Zohar: VaYeshev Fejezet (És Jákob Ült), 114. pont: Nincsen olyan személy a világon aki ne ízlelné meg a halál ízét éjjel, és a tisztátlanság szelleme ne lebegne teste felett. Mivel a szent lélek elhagyta az embert, a tisztátlanság szelleme száll a test fölé és az bemocskolódik.

Ez azt jelenti, hogy a személy rendelkezett egy szűrővel, az Egység Fényével, az Egybeolvadás Fényével, és az adakozás tulajdonsága uralkodott benne. De utána mindez eltűnt. A Parcuf kiürült, és az összes Fény elszállt. Mindez történhet valami külső okból, vagy egy belső okból, mint amikor a személy belső élvezet iránti vágya megnövekszik, és új Resimók kezdenek megjelenni benne.

Ez az amikor egy új korrigálatlan vágy ébred fel benne, és kezd el uralkodni felette. A személy megadja magát ennek, és ezáltal a vágy által vezetve elkezd gondolkozni életéről, saját maga kielégítéséről, és arról hogyan teljesítse be ezt a vágyát.

Csak akkor ha előre felkészítette magát erre a sötétségre, az éjszakára, arra az állapotra amikor vágyai uralkodnak rajta, csak akkor képes összegyűjteni minden erejét mely képessé teszi őt arra hogy a sötétséget úgy tekintse, mint a következő szintre való felemelkedés eszközét. És akkor egy valódi kérést tud tenni fölfelé, Abba ve Imához, arra kérve azt hogy gondoskodjon róla (ezt hívjuk az éjféli összeolvadásnak).

Éjféltől kezdődően elkezdi korrekcióit. A személy elkezdi korrigálni teljes élvezet iránti vágyát, melyet megkapott és melyben megérezte a halál ízét. De most megédesíti azt.

Mindez azt jelenti, hogy a személy elkezd a reggel felé haladni, amikor Felülről megkapja a Reformáló Fényt, az adakozás első tulajdonságát. És akkor elérkezik a hajnal. A személy elkezdi érezni a Fényt állapotában, mivel megszerezte a szűrőt az előző élvezet iránti vágya felett, és ő most az adakozás tulajdonságában létezik.

Ezért volt szükséges, hogy előtte megízlelje a halál ízét.

hzs

Kérdés:

A Zohár nagyon erős belső tapasztalásokról ír, amik feltárják az egységes képet előttem. De abban a pillanatban, amikor a lelkek egységén kezdek el gondolkozni, minden hirtelen eltűnik és már nem tudok a szövegre figyelni. Mit tegyek?

Válaszom:

Képzeld azt,hogy úton vagy a Teremtőhöz és egy olyan szűrőn, vagy mehanizmuson mész át, amit az összes lélek gyűlésének hívnak, az Acilut világ Malhutjának. Egyébként nem lennél képes egyesülni a Teremtővel, a Zeir Anpinnal. Csak a lelkeknek ilyen rendszerével való találkozás után, és ez azt jelenti, hogy abszolút az összes lélek amik teremtve lettek, majd széttörtek, a Végtelen Világ Malhutjában most kijavítatlan formájukban léteznek.

Ha szeretnéd elérni a Zeir Anpint, a Teremtőt, át kell haladnod ezen a szűrőn , az egész mechanizmuson, amit Izrael népének lelkeinek gyülekezetének hívnak, ami azoknak a gyűjtőneve, akik ”egyenesen a Teremtőhöz” igyekeznek. Ráadásul vágynod kell rá, hogy egyesülj velük; akarnod kell lenni annak az egyetlen Malhutnak az Acilut világában, ami a Zeir Anpinnal egyesül.

Nem létezel, ha nem tudod összekötni az összes lelked magadon belül, ha nem tudod elképzelni, hogy benned nyugszik az egész világ, és hogyan viszed a mindenséget a  Teremtőhöz, hogy minden lelket egyesíts Vele. Ez az a kép, amit látnod kell önmagadban.

Nem létezel a Malhutban, ameddig nem akarsz egyesülni a többi lélekkel. A Malhut nem a beteljesedésre való vágy, hanem az arra irányuló vágy, hogy más lelkekkel egyesülj, amiket jelenleg távolinak, tőled elválasztottnak érzel. Viszont minél jobban érzed ezeket a lelkeket, mindennek ellenére, annál jobban akarsz egyesülni velük, és annál valóságosabbá válik a Malhutban való létezésed.

