Dr. Michael Laitman

A közös lélek összetörése egy szent cselekedet

A Kelim (edények) összetörése meg kellett hogy történjen annak érdekében, hogy biztosítsa azt, hogy a megszerzés iránti vágy és az adakozás iránti vágy ne maradjon elválasztva, és érthetetlen egymás számára, hanem hogy azok összekeveredhessenek és megtanulják megérteni egymást. Az egyetlen teremtett vágy, a lélek összetörése nem véletlenül, hiba alapján történt, mindaz része annak a programnak, meg lehetővé teszi, hogy a teremtés nagyobb tudatosságra tegyen szert azáltal, hogy annak felfogására kényszerül, hogy mennyire hibás érzékelése.

A Felső Szint számára ez nem “törésnek” számít, hanem egy szent tettnek – annak felfedése az alsó szint számára, hogy az mennyire ellentétes a Teremtővel. Ennél fogva ez egy alapvetően fontos tett annak érdekében, hogy megszerzzük a korrekciót és a tökéletességet. Csak úgy tűnik számunkra hogy ez egy törés, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyereknek a szabó úgy tűnhet, mintha szétkaszabolja az anyagot, mielőtt abból ruhát varr, miközben az csak azért történik, hogy felkészülhessen a ruha összeállítására. Az alsó szint számára ez korrupciónak tűnik, de a Teremtő szempontjából nézve mindez korrekció.

Képzeljük el, hogy annak érdekében hogy megértsél engem, le kell szálljál az én szintemre. Én egy tolvaj vagyok, egy bűnöző, mindenféle gonoszsággal tele, és te képtelen vagy megérteni az én gondolataimat. Ennél fogva neked le kell szállnod az én szintemre, és valahogy megismerni az én helyzetemet. és akkor érezni fogod hogyan lehetséges hozzám kapcsolódni annak érdekében, hogy megmentsél engem helyzetemből.

Nincs más módja ennek. “Piszkossá” kell válljál, és valódi kapcsolatot kell létrehoznod velem, azáltal, hogy leereszkedsz az én szintemre. Ezért van az írva “Én, a Teremtő, veled vagyok minden helyzetedben”, és “Az Istenség száműzetésben van”.

Csak ebből az állapotból képes a Teremtő elkezdeni felemelni mindkettőnket együtt. Ennél fogva a törés szükséges volt, és a mi állapotunk a lehető legjobb állapot a szabad választás szempontjából.

Ahogy feemelkedünk a magasabb spirituális szintre, és nagy, igaz emberekké válunk, lehet hogy megbánjuk, hogy nem vagyunk alul…

hzs

07 jan 2010

Ébresszük fel a hajnalt

A személy ebben a világban évekig az egyetemen tanul, számos vizsgát tesz, és szenved amikor nem ért meg valamit, de később amikor befejezi tanulmányait diplomát kap, elhagyja az egyetemet és nem emlékszik: miért is kezdett el tanulni egyátalán? Nos azért tette azt, hogy egy bizonyos megközelítéshez jusson szakmája terén, annak érdekében, hogy megkapja azt a képességet, hogy új dolgokat tanulhasson. Az előző tudása az nem alapja ennek, az csak megadja neki a megfelelő megközelítést mely ügyesebbé teszi őt abban, hogy érzékelje a “Reformáló Fényt”.

Ugyanez a képesség adódik át a spiritualitásban az egyik szintről a másikra. Ahogy én az egyik szintről a másikra megyek, egyre ügyesebbé válok, és érzékenyebbé válok a Fény irányában, és nagyobb képességgel tudom azt magamra vonni. Nem tudom mi is ez a Fény, de már tudom hogy az hogyan működik. Én képes vagyok azt felismerni, és vágyaimon belülről képes vagyok megérteni hogyan kell annak hozzám jönnie, és mi lesz annak a hatása. Egy bizonyos szinten felkészültem egy új, ismeretlen állapotra. Képes vagyok kiváltani a Fény hatását magamra saját magam által, és amikor a Fény megérkezik én készen állok rá.

