Kérdés:

Baál HaSzulám azt írja, hogy a végtelen világban létezünk. Mi a végtelenség?

Válaszom:

A végtelen a Teremtővel való teljes egység. Ez egy Kli (edény), ami határtalanul meg van töltve Fénnyel. Ez egy Törvény, egy valóság, ahol „Ő és a neve egyek”. Ez a teremtés tervének alkalmazása.

A Teremtő ezt a végtelen állapotot teremtette meg. De annak érdekében, hogy szabadon elérhessük ennek az állapotnak a tudatosságát, olyan érzékeléseket adott számunkra, amik azt kényszerítenek minket, hogy ne érezzük ezt; híján vagyunk tudatosságnak és megértésnek, és az összezavarodottság állapotában vagyunk.

Amikor egy baba születik ebbe a nem normális világba, lekicsinyítjük számára a világ méretét, egészen a kiságyig. Különleges ételek helyett zabkásával etetjük, és nem adunk a számára játékokon túl semmit. De mindez annak érdekében történik, hogy fokozatosan fog fejlődni, és helyesen nő fel.

Baál HaSzulám még durvább példát hoz egy a diákjaihoz írt levélben: sötét pincét (a mi világunk), ahol a Király fiát nevelik (a személyt, akit a Teremtő arra választott, hogy közel hozza őt Önmagához). Ez egy metafora, amely a „pincéből”, azaz a mi világunk sötét érzetéből való spirituális fejlődést érzékelteti.

Néha kimozdulhatunk a pincéből egy időre, és akkor hirtelen tényleg csodálatosnak érzékeljük a világunkat. Máskor szenvedünk a nem gyümölcsöző spirituális fáradozásainktól. Így tol előre miket a Teremtő, hogy szilárd döntést hozzunk és önmagunk fölé emelkedjünk.

És akkor, váratlanul, több évnyi munka után, hirtelen feltárjuk a pincéből kivezető utat egy nagyszerű világba, ami Fénnyel töltekezett. Ez nem ugyanaz a világ, amibe egyszer-egyszer ki szoktunk jönni, amikor irigységet éreztünk azok iránt, akik élvezni tudják azt. Inkább ez a Fény Világa. Mikor meglátjuk, hogy nincs okunk irigynek lenni azokra, akik sikeresnek tűntek, mert a valóságban nincs semmijük.

Másfelől egész életünket a „sötét pincében” töltöttük, a Kabbala bölcseletét tanulva és csoportban dolgozva, de most befejeztük ez előkészületi fázist, és kimehetünk a Fényre.

cst

Kérdés:

Mi a vágy?

Válaszom:

A vágy a teremtés teljes anyaga, minden, kivéve a Fényt. A vágy „olyasvalami, amit a semmiből teremtettek”, és a vágy minden állapota a Fény hatására született.

Megkérdezhetnénk, „Tehát egy toll szintén vágy?” Nem, ez egy forma, vágyba öltözve. És a műanyag forma, amiből a toll készült szintén nem vágy; szintén egy forma, belecsepegtetve – nevezetesen, molekulákból és atomokból áll, amik a Fény hatására felvették ezt az alakot. Nem pusztán anyag egy puszta formában; nem csak tiszta vágy.

Ez pontosan a teremtés alapja, amit a kvantumfizikusok kísérleteken keresztül próbálnak megérteni, például a Nagy Hadronütköztetővel végzett kísérletekkel, és egyéb kutatásokkal. Meg szeretnék találni azt az „alap sejtet”, amiből minden áll. Mégis minél jobban igyekeznek efelé, annál több másodlagos alkotórészt találnak. Viszont sosem fogják megtalálni ezt az alapvető „alkotórészt”, mivel az nem anyagból van.

Valójában fel fogják fedezni, hogy ez nem anyag; ez a vágy. Viszont nem fogják teljesen feltárni mi az a vágy, mert hogy ezt a felfedezést megtegyék, a spirituális világba kell lépni. Az emberi lények a természet átfogó tanulmányozásával megpróbálják pontosan feltárni a teremtés alapjait, de az alap a vágy.

Mégis, ugyanakkor képesek lesznek majd felfedezni, hogy miért érzünk egy vágyat speciális módon, és miért az alkotóelemek formájában tárul fel számunkra.  Viszont a kutatás végén megkérdezhetjük, mégis mik ezek az alkotóelemek? Mi vagyunk, a mi tulajdonságaink. Ezért tárjuk fel a vágyat ilyen sokféle formában.