Az Acilut világ Malhutja azon törekvésed eredménye, hogy egyesülj a többi lélekkel; ez a saját vágyad a többiekével együtt. Amikor megkapjuk a Tórát, minden embernek egyesülnie kell „egy ember egy szívként”, hogy egyesüljünk a Teremtővel. Ez a megosztott, központi pontunk, a pont, ahol egyesülünk a Teremtővel, az Acilut világ Malhutja nevet kapta. Más módon nem lennél megtalálható ebben a találkozásképben.

Kérdés: Hogyan tudok rátalálni a belső tulajdonságokra, amit a Zohár leír, ha nem értek meg belőle semmit, és nem tudok hozzá csatlakozni?

Válaszom: Olyanok vagyunk, mint a csecsemők, akik nem tudják, hogy milyen világban léteznek, de anyjuk és rokonaik szerető karjaiban vannak, akik mindent megadnak neki, ami a növekedésükhöz szükséges.  Egy csecsemőnek csak vágynia kell a felnövésre, és a természet segít neki abban, hogy megadjon neki mindent evvel a vágyával kapcsolatban.

Világunkban mármint az állati szinten a vágy természetesen létezik a csecsemőben. Még a mozdulatlan és a növényi szinten és az állati szinten is, ami valaki fizikai fejlődését jelenti ebben a világban, van egy természetes vágy a növekedésre. Viszont ha az emberi szinten szeretnénk növekedni – a spiritualitásban, a vágynak el kell érkeznie hozzánk.

A fejlődés természetes módon történik a mozdulatlan, növényi és állati szinten a természetben. Így eddig mi – a világ emberei – ezeken a szinteken fejlődtünk és a történelmünk során a vágyaink is ezen a szinten fejlődtek. De most fel kell emelkedni a „beszélő” „emberi” szintre. Ez a szint azt jelenti, hogy egyedül kell elérnünk a célunkat. Testi vágyaink alapján (étel, szex, család) és szociális vágyakon keresztül (gazdagság, hírnév, hatalom és tudás), ki kell fejlesztenünk a saját vágyunkat a spiritualitásra. Egy ponttal kezdünk a szívben, de onnantól folyamatosan a fejlődés felé kell tolnunk azt, a környezetünk segítségével.

Hogy ezt megtegyük, csoportra van szükségünk, mert csak ez adhatja meg nekünk a vágyat, hogy pontot fejlesszünk a szívünkben. Ezzel a vággyal felvértezve, elkezdhetjük olvasni a Zohár könyvét együtt a csoporttal. Miközben olvassuk, vágynunk kell a fejlődésre , ahol a „fejlődés” az elkövetkezendő állapotot vagy érzékelést mutatja a Zohár könyvében. Csak ez az egyetlen dolog, amit szeretnénk most.

Ettől eltekintve csak egy dolgot tehetünk: várunk. Ennél fogva csak vágyjunk a növekedésre, mint egy csecsemő, aki természetes módon felnőtt akar lenni. Próbáld ki, hogy le tudod-e csendesíteni, meggyőzni, hogy ne nőjön, ne vágyjon rá és ne kérje azt.  Látni fogod, hogy ez lehetetlen, mert a természet leküzdhetetlen erővel tolja a fejlődés felé. Ugyanilyen fáradhatatlanul kell dolgoznunk a spiritualitásban. Mindig keresni kell önmagunkon belül, sosem szabad lenyugodni, sosem szabad megállni a változásban. És akkor valóban fel fogunk nőni. Ez az egyetlen feltétel, az egyetlen dolog, amit meg kell tennünk.

A rendszer létezik, de működésbe kell hoznunk saját vágyunkkal, saját belső késztetésünkkel. A belső nyomás nélkül a rendszer nem lesz ránk hatással. Mondhatni szenvedésen keresztül fog ránk hatással lenni, hogy felébresszen minket, de egyetlen araszt sem tudunk megtenni ebbe az irányba, a szenvedésen keresztül, ami Fentről érkezik számunkra. Csak a saját vágyunkon keresztül tudunk előrelépni, ami lentről, belőlünk jön.

Folyamatosan nehézségekkel és problémákkal szembesülhetünk, mégis belenyugodhatunk ugyanabba a helyzetbe, mert a problémák nem elegendőek számunkra, hogy kialakuljon bennünk a vágy,, hogy egyesüljünk a helyes csoporttal és elsajátítsuk a fejlődés vágyát. A nehézségek ellenére egy helyben állunk. A nehézségek önmagukban nem a fejlődés jelei, de ellenben annak a jelei, hogy nem tettünk egyetlen lépést sem előre.