A saját tulajdonságaimon belülről már felismerem és vágyom a Fény megfelelő hatására. Még a Fény hiányában is, a sötétségben, az ebből a világból a következő világba történő átmenet alatt képes vagyok felébreszteni a hajnalt.

Ennél fogva a teljes munkánk a folyamatos keresésből áll, mivel ez a keresés hozza el nekünk a jövő szintjeinek új megértését.

hzs

07 jan 2010

Meg kell élnünk mindent amit a Talmud Eszer Szefirotban olvasunk

Kérdés:

Talmud Eszer Szefirot leckék során vagy a Ptiha kapcsán(a cikk, “Bevezetés a Kabbala Bölcseletébe), ugyanúgy kell elképzelnünk mindent amit olvasunk, énbennem, ahogyan a Zohár olvasása során az megszokott?

Válaszom:

Jó azonosulni a szöveggel és akarni, hogy érezzük azt belülről. Viszont, amikot a Zohár könyvét olvassuk a rendszer megközelítése olyan, hogy bele van a szövegbe ágyazva, hogyan ábrázoljuk azokat ábrákkal, képekkel, számsorokkal ahogyan belépünk a spiritualitásba. Másfelől a Talmud Eszer Szefirot más módon működik. Mindamellett, hogy ha a Talmud Ezser Szefirotot olvassuk, és a személy képes elképzelni belső cselekedeteket, amik harmonikusak a vágyaival vagy ellentétesek velük, ha kezdi érezni, hogy a Talmud Eszer Szefirot róla beszél, akkor nem fog kisebb hatással lenni rá, mint a Zohár.

Meg kell értenünk, hogy mindez hogyan működik, és elképzelnünk, hogy az élvezetre irányuló vágy lett megteremtve, és az „adó javára akart kapni”, és ekkor eltört. Mi történt ezzel a vággyal, miután elvesztette a képernyőjét, és hogyan viselkedik a vágy öt része? Hogyan üríti ki magából a Fényt? Nem akarja elveszíteni a Fényt, de a Fény elmegy, a Fentről érkező megszorítások ereje miatt. A vágy gonosz egoista erői elutasítják a Fényt.

Mindez rólam beszél. Például a korrigált Galgalta ve Ejnáim-omban visszautasítom a Fényt és ernyőt teszek fel (megszorítás) közém és a Fény közé. Így szemben maradok a Teremtővel; csak hozzá csatlakozom, de nem kapok tőle semmit, mivel visszautasítom tőle a Fényt. Így vele maradok, mert visszautasítom az élvezet felé irányító vágyamat. Viszont a kapcsolatom a Teremtővel (Hasszadim Fény) nagyon gyenge.

Amikor tanulok, el kell képzelnem ezeket a folyamatokat; hogyan jelenik meg az én ernyőm, hogyan megy el tőlem a Fény, és hogyan akarom az egoizmusomat visszautasítani és elérni az adományozás erejét, pedig még elmúlik, mert az egoista vágyam nagyobb, mint az adakozó. Nem tudok mit kezdeni a vágyammal, mert a kapcsolat a vágy és az öröm között nagyobb, mint a bennem levő ellenáIlás ereje.   Ellenállást kell tennem a két pólus közé (plusz és minusz), de az elIenállásom olyan kicsi, hogy kiég.  Rövidzárlat keletkezik, ezért kiégek. Tehát mit tegyek, ha már nem tudom tovább megkapni a Fényt?

Ha az ember így képzeli el a spirituális állapotokat, el akarja majd olvasni újra és újra a szöveget. Ahelyett, hogy a fenti események száraz és technikai részleteit figyelnénk meg, láthatjuk az összefüggéseket az itt és mostban.

cst

06 jan 2010

A spirituális vágynak csak egy forrása van

A legnagyobb kérdés, hogy hogyan valósítsuk meg a spiritualitásra irányuló vágyat, a vágy hasonló lesz a Teremtőhöz? Hogyan vágyhatunk arra, hogy „adakozóvá” váljunk? A Kabbala válasza erre, hogy a legjobb mód a spirituális fejlődésre a „csoport”.

