Dr. Michael Laitman

A megértés szükséges a tett előtt

 Kérdés:

Azt megértem, hogy egy spirituálisan fejlett személy érzi, és megérti, hogy szükséges az univerzális természeten, a Felső Erőn belüli egyensúly megörzése. De a legelső szinten, amikor először halljuk meg a magyarázatot, mit jelent számunkra ez az egyensúly? Hogyan alakítsuk át az élethez való hozzáálásunkat az út legelején?

Válaszom:

Senki sem cselekedhet azelőtt, hogy megértené valódi állapotát, helyzetét! Nem siettethetjük a tettet, mielőtt nem vagyunk képesek a számítást erre a felfedezésre alapozni – mivel ez valójában pusztító erejű lehet! Már volt elég részünk ilyen őrültségekben!

Először is tanulmányoznunk kell világunkat. Ez egy globális világ, ahol az összes alkotóelem össze van kapcsolódva, és mindegyik a másiktól függ. Mindezt éreznünk kell! Csak ezután kezdhetünk bele a tettekbe. Ameddig nem értünk el a megértéshez – ne tegyünk semmit. Ez hasonló ahhoz, ahogy évekig az iskolában is gyermekként tanulnunk kellett. Most ismét először is tanulnunk kell, mielőtt képesek lennénk a megfelelő tettet végrehajtani.

15 jún 2009

A Kabbala alapfogalmai (Rav Michael Laitman könyve) részletekben 2. rész

Első fejezet: A Felfogás Rendszere a Kabbalában


A Kabbala ok-okozati összefüggésekről tanít egy a lét abszolút törvényeit egy emelkedett cél érdekében egyesítő szellemi források között: ez a cél a Teremtő elérése az összes lény számára, aki ezen a világon él.

A Kabbalának megfelelően, az egész emberiség és minden egyén el kell, hogy érje ezt a végső pontot, hogy beteljesítse a Teremtés célját és programát. Generációkon keresztül egyes személyek elértek bizonyos szellemi szintre egyéni munkájuk következtében. Ezeket az emberek, az úgynevezett „Kabbalisták”, a szellemi létra legmagasabb fokára léptek.

Minden anyagi dolgot és annak cselekedetét, a legkisebbtől a legnagyobbig, olyan szellemi erők irányítanak, amik egész univerzumunkat kitöltik. Ez olyan, mintha az univerzumunk egy erővonal-hálón nyugodna.

Vegyük például a legkisebb élő szervezetet, akinek csupán az a feladata, hogy reprodukálja önmagát és fenntartsa a fajt, amihez tartozik. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi erő és összetett rendszer működik benne, és mennyi marad ezek közül rejtett az emberi szem számára. Ha megszorozzuk ezt a ma élő élőlények számával, és azokkal, akik egykoron ebben az univerzumban és a szellemi világokban éltek, akkor talán van egy hozzávetőleges fogalmunk arról, hogy mennyi erővonal és kapcsolat kellett ahhoz, hogy irányítsa őket.

Úgy lehet leírni a szellemi erőket, mint két egymással kapcsolatban levő, ellentétes rendszert. A különbség kettejük között, hogy egyikük a Teremtőtől származik, és felülről lefelé építkezik világunk minden világán keresztül. A másik a mi világunkban kezdődik és az első rendszer által kiépített törvények szerint emelkedik, és másodsorban működik.

A Kabbala az első rendszert a „Világok teremtésének és a Szfirák rendjének”, és a másodikat a „Prófécia és a lélek elérése szintjeinek” hívja. A második rendszer azt, hogy akik a végső fokra szeretnének jutni, azoknak az első rendszer törvényeit kell követni, ezek a Kabbala által tanított törvények.  Ha valaki ezeken a fokokon emelkedni kezd, egy második tényező is megjelenik. Ez a spiritualitás.

A testi világ tele van olyan erőkkel és jelenségekkel, amit nem közvetlenül érzünk, mint például elektromosság, vagy magnetizmus, de még a legkiseb gyermek is tisztában van a saját nevével és a cselekedetei következményével. Például, habár az elektromosságról alkotott fogalmunk korlátozott, megtanultunk, hogyan használjuk fel a jelenséget saját céljainkra és olyan természetesnek vesszük, mint ahogyan nevet adunk olyan dolgoknak, amilyen például a kenyér, vagy a cukor.