Csak azáltal, hogy olvassuk a Zohár könyvét elérhetjük a megfelelő érzékelést és a szükséges követelést. Miért van ez?

Egyrészről azt tanuljuk, hogy amennyiben nem irányítjuk magunkat a Fény forrása felé, amennyiben nem állunk ez alá a sugár alá, és nem lépünk egységre mindenkivel hogy megszerzzük a kollektív vágyat akkor nem lehetünk sikeresek. És ez így is van, mivel ez az alapvető feltétel. Másrészről amikor tanulunk, és erőfeszítést teszünk, és különböző állapotokon megyünk keresztül, azalatt az idő alatt a Fény működik rajtunk, és befolyásol minket.

Mi felgyorsíthatjuk ezt az időt azáltal, hogy “szentségesítjük” azt, és ez a legjobb mód. Azonban mindenesetre, és minden állapotban, még akkor is ha egy családanya házimunkáját végzi, és mosogatja az edényeket (héberül ezeket ugyancsak Kelim-nek hívjuk), miközben a TV csatornánkat vagy az Internetes Zohár előadást hallgatja ugyancsak gondozza spirituális Kelim-jeit is.

Ez az ahogy ez a könyv működik. Csak türelemre van szükségünk!

hzs

A Zohár könyve hosszú ideig el volt rejtve az emberek elől. Csak egy pár kiválasztott lélek (Kabbalisták) használták azt, és adták át egymásnak egy vonalat, láncot alkotva.

A könyv fel lett tárva a kívülállóknak amikor Moshe De Leon özvegye eladta azt más, a férjéhez tartozó könyvekkel együtt. Ez az amikor a Kabbalisták elkezdték tiltani annak tanulását, és elkezdet szigorú megszorításokat kialakítani, hogy elijesszék az embereket attól. Ugyanakkor ők folytatták a könyv tanulását annak érdekében, hogy lelküket korrigálják, és ugyancsak tanították tanítványaikat akikben megjelent a szívben található pont. Azonban amennyiben a személynek hiányzott a szívében található pontja, és nem igyekezett arra, hogy felfedezze a spiritualitást, akkor őt eltiltották a könyv megnyitásától.

Manapság az emberiség mint egész elérte a fejlettségnek azt a szintjét, hogy a Zohár könyve megnyitható már bárki által, nincs semmilyen veszélye ennek. Először is mindez Báál HaSzulam a Zohárhoz írott “Szulam” kommentárjának köszönhető, másodszor a lelkek jelenlegi fejlettségi szintjének köszönhetően. Az emberiség önzősége agresszívabb, durvább és korporeálisabb lett, így ha a személynek nem ébredt még fel a szívben található pontja nem is fog érdeklődni a Zohár könyve iránt.

Kétségtelenül ez a könyv az egyetlen forrás mely képes a lelket korrigálni. Mi még mindig nem értjük pontosan milyen fantasztikus eszközzel állunk szemben. Mi még nem érezzük egyetlen szavát sem, és nem használjuk azt a Fényt melynek el kell érnie minket amikor a könyvet olvassuk. Mi még nem vagyunk annak funkcionális rendszeréhez kapcsolva, mi csak egyszerűen szavakat olasuk anélkül, hogy megértenénk azok jelentését.

Amikor megértjük milyen fajta rendszer ez, és elkezdünk hozzákapcsolódni, és elkezdjük azt használni akkor a Zohár könyve a Végtelen Világ Malhutjává változik számunkra. Mint egy embrió belépünk a spirituális anyaméhbe, ami világunká válik, és mi folytatjuk növekedésünket azáltal, hogy az egyik világból a másikba emelkedünk ameddig el nem érjük a Végtelen Világ Malhutját. Ez az amit a Zohár Könyve jelent – egy fokozatos felfedezést, mely ily módon működik.

Még nem értjük milyen szent könyv ez. Ez valóban az eszköz arra, hogy felfedezzük a Felső Fényt!

hzs

Az általunk érzékelt világot nem véletlenszerűen kaptuk meg. Ez a természetből adódik, mely két ellentétes formát tartalmaz: a Teremtőt és a teremtést. Amikor mi elkezdünk felemelkedni, megkapjuk ezt a világot annak érdekében, hogy az segítsen minket hasonlóvá válni a Teremtővel, és hogy eltöröljük a különbséget a teremtés pontja, “a semmiből történő teremtés”, és a Teremtő között, a Fény és a Kli között. Ez a világ egy állapot, melyet a teremtés pontja érzékel, mely el van választva a Teremtőtől, és ellentétes Azzal.