A természetes kapcsolatok az emberekkel a környezetünkben (irigységet, utálatot, szeretetet, visszautasítást és hatalomvágyat magába foglalva) segíthet nekünk, hogy nagyobb vágyunk legyen a spirituális fejlődés felé. A spiritualitás vágyát barátainktól egyszerűen magunkba szívhatjuk. Valójában vágyni fogunk erre annak a ténynek  az ellenére, hogy ellentmond a saját vágyunknak, mert irigy és „negatív” érzések mások iránt csak felnöveli bennünk ezt a vágyat.

Mi mindannyian egy spirituális rendszer részei vagyunk, ahol egyetlen egészként csatlakozunk egymáshoz. Ennél fogva, még ha a közösség körülöttem valami természetelleneset vagy károsat kíván számomra, én önkéntelenül fogok erre vágyni, a saját természetem ellenére. Ez azért van így, mert mi egyszer már össze voltunk kapcsolódva, és ez a kapcsolat közöttünk még mindig fennáll. Ennél fogva befolyásolva vagyok mások által, mert életem során néha másoktól, vagy másokon keresztül kaptam spirituális életet.

Ez a kapcsolati háló még mindig létezik közöttünk. Csatlakozom az összes emberhez, csak nem érzem ezt az összekötöttséget ezért élet és Fény nem mozog ebben a hálóban. Viszont ha az összes többi ember dicsőíteni fogja a spiritualitást, még akkor is ha ez visszataszító a számomra, még ha utálom a gondolatot és nem is juthatna rosszabb eszembe mások szereteténél és hogy adjak nekik, akaratuk ellenére akkor is befolyásolom őket. Ennek eredményeképpen vágyni fogok erre az állapotra, ami természetellenesnek és a saját természetemmel ellentmondónak tűnik, mert belső kapcsolat van közöttünk a teremtés kezdete óta.

Ezt a vágyat, amit a helyes környezetből kapok, hogy valójában a törekvésemmé váljon, aktivizálni kell a rendszert hozzá, ami irányít és fejleszt engem. Ennél fogva ha a barátaink úgy érzik, hogy ők nem érzik a Zohár könyvét hogy ilyen módon nem tudnak kapcsolatba lépni a spirituális fejlődéssel ez annak a jele, hogy nincs meg bennük a vágy. Bár úgy tűnhet számukra, hogy megvan a vágyuk a spiritualitás felé, ez csak az egoista vágyaik egyike.

És annak az oka, hogy hiányzik belőlük a vágy a spiritualitásra, hogy nem tudnak egyesülni. Ez megakadályozza őket, hogy megkapják az erőt és vágyat a spirituális fejlődésre a csoporttól. Így az egész csoport és minden kis rész kell, hogy ezzel foglalkozzon.

Eredetileg senkiben sem volt ott a spiritualitásra való vágy, a szeretetre és az adakozásra. Csak egy helyes környezet válthatja ezt ki belőlünk. Szabad akaratunk csak abban van, hogy megkapjuk ezt a vágyat a csoporttól;ez az egyetlen esélyünk arra, hogy emberek legyünk. A csoportnak dolgoznia kell, hogy az egész világon az összes barátunk a spirituális fejlődésre ébredjen, az adakozásra és a szeretetre.

Másfelől meg kell értenünk, hogy mindez a másik embertől függ és minden ember képességén, hogy lenullázza önmagát,, hogy a spirituális közös vágyát megkapja. A vágy csak a csoportban van jelen, és csak onnan kaphatjuk meg.