Ennek megfelelően, az összes név, amit a Kabbala feltár előttünk, valóságos és objektív fogalmat alkot a szellemi dolgokról. Másrészt, ahogyan nincs fogalmunk a szellemi dolgoktól, vagy akáról Magáról a Teremtőről, ugyanúgy nincs fogalunk azokról a dolgokról, amit akár a kezünkkel is megfoghatunk. Ez azért van így, mert nem a dolgot magát érzékeljük, hanem az, hogy milyen hatást gyakorol az érzékeinkre.

Ezek a reakciók a tudás látszatát keltik, habár a tárgy lényegisége teljesen rejtve marad számunkra. Sőt mi több, teljes mértékben nem értjük meg saját magunkat sem. Bármi, amit önmagunkról tudunk, csak cselekedeteinkre és reakcióinkra korlátozódik.

Mint a világ kutatásának egyik eszköze, a tudomány két részre oszlik: az angyagi tulajdonságok, és a formák tanulmányozására. Más szavakkal, nem létezik semmi az univerzumunkban, ami ne állna anyagból és formából.  Például, egy asztal anyag és forma kombinációja, ahol az anyag, mint például a fa, alapul szolgál a forma – az asztal – hordozására. Vagy vegyük a „hazug” szót, ahol az anyag (valaki teste) hordozza a hamisság formáját.

A tudomány, ami az anyagokat teszteken-kísérleteken keresztül tanulmányozza, tudományos konklúzióhoz vezet. Ennek megfelelően egy tudomány, ami a formát az anyag figyelembe vétele nélkül kutatja, és elvontan értelmezi azt, nem alapulhat kísérletekre. Ez még igazabb olyan formák esetén, amik sosincsenek összeköttetésben anyagi dolgokkal, mert egy forma anyag nélkül nem létezik a világunkban.

Egy forma, ami anyagtól független, csak valaki képzeletében létezhet. Ennek megfelelően, minden következtetés pusztán elméleti feltevésen alapul. Minden filozófia ilyesféle tudománynak minősül, és az emberiség gyakran szenvedett filozófusok alulértékelő következtetéseitől. A legtöbb modern tudós elvetette az effajta kutatást, mert feltevései teljes mértékben megbízhatatlanok.

A szellemi világok kutatása kapcsán az érzékelésünk teljes mértékben a Felső Erő formálja, ami azt szeretné, úgy érezzük, hogy különálló entitások vagyunk, és nem a Teremtő részei. A teljes minket körülvevő világ valójában a szellemi erők ránkgyakorolt hatásának eredménye. Ezért tartják a minket körülölelő világot az illúziók világának.

Hadd magyarázzam el egy allegóriával, hogy mire gondolok:

“Egyszer régen élt egy kocsis. Volt két lova, egy háza és családja. Hirtelen balszerencsesorozat üldözte: a lovai meghaltak, úgys mint a felesége és a gyerekei, és a háza összeomlott. Nem sokkal később a kocsis belehalt fájdalmába. A mennyei ítélőszéken aztán azt tárgyalták, mit is lehetne adni ilyen meggyötört léleknek. Végül úgy döntöttek, hogy hagyják őt úgy érezni, mintha élne, a családjával, a házukban, mintha jó lovai lennének, és elégedett volna a munkájával és az életével.”

Ezek az érzetek néha ugyanúgy érkeznek, mint ahogyan az álomok valóságosnak tűnnek. Valóban, az érzeteink teremtik meg számunkra a minket körülölelő világ képét. Tehát hogyan tudjuk megkülönböztetni az illúziót a valóságtól?

Mint minden tudomány, a Kabbala is különválasztja az anyag és a formák tanulmányozását. Mindazonáltal van egy figyelemre méltó jellegzetessége, ami a tudományok peremére helyezi: Még az a rész, ami a formákról az anyagi részektől való elvonatkoztatással tanít, teljesen kísérleti irányítás alatt van; ez nem más, mint a tapasztalat próbája.

Amikor a kabbalista a tanulmányozott dolog szellemi szintjére lép, akkor szerzi meg azokat a minőségeket, amik teljes betekintést nyújtanak a számára. Ez a személy a gyakorlatban képes az anyag számos formáját befolyásolni, még mielőtt az anyagi formát öltene, az illúzióink másik oldali megfigyelése által.

Mint minden egyéb tanítás, a Kabbala is bizonyos kifejezéseket és szimbólumokat ad, hogy leírják a dolgokat és a történéseket: egy szellemi erő, egy világ, vagy egy Szfira, azt nevet viseli, amit a dolog irányít.

