A világ felfogása és érzékelése a vágyunkon belül található, mivel valójában ez az egyetlen dolog, ami teremtve lett.

Ennél fogva úgy élünk, hogy mindent önmagunkon belül fogunk fel. Viszont a felfogásunknak két képe (vagy formátuma) van. Egyik részt úgy fogjuk fel, mint „önmagunkat”, és a másik részt, mint a „világot magunk körül”. Ezért a vágyunkon belüli felfogás két részre oszlik – belsőre és külsőre, „ránk” és a „környezetünkre”.

Így a valóságképünk körökre oszlik, amik belülről kívülre növekednek. Ezek a körök magukba foglalják a lelket, a testet, a közvetlen környezetünket, és a távoli környezetünket. A valóságban viszont ez az egész érzékelés bennünk, vágyunkon belül létezik. Ennél fogva, ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor a vágyunkat kell megváltoztatnunk. Ez azért van így, mert a világunk felfogása a vágyunktól függ, sőt mi több, az egész világot is ezen keresztül fogjuk fel.

Az az érzékelés, hogy a világ rajtunk kívül létezik, egy illúzió. A világ teljesen a vágyunkban létezik, csak jelenleg nem érezzük azt. Úgy viszonyulunk a természethez és az emberiséghez, amik valójában önmagunk részei, mint valami idegen dologhoz, és ennek a magatartásnak az az eredménye, hogy szenvedünk. Bárcsak felfognánk a károkat, amit a világ képzeletbeli nézőpontjával okozunk.

Ez egy hiba, egy optikai illúzió! Csak úgy tűnik, hogy vannak olyan emberek körülöttünk, akikre nem muszáj tekintettel lennünk. Egyszerűen nem fogjuk fel, hogy ezt megtéve, bajokat, problémákat hozunk magunknak. Teljes életünk problémákkal és szenvedéssel telített, csak mert ez a szörnyű és kicsavart valóságfelfogásunk van.

A Kabbala tudománya megtanítja nekünk, hogyan egyesítsük a szétkapcsolódott részeinket. Egyedül képtelenek vagyunk erre, de kérhetjük a Fénytől, hogy korrigálja a felfogásunkat. Akkor egy valóságot, egy vágyat fogunk látni, és benne  – egy lelket és egy Fényt.

Ahogyan efelé a cél felé mozgunk, segítenünk kell magunkat, hogy egységre lépjünk. Amikor a Zohár könyvét olvassuk, folyamatosan vissza kell térnünk oda, hogy az „egész világ bennem van”. Amiről a szöveg beszél, minden ahogy erőket, tulajdonságokat és vágyakat ír le, mind bennünk van.

Minden spirituális világ belül van, míg odakint semmi. A világot nem kellene belső és külső világra osztani, mert egy egységes lélek létezik.

Erre emlékezve vonjuk magunkra a Fény hatását, ami egyesíti a felfogásunk elhatárolt részeit.

Kérdés:

Amikor a Zohár könyvét olvasom, nem tudok hozzákapcsolódni. Mit kellene tennem? Olyan régóta vártunk erre a nagybecsű pillanatra, hogy kinyitjuk a Zohár könyvét, de most csalódottak vagyunk.

Válaszom:

Baál HaSzulám írta, hogy nincs jobb pillanat az ember életében, amikor teljesen csalódott abban, amit egészen addig a pontig művelt. Látja akkor, hogy senki sem segített rajta, hogy nincs forrása az üdvözülésének, és nincs reménye egy spirituális felemelkedésnek, ha minden úgy folytatódik, ahogyan addig.

Amikor erre jut, új remény tárul fel előtte. Viszont nem tudja, kire hallgasson. Végül is, rájön, hogy csak a Teremtő képes segíteni rajta, és amikor felsír: „Ments meg!” Ekkor érkezik segítség.

A Zohár tanulása nem hagyományos értelemben vett tanulás, amikor rögtön tudáshoz jutunk, az alapelv alapján: „erőfeszítést teszel és kapni fogsz”. Ebben az esetben egy másik alapelv lép életbe, „Erőfeszítést teszel és rátalálsz”.