Ez a legfontosabb kérdéshez visz minket: az, hogy előttünk van a Zohár könyve, egy olvasásra kész rendszer a csoporttal karöltve és a könyvekkel, a tanárral, más nyelvekre lefordított anyagokkal, televízióban és interneten. Csupán azt kell tennünk, hogy belső erőfeszítést kell tennünk egy pont felé, amit a „szabad akaratnak” hívnak. Más szavakkal erőfeszítéseket kell tennünk, hogy egységre lépjünk a csoporttal, hogy a fejlődés erejét megkapjuk tőle.

Jose ben Kisma rabbi azt mondta, hogy ha egy illető számára nem adott a fejlődés ereje, akkor a Zohár könyvének egyetlen része sem lesz rá hatással.

cst

06 jan 2010

A balszerencse segítség álruhában

A Zohár: A sok betegség közül, amit Jákob szenvedett azért volt, hogy ne kapcsolódjon a gonosz hajlamhoz. És mennyi betegséget szenvednek el az igazak ebben a világban, betegség betegség hátán, fájdalom fájdalomén hogy megtisztuljanak a következő világra?

A gonosz szándék feltárása fontos, mert egyébként hogyan tudna valaki fejlődni? Az „igaz” állapota mozdulatlan állapot. Amikor valaki azt érzi, akkor nincs szüksége semmire mert minden tökéletes rendben van, és bármi történik, az a legjobb. Viszont egy személy nem tud előrelépni, miközben így érez.

Pontosan a balszerencséink a „fejlődésünk motorjai”.Látnunk kell, hogy hogyan formálnak minket, hogy elérjük a vágyott hatásokat.

Mégis minden az egyén felkészültségén múlik. Ha egy személy rendesen felkészül, azaz feltárja a bűnös énjét (többféle negatív vágyat, gyengeséget és zavart), akkor azt jóságként elfogadhatja. A tapasztalat növelésével egy illető látja, hogyan keresi az utat keresztül rajtuk, okosabb és erősebb lesz és így a jelenlegi állapota fölé emelkedik. Ezért van, hogy egy személy kibillen az igazság érzéséből és idegen vágyak és gondolatok zavarják össze; mert ez anyagot szolgáltat az előrelépésre.

Meg kell változtatnunk a hozzáállásunkat ahhoz, ami történik. Nagyon fontos, hogy megkapjunk minden segítő hatást a cél felé vezető úton. Végül is arra kényszerítenek minket, hogy kérjük az erőket, hogy nyújtsanak támogatást, és segítséget baj esetén. A csoport, a terjesztés, a tanulmányok, és a megfelelő időrend azok a körülmények, amik arra kényszerítenek minket, hogy erősebbek legyünk, hogy erőt nyerjünk, ahelyett, hogy a saját igaz-mivoltunk állóvizében stagnálnánk.

cst

06 jan 2010

Pillantás az ismeretlen spirituális állapotra.

Kérdés:

Hogyan mondhatom el, ha valódi érzésem van, mialatt olvasom a  Zohárt?

Válaszom:

Nem érdekes. A legfontosabb dolog, hogy kitarts a szöveg mellett és együtt mozogj vele, esetlegesen a folyam fog vinni a megfelelő helyre. Olvasva a Zohárt a személy nagyon nehéz helyzeteken megy keresztül, néha teljesen összezavarodik, és néha fogalma sincs , hogy mi történik vele.

Fel kell készülnünk némi idővel előre, mert amikor a következő szintre megyünk, mindent kitörlünk, ami az előző szinten volt nekünk.  Ez olyan mint megnyomni a „Delete”   gombot a számítógépen – és minden eltűnik. Így haladunk mi előre a következő szintre.

Ezek az érzések nem léteznek a világunkon. Mi még nem tapasztaltunk olyan átmeneteket, amelyek ennyire intenzívek, valóságosak és komolyak. Mi csak hirtelen zavart észlelünk,  ahol nem értjük többé a szavakat, és magunkat ködben találjuk. Ez fog történni mindenkivel, mind akik élőben tanulnak, mind akik az Interneten. Ez az ahogy növekszünk. Többé nem kell meghalnunk és újjászületnünk, és újra meg újra., mert ezeken a reinkarnációkon ezen élet alatt megyünk keresztül. Egy új reinkarnáció mindig egy új Kli egy új föld, egy új ég, egy új minden.