Mint minden anyagi dolog vagy erő, összhangban van az őt irányító szellemi szándékkal vagy erővel, egy teljesen pontos összhangban működik, amilyen összhangot a testi világból vett név és annak szellemi gyökere, forrása teremt meg.

Ennek megfelelően, csak egy Kabbalista, aki tisztán ismeri az összefüggést szellemi és anyagi dolgok között tud nevet kapcsolni szellemi dolgokhoz. Csak valaki, aki egy dolog spirituális szintjét is elérte, tudja meglátni annak következményét és világunkra gyakorolt hatását.

A kabbalisták könyveket írnak és tudásukat az „ágak nyelvének” használatával adják át. Ez a nyelvezet kivételesen pontos, mert a szellemi gyökér és a testi ág kapcsolatán alapul. Nem lehet változtatni rajta, mivel a dolgok és azok szellemi gyökerének kapcsolata megváltoztathatalan. Ugyanakkor, a mi földi nyelvünk fokozatosan elveszíti pontosságát, mert csak az ággal van kapcsolatban, és nem a dolgok gyökerével.

Mindamellett, a nyelvezet puszta név szerinti ismerete nem kielégítő, mert pusztán egy anyagi dolog nevének ismerete nem nyújt betekintést annak szellemi formájának megismerésébe. Csak a szellemi forma tudása nyújtja annak lehetőségét, hogy meglássuk annak anyagi következményét, ágát.

Tehát összegezhetjük, hogy előbb a szellemi gyökeret kell megismerni, annak természetét és tulajdonságait. Csak azután tud valaki nevet adni az ágnak ebben a világban és tanulmányozni a kapcsolatot a szellemi gyökér és az anyagi ág közt. Csak azután tudja valaki megérteni az „ágak nyelvét”, miután pontos ismeretekre tett szert a pontos szellemi információcsere következtében.

Megkérdezhetjük, „Ha valaki a szellemi gyökeret éri el először, hogyan tudja egy kezdő elsajátítani a tudományt a tanár pontos megértése nélkül?” A válasz az, hogy a spiritualitás felé gyakorolt óriási vágyán keresztül a diák megtalálja a helyes utat, és megtanulja érzékelni a Felső Világot. Ez csak hiteles forrásból való tanulás során, és minden anyagi jellegű formaságtól való megszabadulás folytán érhető el.

15 jún 2009

A Kabbala alapfogalmai (Rav Michael Laitman könyve) részletekben 1. rész

Írói jegyzet

Habár ez a könyv nagyon egyszerűnek tűnik, nem szándékozik a Kabbala alapvető tudását elhozni számunkra. Ez inkább egy olyan könyv, ami segít az olvasónak kiművelni egyfajta hozzáállást a Kabbala alapfogalmaihoz: spirituális tárgyak, és spirituális kifejezések felé.

A könyv elolvasásával és újraolvasásával, az olvasó belső megfigyeléseket fejleszthet, olyan érzékeket és megközelítéseket, amik azelőtt nem léteztek őbenne. Ezek az újonnan megszerzett nézőpontok olyanok, akár a szenzorok amik “érzik” a körülöttünk levő teret, ami a hétköznapi érzékszerveink elől rejtve marad.

Ezen túlmenően, ez a könyv a spirituális kifejezéseken való elmélkedést is elősegteni szándékozik. Abban a mértékben amennyire azonosulni tudunk ezekkel a kifejezésekkel, elkezdhetjük belső képzeletünkkel leleplezni a körülöttünk felépülő szellemi struktúrákat, ahhoz hasonlóan, ahogyan a köd lassan szertefoszlik.

Ismét csak, ez a könyv nem a tényeket szeretné feltárni. Ez a könyv inkább kezdőknek szól, akik szeretnének ráébredni a számukra megszerezhető legmélyebb és legfinomabb érzékelésre.

Bevezetés

Nyisd ki enyhén szívedet felém, és feltárom előtted a világot.

— Zohár könyve

 

·        Ki vagyok én?

·        Miért létezem?

·        Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk az itt töltött időben?

·        Léteztünk már ezelőtt ebben a világban?

·        Miért van szenvedés a világban, el tudjuk kerülni?

·        Hogyan tudunk békére, kiteljesedésre és boldogságra szert tenni?