Minden bizonnyal azt remélted, hogy mihelyt kinyitod a Zohár könyvét csodák kezdenek el történni. De a legelején nem történhet semmi. A tanítóm, Rabash, egy ember példáját hozta, aki kislibát vett és nagy, kövér gúnárt akart belőle nevelni. Tehát szakadatlanul ételt tömött le a torkán. Tömte a kislibát és rögtön nézte, hogy kövérebb lett-e, és persze nem. Még több ételt nyomott le a torkán, de a kisliba még mindig nem hízott. Az okos emberek azt mondták neki: „Várnod kellene egy vagy két hónapot, hogy kezdd látni a különbséget.” Ugyanez érvényes a gyerekre – a szülőknek sok erőfeszítést kell tenniük, amíg az fel tud kelni, járni tud és erősödni tud.

Ha megfigyeljük a lelkünket, láthatjuk, hogy az ugyanilyen módon növekedik. Ha szeretném, hogy a szívben lévő pontom lélekké növekedjen, úgy kell kezelnem őt, mint egy újszülöttet bennem, ami csak éppen elkezdett növekedni. Időbe fog telni a léleknek kinőni ebből a pontból.

Kérdés:

Mi az a Fény, ami Megváltoztat, és aminek fel kellene emelnie minket?

Válaszom:

Ez egy olyan erő, ami annak eredményeképpen jön el hozzád, hogy tanulsz és vágysz rá. Van egy nagyon vékony Fénysugár, ami hatással kezd rád lenni, ha „belesétálsz”.  Te és a vágyaid  teszitek ki az egész gömböt, de meg kell találni ezt a keskeny sugarat, a spirituális cél felé mozogva. Ekkor ez a Fény elkezd rád hatással lenni, visszavezetve téged a Forrásához.

A Fény ebből a célból származik, és ha pontosan erre a Fényre hangolod magad, akkor a hatása alá fogsz kerülni. Rád fog sütni, és sugarával a cél felé kezd húzni.

Mi köze van ennek a Zohár olvasásához és a lelkek egységének gondolatához? Ez a sugár pontosan az egység forrásában gyökerezik – a kollektív lélekben, annak eltörése előtt, ahol az összes lélek eggyé egyesül a Végtelen Világ Malhutjában. Ezért fontos, hogy a Megváltoztató Fény hatására vágyjunk, és érezzük, hogy teljesen tőle függünk.

Ráadásul ezt a sugarat egyedül kell megtalálnod. Egyenesen Fentről érkezik le hozzád, a Végtelen Világból, lelkünk gyökeréből. Átível a világokon és minden utat megtesz, hogy ebbe a világba érkezzen és „megérintsen” téged. Viszont ebben a világban csak egy különleges pontban sugárzik, és helyes szándékkal el kell érkezned ehhez a ponthoz. Csak amikor megtalálod ezt a pontot, fogod látni a keskeny Fénysugarat Fentről, és a lelked akkor a sugár mentén fel fog emelkedni annak gyökeréig.

Változnod kell, hogy ezt a pontot fel tudd fedezni. Ugyanakkor a Fény körülötted van, csak nem látod. Csak akkor fogod meglátni, ha találsz egy utat belé; abban van a kihívás.

cst

Kérdés:

Hogyan kell a személynek éreznie magát a lecke után?

Válaszom:

A személynek a leckét néhány alapvető benyomással kell elhagynia:

– Nem értem még el semmit!

– Most egy nagyon erős, hatásos gyógyszert vettem be, ami sokkal közelebb visz engem a célhoz. Életemnek ezen órái örökkévalóak, mert hasznuk mérhetetlenül értékes. Soha nem vesztem el amit most megszereztem, és azt senki sem veheti el tőlem.

– Az jó, hogy üresnek érzem magam. Ha beteljesültnek érezném magamat, az azt jelentené, hogy elégedett vagyok jelenlegi önző vágyaimmal.

– Írva van: “A szíved örömet okoz majd a Teremtőnek” ami azt jelenti, hogy amikor korrigálódom, azáltal érzem magam beteljesültnek, hogy beteljesülést okoztam a Teremtőnek. Ez a fajta korrekció amire várakoznom kell, hogy elérkezik hozzám.