Ezért te semmit nem tudhatsz előre. Csak el kell fogadnod a feltételeket, amit a Zohár állít fel neked, és ahogy előrehaladsz együtt a könyvvel,  a folyam előre vezet téged, és átvezet minden nehéz helyzeten.  És akkor a zavar új forrásai jönnek, új epifániák (vízkeresztek)  mentén, amíg a régieket elfelejtjük és távoznak. Annyit fogsz változni, hogy arra sem fogsz emlékezni, hogy más szoktál lenni. Ezért most kritikusan kell nézni magunkra, és egyszerűen tovább menni. A tanács, amit a kabbalisták adnak a személynek, aki zavarodott,  hogy még mélyebben ásson a tanulmányaiba, hogy messzebbre jusson. Ez az , ahogy előrehaladsz, és keresztül töröd magad ezen a ködös állapoton Csak még több erőfeszítést kell tenned, és ez még gyorsabbá fogja tenni az állapotod megváltozását.

Ha,  egy személy feladja és elhagyja a tanulását,  szünetet tart, akkor  visszaesik. Később aztán ugyanazokat a lépéseket teszi meg előre, újra meg újra, de sokkal nehezebb feltételek mellett, Ezért azonnal, ha azt érzed, hogy összezavarodtál és ködben vagy, észre kell venned, hogy ez egy csodás állapot. Ez az új szint jele, és mindaz, amit most tenned kell, „lépj a gázra!”

ft

06 jan 2010

Semmit nem tudsz teljesíteni egyedül

Nem létezem magamtól, csak akkor létezem, ha átjutok egy mechanizmuson, amit a lelkek egyesítésének nevezünk.  Ezért akarom kinyitni magamat a Zohár könyvén keresztül, mert az ő erői azért vannak, hogy létrehozzák a kapcsolatot az összes részem között, ami most idegennek tűnik nekem.

Ez pontosan az, amiért a  Zohár könyve íródott,  különben nem leszek a Fény sugara alatt. Ez a sugár nagyon vékony, mint a lézersugár. És ha csak egy millimétert távolodom tőle, már nem látom többé. Pontosan ebben a sugárban kell lennem, hogy befolyásolni tudjon engem.

A kabbalisták elmagyarázzák ezt a feltételt nekünk, mondván,  hogyha minden lelket a helyes úton kötünk össze,  akkor magunkat a sugár belsejébe helyezzük el. Ahogy az egység megszakad, minden szétesik, és szétszóródik minden lehetséges irányba. Ez a sugár az egyetlen dolog, ami képes összetartani minket.

Ez történik a spirituális létra minden fokán,  mi csak ezen sugár mentén mászhatunk. Ahogy elengedjük egyiket a másik után, minden rögtön szétesik, és a Fény sugara képtelen összetartani minket. Ez az egyetlen erő, amelyik megőrzi az egységünket. Ezért ezen egység kedvéért van,  hogy vonzani vágyjuk a Fényt.  Szükségünk van a Teremtőre, hogy összekössön minket, és ez azt jelenti,  hogy nekünk vonzani kell a Fényt, aki újjáalakít.

Hogyan érezhetjük ezt az egységet?  Kérnünk kell, és amíg olvassuk a Zohár könyvét , az adja ezt nekünk. Ez volt az oka, hogy a kabbalisták megírták ezt a könyvet. És így jogosan kérdezzük, „ Hol van az az egység, ami értünk van, miért nem érint meg minket. Ha mindannyian együtt gondolkozunk ezen, akkor ez egy nagy ügy lesz, amit nem leszünk képesek egy pillanatra sem elfelejteni. És akkor működni fog.  De egyedül, senki közülünk nem lesz képes teljesíteni semmit.

ft

06 jan 2010

A Zohár tanulása a köztünk lévő egységen múlik

Ha Einsteint vezetnéd be a Kabbalába, ő pont annyira lenne zavarban, mint bárki. Mielőtt szert tennél a következő spirituális fok minőségére, lehetetlen tudni vagy érezni őt, mert először benned kell feltárulnia. Csak akkor kezded el érezni,  és megérteni, hogy miről szól ez az egész. Valóban ez magába foglalja a tíz Sefirot-ot, amelyek az új anyag egészét képezik.