Generációról generációra próbálnak az emberek válaszokat találni ezekre a fájóan múlni nem akaró kérdésekre. A tény, hogy generációról generációra szállnak, megmutatja, hogy eleddig nem kaptunk rájuk kielégítő válaszokat.

A természet és az univerzum tanulmányozása közben felfedeztük, hogy minden, ami körülvesz minket pontos és céloknak megfelelően működő törvények szerint működik. Mégis, ha megvizsgáljuk magunkat – a Teremtés zsenitjét – úgy találhatjuk, hogy az emberiség látszólag a racionális törvényeken kívülállóként létezik.

Például amikor megfigyeljük, hogy milyen bölcsen alkotta meg a természet a szervezetünket és testünk minden egyes sejtje milyen precízen és céljának megfelelően működik, képtelenek vagyunk megválaszolni a kérdést: “Mi végre létezik a teljes szervezet?”

Minden, ami körülvesz minket, ok-okozati összefüggésekkel van átitatva. Semmi sem teremtetett cél nélkül; a fizikai világot pontos indítékok, átalakulások, körforgások törvények irányítják. Ám a fő kérdés —“Ez mind miért létezik (nem csak minket beleértve, de az egész univerzumot)?”— megválaszolatlan marad. Él valaki a világon, akit élete során legalább egyszer ne foglalkoztatott volna ez a kérdés?

A létező tudományos teóriák megállapítják, hogy a világot megváltoztathatatlan fizikai törvények irányítják, amire képtelenek vagyunk hatással lenni. Egyedüli feladatunk, hogy jól éljünk, bölcsen felhasználva azokat, előkészítve a terepet az elkövetkezendő generációk számára. De a jó minőségű élet nem válaszolja meg a kérdést, hogy miért fognak létezni, miért szükséges létezniük ezeknek az elkövetkezendő generációknak.

Az emberiség eredetével foglalkozó kérdés — akár az egyszerű fajokból evolúció útján történő fejlődést, vagy földönkívüli látogatást és letelepedést vesszük szemügyre — a lényegi kérdéseket nem változtatja meg. Két elsődleges időpont létezik bármelyik ember életében: születés és halál. Ami közöttük történik akár egyedi lehet és felbecsülhetetlen értékű, ugyanígy lehet értelmetlen és torkollhat szakadékba és sötétségbe.

Hol van a bölcs, mindentudó, következetes természetünk, ami semmit sem csinál cél nélkül? Minden atom, minden sejt az emberi szervezetben meghatározott okkal és céllal bír; mégis, mi a célja az egész szervezetnek? Talán léteznek törvények és célok, amiket eleddig nem fedeztünk fel.

Könnyedén tudunk tanulmányozni olyasvalamit, ami a mienktől alacsonyabb evolúciós szinten áll. Felfogjuk és megértjük az élettelen, vegetatív és élő létformákat. De nem tudjuk megérteni az ember létezését. Nyilvánvalóan, a megértéséhez annak magasabb létezési szintről kell érkeznie.

A világkutatásunk arra koncentrálódik, hogy tanulmányozzuk, hogy milyen hatással vagyunk rá. Csak a saját szintünkön kutathatunk, felette azonban nem. Még amikor a saját szintünkön is kutatunk, azt kutatjuk, hogy hogyan lehetünk némi hatással a világra és a reakció hatásait mérjük. Az öt érzékszervünkkel fogjuk fel a világot: látás, hallás, szaglás, ízlelés, és érintés. Egyébiránt használhatunk különféle eszközöket, amelyek a korlátolt érzékeink érzékenységi határait bővítik.

Sajnos, nem tudunk felfogni semmit azon túl, amit az öt érzékszervünk felfogni és tanulmányozni képes. Ez mind olyan keményen belénk ivódott, hogy azt állítjuk, semmi sem létezik azon túl, amit felfogni képesek vagyunk. Akármi is látszik létezni, csak azon keretek között létezik, amit érzékelünk, és egy különféle érzékekkel megáldott teremtmény ugyanazon dolgokat tapasztalja, csak teljesen különböző módon.

Ugyanakkor, nem érezzük hiányát újabb érzékszerveknek, mint ahogyan egy hatodik ujj sem hiányzik a kezünkről. Ahogyan lehetetlen a látkép fogalmát elmagyarázni egy születése óta vak embernek, ugyanúgy nem sikerül a természet rejtett megnyilvánulási formáit kutatni a ma rendelkezésre álló eszközökkel.