Amikor ezek az összetevők összetalálkoznak, egységeket alkotnak, ami járulékos tulajdonságokat alkotnak, amint mesterségesen fizikainak, kémiainak, biológiainak és egyebeknek címkézünk.  Lényegében viszont mind vágy a tiszta formájában, ami a Fény hatására különféle formákat és tulajdonságokat kap.

A probléma, amit a tudomány nem képes megoldani ezen vágyak határmezsgyéjén keletkezik. A vágyaknak különféle szintjei vannak, amit kövületinek, növényinek, állatinak és emberinek nevezünk, és képtelenek vagyunk egyiket a másikba átfordítani; például nem tudunk egy élettelen dologba életet lehelni. Mi a különbség egy tárgy és egy növény között? A különbség az, hogy egy élőlény egy járulékos életet adó Fény hatása alatt áll, és ez olyasvalami, amit nem tudunk egy élettelen anyaghoz csatolni. Ezért közeledik végső határaihoz a tudomány.

Fontos megértenünk, hogy az egyetlen dolog, ami létezik az a vágy. Minden egyéb csak ennek a vágynak pusztán a különféle módozata.

cst

Több ezer életen keresztül éltünk már, és most egy különleges reinkarnációban létezünk, ahol a történelemben először elkezdjük spirituális munkánkat. Most először nem cselekszünk tovább, mint a természet kövületi, növényi és állati szintjei, hanem személyes, egyéni munkát végzünk, melyet csak emberi lények képesek végezni, saját szabad választásuknak megfelelően. Ez az első alkalom az egész teremtésben, hogy ez megtörténik, az összes generációt tekintve, miután keresztül mentünk az összes állapoton és előző életeken.

Ez semmilyen szempontból nem egy egyszerű periódus . Mi még mindig nem értjük mit jelent az, hogy egy új világban élni, hogy az összes világot magunkhoz kell csatoljuk, hogy egy másik dimenzióba kell lépjünk, és hogy egy új vágyat (Kli) kell létrehoznunk. Mi azt hisszük hogy valaminek most azonnal kell történnie, a mi öreg önző állapotunkban. Azonban az új valóságnak el kell jönnie, és belénk kell öltöznie, és ez egy olyan valóság amire nem számítunk, ismerünk, vagy veszünk figyelembe. És az egyetlen módja annak, hogy ez megtörténhet az fokozatos, a mi beleegyezésünkkel, és magát a beleegyezést is fokozatosan kell elérjük.

Ugyanakkor azt kell, hogy várjuk hogy ez a felfedezés bármelyik pillanatban bekövetkezhet. De másrészről meg kell értsük hogy még a mi világunkban is, ahol nem tapasztalunk ilyen hatalmas változásokat sok évbe és erőfeszítésbe kerül hogy bármit is megváltoztassunk, és itt viszont valami sokkal hatalmasabbról beszélünk – olyan változásokról amelyeknek magunkon belül kell létrejönnie a Felső Fény által. Mi valójában egy új dimenzióba hatolunk be!

A Fény állandóan készen áll arra, hogy létrehozza bennünk a korrekciókat. Azonban nekünk kell nyújtanunk a lehetőséget erre, és ez az ahol általában elbukunk.

hzs

Kérdés:

Mindennapi életemben megpróbálom elképzelni, hogy minden, ami szembejön az része a vágyamnak. Ez az elképzelés korrekt, vagy csak megzavar  engem?

Válaszom:

Minden ennek az elképzelésnek az eredményétől függ. A világ megváltozhatatlan törvények alapján viselkedik Amíg kifelé jössz ebből a világból a spirituális világba, és érezni kezded világos és érzékeny módon, hogy meg van tiltva neked, hogy úgy fogd fel a spirituális világot, mintha az már előre elkészített formában létezne számodra

Csak akkor létezhetek a spirituális világban , ha spirituális fokon vagyok, miközben ezen a világon a fizikai szinten létezem. A két szint addig létezik, amíg el nem érem a korrekció végét. Amely pontnál ez a világ eltűnik a képzeletemből.  Mindazonáltal, a komplett korrekcióm állapotáig, mindig az itteni törvények szerint fogok élni és létezni, anélkül, hogy azt fantáziálnám, hogy feltehetőleg a spirituális természet törvényeit kell követnem ezen a világon.