Ezért nincsenek a Kabbalában okos és buta tanulók. Mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk, és a következő spirituális fokot tekintve mindannyian egyenlők vagyunk: értelmiségi vagy tudatlan  egy stréber vagy egy bunkó, egy professzor vagy egy diák, – nincs különbség közöttük. Mindössze ami kell, a vágy, hogy elérjük a célt, kiegyensúlyozott idegeket és türelmet. Ezért tréningezned kell, jó fizikai állapotban kell maradnod, és fokuszáld energiád maradékát a csoporton belüli belső munkádra.

Mi most két hónapja, hogy tanuljuk a Zohárt, és már kezd hatni ránk. Mindazonáltal, pont most mindannyian hullámzanak a saját irányaikban, mint véletlen kaotikus hullámokban. Az egységet még nem értük el, Nem érezzük, hogy része lennénk egy kollektív mozgalomnak, ahol egy sor erős hullám csap át felettünk minden lecke után, és megráz minket, mint egy cunami.

A Zohárnak ugyanúgy kell hatnia mindenkire, nem számítva, hogy a személy milyen régóta tanul, milyen nyelven, mi a származási helye, a neme és kora.  A forrásnak egészen, amit tanulmányozunk, annak közülünk mindenkire kell hatnia.

Például, ha kint világos van, akkor mindenki tudja, hogy nappal van és nem éjszaka, nem számítva, hogy egy csecsemő vagy egy férfi, vagy egy nő, egy öregember vagy éppen egy macska vagy egy egér.  Hasonlóan el kell jutnunk az egységnek olyan állapotába, ahol mindenki reakciója a Zohárra ugyanaz, egybehangzó.

Jelen célunk, hogy dolgozzunk az egységünkön,  úgy hogy a Zohár egyszerre kezdjen  befolyásolni  minket, mint egy egységes egész  Ha így teszünk, hogy feltárjuk őt, úgy  hogy csak egy egységes vágyban táruljon fel, a szivbéli pontok egységében.

ft

06 jan 2010

Miért nevezzük az alvást 1/6O-ad halálnak

A spiritualitásban az álom egy bizonyos módja a Fény érzékelésének. Ez a vágy egy bizonyos állapota a Fényhez viszonyítva, amikor nem használom a vágyat, mivel nincsen rajta szűrő. Ezért van az, hogy az álmot úgy tekintjük, mint “1/6O-ad halált”.

Természetesen nem a megszokott álmokról beszélünk, hanem egy spirituális állapotról, ahol csak a legkisebb részét használom az összes hatalmas vágyaimnak, melyek megjelennek bennem. A valóságot és a Teremtőt csak ebben a kis részben érzékelem.

“Elaludni” azt jelenti, hogy egy új időszak kezdődik, amikor a régi állapot véget ér, és én elkezdek az új még korrigálatlan vágyakkal dolgozni. Ennek okán én azokat sötétségnek érzékelem, éjszakának, és egy elfekvő vízszintes helyzetnek, ahol a spirituális Parcuf (lélek) – annak feje, teste és végtagjai (Ros, Toh, Sof) egy szinten vannak, és nem létezik a Belső Fény beöltözése a Parcufba felülről lefelé.

Az összes Fény eltűnt, és csak egy nagyon halvány illumináció maradt a Kelimben, mely azokat életben tartja. Ezt álomnak (Kiszta de-Hayuta) hívjuk. Amikor nem vagyok képes megérteni, vagy érezni semmit, amikor álomszerű állapotot tapasztalok, azt úgy hívjuk, hogy “1/6O-ad halál”.