A Kabbala tana szerint létezik egy szellemi világ, ami felfoghatatlan az érzékszerveink számára. Mint apró középpontja – a mi univerzumunk, és a mi bolygónk – ennek a világnak a szíve. Ez az információval, gondolatokkal, és érzelmekkel teli terület van hatással ránk a fizikai természetén és annak jelenségein keresztül. Szintúgy bizonyos körülményekkel szembesít minket, amiknek hatására cselekednünk kell.

Nem választjuk meg hol, mikor, kivel, és milyen jellemzőkkel fogunk megszületni. Nem mi döntjük el, hogy kivel fogunk találkozni, és milyen környezetben fogunk felnőni. Ezek a dolgok minden egyes cselekedetünket és reakciónkat eleve elrendelik, ugyanígy a következményeiket.Hol van hát a szabad akaratunk?

A Kabbala szerint négy kötelező érvényű tudást szükséges megszereznünk:

Teremtés: A Teremtés tana és a világok evolúciójáé, név szerint:

·        A mód, ahogyan a Teremtő teremtette a világokat a teremtményekkel együtt, amik benépesítik azokat az egymást követő megszorításokat követően;

·        A kölcsönhatási törvényeket a szellemi és anyagi világok között, és azoknak következményeit;

·        Az ember megteremtésének célja a szabad akarat illúziójának megteremtése a test és a lélek kombinációi által, és azáltal, hogy a természet szabályozza azokat a látszólagos véletlenszerűségekkel és a világosság és a sötétség kölcsönösen kiegyensúlyozott erőit segítségül hívva.

Működés: Az ember lényegiségének tanulmánya — annak kapcsolata és kölcsönhatása a szellemi világgal. A működés leírása foglalkozik az egyén megérkezésével és eltávozásával ebből a világból. A Felső Világok mi világunkra és egyéb emberi lényekre gyakorolt hatását is vizsgálja, amit az egyes emberek cselekedetei okoznak. Mindenki egyéni útját kutatja, a világok teremtésétől a végső cél eléréséig megtett utat.

A lélek inkarnációi: Minden lélek lényegiségének és annak testet öltésének tanulmánya, úgy, s mint ebben az életünkben történő cselekedeteink és azoknak következményei és azok következményei az elkövetkezendő életeinket tekintve. Az inkarnációk kutatása vizsgálja, hogy hogyan és miért száll alá a lélek a testbe, és mi határozza meg bizonyos test bizonyos lélek által történő elfogadását.

A Lélek Inkarnációi a véletlen misztériumával is foglalkozik, és az emberi történelmet bizonyosság rendje és lelkek körforgása kapcsán tanulmányozza. Ezt az utat követi több, mint 6000 éve, és a lélek különféle világkormányzási rendszerekkel való kapcsolatát tanulmányozza  azoknak keletkezésükön és múlásukon keresztül. Ugyanakkor azt is vizsgálja, hogy milyen tényezőktől függ az ezen világon bejárt utunk.

Irányítás: A mi világunknak tanulmányozása: a természet élettelen, vegetatív, és élő szintjei, az ő feladatuk, szerepük, és hogyan irányítja őket a szellemi világ. A Felső Irányítást tanítja, és a természet, idő és tér felfogását. Kutatja a Felső Erőket, amik az anyagi testeket mozgatják, és az utat, ahogyan valaki belső ereje megmozgat mindent, élőt és élettelent hogy elérje előre elrendelt célját.

Meg tudja valaki oldani ezt az alapvető kirakós játékot anélkül, hogy annak eredetét megkérdőjelezné? Minden emberi lény számba veszi ezt a kérdést. A cél és az élet értelmének keresése kulcskérdés az ember szellemi életében. Ennek folytán a 20. század második felétől kezdődően az emberiség szellemi törekvéseinek újjászületését figyelhetjük meg.

A technikai fejlődés és a globális katasztrófák, amik számos filozófiai iskola felemelkedését hozták, nem hoztak szellemi beteljesedést az emberiség számára. Ahogy a Kabbala magyarázza, minden létező élvezetnek a mi világunk egy apró szikráját kapta – az öröm jelenlétét a testtel rendelkező dolgokban, ami a világunk összes örömét nyújtja.

