkal, nem tudsz megkülönböztetni valamit csak saját magát nézve, csak valami mással kapcsolatban teheted ezt. Minden tudomány magalapítása összehasonlításokból áll. Nincs semmi más az univerzumban mint  két erő.

Ez a megközelítés szigorúan megfigyelhető a Kabbala tudományában. Ha eltávolítod magadat a dologtól és a formától, ami meghatározza a dolgot,  az egész a miszticizmus lesz.

ft

Egy fejlett személy abban különbözik másoktól, hogy hajlandó elviselni hosszú ideig tartó szenvedést, hogy elérje a célt, ami nagyszerű, és ezért nagy mennyiségű erőfeszítést és időt kíván az elérése. A személy fejlődési szintje azáltal van meghatározva, hogy mennyi erőfeszítést és időt képes rááldozni arra, hogy elnyerje azt a kitüntetést, ami azon a tényen alapszik, hogy el tud képzelni olyan célt, ami megér ekkora erőfeszítést.

Láthatjuk a világunkban, hogy vannak emberek, akik élnek és pénzt keresnek ösztönösen Reggel az ilyen ember elhagyja a házát, talál valamilyen munkát, amivel elég pénzt kereshet, hogy táplálja magát erre a napra is, és azután hazamegy.

Egyszer volt  egy szomszédom, aki  azt szokta mondani, „Megkerestem ma ötven dollárt, és ez elég is. Én és a családom kimegyünk a strandra. Van elég pénzünk hogy szendvicseket  vegyünk rajta egész nap, és így pihenhetünk.” Meg voltam lepődve: „ És mi lesz holnap?” “Én kérdeztem és ő válaszol, „Elegem van mára”  Ez volt az attitüdje az élettel szemben

Közben egy másik személy elhagyja a szóban forgó házat. Megkérdezed tőle: „Történt valami? Nincs pénzed, hogy tápláld a családodat?” Azt válaszolja: „ Nem, minden rendben”, ezért aztán megkérdezed? “mi a baj” Akkor elkezdi mondani neked a problémáit a „világgal szemben” vagy valami olyanról ami több év múlva  történhet meg. Ha azt javasolod neki, hogy menjen a családdal strandra pihenni, képtelen lesz blokkolni ezeket az aggodalmas gondolatokat.

Minél fejlettebb egy ember, annál nagyobb a szóba jöhető terület, annál nagyobb a célja, és annál többet hajlandó szenvedni, hogy elérje célt .Ez ugyanaz  mint a spirituális, amikor a személy, aki el akarja érni a célját, olyan valaki, aki elvisel nagy fájdalmakat,  erőfeszítéseket tesz, és éveket is vár, a kritikával szemben, és az úttal való  egyet nem értések ellenére

A egyetlen dolog, amire a személynek szüksége van az az érzés hogy a cél felé irányul,  és az egyáltalán nem fontos,, hogy  mikor éri azt el, vagy azonnal, vagy valamikor a végtelenben. Ha ilyen érzésünk támad, az azt jelenti, hogy kijavítottuk a  Kelimünket Ha az a célunk, hogy eljussunk az adakozáshoz, akkor egyáltalán nem érdeklődünk a jutalmazásról.

Éreznünk kell, hogy nem törekszünk semmire e célon kívül, és nem számít, hogy mikor érjük el, vagy hogy elérjük egyáltalán. Ez azt jelenti, hogy mi már benne létezünk! Ez az a módszer, amivel a személy belép a spirituálisba, tökéletességet tapasztal, és elmerül a jóság óceánjában…