Ettől a ponttól kezdve fel kell keljek, és fel kell emelkedjek teljes magasságomba (GAR). És akkor új vágyaimmal együtt ismét lefekszem majd. És ezáltal az állapotok megismétlik magukat, ciklus ciklus után.

Először megadom magam a Felső Erőnek, megengedve hogy az gondoskodjon rólam mint egy embrióról az anyaméhen belül. És minnél inkább eltörlöm magamat, annál inkább segít nekem növekedésemben.

És akkor elkezdem aktívan eltörölni magamat, elnyomva vágyamat hogy élvezetet szerezzek saját erőmmel. És akkor a Parcufom kiüríti Fényét, és én megint álomba esem, ameddig az új nap el nem érkezik, és vele az új szint.

hzs

06 jan 2010

Vágyaink tükre

Kérdés:

Amikor én tükörbe nézek, saját képemet látom, és nem vagyok képes azzal kommunikálni, vagy együtt dolgozni. De amikor valóságunkra tekintünk, mi igazából magunkat látjuk, vagy vágyaink képét.

Válaszom:

Ezért van az, hogy Báál HaSzualm azt mondja, hogy a személy vágya két részre van osztva – arra a részre melyet belül érzünk, és másik részre mely úgy tűnik kívül van. Az egyik részben a személy saját magát érzi, és a másikban pedig a világot. Ez a valótlan ellentétes formája az érzékelésnek célirányosan lett teremtve, hogy mi képesek legyünk a kívül észlelt részt belülre áthelyezni.

A tény az, hogy minden ami kívül van, beleértve saját magunkat csakis belül érzékelődik. Semmi nem létezik az egyetlen, egységes vágyon, egy világon kívül.

Nem szabad korrigálnunk korporeális valóságunkat, vagy ennek a “magam és a világ” kétrészre való felosztásnak az érzékelését, mely a valóság legalacsonyabb szintje. Ehelyett egységesítenünk kell mindkét részt azáltal, hogy felemelkedünk a spirituális létrán. A valóság melyben most vagyunk az az utolsó, legalacsonyabb szintje a valóságnak, és az nem változik ahogy mi spirituálisan emelkedünk. Mindez csak a Végső Korrekciókor változik meg, és tűnik el, amikor ez a világ is belép az általános korrekcióba, az egyesült vágy egyesült érzékelésébe – a Végtelen Világba.

Mindaddig a mostani világunk képe nem fog megváltozni. A Fény befolyásolja azt, azonban az Malhutot befolyásolja, a vágyat, annak érdekében hogy egyesítse mindkét részét – a belsőt és a külsőt eggyé. A Fény az összes többi vágyat is befolyásolja – spirituális vágyainkat, ahol szabad választásunk van. Ezek azok a vágyak melyekkel együtt dolgozunk, és melyeket korrigálnunk kell. De a mi világunkban semmi sincs amit korrigálnunk kell. Nekünk csak a lelkek közötti kapcsolatokat kell korrigálnunk. Ez az ahol vágyaink eggyé válhatnak, és abban felfedezzük a Teremtőt.

A vágy szintje, ahol én magamat és a körülöttem való világot érzékelem megmarad a Végső Korrekcióig. Még a legnagyobb Kabbalista is, aki felemelkedik a 125. szintre és eléri az általános Végső Korrekciót, még mindig érzékelni fogja ezt a világot ugyanolyan módon, mint mi. Orvoshoz kell mennie, hogy testét gyógyítsa, és fel kell használja ezt az egész világot és látnia kell a felosztott valóságot mint külső és belső valóság. Még akkor is ha tudja hogy a valóságban ez nem így van, ennek ellenére ő továbbra is ily módon látja majd a valóságot korporeális érzékszervein keresztül, mivel a valóság ezen szintje nem változik meg a Végső Korrekcióig.

hzs

06 jan 2010

62 queries in 0,172 seconds.