Más szavakkal, az összes életvidám érzetünk akármilyen forrásból is származzék, csak egy szikra az egészhez képest. Életeinken keresztül erőltetett hajszán veszünk részt, ami újabb és újabb örömforrások felkutatásáról szól, azt remélve, hogy nagyobb és nagyobb élvezethez jutunk; nem is gyanítjuk, hogy ezek mind üres vágyak.

Hogy abszolút beteljesedéshez jussunk muszáj megállapítanunk a szellemi előrejutás elsőbbségét a fizikaihoz képest. Két út van a mi világunkban, hogy elérjük ezt a célt: a szellemi emelkedés útja (Kabbala), és a szenvedés útja.

A Kabbala útja az egoizmus fokozatos leépítésének független és önkéntes belátáshoz vezet, amikor a Felső Fény az egoizmust már gonosznak láttatja velünk.

Az emberek néha elég váratlanul jutnak ennek belátására.  Egy világi, jól ellátott, nyugodt ember hirtelen folytonos elégedetlenséget érez; az izgalom, öröm, az élet íze és boldogság eltűnik ennek az embernek a mindennapi életéből..

Ez a helyzet a mi generációnkkal, ahogyan az anyagi bőség növekvő éhségérzetet kelt bennünk a spiritualitás felé. Más kiteljesedési forrásokat kezdünk keresni, gyakran hosszú és tövisekkel tarkított útra lépve. A szabad akarat a szellemi emelkedés és a szenvedés közti választásban létezik. Az ember csak remélheti, hogy az emberek az „életet választják” ahelyett, hogy a szenvedés hajójára szálljanak, az útra, amit megannyiszor tapostunk már a múlt során.

(-folyt köv-)

15 jún 2009

Az Ari “Élet fája” versének magyar fordítása

Az Élet Fája

Abban a pillanatban mielőtt a kiáradások kiáradtak volna és a teremtmények megteremtődtek volna,
Az egyszerű felső fény kitöltötte a teljes létezést.
Nem létezett üresség, sem üres atmoszféra, lyuk, vagy üreg, 
De a mindenség határtalan fénnyel volt betöltekezve.
Nem létezett fej, vagy farok,
De minden egyszerű volt, finom fény, egyenletesen és egyenlően kiegyensúlyozva
És Végtelen Fénynek hívták.


És az Ő egyszerű akaratára, vágy született rá, hogy világ teremtődjön és a kiáradások kiáradjanak,
Hogy az Ő valóságai, Ő nevei, Ő megjelölései a fényben mutassák meg tökéletességüket,
Ami a világ keletkezésének eredője volt,
Majd Önmagát a Középrészre korlátozta, 
Pontosan középre,
Lekorlátozta a Fényt.
És a fény azon középső pont széleire vonzódott ki.
És üres tér maradt, vákuum 
A középső pont körül körözve,
És a megkötés állandóvá vált,
Az üres pont körül, 
Így hát az űr
Egyenletesen körözött körülötte.


Ott, a megkötés után,
A vákuumból és az űrből formálódva
Pontosan a középső pont közepén,
Egy hely keletkezett,
Ahol a kiáradott és teremtett lakhatott.
Aztán a Végtelen Fényből egyetlen vonal indult ki,
Abba az űrbe aláereszkedve.
És azon a vonalon keresztül, Ő teljesedett ki, teremtett, formát, éd
Elkészítette az összes Világokat.
Mielőtt ez a négy világ létrejött
Egy végtelen volt, egy név, csodálatos, rejtett egységben,
És még a hozzá közeli szegletekben
Sem volt erő és megszerzés a végtelenben
Nem volt elme, ki felfoghatta volna Őt,
Az ő számára nem volt hely, nem volt határ, nem volt név.

 

Ari, 16. századi kabbalista írása

 

Tamás fordításában

15 jún 2009

Utazzunk együtt a Fény Útján

 Kérdés:

Az aki nem érez ürességet, soha nem lesz képes bármit is felfedezni. A felénk jövő csapások adják majd meg nekünk ezt az ürességet. Van másik út is?

Válaszom:

Természetesen van más út. Tudjuk azt, hogy az étvágy evés közben jön meg, vagy amikor másokat látunk enni.

Miért van ez? Először is a társadalom véleménye befolyásol minket. Másodsorban a Kabbala elmagyarázza, hogy a vágy vagy belülről jelenik meg (a resimókon, és az edény durvasága alapján), vagy külső hatás alapján (a környezetből, a Fény ereje folytán).

Amennyiben a vágyat a Fénytől (a reformáló Fény által) kapjuk, akkor érhetünk el a célhoz a legoptimálisabb úton.