– Az összes megszerzés és adakozás “tőlem” a középső vonalon keresztül kell, hogy származzon. A jobb vonal az ahol megkapom a korrekció Fényét, az Adakozás Fényét, felülről lefelé. Ez a Fény korrigál engem, és én teljesen megnyílok felé, amennyiben megengedem, hogy az belém hatoljon. A bal vonalon felhasználom önző vágyaimat abban a mértékben amennyiben azok az adakozáshoz kötődnek. Mindez azt jelenti, hogy a Hohma Fényével alulról felfelé dolgozom.

– Az összes változás amit én várok, hogy bennem megtörténjen, közelebb visz engem az adakozáshoz. Amennyiben így gondolkozom, akkor lehetetlen, hogy rosszul érezzem magamat.

hzs

Tudod, hogy amikor a Zohárt korrekten tanulod,  akkor újra meg újra elolvasod, és mégsem értesz semmit.  Nem kell ettől sem megijedned, sem hazudnod nem kell magadnak. Ellenkezőleg, el kell fogadnod a tényt, hogy ő ismeretlen, mint egy bébi, és akkor elkezdődik a világosság elérése.

A Zohár egy Déjà Vu élményt nyújt, amikor olyan felületek  jelennek meg hirtelen a memóriádban, amit már átéltél, miközben a szövegnek egy egész más részét olvasod. Amikor először olvastad, nem értettél semmit, de most egyszerre minden összejön, hasonlóan ahogy a világunkban valami feltárul egy bébinek.

Úgy néz ki, hogy az anyag világos neked, pedig ez egy komoly hiba a részedről, ami akadályozza a haladásodat.  Világosan meg kell értened, hogy te egy phenoménáról olvasol, ami nem létezik benned.

Ha a lelked kijavul, akkor megkapod őket tisztán. De most többnyire hallod a szavakat, anélkül, hogy tudnád, hogy valójában mit jelentenek. Például olvasod a szót, hogy „sötétség” és azt gondolod, hogy tudod mit jelent, de aktuálisan egészen mást jelent. Arra utal, hogy valamit képtelen vagy felfogni. Mindenek felett a könyv adakozásról szól, miközben te csak a kapást érted.

Tagadásod a Fényhez,  az adakozás egzaltált állapotához, ezt sötétségnek nevezzük. Hasonlóan, a szereteted a Fényhez, és a képességet, hogy össze tudunk kapcsolódni fejlettebb vágyhoz, azt a Fénynek hívjuk. Ebből a szempontból nem számít, ha nem érted és nem is tudod elképzelni ezeket az elnevezéseket, Ami fontos az a vágyad. Ez az ami elhozza a Fényt, az erőt, ami fejleszt téged.

Nem tudod kiszámolni, hogyan juss el a következő állapotba. Ez mindig megfoghatatlan neked és rejtve van a sötétségben és a bizonytalanságban miután minden vágy az új. Tényleg minden újra kezdődik

Nincs rá mód, hogy megragadd. Csak a Felső Fény fedheti fel. Ezért ez a kinyilatkoztatás nem tőled függ. Erőfeszítéseket teszel, de nem tudod, hogy milyen mechanizmust kapcsolgass, hogy elvégezd a dolgod. Olyan vagy, mint egy kis gyerek, aki játszik és véletlenül megnyom egy gombot, bekapcsolja az egész rendszert, szörnyű konzekvenciákat idéz elő.

És mint egy gyerek nem kell törődnöd azzal, hogy milyen lesz a következő állapot, mert ez egyedül a Teremtő kiváltsága. Minden az Ő tervei szerint halad, és senki nem tudja pontosan, hogyan működik.

Te éppen egy teljesen új szintet fedezel fel, ahol az összes lélek egyszerre lesz kijavítva,  a közös lélek általános struktúrája mentén.  Ez olyan mint egy embrió, amiben minden szerv lépésben  nő,  olykor a máj, olykor a tüdők, olykor a lábak. Minden nap az egyik szerv gyorsabban nő, a másik meg lassabban. Ugyanezen a módon a közös lélek is nő, mert elkezdte a korrekció folyamatát.  Senki nem tudja biztosan, hogy nőni fog-e és milyen sebességgel.

Mindaz amit tennünk kell, minden lehetséges erőfeszítést tegyünk meg, és arra fokuszáljunk, amit rögtön megtehetünk, ahelyett, hogy megjósoljuk, hogy mi lesz holnap. És nem szabad elfelejtenünk, hogy a mostani célunk nem más, mint hogy feltárjuk a Zohár könyvét az emberiségnek

ft