Annak érdekében, hogy átvezessenek minket a “szűrő túloldalára”, hogy minket az egyik képből a másikba vigyenek megkaptuk az eszközt, melyet a Zohár könyvének hívunk. Ez egy eszköz arra, hogy átvigyen minket az egység hiányának állapotából az egység állapotába. Ezért kaptuk meg azt az állapotot melyet jelenleg érzékelünk, és azt az állapotot melyet el kell érnünk, és mindazokat a szinteket és állapotokat, melyeken keresztül kell mennünk ezen az úton, és mindezek eszközét a Zohár könyvét, mely elmagyarázza nekünk a két világ kapcsolatait, és azt hogyan öltözik az egyik a másikba. Semmi sem véletlenszerű ezek közül.

Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy felhasznájuk ezt az eszközt, a Zohár könyvét, hogy megváltoztassuk magunkat. Minnél inkább feltárulkozik ez a könyv számunkra, annál inkább képes megváltoztatni minket. Ezáltal mi folyamatosan előre haladunk, a jelenlegi fekete pont béli érzékelésünkből ahogy az felfedezi saját természetét, és a Fénnyel való ellentétes állapotát.

A teljes valóság a teremtés pontján belül létezik, vagy inkább a valóság ennek a pontnak az érzékeléséhez viszonyítva létezik. Ez a pont tartalmazza az összes világot, és az összes változást, minden azon belül van. Emellett ez a pont nem változik meg az őt teremtő Teremtő szempontjából, Őhozzá viszonyítva az mindig korrigálva van, a lehető legjobb állapotban. Ez az egyetlen létező pont a teremtésben, melyet Ő a semmiből teremtett (Yes Mi Ayn).

Amikor mi a Zohárt olvassuk, meg kell értsük, hogy mi nem egy könyvet olvasunk, hanem egy speciális mehanizmussal állunk szemben mely két állapotot hidal át – a jelenlegi állapotunkat ahol el vagyunk választva a Teremtőtől, ahol csak magunkat vagyunk képesek érzékelni, és be vagyunk zárva a fekete pontba, és a jövőbeni magasabb állapotot, ahol egységben vagyunk Vele. Egy különleges nyelvezetet vagy programot használva a Zohár megmutatja nekünk milyen cselekedeteket és belső változásokat tehetünk annak érdekében, hogy újraépítsük magunkat belül, és képesek legyünk megkapni a Fényt, mely jelenleg rajtunk kívül található.

És akkor a belső szerkezetünk hasonlóvá válik majd a Fényhez, a Teremtőhöz. Ugyanakkor mi mindig abból az anyagból állunk, melyet a “megszerzés iránti vágynak” hívunk, vagy a “semmiből való létezésnek”.

hzs

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy amikor a Zohár könyvét tanuljuk két feltételt szükséges követnünk:

1. Arra kell, hogy gondoljak, hogy egységre akarok lépni a többi lélekkel,

2. Arra kell vágyjak, hogy úgy lássam magam, amint részt veszek az összes cselekedetben melyet a könyv leír.

Hogyan hoz létre az Acilut Világának Malhutja kapcsolatot az Acilut világának Zeir Anpinjával? Arra is vonatkoznak ezek a feltételek?

Válaszom:

A Malhut nem létezik, hacsak mi nem hangoljuk magunkat rá a fent említett feltételeknek megfelelően. Semmi más nem létezik csak a Végtelenség, nincsenek szintek, nincsenek világok. De ahogy én végrehajtok egy cselekedetet, melynek van valami forma hasonlósága a Teremtővel, vagy másképp kifejezve, ahogy én hasonlóvá válok a Teremtőhöz a lehető legkisebb mértékben, megegyezve vele a legkisebb lehetséges tíz Szfirával, akkor ez a cselekedet azonnal felállítja a szintek létráját. Ez a létra a viszony közöttem – a tíz Szfirából álló pont, és a Teremtő – a Végtelen Világ között.

Ezt abban a példában magyarázzuk el, ahol én szemben állok a Házigazdával, de Ő teljesen el van rejtve előlem, mivel én mindent a magam érdekében akarok, mely engem teljesen ellentétessé tesz Vele. Ahogy én végrehajtom az Első Megszorítás (Cimcum Alef) feltételeit, ahol abbahagyom a magam érdekében történő megszerzést, azonnal felfedezem a Házigazda jelenlétét. Ez az ahol elkezdek vele kapcsolatba lépni. A Házigazda azt mondja: “Fogadd el az ételt, melyet neked készítettem!”. De nekem azt vissza kell utasítanom, mivel egyébként a Házigazda ismét elrejtőzne előlem azáltal hogy megsértem a formák egyenlőségének törvényét.