Így, ha képesek vagyunk akár a világban tapasztalható legkisebb csapás igazi okát felfedezni, ennek az oknak a megértésével felfedezzük azt a Fényt, mely a már korrigált állapot felől érkezik hozzánk. Akkor meglátjuk, hogy ez a korrigált állapot mennyire csodálatos, és hatalmas a jelenlegi állapotunkhoz képest. Ez arra ösztökél minket, hogy tovább haladjunk a cél felé, és nem lesz szükségünk továbbá arra, hogy a szenvedés toljon minket hátulról!

Két út van: a Fény útja, és a szenvedés útja. Ezért szükséges az, hogy a világnak pontosan megmagyarázzuk a szenvedések okát!

14 jún 2009

Fejlődés a Föld útján

A világnak egyensúly állapotba kell kerülnie, és csak akkor képes nyugalomba kerülni. Hosszú történelmünk folyamán arra lettünk kényszerítve, hogy növekvő önzőségünk által fejlődjünk, és annak növekedése szenvedéssel felérő kielégületlenséget okozott nekünk.

De fejlődésünk utolsó fázisába lépve megértettük, hogy össze vagyunk kapcsolódva, és egymástól függünk. További létezésünk a kölcsönösen hasznos együttélésünkön múlik, ellenkező esetben életünk hasonlóvá válik ahhoz, ahogy egy gyűlölettel teli család létezik. És mindennek ellenére a végén így is úgy is el kell érjük egymással a jó kapcsolatokat.

A Kabbala specifikusan arra lett feltalálva, hogy megtanítsa nekünk, hogyan cseréljük ki önző kapcsolatainkat altruisztikusra, és mindezt nem csapások, szenvedések és erőszak által véghez víve, hanem önkéntesen, erre vágyva, gyorsan és könnyedén.

Így létezik a szenvedés (önző) útja, és a jó (altruisztikus) út. Azonban igen valószínű, hogy életünk során mindkét vonal segítségével haladunk, az úgy nevezett középső vonalon, melyet a “Föld Útjának” nevezünk.

14 jún 2009

Iskolai tűnődés: hogyan segítsük egy ember kifejlődését

 Kérdés:

A mai iskolásokat is tanítjuk arra, hogy osztozzanak, és járuljanak hozzá a közöshöz, de ahogy kilépnek a világba, különböző, és másfajta értékrend kezdi őket befolyásolni. Mit kellene a jelenlegi oktatási rendszerhez hozzáadnunk, hogy egy személyt formáljunk, és ne egy “szakembert”?

Válaszom:

Egy manapság általános modern iskola nem képes személyt nevelni, és arra sem képes, hogy a tanulókba öltse a többiekkel szembeni megfelelő hozzáállást. Ennek az egyetlen módja az, hogy megfelelő környezetet (társadalmat) építsünk ki, melyet először is ki kell alakítsunk a tanulók körül.

Egyetlen manapság létező iskola sem tűz ki ilyen jellegű célokat maga elé. A viágon mindenhol a gyerekeket arra tanítjuk, hogy sikeresek legyenek különböző tesztek írásában, hogy megnyerjenek különböző versengő feladatokat, és hogy túltegyenek a többieken. Az iránytűjűk arra van beállítva, hogy minden áron sikeresek legyenek, hogy egy a legnagyobb profittal járó foglalkozásra tegyenek szert.

Ez a rendszer működött a versengő társadalomban. Azonban most egy integrált társadalomban találjuk magunkat, mely a a következő alapelv alapján működik: “nem a legerősebb (a mások kárára) jár legjobban, hanem az, aki képes a többiekkel egységre lépni (mindannyian együtt)”. Ezért egy másfajta ember formálására van szükség: nem mindenki ellenségére, hanem mindenki barátjára.

Egy ilyenfajta ember formálása önző természetünkkel ellenkezik. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk (A Kabbala tudományára) és annak eszközére (a Korrigáló Fényre). Másképp az emberek megint eltorzítják az egység gondolatát, és ismét a “világ proletárjait akarják majd egyesíteni”, és ismét elkezdenek majd szocializmust, vagy a kibbuc rendszert építeni. Önzőségünk semmi jobbal nem képes előállni.