Nem kell áttennem a spirituális világot ebbe a világba, és nem kell belenövesztenem sem ezt a világot a spirituálisba.  A fizikai szint arra kötelez engem, ahogy kövessem a benne létező törvényeket, mint evidencia szabályokat, “Az orvos joga, hogy kezeljen” “Egy bírónak nem áll több rendelkezésre, mint amit a szemével látni tud.”  És végül “Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?”

Eközben a szabály „nincs senki Rajta kívül”, ez a spirituális világhoz tartozik És nincs összeköttetés ezen világ és a spirituális világ között. Ez az összeköttetés rejtett előttünk, tehát „nem létezik” Nekünk realista módon kell élnünk, azon hatérok között, amitvalóságosan  észlelünk.

Ha úgy döntök, hogy adakozó szeretnék lenni, el kell kezdenem tanulni és felhasználni minden erőforrást, hogy elérjem az erre való képességet. De mindez csak azért fontos számomra, hogy arra a következtetésre jussak, hogy nem akarok adományozni. Nem a puszta adományozást szeretném; csak egy feltétellel tudok tanulni – ha valamit kapok cserébe. Csak azért tanulni, hogy mások felé adományozóvá váljak, és hogy a vágyaikat magamhoz kapcsoljam, ez nem olyasvalami, amire képes vagyok.

És folytatom a gondolatmenet tanulmányozását, hogy valami más fog kijönni ebből a végén. Mindeközben a Körülölelő Fény befolyással van rám és a körülöttem élőkre, ami arra mutat rá, hogy az adakozás és a spiritualitás valójában csodálatos. Felfedezem, hogy a spiritualitás az adakozás, de még mindig nem szeretném ezt a fajta spiritualitást. Ez a felismerés nagyszerű, mert ez azt jelenti, hogy elértem a „rejtettség állapotát” (vagy egyszerű, vagy dupla). Így már a spirituális fejlődés útján vagyok.

Az első érzés, amire szükségem van, hogy nem akarok adakozni és szeretni, és hogy visszautasítom a spiritualitást- Ennél a pontnál két ember létezik bennem. Egyikük azt mondja: „A Teremtő felé kell igyekezned, vagy különben mi fog veled történni?” és a másik azt mondja: „Miért van szükséged minderre? Mit kapsz te ebből?”. Egy belső vívódás következik ebből, és elkezdem érezni a sötétséget. Az egész világ megváltozik attól függően, hogy így gondolkozom, vagy úgy, mivel az egész világ bennem létezik.

A rejtettség állapota akkor kezdődik, amikor az adakozás képessége rejtett a számomra. Én vagyok az aki vágyom rá és elrejtem;én vagyok az, aki nem akarja. Mégis, ugyanakkor akarom, annak ellenére, hogy rejtve van a számomra. Más szavakkal már két részre vagyok osztva: az adakozás felé törekszem, és ugyanakkor nem szeretném. Ez a tulajdonság sötétségként tárul fel előttem, a Fénnyel való viszonyában, és egyik sem tud a másik nélkül létezni. Tehát akarok adakozni, vagy sem? Hát nem bánnám, ha adakoznék, de nem igazán vágyakozom erre. Mit tehetek, ha ilyen helyzetbe kerülök? Ezt hívjuk „rejtettségnek”, „tökéletlen munkának” vagy a Lo Lishma állapotának. Ez akkor van, amikor készen vagyok adni valamit, valamely részünket a Teremtőnek vagy másoknak, de valamit kapnom kell cserébe. Különben nem tudok semmit sem tenni.

A rejtettség nem létezik a kinyilatkoztatás nélkül és az a létezés egy különleges állapota. A kabbalisták azt írják, hogy ha a rejtettség valódi mértékét tudnánk, akkor nagyon is elégedettek lennénk ezzel a Lo Lishmának nevezett állapottal. Arra gondolunk, hogy a „Lishma” az egy nagyon magas állapot, amíg  a Lo Lishma jelentéktelen. De ez nem az igazság, mert a Lo Lishma nagyon nagy és jelentőségteljes létállapot, és reméljük, mindannyiunk el fog ehhez érkezni.

cst