Nekem végre kell hajtanom az Első Megszorítás feltételét – hogy nem szerzek meg semmit a saját érdekemben, kivéve abszolút szükségleteimet. Ezután amennyiben megkapok valamit a Házigazdától, ez csakis annak érdekében lesz hogy felfedezzem szeretetemet Irányában – hogy az adakozás érdekében kapjak. Először is arra kell vágyjak, hogy hasonlóvá váljak hozzá, hogy a Hasszadim Fényében legyek, a jobb vonalon, ahol jót akarok tenni Számára, mivel szeretem Őt, és közelebb akarok kerülni Hozzá. Ezen a ponton még nem kapok Tőle semmit, mindez a munka a jobb vonalon történik.

A Házigazda előttem van, de én visszautasítom a finomságokat amiket felajánl, mivel semmit sem akarok megszerezni a saját érdekemben, és nincs meg az erőm arra, hogy az adakozás érdekében kapjak még. Ilyen módon én egyre nagyobb vágyakat fedezek fel, és azokat eltaszítom annak érdekében hogy a Házigazda mellett maradhassak, hogy formáink hasonlóak legyenek. Mindez azt jelenti, hogy a jobb vonalon dolgozom.

A Házigazda megpróbál rábeszélni engem hogy fogadjam el az ételt, de én azt újra és újra elutasítom. Azonban létezik egy kapcsolat közöttünk ettől függetlenül. Más szóval én a Kabbala tudományát tanulom, én hozzákapcsolódom a Teremtőhöz, Ő befolyásol engem, és én dolgozom magamon.

Végül a Felső Fény hatására elérkezem egy olyan állapothoz, ahol képes vagyok az adakozás érdekében megszerezni. Elkezdek a bal vonalon is dolgozni, ahhoz kapcsolódni, és azt a jobb vonalhoz húzni amekkora mértékben abból képes vagyok egy darabot “kiharapni”, hogy “megízleljem” az élvezetet annak érdekében, hogy örömet okozzak a Házigazdának. Ez a munka már előrehaladottabb, és a középső vonalon történik.

Ebben az esetben én hozom létre a kapcsolatot a Házigazdával. Ahogyan elkezdek legalább valamilyen kapcsolatra lépni Vele – még a Hafec Heszed (semmit nem kívánva magam számára) legminimálisabb szintjén is, az embrió állapotában, ahol elkezdek az anyaméh falához tapadni a szívemben található ponttal, akkor már kapcsolatra léptem a Teremtővel, és akkor már létezik a szintek létrája közöttünk.

Én vagyok az aki a szintek létráját építi. Amennyiben én bármelyik vágyamat hasonlóvá tettem a Teremtőhöz, akár csak 1 %-ban is, akkor máris létezik a létra közöttünk. Akkor én már 1%-ban felléptem a létrára, és a távolság, a rejtettség magam és a Teremtő között az most már 99%. Azonban ezzel már van kapcsolatom Vele.

Azonban ha nekem még mindig nincs semmilyen hasonlóságom Vele – akár a megszorítás szintjén (Cimcum Alef), vagy a Hafec Heszed (félelem alapján történő bűnbocsánat) szintjén, vagy a “megszerés az adakozás érdekében” (szeretet alapján történő bűnbocsánat) szintjén, az azt jelenti, hogy nem létezik még a világok létrája bennem. Mindez azért van, mert az összes világ bennem van, az én lelkemben. Nincsenek világok, vagy bármi más rajtam kívül. Egyenlőre az én lelkem csak a szívben található pontból áll, a vágyakozásból életünk gyökere irányában, mely megjelent előttem.

Az összes világ és az összes szint a személyen belül létezik, de azok csak akkor jelennek meg, amikor a személy szívben található pontja megszerzi az első spirituális tulajdonságot, az adakozás tulajdonságát. Ez a spirituális tulajdonság azonnal felfedi a kapcsolatot köztem és a Végtelenség – a korrigált állapot között, mivel az része a korrigált állapotnak.

Ennél fogva jelenleg teljesen a szívben található pontunkra kell koncentrálnunk – hogy fedezzük azt fel, és hogyan fedezzünk fel legalább valamilyen fokú forma egyenlőséget a Teremtővel azon belül. Amikor mi azt felfedeztük akkor kapcsolatra léptünk a Teremtővel. És amíg az meg nem történik ez a kapcsolat csak az Ő oldaláról létezik, de nem a mi oldalunkról.

hzs