Ennél fogva a megfelelő nevelés a társadalom legnagyobb, első számú problémája. Amennyiben ezt nem oldjuk meg, a társadalom nem lesz képes saját magát a Természet követeléseinek megfelelően reformálni. Ilyenfajta reformot csakis a Kabbalisztikus alapelvek alkalmazásával vagyunk képesek elérni.

14 jún 2009

A Kabbala segítségével lehetséges megértéssel, és szeretettel szenvedni

 Kérdés:

Lehetséges, hogy a Fény akkor is befolyásol minket, hogyha még nem ismerjük a Kabbalát csak vonzódunk irányában? Talán tudatalatt, előző életciklusok befolyásolnak minket, amelyek során intenzíven tanultuk a Kabbalát és ezek a rejtett emlékek ébresztik fel érdeklődésünket ismét a Kabbala iránt?

Válaszom:

A személy érdeklődése a Kabbala tanulása iránt a benne megjelenő resimó (spirituális emlékpont) eredménye. Lehet, hogy ez az első alkalom számára, vagy talán egy folytatás egy előző életből, ahol már elkezdett tanulni. A resimók sorozata egyenként jelenik meg, mely a Kabbalához vezet bennünket, még akkor is, ha semmit sem tudunk róla.

Kérdés:

Lehet, hogy azok a nehézségek, melyeket a Kabbala tanulása közben érzünk, melyek összesűritett rövid szenvedések, akkor is elérnének minket, ha nem tanulnánk Kabbalát?

Válaszom:

Nyilvánvalóan. Azonban amennyiben Kabbalát tanunlunk nem a valóságban szenvedünk, hanem mentálisan, megértéssel és szeretettel.

Kérdés:

Az erőt, mely befolyásol minket, mely a spiritualitás fejlődéséhez adja az erőt Fénynek hívjuk mivel felvillanyozza sötétségünket, azaz tudatalattinkat. És ezzel tudatossá válik?

Válaszom:

Igen azzá válik, akkora mértékben melyben hasonlóvá válunk vele.

12 jún 2009

Egy családban mindenki mindenkitől függ

 Kérdés:

Az a gondolat, hogy az egyén jóléte a társadalom jólététől függ, minden nevelési elv alapja. Azonban sajnos végül senki sem követi mindezt…

Válaszom:

Emiatt, hogy nem zavarodjunk meg olyan gondolatoktól mint: “integrált, globális emberiség”, “pillangó effektus”, ” kölcsönös garancia” és “kölcsönös adakozás” legjobb, ha úgy képzeljük el magunkat, mint egy család. És a családban mindenki mindenkitől függ, és ha valaki beteg, mindenki osztozik a szomrúságban.

Hasonlóan manapság az egyén jóléte mindenki más jólététől függ. Ezért van az, hogy minden erőnket arra kell áldozzuk, hogy másokról gondoskodunk, mivel mindannyian egy család tagjai vagyunk.

12 jún 2009

Ha a jelenlegi úton haladunk tovább, az csak további szenvedésekhez vezet

 Kérdés:

Lehetetlen, hogy egyensúlyban legyek a Természettel, ha az élethez való hozzáállásom továbbra is önző. Hogyan érhetek el egyensúlyt a Természettel?

Válaszom:

Ma rákényszerülünk arra, hogy szembenézzünk az igazsággal. Éhség, járványok, természeti katasztrófák és hasonló problémák fenyegetésének árnyékában élünk, és természetes fejlődésünk vezett minket ide.

A tudományokra alapozva vártuk életünk javulását, de mit kaptunk tőlük? Használatuk nem vezetett semmi jóhoz! Épp az ellenkezője, leromboltuk bolygónkat, életünket, összegabalyodtunk, letértünk a helyes útról, és zsákutcába jutottunk. Az emberiség alapzatát rossz alapelvekre építettük, mely évezredeken keresztül rossz irányba fejleszetett mknket – az önzőség irányába.

Ezért kell azonnal megváltoztatnunk az alapzatunkhoz vezető alapelveinket, és egy új úton elindulnunk! A Kabbala tudománya, és nem pedig a földi tudományok fognak minket a megfelelő fejlődési úton másfajta módon tovább vinni. És akkor alkalmazhatjuk majd a tudományos előrelépéseket nem az emberiség kárára, hanem a közös jó érdekében. Az összes tudományos fejlődés alapérdekének a többiek számára nyújtandó jónak kell lennie, és nem pedig a tudás, a hatalom és az erő saját célra való felhasználásának.

12 jún 2009

62 queries in 0,141 seconds.